Klipsch R-115SW aktív mélyláda teszt

2016. április 18., hétfő, 05:10

Klipsch audio hifi házimozi hangfal hangszóró mélyláda mélysugárzó aktív mélyláda házimozi mélyláda mélyláda teszt Klipsch hangfal Klipsch mélyláda aktív mélyláda teszt házimozi mélyláda teszt Klipsch mélyláda teszt

Egy olyan aktív mélyládát mutatunk be Kedves Olvasóinknak, amely már lenyűgöző, tekintélyt parancsoló méreteivel is felhívja magára a figyelmet. Amiről szó van, az a Klipsch R-115SW, de a java csak ez után, pontosabban a megszólalásakor következik.

Kitüntetésekkel feldíszített a Klipsch honlapon az R-115SW oldala. Megkapta a 2015-2016 legjobb házimozi rendszerének járó EISA díjat, mint az RP-280 hangfalszett tagja, valamint az egyik neves internetes házimozis portál "Best of Award" elismerését. Nem lennénk meglepve, ha a sor hamarosan tovább bővülne.

A Klipsch R-115SW a Reference sorozat legnagyobbja, ezért egyesek csúcsmodellként emlegetik, ám a gyártó kínálatában vannak még komolyabb és sokkal drágább modellek is, név szerint: Palladium, THX Ultra2. Ezek eléggé messze vannak a hétköznapi házimozisok világától, inkább a high end felé kacsingatnak. Ugyanakkor a különféle megnevezések és besorolgatás nem lényegesek, annál sokkal fontosabbak a tényleges képességek és az ár/érték arány, amik e mélyláda esetében teljesen rendben vannak.

Az R-115SW-ről röviden: 38 centis hangszóró, rézbevonatú Cerametallic membrán, 800 W dinamikus csúcsteljesítmény, 34,2 kg tömeg, szálcsiszolt fémet utánzó polimer fólia burkolat.

A tetőlap oldalsó éleit legömbölyítették, a talplemez enyhén kiszélesedik. Felette ásít a reflexnyílás, melynek kialakítása nem rendkívüli, de eléggé ritka. Sok nyitott mélyláda szenved csőhangtól, ellene mindenféle trükköket vetnek be, gyakran sikerrel. Ezek egyike a "rés", ami ötletként az R-115SW tervezőinek fejéből is kipattant. Nem újdonság, találkoztunk jó néhány ilyennel, a hangzás szempontjából semmiféle hátrányát nem szoktuk észlelni.

A hangszóró messziről és közelről egyaránt óriásinak tűnik, pedig ami a membránból látható, az csak 29 cm átmérőjű, további 1 centit körben a gumiperem takar. Nemrég tesztelt kistestvéréhez képest, aminek a helyére került teszthelyiségünkben, tényleg monumentális.

Régebben, jellemzően akkora porsapkát ragasztottak a membrán közepére, ami megegyezett a lengőcséve átmérőjével. Így az egyszeri ember is ránézésre meg tudta állapítani - hozzávetőleg - mekkora motor rejtőzik a hangszórókosár küllői között. Ha ezt az elvet követték volna az R-115SW tervezésekor, világrekordra pályázhatna, mert 17 cm-es lengőtekercs talán még a stadionok hangosítására használatos sugárzókban sincs. Ezzel tulajdonképpen semmi bajunk sincs, mert tudjuk, hogy e megoldás a membrán merevségét hivatott növelni, az pedig rendkívül fontos.

A hangszóró kosarát az MDF előlaphoz rögzítő csavarokat ügyesen eltakarták, azok nem törik meg az egyenletes összképet. A látható membrán 29 centi átmérőjű, ám ránézésre hatalmasnak tűnik. Még szép, hiszen az eggyel kisebb 12 colos tányérjából egyharmadával kevesebb virít. Igen, virít, mert a rézbevonat sárgásvörös színe vonzza a tekinteteket. Olyannyira, hogy valósággal bűn feltenni rá a védőkeretet, ami az előlapból diszkréten kiálló pöckökre csatlakozik. Egyúttal bocsánatot kérünk a visszafogott kinézetet kedvelőktől és azoktól, akik feleségük, hölgypartnerük papucsa alatt sínylődnek. A női nem képviselői általában nem értékelik a naturista hangfalakat, jobban szeretik, ha a feltűnő részeket (a lényeget) eltakarja valami.

A működést jelző LED zöld fénye nem bántó, pontosan annyira világít, hogy el tudja látni a feladatát, ezt igazán jó néven vettük, bárcsak az összes házimozis és hifis készülék erről a mélyládáról venne példát!

A hátlap áttekinthető, nem okozhat gondot a kezdő házimozisok számára sem, hogy mit, mivel és hová. Erről az jutott eszünkbe, hogy piszkosul irigyeljük a szerencsés flótást, aki egyből Klipsch R-115SW mélyládával indítja pályafutását! Nincs külön LFE bemenet az erősítő panelen, ezt a három betűt az L RCA hüvely mellé írták, vagyis a sztereó aljzatok közül a baloldali szolgál erre a célra. Használata esetén a frekvenciaváltót koppanásig jobbra kell tekerni, ahogy szubládákon szokásos, úgy - elméletileg - nem avatkozik a jelbe semmilyen áramkör. A fáziskapcsoló kétállású: 0 és 180 fok jelzéssel. A bekapcsolást ugyanilyen, de háromállású pöcökkel választhatjuk ki: készenlét, automatikus, be. Tehát fő áramtalanító nincs rajta, amit igencsak nehezményeztünk.

Erősítőjének - amely D osztályú - tervezésekor nem bántak szűkmarkúan az elektrolit kondenzátorokkal, egész csapatnyit számoltunk össze belőlük. Ezen kívül az egészről süt a gondos munka, minden alkotóelem és az elrendezésük is szemet gyönyörködtető.

Vásárolható az R-115SW-hez is vezeték nélküli jelátvitelt biztosító egység, neve: Klipsch WA-2 Wireless Subwoofer Kit, amely akkor igazán hasznos, amikor a mélynyomót a házimozi erősítőtől jókora távolságra kell vagy a legjobb hangzás, vagy egyéb szempontok miatt elhelyezni.

A Klipsch R-115SW teszteléséhez Cambridge Audio CXR120 házimozi erősítőt állítottunk csatasorba, összeköttetésükhöz AudioQuest Wolf típusú referencia szubkábelünket használtuk, a tápellátást IsoTek EVO3 Premier és HiDiamond Diamond 3 tápkábelek valamint Qbase QB4 tápelosztó biztosították.

Kétségtelen, hogy az elméletre, a gyakorlati tapasztalatokra és a józanész szavára hallgatva inkább vennénk ide az eggyel kisebb modellt, de ezt kaptuk és ebből igyekeztünk kihozni a legjobbat, ami várakozáson felül jól sikerült. A hangerő szabályzót 11 óra állásnál tovább csak egészen rövid időre, a próba kedvéért csavartuk, néha még úgy is sokalltuk. Ügyes finomhangolás után nem húztuk a szánkat, hogy pfuj, reflexes hang (ugyebár megrögzött zárt-pártiak vagyunk), mert csekély membránmozgással is extra mélyre ment és a hangereje bőven elegendő volt 22,5 négyzetméteres szobánkban. Nem hivatalos (3,5 m távolság, különféle filmekkel) méréseink során a műszer "mutatója" 115 decibelig lendült ki, ez bizony durva hangnyomás, a vérbeli basszus-fetisisztákat is elégedett mosolyra készteti. De nem csak ez, hanem a pincemély frekvenciák is megörvendeztettek minket, a 20 hertzes mérőjel alig valamivel szólt halkabban a 25-nél. Na jó, volt az vagy 4-4,5 dB, de akkor is nagyon jó eredménynek számít.

Mélyláda tesztjeink műsoranyagának állandó tagja a San Andreas. Címe egy geológiai törésvonal neve, és csak remélni tudjuk, hogy a házunk alatt nem keletkezett valami hasonló, amikor a legizgalmasabb jelenetekből néhányat többször megnéztünk. Szerencsére még nem éltünk át hasonlót, és remélhetőleg nem fog rá sor kerülni, így csak feltételezzük, hogy a valóságban hasonló lehet e természeti jelenség: félelmetes, lélegzetelállító, hátborzongató. Hogy ilyen hatással legyen ránk, nézőkre egy katasztrófafilm, ahhoz ekkora böszme mélynyomó kell, most már biztosan tudjuk. De nem csak az összeroskadó felhőkarcolóktól, hanem Hulk óriási talpainak földbe csapódásától is alaposan megremegett szobánk padlója, talán az épület alapja is. Az a bizonyos "fifty kaliber", az 50 mm-es űrméretű automata fegyver, amivel szegény Hulkot megsorozták, a hangja alapján nagyobbnak, már-már gépágyúnak tűnt. Amikor megjelentek az infrahang generátorokat hordozó dzsipek, gyorsan a lejátszó távirányítójának stop gombjára feszült az ujjunk, mivel nem vagyunk mazochisták és nem volt kéznél zajvédő füles. Bár alighanem az sem óvta volna meg belső szerveinket az átrendeződéstől. A Valkyrie sivatagi jelenetének légvédelmi ütege már a dörgésével leszedte volna a támadó repülőgépeket, ha a németeknek R-115SW is szerepel a fegyvertárában. Marcus Miller basszusgitárja hangyányit nagyobbnak tűnt a valóságosnál, hangja megközelítette egy bőgőét. Ez akár a membránméret és a szoba légköbmétere viszonyának is betudható, a kérdést nyitva hagyjuk. Itt lehetett volna valamivel gyorsabb és megfogottabb a Klipsch, de figyelembe véve a basszreflex felépítést és a 38 centis hangszórót, nem lennénk igazságosak, ha ezért keményen kritizálnánk.

Sztereó zenéhez szükségtelennek tartjuk egy mélyláda használatát, kivéve, ha egészen apró méretű hangfalakat tartalmaz a rendszer. Nálunk ez nem állt fenn, mégis kipróbáltuk milyen, amikor 80 Hz alatt az R-115SW szól, nem az Aurumok 21 centisei. Meglepően elfogadhatónak, sőt, élvezhetőnek bizonyult számos tesztzenénk, a basszusra kihegyezett felvételek pedig fergeteges hangulatot teremtettek.

Elsősorban családi házakba ajánljuk a Klipsch R-115SW mélyládát, ahol a legközelebbi szomszéd több tucat méter távolságra van. Lehet halkan, visszafogottan is használni, de az olyan lenne, mint egy Ferrari sebességváltójának két-három legmagasabb fokozatát sosem kapcsolni. Mindkettő úgy is élményszámba megy, de messze nem az igazi. Másik fontos szempont a helyiség mérete, légköbmétere, ahová szánják, az legyen legalább 30 négyzetméter alapterületű, de az sem baj, ha a kétszerese. Akkor a filmnézéssel töltött órák rengeteg örömet fognak nyújtani, ebben biztosak vagyunk.

1 2

Következő oldal >