Klipsch Forte IV hangfal teszt

2021. november 14., vasárnap, 19:20

Klipsch audio hifi hangfal high end Klipsch hangfal hifi hangfal hangfal teszt Klipsch hangfal teszt hifi hangfal teszt high end hangfal

A Klipsch Forte IV hangfal nem csupán első, hanem második ránézésre is úgy néz ki, mintha visszaröppentünk volna negyedszázadot az időben, és ezzel nem is állunk távol a valóságtól. Mindjárt kiderítjük azt, hogy a retró külső hangzásában marad-e a régi, vagy sikerült jelentős frissítéseket is tálalniuk mellé, pontosabban mögé!

Az örökség tagjaként

Az utóbbi években számos gyártó termékpalettáján találunk olyan modellt, ami visszanyúlik a cég történetében bőven a múlt ezredbe. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy az ezeket a termékeket egykor gyerekfejjel, újságokban nézegető zeneszeretők időközben felnőttek, és már megengedhetnek maguknak egy ilyen darabot, de újként szeretnék azokat birtokolni. Ez nem meglepő, hiszen a 40 éves készülékek zöme, bármilyen jól is volt annak idején összerakva, ma már szinte csak szobadísznek felel meg, hacsak egy hozzáértőnek nem sikerült azt pompásan rekonstruálnia. A kettő viszont már nem ugyanaz.

A Klipsch egészen 1985-ig repít minket vissza az időben, amikor bemutatták a Forte hangsugárzót, ami roppant népszerű lett. Bő 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy úgy döntsenek, érdemes újraéleszteni a legendás típust, ami most a Heritage Classic sorozat része lett. Arról elég annyit tudnunk, hogy a Klipsch nagyágyúit találjuk benne, közte a most bemutatásra kerülő Forte IV-et. Első nekifutásra nehéz eldönteni, hogy a hangdoboz kicsinek nagy, vagy nagynak kicsi, hiszen a darabonkénti 32,7 kg-os tömeghez 330x908x422 milliméteres méret párosul, és csak úgy sugárzik belőle az energia, az őserő, mindenesetre a cég álló hangfalként definiálja.

Fekete, cseresznye, dió vagy tölgy színben kapható, a manapság divatos fehér kivitelt nélkülöznünk kell, ami szerintünk nem baj, hiszen nem is nagyon illene ehhez a konstrukcióhoz. Az alkalmazott védőszövet igazi, minőségi darab, és ráadásul ez a modell csak ezt is alkalmazva nyújt igazán egységes képet. Ezért természetesen nem gátolja a hangszórók munkáját, illetve nem formálja azok karakterét, így tényleg ránk van bízva, hogy használjuk-e azokat. A furnérozást kizárólag kézzel készítik az USA-ban, Arkansas-ban, ahogyan azt a cég alapítója annak idején felvázolta. Nem is találunk sehol illesztési hibát, minden felület egyenletes, tényleg gondos kezek munkájának a dicsérete. Fontos itt kiemelnünk még egy dolgot. A hangfalak egymást követő sorszámozással kerülnek az üzletek "polcaira", ráadásul ezeket azonos fából "faragták", egymással össze lettek hangolva, tehát még azt is kiküszöbölték így, hogy gyakorlatilag bármilyen hangzásbeli eltérés legyen a pár két tagja között.

A Klipsch Forte IV előlapjába összesen három hangszórót építettek, így mind a három tartományért külön konstrukció felel, tehát valódi háromutas modellel van dolgunk.

A 25,4 mm-es magassugárzót helyezték a sor tetejére, aminek az alapanyaga titán, széles szórást biztosító fáziskúppal rendelkezik és 20 kHz-ig képes a tartományt tálalni, tehát a nagyfelbontású felvételeket méltón képes reprodukálni. Az egész egy K-79T típusú tölcsérre van helyezve, és ABS fázisdugót is kapott, így szélesebb és pontosabb a sugárzása.

A sorban a második a Celestion által gyártott K-702 típusú, 44,5 mm-es poliamid alapanyagú kompressziós középsugárzó, amit K-703-M típusú Tractrix tölcsérrel párosítottak. Ez a kombináció a Klipsch állítása szerint kivételes részletességet és dinamikát biztosít, a technológia pedig a Mumps elnevezést kapta.

A mélytartományért nem kisebb, mint 305 mm-es hangszóró felel, aminek a típusa K-281, és szál-kompozit kónuszos, segítségére pedig egy 381 mm-es KD-15 passzív radiátor áll, amit a hátlapon helyeztek el. Igen, a Klipsch Forte IV nem zárt, vagy basszreflex doboz, hiszen a basszus támogatását ezzel a plusz membránnal oldották meg, amelynek az alkalmazását kevés helyen látjuk. Persze nem azért, mert rossz lenne, hanem azért, mert jelentősen drágább, mint egy reflexnyílás és a hozzá tartozó cső hangolása és kivitelezése.

Mindezekhez megfelelő keresztváltó is dukál, aminek megtervezése során a mérnökök a Klipschhorn és La Scala modellek alkatrészeit vették jobban szemügyre, ahonnan sikerült ihletet meríteniük, hogy az alkalmazott technológiát egy azokhoz képest szerényebb típusban is megfelelően és hatékonyan tudják alkalmazni. A Forte IV lehetővé teszi a számunkra azt, hogy duplán erősítsük, az aljzatok masszívak, aranyozottak, a panel alumíniumból készült. A hangfal talpa nagyon masszív, és csak kicsit keskenyebb, mint maga a doboz, így a megfelelő stabilitással valószínű, hogy nem lesz gondunk.

A név kötelez!

Találkoztunk már olyan zeneszeretővel, aki nem kis teljesítményű monoblokkokkal hajtotta meg embertermetű hangdobozait, majd beült azok elé, úgy két méterre, és élvezte a hangorkánt. Az biztos, hogy a Klipsch Forte IV is képes erre a bravúrra, és egyből egy koncertterem közepén találjuk magunkat, de legyünk őszinték, nem biztos, hogy ez a legalkalmasabb használata. A termetéből adódóan normál, vagy annál nagyobb szobákba tudjuk elképzelni, ahol méltó szerephez jut szobadíszként is, hiszen bőven megfelel ezen elvárásainknak is, továbbá ott van igazán értelme egy ilyen fizikummal és teljesítménnyel felvértezett hangfalnak. Az elképzelésünk a hallottak alapján megegyezik a valósággal, de mindenképpen érdemes belemerülnünk a részletekbe.

A Forte IV 99 dB-es érzékenysége révén alapvetően nem igényel nagy teljesítményt a meghajtásához, tehát akár egy csatornánként 30 wattos csöves erősítő is szépen ki tudja szolgálni, sajnáljuk is, hogy éppen ekkor nem állt belőle egy a rendelkezésünkre. Így maradt a megszokott Parasound elő-végfok párosunk, valamint a Cyrus i9-XR, tehát legnagyobb sorozatuk legerősebb modellje. Kábelek terén QED, Nordost és van den Hul gyártmányokat használtunk, a jelforrás pedig alapvetően CD-lejátszó volt.

A bő 30 kg-os hangdobozokat nem könnyű mozgatni, így a kicsomagolást követően egymáshoz elég közel helyeztük el őket, így végeztük el az alapos bejáratást, majd kezdtük a meghallgatást is. Az említett hangszórókból, ráadásul úgy, hogy egy amerikai modellel van dolgunk, igazi hangorkánt vártunk, amit meg is kapunk, ha szeretnénk, de egyáltalán nem azon van a lényeg. A Klipsch Forte IV egy nagyvolumenű hangfal, de roppant kulturáltan viselkedik, a tetemes erejét pedig eszében sem áll fitogtatni. Könnyen meglehet, hogy az alkalmazott passzív radiátornak köszönhető az, hogy a combos mélyhangok nem akarnak minket a fotelba passzírozni, a gyárilag feltüntetett 38 Hz valós, pedig bizonyára képesebb lenne még sokkal mélyebbre is menni, de nem akar. Nem ez volt a tervezők szándéka. A hallottak alapján azt a konklúziót vontuk le, hogy a magabiztosságra és a jól eltalált arányokra, tehát balanszra szeretnék fektetni a hangsúlyt, ami sikerült is nekik.

Halkabb kivezérlési szinten nem tárta fel az igazi erősségének teljességét, de azt el kellett ismernünk, hogy így is képes élvezet nyújtására. Magasabb teljesítménynél az arányok megmaradtak, tehát a mélysugárzó nem kelt külön életre, ahogyan a magasszekció sem vált fülsértővé. Ebben az árfekvésben persze ez már súlyos hiba lenne, de bizony hallottunk már ilyet. A Klipsch Forte IV minden egyes hangszórója remekül eltalált darab, a csapatjátékukról pedig sokan példát vehetnének. Nagyon jól belőtték a vágási frekvenciákat is, ezáltal nincs semmilyen érezhető átmenet, esetleg szakadék, az összkép kivételesen jó.

Később természetesen a hangdobozok közötti távolságot növeltük, aminek a révén még jobban ki tudott teljesedni, de bizony a hifi állvány két szélére elhelyezve sem tapasztaltuk azt, hogy túltolna bármit is, esetleg feszengene, vagy dunsztosabb lenne az előadása. Az alkalmazott magassugárzót mindenképpen ki kell emelnünk, mert a kategóriájában az egyik, ha nem a legjobb, amihez eddig szerencsénk volt. Tiszta, picit selymes, de leginkább semleges és természetes. Nincs igazi karaktere, amit elsőre negatív jelzőnek is hihetnénk, pedig ez a legnagyobb bók, amit kaphat. A hallgatásakor nem gondolkoztunk el azon, hogy melyik gyártó modellje lehet, nem is tudtuk volna beazonosítani. Egyszerűen végezte a dolgát, azt viszont feltűnés nélkül, tökéletesen.

Felelőtlenség lett volna a részünkről, hogy ezt a ritka masszívan kivitelezett hangsugárzót ne vigyük a táncba, ezért a Visage Fade to Grey felvételével megtapasztaltuk, hogy a basszus, és annak pontossága, terjedelme és lecsengése abszolút rendben van. Továbbra sem produkálta magát, kicsit a boogie faktor lehetett volna nagyobb is, mégsem volt hiányérzetünk, és ez a lényeg. George Michael jazz átiratainál egyszerűen leültünk, majd hátradőltünk. Nem jutott az eszünkbe, hogy milyen értékű hangfalból halljuk a muzsikát, nem kerestük a részleteket, pozitívumokat vagy hibákat, csak élveztük a zenét. Nem próbáltuk a zenészeket sem elhelyezni a térben, ami egyébként hatalmas volt, hanem el, majd befogadtuk őket. Mindegyiküknek pontos, de ugyanakkora szerep és komfortzóna jutott nekik, ez előadás egyszerűen kizökkenthetetlen volt. A Forte IV ugyanis egyikük értékéből sem vett el, vagy emelt volna ki bárkit is közülük. Mindenkit ugyanúgy kezelt, ugyanolyan eséllyel indult, mint egy iskolai osztály tanulói, ami tudjuk, hogy ritka, ahogyan a hifi területén is. Persze Paganini hegedűszólói képesek voltak leteríteni, majd elkábítani, de annak a műfajnak ez a dolga. A rock, annak keményebb vállfaja is feküdt neki, ahogyan Peter Gabriel zenéjében a szintetikus és természetes hangszerek kavalkádját is magától értendően kezelte.

Azt már említettük, hogy halkan is szépen, kulturáltan viselkedett a hangsugárzó, és nagy hangerőn is megmaradt az egységessége, azonban azt még nem, hogy mindkét kivezérlési szinten, hosszan, nagyon hosszan hallgatható volt. Valószínű annak a ritka zeneszeretőnek is a kedvére lenne, akit korábban említettünk, hiszen tőle úgy két méterre sem terhelt le, pedig sokszor kíméletlenül meghajtottuk, de se a belső szerveinket nem akarta átrendezni, se a hallójáratainkat nem akarta kitisztítani ez a Klipsch. A Cyrussal párosítva tiszta, semleges, de kellően dinamikus volt az előadása, míg a Parasound elektronikákkal kaptunk hozzá még némi dögöt és stabilitást is. Hogy melyik passzolt hozzá jobban, azt nehéz lenne eldönteni, de az sejtet valamit, ha ránézünk a gyártó honlapjára, mert az ott található képen az utóbbi szerepel a háttérben.

Erő, magabiztosság, de mindez a kulturáltság jegyében

A Klipsch Forte IV egy nagyszívű, naturalista hangfal. Roppant egyéni konstrukció, legalábbis európai szemmel, de a létjogosultsága abszolút megalapozott. Hatalmasat szól, ha azt szeretnénk, de nem produkálja magát, bárhogyan is provokáljuk. Kizökkenthetetlen, arányos, tiszta, és minden területen hoz egy olyan nívót, ami nem hivalkodó, nem magamutogató, egyszerűen csak magabiztos, határozott és nagyon szerethető. A méreteiből kiindulva egy kicsit mást vártunk, de csalódás nem ért, maximum pozitív irányban. A személyében egy olyan bútordarabot vihetünk haza, ami egy igazi értéket képvisel a high end hangfalak még megfizethető piacán. Biztosan találunk nála hangzatosabbat, feltűnőbb külsővel megáldottat és sziporkázóbb előadást nyújtót is, de annak, aki a klasszikus értékrendeket értékeli igazán, és a minden sallangot nélkülöző zenei előadás a legfontosabb a számára, akkor az eladóknak úgy kell majd kivezetniük a bemutatóteremből, mert vagy ott ragad előtte, vagy minden nap visszamegy, hogy újra hallhassa. Van még egy harmadik alternatíva is, de ez már a potenciális vásárlókra van bízva. Mi megtartanánk, az biztos.

1 2

Következő oldal >