KEF XQ20 állványos hangfal teszt

2011. augusztus 17., szerda, 10:25

KEF XQ XQ20 UniQ Uni-Q hangfal hifi sztereó

A KEF gyöngyszeme a meghallgatás során méltó társakat kapott, az Onkyo A-5VL és CS-5VL duója, valamint a Marantz 15-ös sorozatának CD-játszó/integrált erősítő párosával hallgattuk meg őket.

Először Tom Russell country itatta dalfoszlányait hallgattuk meg, amelyek a HDCD kódolás révén rendkívül erőteljesen, és részletgazdagon szólalnak meg. Az XQ-nak nem is jelentett problémát az amerikai nép életének szakavatott feltárása, mindent hitelesen, és részrehajlóan tálalt, együtt lehetett érezni a sanyarú sorsú, mégis életvidám emberek kissé erőltetett boldogságával. A színpadkép, és a tér valami hihetetlenül kiterjedt volt, már tényleg csak egy ló hiányzott a valódi western hangulathoz. Oda tudtuk képzelni magunkat az események fókuszába, teljesen önmagunkénak érezhettük a zeneszámokat, pedig őszinte együttérzésről nem beszélhetünk az ottani pórnép életének teljes ismerete nélkül.

Mint ezek után rájöttünk, a KEF ekkor még nem is volt az ereje teljében, mert az Audiophile Reference IV-es lemezét betéve még ennél is intenzívebb, valódi katarzist élhettünk meg. Úgy látszik az XQ20-as elsősorban komolyzenére, vagy jazzre van kihegyezve, és az acapella produkciókkal is nagyon gondosan bánik. Az itt elhangzott felvételek mindegyike gondos munka eredménye, ahogyan a hangsugárzó is, talán nem véletlen a köztük egyből kialakult rokonszenv. A tesztelés során egyértelmű, hogy elsősorban a termék minőségére, hangjára koncentrálunk, az elhangzó zene mivolta tulajdonképpen másodlagos. Viszont egy ilyen darab leendő tulajdonosával is megeshet majd, hogy inkább az XQ-t fogja hallgatni, mintsem a dalokat. Miért is? A hangsugárzó olyan természetességgel, odaadással, lelkesedéssel tálal mindent, hogy vagy teljesen belemerülünk a prezentációjába, vagy egymás után pakoljuk a CD-ket a lejátszóba, hogy minden szeretett felvételünket meghallgassuk rajta. Szó szerint Pazar!

A kis KEF-nek viszont valljuk be, van egy hiányossága, mégpedig a basszus terén. Nem állíthatjuk azt, hogy nem megy elég mélyre, de a magasak, és a közepek nívóját sajnos nem közelíti meg. A már említett zeneszámokon ezt észre sem vesszük, de dinamikusabb felvételeken, ahol esetleg szintetikus hangszerekkel, vagy elektromos gitárral, basszusgitárral áll szemben már mutat némi hiányosságot, amit esetleg hosszabb beállítási procedúrával, masszívabb állványokkal, illetve kábelekkel valamelyest orvosolhatunk, de a legegyszerűbb, ha a hozzá illő természetes zenei felvételeket nyújtjuk csak neki.

Ajánlás

A KEF XQ20 hozta az eddig megismert nívót, és bármilyen hihetetlen, de sok értelemben túl is szárnyalta azt. Frenetikusan néz ki bármely színű kivitelben, nagyon extravagáns a megjelenése, az Uni-Q membránba beültetett ?mandarin? magassugárzó pedig szintén egy üde színfoltnak számít. Elsősorban akusztikus, vagy komolyzene rajongóknak készítették, ezen a téren pedig minden bizonnyal fel is adja a leckét nemcsak a kategóriatársainak.

< Előző oldal

1 2 3

Következő oldal >