Klipsch Flexus Core 200 soundbar teszt

2025. július 16., szerda, 17:10

Klipsch audio soundbar házimozi hangfal hangfalszett hangrendszer soundbar Klipsch hangfal Klipsch soundbar Klipsch teszt hangfal teszt soundbar teszt Klipsch hangfal teszt Klipsch soundbar teszt

Éppen egy év telt el a zseniális Klipsch Flexus Core 100 tesztünk óta, ami akkor messze több mint meggyőző volt számunkra, ezért alig vártuk, hogy a kezünk közé kaphassuk a nagyobb tesót egy alapos nyúzásra. Annyi előre bocsáthatunk, hogy újra szerelmesek lettünk.

A tökéletes recept még több fűszerrel

Sosem titkoltuk, hogy bár a technikai fejlődés előtt mindig fejet hajtunk, mégis rajongunk a klasszikus értékekért. Értjük ez alatt, hogy bár nagyon csípjük, ha a mobilunkról már minden okos funkciót tudunk vezérelni, minden zenét elérhetünk a világon vagy mindenféle multiroom-os okossággal tudunk variálni egy adott házon vagy lakáson belül, mégis odavagyunk az olyan koncepciókért, amikor úgy tartanak földön árakat gyártók, hogy az "agyat" veszik ki, de az "izmot" megduplázzák!

A Flexus Core 200 ez utóbbiból tényleg nem szenved hiányt semmiben. Azon felül, hogy a Core 100-hoz hasonlóan baromi jól néz ki, főleg a fekete árnyalat mellett választható szürke/nyers fa betét színben, a 112x8x12,5 cm-es méreteivel és főleg az elképesztő 8,5 kg-os súlyával igazán bíztató adatokkal szolgál.

Hogy mi indokolja ezt a súlyt? Eleve nagyon igényes anyagokból áll, tehát nem csak egy hosszúkás műanyag doboz, hanem fém és fa is akad benne szép mennyiségben, aztán ott van az Onkyo által belepréselt 185 W teljesítményre képes digitális erősítő, valamint egy igen impozáns hangszórókészlet.

A finom háló mögött megbújó meghajtók által felálló 3.1.2 rendszer így összesen 9 hangszóróból áll, név szerint 6 db 57 mm-es középsugárzó, ezekből kettő az atmos hangokért felel a plafon felé fordítva a hangrúd szélein, kettő ugyanitt sugároz előre, további kettő pedig a dedikált center csatornában hivatott pazar középfrekvenciát kreálni a 20 mm-es selyem dóm magas sugárzóval karöltve. Ez még nyilván nem indokolná sem a 8,5 kg-ot sem pedig 43 Hz-es alsó tartományt (ami amúgy 20 kHz-ig terjed), de a Core 200-as ugyanúgy megkapta a 2 db 100 mm-es mélysugárzókat, amivel viszont már minden magyarázatot megkaptunk.

A hangrúd hátában található csatlakozó terminál megegyezik a Core 100-éval csak éppen más sorrendbe vannak pakolva, de itt is csak a legalapabb funkciókat tudja kiszolgálni, de abból viszont a legjobbakat.

Ezek a HDMI eARC, Optikai, USB C, IR, és a két legfontosabb, a saját Bluetooth Transport Stick aljzat a háttér vagy saját wireless SUB (ok)-hoz, és emellett itt is megvan a dedikált SUB kimenet arra az esetre, ha van már saját vezetékes mélysugárzónk, vagy éppen komolyabbat vagy éppen hogy jóval olcsóbbat tudunk csak venni, mint a gyári Klipsch. Imádjuk az ilyen húzásokat, főleg hogy egy olyan soundbar-ról beszélünk, ami elviekben mélysugárzó nélkül is megállja a helyét egy kisebb szobában!

Ahogy azt a Core 100-nál, itt sincs WiFi kapcsolat, tehát semmiféle multiroom, hálózati streaming, airplay vagy chromecast nem áll rendelkezésre, tehát vagy a Bluetooth-on keresztül tudunk zenét megosztani, vagy haladóbb gondolkodással inkább a tévé készüléket használjuk zenei forrásnak, és az még jól is tud kinézni.

A készülék vezérlését a megszokottnak mondható módokon érhetjük. A mellékelt távirányító a legszükségesebb dolgok találhatóak meg, ahogy a hangszóró felső részén is, bár jó eséllyel ezek nem nagyon fognak megkopni a használat során, de mi leginkább a Klipsch Connect Plus App.-et részesítettük előnyben. Az alkalmazás nagyon jól néz ki, minden létező funkciót, EQ beállításokat, kiegészítő hangszórók kezelését és még sok fontos és hasznos dolgot irányíthatunk innen. Az egyetlen problémánk, hogy az alkalmazás továbbra sem volt túl stabil, nagyon sokszor kellett újra csatlakozni a hangszóróhoz, ami nem is minden alkalommal sikerült, de reméljük, ezt megoldják később.

Működés közben

Ahogy a hálózati funkciók, úgy a szobakalibráció hiánya is a kedvező árazást szolgálta, amit viszont már talán kevésbé díjazunk egy "Atmos"-os soundbar esetében, hiszen 9 hangszórónak azért már nem mindegy, hogy milyen a környezete és hogyan használja azt.

Az egyszerűség előnye, hogy a Core 200 beüzemelése csak annyiból bonyolultabb egy Bluetooth hangszórónál, hogy egy két dolgot csatlakoztatni kell bele és kész is. Az applikáció (erősen javasolt) letöltése után készen is állt a rendszer a bevetésre és mivel mélysugárzónk nem volt, kénytelenek voltunk alaposan kifacsarni vendégünkből a szuflát.

Rövid, pár napos járatási időt követően be is hajítottunk a popcornos zacsit a mikróba, aztán egy határozott hátra dőlést követően csupán néhány pillanatra volt szükség, hogy rájöjjünk, nem hiába vártunk a Flexus Core 200-ra.

A Core 100-hoz hasonlóan itt is picit hozzányúltunk a hangzáshoz, ha már az alkalmazásban van rá mód, de ez persze teljesen fül és ízlésfüggő, a lényeg, hogy nem csak előre beállított, hanem teljesen egyedi hangzásképet is be lehet állítani, hogy minden tökéletes legyen. A repertoárban olyan filmekkel nyúztuk meg a Core 200-at mint a Ready Player One, Jurassic Park, Whiplash, Bohém Rapszódia, John Wick és még néhány szokásos kedvenc, amiben elegendő robbanást, durranást, csattanás, dögös zenét, és persze sok-sok párbeszédet találunk.

Az már az első dinamikusabb jeleneteknél kiderült, hogy a Flexus Core 200 egy olyan rendkívül szűk számú klubba tartozik, ahol valóban (és ha mi, mélysugárzó fétisiszták ezt mondjuk, akkor annak van alapja) tökéletesen élvezhető előadásra képes önmagában is, bármilyen SUB nélkül. Ugyanaz a két 10 cm-es dedikált mélysugárzója van, mint a kisebb tesónak, de a lényegesen nagyobb test és a plusz teljesítmény nagyon komoly mélytartomány létrehozására képes ennél a modellnél. Ok, nyilván nem állnak neki lambadázni a bögrék a konyhaszekrényben, amikor a kutyájától és Mutsang-jától megfosztott John Wick rommá kalapálja a pince padlót, de önálló hangrúdból 800 000 Ft alatt még nem igazán tapasztaltunk ennyire erőteljes és mély hangokat. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy amikor egy Onkyo az erősítőjét, a Klipsch pedig a hangszóróit és minden mását összerakja, akkor abból rossz nem születhet!

Természetesen a testes basszusok mit sem érnek önmagukban, de a maradék 7 hangszóró több mint pazar kiegészítést adtak az alsó tartomány fölé. Alaphelyzetben a mozis élményt minden esetben nagymértékben javította a "movie" hangzásmód, de a legkomolyabb pluszt egyértelműen a többfokozatú párbeszéd kiemelés adta.

Teljesen mindegy volt, hogy milyen filmet választottunk, nem találtunk fogást a hangzásképen, ha pedig esetleg mégis, akkor itt-ott egy kis állítás és máris tökéletes volt.

Külön érdekesség, hogy az "Atmos" sugárzók jelenlétét nem csak felülről hallottuk, hanem a falfelületeket úgy használta ki, hogy oda is képes volt hangot varázsolni, ahol amúgy a szoba nyitott volt abban az irányban. Ezt nyilván eléggé virtuálisnak is éreztük, sem mint tű pontos ábrázolásnak, de szobakalibráció nélkül mégis nagyon meglepő adalék volt ez. Apróbb negatívum, hogy a Dolby Atmos dekódolás mellett a DTS-re már nem kapott lehetőséget, de hát ezzel kell együtt élni.

Többször is belegondoltunk, hogy ehhez a mindössze 200 000 Ft körüli hangrúdhoz, 130 000 Ft körüli Flexus SURR 100 háttér sugárzókat és egy SUB 100 vagy majd inkább legalább 1 db SUB 200-al olyan elképesztő hangzást állíthatunk össze, amire egyszerűen egyik konkurencia sem képes jelenleg, persze védelmükre szólva, ami ilyen szintű hangzásra képes az rend szerint lényegesen több pénzért tele van hálózati funkciókkal és szobakalibrációval is.

Mondhatjuk negatívumnak az egyetlen HDMI csatlakozót is, de erre azért a tévé készülékeken már van bőven lehetőség, úgyhogy efelett átsiklunk, főleg ha szem előtt tartjuk a teljesíményét és nem mellesleg a külsejét is.

A zenék területén is nagyon kellemesen és magabiztosan viselkedett a Core 200-as de a váltáskor érdemes volt a különböző hangzásfokozásokat visszaállítani neutrálisabb szintekre, legalábbis ami a finomabb hangszeres muzsikákat illeti. Itt is eljátszottunk a center csatorna különböző szintjeivel de Norah Jones, Diana Krall vagy éppen a zseniális Sam Cook hangjához vétek hozzányúlni, és valóban sokkal tisztább és természetesebb volt, ha minden nullára volt állítva. Ezzel szemben a cintányérok vagy a fúvósok fémességének jót tett egy kis plusz magas, a zongorának, doboknak és nagybőgőnek pedig egy csipetnyi mély az EQ-n, de tényleg csak módjával

Alapvetően nem is erre van egy soundbar kitalálva, Core 200 mégis az egyik legélvezetesebb hangzást adta ezeken a stílusokon, sőt, máshol is nagyon jó érezte magát.

Egy dögös Korn, Metallica vagy akár Slipknot album sem hozta zavarba, de itt ismét érdemes volt belegyúlni az EQ-ba, hogy ne váljon fárasztóvá hosszabb távon a hangzása.

Talán az elektronikus zenék környékén éreztük a mélysugárzó hiányát, bár amíg óvatosabb progessive house vagy drum&bass volt terítéken, addig bírta szusszal, de egy sötétebb Kryptic Minds album vagy a több mint 20 éve megunhatatlna Sasha - Fundamental-ja már kiáltott a gyomrot rengető basszusokért.

Mindezekkel együtt is fejet kellett hajtanunk a Klipsch/Onkyo együttműködés előtt, és tesztünk végére lelkiismeret furdalás nélkül jelenthettük ki, hogy ebben az árkategóriában ilyen hangzást mozira vagy akár zenére, ilyen igényes külsővel nagyon nehezen találunk a piacon, és ha valaki olyan talál rá a Klipsch Flexus Core 200-ra akinek sokkal fontosabb a hangzás mint a temérdek okos funkció, az nagy valószínűséggel meg is találta a "nagy Őt".

Összegzés

A Klipsch Flexus Core 200 pontosan azt hozta el nekünk, amire számítottunk, és amire nagyon vártunk. Erőt, szépséget, hangminőséget, egyszerűséget és ennyi, semmi mást. Mindezt olyan korrekt áron, amit már érdemes mérlegelni, ha valakinél szorosabbak a keretek, de képes kompromisszumot kötni az okos funkciók és hálózati képességek terén.

Mi nagyon megszerettük a kisebb testvérével együtt, és már tűkön ülünk, hogy a zászlóshajó (Core 300) is befusson a kikötőnkbe.

1 2

Következő oldal >