Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
JBL L100 Classic állványos hangfal teszt
2019. június 7., péntek, 18:05
JBL audio hifi hangfal hangszóró high end hifi hangfal JBL hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt JBL hangfal teszt high end hangfal
Mint arról korábban egy híranyagban beszámoltunk, a JBL feltámasztotta a hetvenes évek hangdoboz sikertörténetét, amit akkor L100 Century-nak hívtak, és abban az évtizedben a legtöbbet adták el belőle. Most kiderítjük, hogy közel 50 év elteltével tud-e a cég ugyanolyan maradandó értéket készíteni az L100 Classic személyében.
A válaszunk egyszavas, i-betűvel kezdődik, és tulajdonképpen a cikkünk itt véget is érhetne, de gondolnunk kell olvasóinkra, akik között sokan csak ábrándoznak egy ilyen volumenű hangfalról, és azokra is, akik hallgatni és birtokolni szeretnék. Kanyarodjunk egy kicsit vissza a múltba, amikor a JBL 1969-ben a Woodstock fesztivál hangosításáért volt felelős, és ugyanebben az évben kiadta a 4311 típusszámú stúdiómonitor otthoni zenehallgatásra szánt változatát, a már említett L100 modellt. A népszerűségét az igazi rockhangzáson túl annak is köszönheti, hogy a Maxell egyik reklámján szerepeltette a hangdobozokat 1980-ban. Ez annyira jól sikerült és népszerű hirdetés volt, hogy a JBL a posztert a cég épületeinek oldalán a mai napig mutogatja.
Az L100 Classic ennek a hangsugárzónak az újra definiálása úgy, hogy megőrzi az eredeti hagyományait, legalábbis bizonyos szempontból. A dobozok előlapján a védőszövet narancssárga színű, azt levéve pedig a tekintetünk egyből a 30 cm-es, fehér mélysugárzóra irányul.
A külső ne tévesszen meg senkit, hiszen csak az született a hetvenes évek jegyében, a belső nem. A cég büszke arra, hogy termékeinek fejlesztésekor valódi hallgatósági, valamint vakteszteket rendeznek, a méregdrága stúdiótechnikát pedig idővel beépítik az otthoni, megfizethetőbb dobozokba is. Így történt ez most is, hiszen az említett L123A típusú membrán egyenesen az S5800-ból került át ide, aminek az ára vetekszik egy jóféle autóéval. Ez a hangszóró képes egytonnányi levegő megmozgatására anélkül, hogy a tiszta cellulóz kúp minimálisan is eltorzulna, segítségéül mögé hatalmas méretű mágnest helyeztek el. A 125 mm-es középsugárzó membránja szintén tiszta cellulóz, polimer bevonattal van ellátva, a tekercselése révén pedig hatalmas energiát képes elvezetni. A 25 mm-es JT025Til típusú titán magassugárzó egy hullámvezetőben helyezkedik el, így nyújt széles és pontos előadást.
Őket támogatja a reflexnyílás, amit a hetvenes években a jobb felső sarokba helyeztek el, és lényegében nem volt más, mint egy luk, amibe kartoncsövet illesztettek. Ez most átkerült a baloldalra, pereme kidolgozott, ezáltal már nem csupán a légnyomásért felelős, hanem a levegő zajának csökkentéséért is.
Két potmétert találunk még az előlapon, ezek is a stúdiómúltat idézik. Ezekkel a magas és középtartományt igazíthatjuk a szobánk akusztikájához, lehetővé téve olyan környezetben is az L100 használatát, ahol a csillapítás túl nagy.
Hátul csupán szimpla bemenetet találunk, ez is a retro jegyében fogant, de a kivitel természetesen első osztályú, és ugyanilyen szintű csatlakozást biztosít.
A hangdobozok darabonként majdnem 30 kg-ot nyomnak, ezért a nehéz, tömör állvány elengedhetetlen tartozékuk, de a JBL ugyanúgy ajánl fémkeretet is, amivel a klasszikust idéző, döntött pozíciót is létrehozhatjuk.
A meghallgatáshoz Mark Levinson No 585 integrált erősítő adta a minőségi erőt, jelforrásnak az Arcam FMJ UDP411 lejátszót választottuk, az interkonnekt és hangfalkábel pedig a Nordost Frey sorozatának egy-egy tagja volt.
Hogyan is mondják a Rocky Balboában? Öreg vagy, lassú, a csigolyáid el vannak meszesedve, így más választásod nincs, mint odacsapni, mint a pöröly, hogy az ellenfélnek még a felmenői is megérezzék. Nos, a JBL ezt alapvetően megteszi, de ennél azért jóval többet nyújt. Olyan ősenergiával szólal meg, amit eleve csak az amerikai hangsugárzók tudnak, a 20 m2-es szoba betöltése rutinfeladat a számára, szét akarja tolni a falakat. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy állványos létére akár 40-50 m2-en is otthon érzi magát és minden erőlködés nélkül teljesít. Egy ilyen kaliberű és méretű hangdoboztól eddig a precizitást, tisztaságot és hatalmas teret vártuk, ezzel itt sincs probléma. Ehhez jön még az irdatlan basszus, ami határozottsággal, megfogottsággal párosul, ez bizony ritka kombináció. Amennyiben egy szóval kéne definiálni a JBL L100-at, azt mondanánk, hogy élő. Persze nem úgy, mint Joe Cocker Woodstockban, itt nincs helye bizonytalan mozdulatoknak vagy megbicsaklásnak, itt minden céltudatosan történik. A lehengerlő erő nem fitogtatás, tényszerűen közelít az arcunkhoz és a testünkhöz, hogy minden porcikánkban érezzük azt. Sok hangsugárzó csak úgy teljesít igazán, ha a nagykönyvben megírt háromszög pozícióban hallgatjuk, a JBL ezt az oldalt ellapozta. Neki teljesen mindegy, hogy ülünk vagy állunk, mindenhol ott van. A gyártó még azt is megengedi, sőt ajánlja, hogy az oldalára fektessük, ha másképpen nem férne el.
Nem feltétlenül dominál, egyszerűen csak érezteti a jelenlétét, ami megkerülhetetlenné válik. A hangerőt nagyon jól tolerálja, nem is árt neki, ha meghajtjuk, viszont képes arra is, hogy halkan is erőteljesen szóljon, ezért bensőséges estéken, kis duhajkodáson vagy vehemens házibuliban ugyanolyan minőségben teljesít. Volt szerencsénk korábban részt venni egy borkóstoláson, ahol egy kubai zenekar, kis alapterületen vehemens jazz-t játszott egy zárt szobában. Ez a JBL-t hallgatva újra eszünkbe jutott, és az is, milyen jó lett volna, ha úgy tudtak volna megszólalni, mint a most hallgatott összeállítás. A hangszerek mindegyike, az éneket is beleértve külön helyezkedtek el, mégis szerves egységet alkottak. Itt nem csúszott baki az előadásba, a szünetekben nem kellett állítani az erősítőn, nem gerjedt semmi, és pihenőt sem kellett tartani, ugyanis az L100 Classic nem hibázott, és nem is fáradt el. Gömbölyű és meleg hangokat produkált, amelyekből a márka kisebb testvéreinél is kaptunk ízelítőt, itt viszont kiteljesedést hallottunk, a meggyőződés teljes erejével.
A 300 mm-es mélysugárzók teljesítménye megkérdőjelezhetetlen, de a tiszta közepek és magasak nélkül csak egy mélyláda szerepét tölthetné be. A tervezők viszont mindezt gondosan összeválogatták, pontosan eltalálták az általuk megálmodott arányokat, így minden szekciónak ugyanolyan szerep jut, ugyanolyan minőségben. A JBL egyetlen háklija az, hogy szereti a jó alapanyagokat. Stockfish SACD-vel kimondottan jól érezte magát, viszont mezei koronggal már nem volt teljesen meggyőző. Nem rejtett semmit a véka alá, így azok hibáit is megmutatta, smink nélkül. Egy magas szintet képvisel, és ugyanezt várja a társaitól is. Játékos ugyan, de nem tűr kompromisszumokat. Ez érthető, Balboa sem virsli és mirelit zöldség kúrát követően tudta végig bokszolni a tizenkét menetet. Az L100-asoktól már ránézésre színhúst várunk, és azt is kapunk. Vöröset és nagy mennyiségben, ahogyan azt kell.
A JBL L100 Classic egy olyan hangfal, ami mellett nem lehet elmenni. Külseje a múltat, technológiája a jelent idézi, hangja pedig olyan, ahogyan elképzelünk egy igazi, jól sikerült koncertet. Méretét meghazudtolóan akár 50 m2-en is lazán betölti a teret, erejéből pedig soha nem akar kifogyni. Ebben a kategóriában találunk finomabb karakterű vagy a mai kor trendjének megfelelőbb kinézetű dobozt, amit már a kicsomagolása után meg akarunk simogatni. Az L100 Classic-okat nem, ők a külsejükkel mosolyt csalnak az arcunkra, ahogyan a hangjukkal is. Igazi élvezetet nyújtanak azoknak, akik az élő zene élményét a mindennapjaikba akarják hazavinni.
