KEF Q750 házimozi hangfalszett teszt

Nyolcadik generáció

2018. május 16., szerda, 14:15

KEF audio hifi hangfal hangszóró házimozi hangfalszett hifi hangfal KEF hangfal KEF házimozi házimozi hangfalszett hangfal teszt KEF hangfal teszt KEF házimozi teszt házimozi hangfalszett teszt KEF házimozi hangfalszett

A KEF 1991-ben indította útjára a Q sorozatot, és tavaly már a nyolcadik generációja jelent meg a piacon. Az eltelt évtizedek alatt számos díjat nyert, és korrekt ár/érték arányának köszönhetően tartós népszerűséget is szerzett. Ez mind jó alapot biztosít az új generáció számára, de ugyanakkor a mércét is magasra teszi.

Változás a családban

Hozzávetőleg másfél éve teszteltük az előző generáció komponenseiből összeállított KEF Q700-as házimozi hangfalszettet. A felfrissített családból elhagyták a kisebbik centert, így az most a következő fajtájú elemekből áll: három álló, két állványos, és egy centersugárzó. A kor szellemének megfelelően változtak a háttérsugárzók is: a Q800ds dipólt a Q50a Dolby Atmos képes doboz váltotta fel. A most tesztelt 5.0 elrendezés a középső méretű állódobozokat (Q750), a centersugárzót (Q650c) és a nagyobbik állványos hangfalakat (Q350) tartalmazta. Ez utóbbit sztereó párosként már meghallgattuk korábban, most háttérsugárzóként jóval kisebb szerepet kaptak.

A dizájn és a fizikai méretek nem sokat változtak. A dobozok egy-két milliméterrel térnek el az előd generációtól. A minimalista stílus pedig még visszafogottabb lett, eltűnt a frontoldali díszcsík a márkajelzéssel, csupán a felső peremükön helyeztek el egy kis műanyag elemet a cég nevével. Az MDF-ből készül masszív dobozokat szálcsiszolt fémet imitáló, fekete vagy fehér műanyag fólia boríthatja. Az álló sugárzókhoz oldalra kinyúló, nagyobb stabilitást biztosító lábakat is mellékelnek, amelyek viszonylag egyszerűen felcsavarozhatók az alaplapon kiképzett furatoknak köszönhetően. A napjainkban uralkodó trendnek megfelelően, kettős kábelezésre egyik hangsugárzó esetén sincs lehetőség, de igényes, aranyozott csatlakozók várják a hangfalvezetékek banándugóit.

Továbbfejlesztett komponensek

A hangdobozok műszaki jellemezői a főbb vonalakat tekintve változatlanok maradtak, bár a hangszórókészletet továbbfejlesztették a korábbiakhoz képest. A magas- és középtartomány lesugárzását továbbra is a KEF-től megszokott, Uni-Q nevű, koncentrikus felépítésű hangszóró végzi. Ez egy speciális konstrukció, a középsugárzóba van integrálva a dóm magassugárzó. A két hangszóró közös tengelyen helyezkedik el, ebből adódóan a magas- és középfrekvenciák sugárzása egy pontból történik, aminek koherensebb hangkép az eredménye.

A magassugárzó új tervezésű, az alumínium membrán mögött egy csillapító kamra helyezkedik el. A dóm előtti lamellás hullámvezető viszont régi ismerős, amely mandarinra emlékeztető cikkelyei után kapta a "Tangerin Waveguide" elnevezést. Rendeltetése a magas frekvenciájú hanghullámok jobb diszperziójának megvalósítása. Hatására nem irányítottan, szűk sávban sugároz a dóm, hanem térben jobban szétterülve, így nem szükséges pontosan a "sztereó szék"-be ülni ahhoz, hogy kiegyenlített hangzást kapjunk.

Az állványos típus nyitott, reflexcsöve hátsó kivezetésű. Az álló és a center passzív membrános zárt doboz. A KEF előszeretettel alkalmazza ezt a megoldást, mert így kiküszöbölhető a reflexcső okozta portzaj. A Q750 esetében a mélyhangszóró került középre, és alatta/felette helyezkedik el egy-egy passzív membrán. A szimmetrikus megjelenésű centersugárzó esetén pedig a középső Uni-Q sugárzót két oldalról fogja közre a mélyhangszóró és a passzív membrán. Mindkettő membránja alumínium, és új fejlesztésű - nagyobb elmozdulást engedő - gumi felfüggesztést kaptak a tisztább basszus és alsó-közép tartomány reprodukálása érdekében.

Áttervezték a keresztváltót is, a keresztezési frekvencia maradt 2500 Hz, ugyanakkor az alsó határfrekvenciák kicsit feljebb tolódtak. A hangsugárzók érzékenysége viszonylag alacsony (típustól függően 87-88 dB közötti) ezért nem árt izmosabb erősítővel párosítani őket. A közel egy méter magas álló dobozok mérete szokásosnak mondható, elhelyezésükkel nem lehet különösebb gond, de a két megtermett állványos- és a centersugárzó már több figyelmet igényel. A Q350 esetében a falra függesztés gyakorlatilag szóba sem kerülhet, nevéhez illően valóban állványt kíván, és körültekintőnek kell lenni a hátsó nyílás miatt. A robusztus center több mint 60 cm-es szélessége pedig nem átlagos médiabútorra van méretezve.

Sajnos az új generáció tagjai drágultak az elődökhöz képest. Ezt valamelyest kompenzálja, hogy a KEF az árképzésnek egy meglehetősen szokatlan, bár nem teljesen ismeretlen módját választotta: külön árulják magukat a hangdobozokat és külön a hozzájuk tartozó előlapokat. Így akinek egyáltalán nincs szüksége a frontoldali védőselyemre, az megspórolhatja az árukat, igaz a hangdobozok még így "csupaszon" is többe kerülnek, mint az elődeik. Az takarólapok kerete mágneses rögzítésű, így aki nélkülük vásárolja meg a sugárzókat, nem kell bosszankodnia a felesleges frontoldali furatok látványa miatt.

Meghallgatás

Felidézve emlékeinket, a Q700-as szett hangját összességében szimpatikusnak találtuk, egyedül sztereóban keveselltük egy kicsit a mélytartományt. A mostani generáció papíron még kevésbé megy le mélyre (igaz, csak pár hertz a különbség), ezért kíváncsian vártuk, mit fogunk tapasztalni. Elsőként Presser Gábor: Electromantic szólóalbumának változatos számaival dolgoztattuk meg a hangfalpárost. A 2000 dioptria markánsan indított, feszes basszusokkal, de nem érzetük azt az elementáris őserőt, amire mondhatnánk, hogy "...nincs szebb, mint a csend kapuját, ha berúgja páros lábbal a 'rakenroll'...", és amit bizony elvárunk ettől a számtól. Az Electromance fokozatosan építkező légies dallama viszont tisztán és stabilan kapott egyre nagyobb erőre, de ez elsősorban az Uni-Q egység érdeme volt. Még maradva az elektronikus zenénél, de eltávolodva a dallamosabb stílustól, Venetian Snares: Fool The Detector lemeze széles tartományt átfogó dinamikával, kemény, feszes indusztriális jelleggel szólalt meg. A mesterséges sztereókép egyenletesen, hangfaltól-hangfalig töltötte ki a rendelkezésre álló teret. A néhol a '80-as évek computer játékainak aláfestő zenéjét idéző dallamok keményen, sterilitásba hajlóan uralták az előadást.

Szintetizátorok után akusztikus hangszerek és ének: Chris Jones: Roadhouses & Automobiles lemezén mind az előadó hangja, mind az azt kísérő gitár esetén egyértelműen megmutatkozott a Q750 erőssége, a középtartomány plasztikus kidolgozottsága. A húrok rezonálása, lüktetése életerős hangulatot teremtett. A No Sanctuary Here c. számban a basszusgitár izmossága már nagyobb határozottságot mutatott, mint a korábban hallgatott elektronikus albumok kicsit vérszegénynek talált szubbasszus tartománya, bár inkább tömör monolitikusság, mint a kimunkáltság jellemezte. A három mélysugárzó membrán becsülettel igyekezett közvetíteni felénk a lemezre vágott információt, de a tömbszerű hangzásban nem tudtak maradék nélkül érvényre jutni a legalsó régiók finomabb részletei.

Kíváncsiak voltunk a sztereókép stabilitására is, hogy mennyire teljesülnek az ígéretek a széles sugárzási sávról. Viszonylag tág határok között, jobbra-balra kimozdulva az ideális pozícióból, valóban stabil maradt a hangdobozok által felépített környezet, és a hangképben sem csökkent a magastartomány intenzitása. Maradt a világos, finom struktúrájú hangkép, nem tompult el, nem vált fénytelenné. Dzsessz lemezeken, a jól tagolt színpadon a zenészek pozíciója nem maszatolódott el, továbbra is egzaktul behatárolhatók maradtak.

A filmek megtekintése előtt ugyancsak visszanéztük korábbi jegyzeteinket. Jelenlegi tapasztalataink egybevágtak a másfél évvel ezelőttiekkel. A surround térleképzés precízen és stabilan valósult meg. A Hacksaw Ridge (A fegyvertelen katona) öldöklő jelenetiben a lövések, kiáltások, nyöszörgések mindig jól beazonosítható irányból érkeztek. A szett jól transzponálta a nappalinkba a Fűrész gerinc-nyomasztó, háborús valóságát. Homogén teret épített körénk, nem volt kitüntetett előre/hátra irány, bármerre fordultunk is, mindig az események középpontjában maradtunk.

A London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma) várospusztító robbanásainak ereje nem tudott versenyre kelni egy mélyládát is tartalmazó szett brutalitásával (ez nem is volt elvárás). Azonban a legmélyebb tartományok visszafogottságától eltekintve, dinamikus, az erejével okosan gazdálkodó hangzás kísérte a történéseket. Egyik kritikus tesztjelenetünkben a Chelsea híd pusztulásakor a tartó acélsodronyok elpattanása kemény és gyors tranziensekkel, élethűen fémes anyagszerűséggel hallatszott. A valósághű hangzáskép mellett az irányhatások is az előző filmben megismert precizitásúak voltak. Ezt többé-kevésbé természetesnek is vettük, hiszen a Q350 dobozok képességei messze túlmutatnak azon, amit egy szimpla háttérsugárzótól elvárhatunk. (A film kissé gagyi CGI effektusait szerencsére nem kell minősítenünk.)

A dialógusok, illetve a vászon közepén zajló események kísérő effektjei energikusan, kontúrosan mutatkoztak meg. A megtermett centersugárzó nem csupán illusztrálta a jeleneteket, hanem élethűen újraalkotta a cselekmény hangját. Vitán felül elismerésre méltó teljesítményt produkált. A jókora dobozméret és a zárt konstrukció együttese egy jól kézben tartott, kontrollált hangzásvilágot eredményezett. Túlkapásoktól mentes, de alapos részletezettséggel és széles dinamikával megvalósított hangzást nyújtott.

Az előző generációs szett többször hivatkozott tesztjén egy KEF mélyládával kibővítve is meghallgattuk az összeállítást. Most is így tettünk, 5.1 konfigurációban az új, háromtagú Kube sorozat legnagyobbikát, az impozáns méretű Kube 12b-t állítottuk csatasorba. Túlzottan nem mennénk bele a hangzás elemzésébe, egyrészt mert a jelen teszt célja az 5.0 szett vizsgálata volt, másrészt a KEF Kube 12b-ről hamarosan egy önálló cikk is olvasható lesz. Dióhéjban annyit, hogy a szubtartományt érintő hiányosságok gyakorlatilag megszűntek. Zenei anyagon a hangszerek testesebbé váltak, hangsúlyozottabb lett a dobütésekkor és a húrok megpendítésekor megmozduló levegőtömeg. Filmeken - Fury (Harag) és San Andreas (Törésvonal) - természetesen még meggyőzőbbnek találtuk a változást: a szett válláról levéve a terhet, a 300 wattos szubláda erőlködés nélkül prezentálta a harckocsi lövegek dörrenését, valamint a földrengés padlórengető robaját.

Egyenleg

Forradalmi változások helyett megfontolt fejlesztések. A KEF Q sorozatának hetesről nyolcas generációra való váltása nem hozott magával megdöbbentő újdonságokat. Szinte régi ismerősként üdvözölhettük a szett hangdobozait. Ez a megállapítás nem csak a kivitelezésre, megjelenésre, hanem a hangzásvilágra is igaznak bizonyult. Maradt a rendkívül tiszta, transzparens közép és felső-közép tartomány. A mélytartomány nem lett izmosabb az elődhöz képest, de ez már a katalógus adatok átböngészésekor sejthető volt. Házimozin viszont ez nem jelenthet problémát, ott a mélynyomó magára vállalja ezt a feladatot. Sajnos a továbbfejlesztett család tagjai drágábbak is lettek az elődöknél, főleg ha ragaszkodunk a frontoldali takaró lapokhoz és azokat is meg szándékozunk vásárolni. Ha viszont teljes szett vásárlásában gondolkodunk, akkor a jóval szimpatikusabb (230 000 forinttal olcsóbb) akciós ár annyival kevesebb, hogy a különbözetből futja egy Kube szubláda beszerzésére is.

1 2

Következő oldal >