KEF Q300 állványos hangfal teszt

Csúcstechnológiás klasszikus

2011. november 16., szerda, 08:15

KEF Q300 hangfal audio hifi UniQ KEF hangfal KEF Q300 hangfal teszt

Egyre kevesebb olyan cég található a piacon - nem csak az audio szekcióban -, amely egy termékcsoportra fókuszál, és abban akar jó lenni. A nagy gyártók - kis túlzással - mindent gyártanak, amiben piaci lehetőség kínálkozik, és ez sokszor dömping termékstruktúrához és minőséghez vezet. Az angol KEF a hangfalakra koncentrál immár évtizedek óta, és talán pont ezért képes kiemelkedni a tömegből. Mivel az a stratégia nem működik, hogy ha nem sikeres az új hangdoboz szériám, majd piacra dobok CD-lejátszót, muszáj minden új szériát és innovációt alaposan átgondolni. A KEF nemrégiben megújult Q szériájának egyik tagja járt nálunk, hogy bebizonyítsa ez valóban így van.

Nagyjából 20 évvel ezelőtt, elsős gimnazistaként, egy gyönyörű szeptember végi napsütéses napon, izgatottan vártam Koma fedőnevű barátomat a Kodály Körönd egyik szobra alatt, hogy elinduljunk végre a Szondi utca sarkán lévő Hi-Fi boltba. A cél az egész nyári keresetem (plusz kölcsönpénz a szülőktől és a Tesótól) elköltése az oly annyira vágyott Technics erősítő + kazettásmagnó + Orion HS288-as hangdoboz összeállításra. Annyira izgatott voltam, hogy hazafelé cipelve a dobozokat kétszer majdnem hasra estem. Hazaérve már az összeállítás közben azon egyezkedtünk Komával, hogy mi lesz az első kazetta (hát igen...), amit meghallgatunk, amelynek végén az érvek pro- és kontra felsorakoztatása, majd ütköztetése következtében a választásunk az Iron Maiden: Made in England koncertalbumára esett.

Ez az emlék járt a fejemben, amikor elindultam átvenni a tesztelésre szánt KEF Q300-as hangdobozokat, a brit gyártó megújult Q szériájának állványos sugárzóit. Hogy miért? A cikk végén kiderül, de ne szaladjunk ennyire előre...

A KEF Q szériája lassan két évtizede a gyártó meghatározó termékcsaládja, az új széria két állványra helyezendő hangdobozból (Q100 és Q300), három állódobozból (Q500, Q700, Q900), kétféle center (Q200c, Q600C) valamint egy dipól sugárzóból(Q800ds) és egy aktív mélyládából (Q400b) áll. Ezekből gyakorlatilag bármilyen igényt kielégítő rendszert összeállíthatunk.

A tesztelésre szánt Q300-as a nagyobbik kétutas basszusreflex kialakítású dobozpár.

A csomagolása hagyományos kialakítású, mellékelve találunk egy informatív használati kézikönyvet, illetve néhány, a precíz beállításhoz használható kiegészítőt.

A Q300 három színvariációban kapható: fekete tölgy, európai dió, angol cseresznye - nálunk ez utóbbi járt. Hiányos biológiai tanulmányaink okán nem tudjuk megmondani, hogy egy cseresznye mitől angol - erős a gyanúnk, hogy a marketing részleg is színskálából dolgozott - mindenesetre a külső megjelenése rendkívül elegáns. Kifejezetten tetszett nekünk az a megoldás, hogy a hangszóró védőhálón induló KEF felirat azt eltávolítva mintegy folytatódik az elülső oldalon teljes egészében. Ezen kívül további design-elem nincs, és ez nagy piros pont ismerve a gyártó más szériáinak futurisztikus megoldásait. Egyszerű mégis hatásos és elegáns.

A hangszóró úgynevezett Uni-Q kialakítású, amelyet már korábban, a Concept Blade modelljében mutatott be a gyártó. Ez egy olyan kombinált hangsugárzó kialakítás, melynél a rezgéscsillapított szerkezetű közép/mélyhangszóró akusztikai középpontjában egy fémmembrános magassugárzót helyeznek el, amelynek felülete speciálisan kialakított hasított forma. A kombinált hangszóró kialakítás célja - a gyártó szerint - a magas és a középfrekvenciás hangok, az eddigiekhez képest, ha lehet még tökéletesebb összehangolása.

A komplex szerkezetű hangszórót alumíniumöntvény vázba foglalták. A magassugárzó egy 25 mm-es ventillációs nagyfrekvenciás dóm (vented aluminiumdome HF) a közép/mély sugárzó pedig 165 mm-es szintén alumínium Uni-Q rendszerű. Megjegyzendő, hogy a Q300-as "kistestvérében", Q100-as modellben ugyanez a technológia és kialakítás található meg azzal a különbséggel, hogy ott a közép/mélysugárzó 130 mm-es.

A hangfal hátsó oldalán aranyozott csatlakozók fogadnak, amely megerősít abban, hogy nem csak a technológiai megoldásai egyedülállóak, hanem a kivitelezésre is komoly gondot fordítottak. A hangfalat hagyományosan, vagy Bi-wire (kettős kábelezéssel) és Bi-amp (kettős erősítéssel) üzemmódban is lehet használni, a bekötés kialakítása igényes és egyben egyszerű.

Meghallgatását ONKYO A-5VL erősítővel és ONKYO C-S5VL SACD/CD lejátszóval végeztük, amely berendezések véleményünk szerint, mind árban mind minőségben, méltóak a KEF Q szériájához.

A beszerelést és az elhelyezést követően jó előre eldöntöttük, hogy csak azért sem a megszokott zenékkel pl. Yello-val fogjuk elvégezni a meghallgatást. Ennek két oka van. Egyrészt pár évvel ezelőtt, egy koncert előtt, egy hangmérnök barátunk megmutatta, hogy hogyan kell szólnia a Yello-nak oldalanként 2000 W-os teljesítménnyel, egyedileg épített hangfalrendszeren, és azóta savanyú a szőlő. Másrészt a hangfalak még bejáratós korukban vannak így nem voltunk biztosak benne, hogy objektív ítéletet tudunk hozni. Míg ezen morfondíroztunk, a lejátszó bekapcsolását követően, automatikusan elindult a tesztelő kolléga által benne felejtett Bryan Adams Anthology kettes lemezéről a Please Forgive Me. Sebaj, ha már így alakult - nincsenek véletlenek - kezdjünk akkor ezzel, hiszen ezen az albumon egyaránt van több, különböző helyszíneken, időpontban és technikai eszközökkel rögzített stúdió és élő felvétel is, a hangszerelés pedig nem túlságosan komplex.

Ami azonnal feltűnt az a hangfalak által meggyőzően közvetített sztereó kép, az albumot végighallgatva pontosan követhető volt a felvételeket készítő hangmérnök szándéka a tér bemutatásával kapcsolatban.

A gyár ajánlása, az elhelyezési távolságot 2-3 m-ben adja meg, nyilván ez egy átlagos nappaliban vagy egyéb zenehallgatásra szolgáló helyiségben megfelelő. Gondoltuk "kiszúrunk" a gyártóval - és magunkkal - és egymástól 6 m-re raktuk a hangfalakat kajánul várva, mi történik. Meglepetten tapasztaltuk, hogy a sztereókép még ilyen távolságban is meggyőző, bár nyilván észlelhető volt némi bizonytalanság, ez azonban nyilván nem a Q300 hibája, hanem a mi gonoszságunk...

A softrock-ról átevezve a komolyzene területére, betettük a lejátszóba a Nightwish Wish I Had an Angel klasszikusát, ahol annyira agyon-effektezett és rommá kompresszált a közép és mélytartomány, hogy hangszóró és hangdoboz legyen a talpán, amelyik elbírja és hűen közvetíti a zenei anyagot. Alázatosan jelentjük a KEF Q300 állta a sarat, semmilyen bizonytalanságot, vagy összemosódást nem tapasztaltunk, a hangszórók pontosan követték a zene kiemelkedő dinamikai változásait is. Itt fontos megjegyezni, hogy a precíz leképezés érdekében hasznos kiegészítő a hozzáadott szivacs, amelyet a basszusreflex nyílásba tudunk behelyezni, és ezzel egyenletesebb frekvenciaátvitelt kapunk, az 1 kHz alatti tartományban. Ez nyilván ízlés dolga is, meggyőződésünk azonban, hogy aki komolyan érdeklődik a KEF Q300 hangfalak iránt, annak nem feltétlenül a "diszkómosolyra eqzott" hangzáskép áll közel a szívéhez, persze a tévedés jogát fenntartjuk.

Egy hangfalnak mindig is komplex kihívást jelentenek az olyan felvételek, amelyeknél a széles dinamikatartomány mellett a felvételben egyszerre szerepelnek a legkülönfélébb hangszerek. Ilyen hanganyag például a Moulin Rouge című filmzene, amelyben kiemelkedően változatos a hangszerelés, mind rockzenei, mind modern, illetve szimfonikus hangzás megtalálható rajta, egymást sűrűn váltva, sokszor egyszerre is. A KEF Q300 meggyőzően teljesített, végig követhető volt a szimfonikus zenekar hangszercsoportjainak munkája, a hirtelen dinamikai változások nem hozták zavarba a hangszórókat, és a teljes frekvenciaspektrumon plasztikusan jelenítették meg az énekes vagy a zenekar által előadottakat, végig megtartva a teret.

A hangfalak eszembe jutatták - és nem csak az átvételükkor - azokat a ma már talán hősi időket, amikor a zenehallgatás nem háttértevékenység, hanem fő tevékenységként szerepelt a napi programok között, amikor a vágy fő tárgya az ifjúságnak nem az iPod/iPad/iPkutyafüle volt (annak ellenére, hogy nekem is van), hanem egy sztereó rendszer, amin minden zenealbum meghallgatása program és élmény volt. Nem, nem a világ nem lett jobb/rosszabb, csak más, és ebbe a másik világba jó szívvel ajánlom a KEF Q300-ast azoknak, akik viszonylag elérhető árú, a csúcstechnológiát a hagyománnyal ötvöző, a high-end kategóriát nyilván nem elérő, de mindenképpen felső kategóriás hangrendszerben gondolkodnak.

Mert zenét hallgatni jó!

1 2

Következő oldal >