JBL Stage A130 állványos hangfal teszt

A nagyok belépője

2023. június 10., szombat, 00:30

JBL audio hifi hangfal hifi hangfal JBL hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt JBL hangfal teszt

A JBL neve fogalom szerte a világban, így idehaza is. Repertoárjukban elsősorban hangfalakat találunk, amelyek mindenki igényét képesek kiszolgálni, legyen szó hétköznapi szórakozásról, vagy professzionális hangvisszaadásról. A legújabb Stage családjuk a cég jelenlegi belépő sorozata, ami az árán megmutatkozik, a minőséget illetően viszont nem, azon megpróbál jócskán túllépni. A Stage A130 állványos hangdobozuk az első fecske a szériából a szerkesztőségünkben, célja az, hogy zsebpénzért kínáljon meggyőző hangot.

JBL a porondon

A Harman cégcsoporthoz tartozó JBL mérnökei tisztában vannak azzal - ahogyan mi is -, hogy sok pénzből könnyű jó hangfalat létrehozni, azonban kis büdzséből annál nehezebb. Az igaz, hogy az amerikai cégnek ez sikerült az elmúlt nem kevesebb, mint 70 évben, azonban azzal is tisztában vannak, hogy folyamatosan meg kell újulni, hiszen az igények változnak, a fejlesztések eredményeképpen pedig folyamatosan jönnek létre új innovációk, technológiák.

A HARMAN cégcsoport Northridge-i központja a referencia hangfalak bölcsője. Itt született a korábban bemutatott JBL 4367 stúdió monitor, és a különleges hullámvezetőjéről, méretes színpadjáról ismert JBL HDI sorozat is. Saját tulajdonú süketszobák (amivel kevés cég büszkélkedhet), kettős vaktesztelésre kialakított helyiségek és a legmodernebb számítógépes szoftverek segítették a mérnököket, amikor a JBL high end szériáit kifejlesztették. Azonban nem mindenki engedheti meg magának, hogy milliókat fordítson zenehallgató eszközeire. A mérnökök alaposan kidolgozott fontossági sorrend alapján indultak el, hogy a drágább Studio és HDI szériákhoz képest megfizethetőbb, mégis versenyképes hangsugárzót tudjanak ringbe küldeni a belépő kategóriában.

Objektív mérések és szubjektív tesztelések eredményeként jött létre a Stage sorozat, aminek tervezése során nem csupán a felhasznált anyagokat tartották szem előtt, hanem a leendő meghallgató helységet, azaz a szobát is, hiszen zenehallgatás közben a hangok visszaverődésének is nagyon fontos szerepe van. Tehát egy olyan, mindenki számára megfizethető szériát terveztek meg, aminek darabjai nem csupán a konkrét hallgatási pozícióban teljesítenek jól, hanem a tér bármely pontján érezhető és élvezhető is lesz a prezentációjuk.

A JBL Stage szériája összesen kettő állványos és három álló hangfalat kínál, továbbá két centersugárzót és két mélyládát, így akár sztereó zenehallgatásra, akár komplett házimozira vágyunk, a sorozat alkalmas arra, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő alternatívát. A most porondra kerülő JBL Stage A130 a középső állványos modell, ami elég kompakt, de papíradatok alapján kisebb szobákban, hozzá illő elektronikával bőven elegendő bármilyen rendszer frontsugárzójának.

A 25 mm-es alumínium dóm magassugárzót kiegészíttek a gyártó saját fejlesztésű HDI (High-Definition Imaging) hullámvezető tölcséreakusztikus lencsével is, ez kiegyenlíti a frekvencia-átvitelt és jobban kézben tartja a 10 kHz fölötti hangok szórását. Alatta helyezkedik el a 133 mm-es, policellulóz membránú mélyközép hangszóró, ami fekete gumiperemet és porvédő sapkát kapott, a fehér színű membránt koncentrikus kör bordázat teszi még egyedibbé és merevebbé. A kettőjük párosának segítségével a gyártó állítása szerint sikerült újra létrehozni a klasszikus JBL-hangzást, a minőséget viszont jóval a látható ár fölé pozícionálták.

Párja cikkünk írásakor majdnem kereken 125 ezer forint, amennyiért ugyan van több kihívó is a piacon, de maradandót kevesüknek sikerült eddig alkotnia (Megjegyzés: a pár jelenleg 105 000 Ft-os akciós áron kapható).

A doboz diszkrét, matt fekete külsőt kapott, ami könnyen takarítható. Az előlapon márkajelzés és védőszövet, utóbbi akusztikailag semleges, tehát ha rajta felejtjük zenehallgatás közben, az semmit nem von le a produkció értékéből. A Stage A130 basszreflex doboz, nyílása hátul található a szimpla, és műanyag bevonatú csatlakozók felett. A pereme természetesen kapott finom műanyag betétet és lekerekítést, az átmérője és a mélysége pedig első látszatra bőven elegendő ahhoz, hogy a belül keletkezett levegőt eredményesen és határozottan juttassa ki a szobába. A modellhez mellékeltek még alátéteket is, de a tüskék használatát nem találták szükségesnek, hiszen a tervezők szerint megfelelően merev konstrukciót sikerült létrehozniuk. A gyártó oldalán ez a hangdoboz vinyl lemezek mellett látható egy könyvespolcon, ami azt is jelentheti, hogy Amerikában szeretik az alsó tartomány erősítését, akár egyéb jellemzők rovására, de inkább azt próbálták illusztrálni, hogy milyen kis helyen is elfér a Stage A130.

Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, inkább maradtunk a jó kis - bár inkább nagy és nehéz - márvány állványunknál, jöttek az Arcam elektronikák is és QED valamint VIABLUE kábeleink.

Határozott, de nagyon finom és gondoskodó

Kezdjük a meghallgatásunk bevezetőjét kicsit visszarepülve a múltba. A JBL 1968-ban lépett be a stúdiómonitorok világába a 4320 és 4310 modellekkel, a hetvenes évek végére már több stúdió használt JBL monitort, mint az összes többi gyártó termékét együttvéve. A Stage A130 ugyan nem nevezhető stúdiómonitornak, de a gyökereit mindenképpen innen eredeztethetjük, valamint nem egy rossz referencia ez a bő 50 évnyi tapasztalat a kisméretű, állványos hangdobozok építése területén. Elég mokány lett, ugyanis érezhető a bő 5 kg-os súly, ami papíron kevés, de már akkor adott egy bizonyos bizalomérzetet, amikor kivettük a dobozából. Szerencsére még a bevonat sem kényes, tehát bátran megfoghatjuk, és kísérletezhetünk az elhelyezésével. Tapasztalataink alapján sok próbálgatást nem igényel, hiszen a reflexnyílás bátran pumpálja magából a levegőt, a hátsó panelre rögzített keresztváltó pedig abszolút megfelel a kategóriában elvártaknak. Ennek eredményeként a JBL Stage A130 határozottan tárja elénk a hangtartományokat, amelyek közül a magas kicsit később kelt életre, az alsó pedig elég dominánsan viselkedett már a bejáratás alatt is, és ez megmaradt végig.

Ennek egyetlen apró hátrányaként az róható fel, hogy a középtartomány egy picit veszített a tisztaságából, de ez csupán szimfonikus zenén és akusztikus hangszereknél volt tapasztalható, viszont azok, akik elsősorban ezeket a műfajokat részesítik előnyben, tapasztalataink alapján magasabb árfekvésű dobozt választanak, tehát konkrét negatívumról nem beszélhetünk. A JBL mindig is a klasszikus amerikai hangzást képviselte, és ez a jellemvonás megmaradt a mai napig, tehát a basszus és a dögösség előnyt élvez. Nagyobb méretű hangfalaknál ennek az előteremtése nem igényel nagy tudományt, viszont ekkora méretből már igen. Nem is mindig sikerült ez hiánytalanul a mérnököknek, azonban jelen esetben nem bíztak semmit a véletlenre. A Stage A130 érzékenysége elég alacsony, tehát igényli a wattokat, amit szerencsére az Arcam erősítőtől meg is kapott, így már 9 órás potméter állásban kellő lendülettel és dinamikával szórakoztatott minket. Igen, szórakoztatott. Ráadásul nem felületesen, hanem határozottan, temperamentumosan, és pontosan. Ennél alacsonyabb kimeneten a basszus még nem vetette be magát, viszont megfigyelhettük a magastartomány finomságát, és a szép térábrázolást.

Szerencsére nem csak hétköznapibb rockon vagy elektronikus zenéken érezte jól magát, bátran belefért a válogatásunkba a Metallica és az összetettebb Emerson, Lake and Palmer album is, de még a Toto koncertfelvételétől sem ijedt meg. Rendben, nagyszínpadot nem varázsolt elénk, hiszen arra ott vannak az álló típusok a sorozatból - erre a közeljövőben egy másik cikkben visszatérünk -, viszont az tényleg lenyűgöző, hogy mekkora lendülettel és hévvel állt hozzá a zenékhez. A balansz mindvégig az alsótartomány felé hajlott valamennyire, ami természetesen érezhető volt, viszont nem zavaróan, hozzá tartozik a doboz jellegzetességéhez, és erényeihez, ugyanis azt kovácsolt belőle. Egyszerűen fogalmazva, a JBL-nél jelen esetben egy olyan kompakt dobozt akartak tervezni, ami kis méretből, kisebb nappaliban meglepően nagy basszust és lelkes előadást nyújt, és ezért az árért konkrét hibát nem is tudunk felhánytorgatni neki. Nem akart audiofil lenni, nem is annak szánták, azonban így is bőven meghaladta az elvárásainkat, mert nyíltsága és egységes hangképe nem ennek a kategóriának a fő jellemzője.

Az ereje mellett mindenképpen érdemes kiemelni a megfelelő gyorsaságát és stabilitását is a Stage A130-nak, mert lomhaságnak nyoma sem volt, rengeteg izgalmat nyújtott a számunkra, ami lehetővé tette azt, hogy hosszú távon is szeretettel hallgassuk, és nem is fárasztott le. Azok a jelzők is illenek rá, hogy laza, magabiztos és kiegyensúlyozott. Polcra vagy íróasztalra nem igazán ajánljuk, bár az utóbbin még jól érezheti magát, ha megfelelő levegőhöz juttatjuk és kellő távolságra el tudjuk helyezni a hátsó falaktól, viszont az igazi állványon lesz, ami talán nem meglepő. Egy beugró kategóriájú hangdoboz ez a JBL, ami egy minőségi, de szintén beugró elektronikai párossal vagy rendszerrel nagyszerűen tudja magát érezni, tehát bőven félmillió forint alatt birtokolhatunk egy olyan szettet, ami nem vállalja túl magát, mégis képes meglepni minket. Nem az aprólékosságával és árnyaltságával, hanem bátorságával és fizikumát meghaladó basszustartományával, ami sok zenehallgatónak az igénye, akik csupán szórakozni akarnak amerikai módra, nagy lakással és nagyobb kerettel viszont nem rendelkeznek.

Nem, egyáltalán nem tántorítunk el senkit attól, hogy Mike Oldfield - Tubular Bellsét hallgassa rajta, esetleg egy kis Jan Garbareket is bevessen, mert a JBL-nek az erőbe sikerült kellő érzelmet és tapintatot is vegyíteni, a részletekre pedig odafigyelt. Igen, nem hiába a monitorépítés félévszázados múltja. Még Chopin is belefért a repertoárba, ahogyan a Négy Évszak is, egyedül a nagy volumenű komoly és komor zenék kedvelőinek nem nyújt eleget ez a hangdoboz, de ez a kategória ilyen nagy meglepetéseket egyszerűen nem tud okozni, teljesen mindegy, hogy melyik gyártó műhelyéből kerül elő.

Igazi meglepetés a piacon

A JBL beugró Stage sorozatának nagyobb állványos dobozába tulajdonképpen egy irányból köthetünk bele. Sajnáljuk, hogy csupán fekete kivitelben létezik, ugyanis annál sokkal színesebb egyéniség. Halkan a megfontolt tervezés eredményét hallhatjuk aprólékosság és finomság formájában, hangosabban pedig bekapcsolódik a basszus, ami dögös és megfelelően pontos is ahhoz, hogy izgalmas, szórakoztató zenével töltsön meg akár egy átlagos méretű nappalit is. Arcam erősítővel együtt remekül teljesített, az SA10 ereje bőven elegendő volt a meghajtásához, csupán a potméterén kell kicsit jobban megszaladni a kezünknek, és már létre is jött a szimbiózis. Ügyesen megtervezett és kivitelezett hangdobozt ismertünk meg, amit bátran ajánlunk mindenkinek, aki nagyon kevés pénzért sokat és jót akar kisebb alapterületű szobában és még ahhoz is elég szufla van benne, hogy egy házimozi frontsugárzójaként se vérezzen el.

1 2

Következő oldal >