Jamo DS5 Bluetooth hangrendszer teszt

2016. október 26., szerda, 16:35

Jamo audio hifi hangfal hangrendszer hangszóró PC hangszóró Bluetooth hangrendszer Bluetooth hangfal Jamo hangfal hangfal teszt hangrendszer teszt Bluetooth hangrendszer teszt Jamo hangfal teszt

A Jamo legújabb, Digital Series nevű családjának egyik tagja, a DS5 érkezett hozzánk, ami egy PC-s aktív hangfalpár. Formabontó külseje azonnal belopta magát a szívünkbe, de milyen lehet a hangja? Eláruljuk azt is.

Rendkívül furcsa helyzettel szembesültünk, a Jamo honlapon még nem szerepel tesztalanyunk, mert annyira új, így szinte semmi műszaki érdekességet, részletet nem tudunk a belsejéről. Ez kicsit bosszantó lehetne, de mégsem az, inkább örömteli a tény, hogy a világon elsők között írhatunk róla. Az sem elhanyagolható, hogy a hazai Jamo disztribútornál már megvásárolható a DS5.

Amit sikerült összekaparnunk egy hivatalosnak tekinthető, úgynevezett Spec Sheet-ről, az a cikk végén, az adatok között olvasható, benne egyetlen lényeges apróság: a kétutas rendszer nagyobbik hangszórójának átmérője 3 col. Nem csak szakmai érdeklődés, személyes kíváncsiság is hajtott minket, szerettük volna megtudni mindent a membránokról, azok anyagáról, a magassugárzó méretéről, erősítő felépítéséről, kapcsolásáról, egyebekről. Sajnos barátunk az ismert internetes kereső sem tudott érdemben segíteni.

A Jamo DS5 futurisztikus kinézetű, a nagyobb vitorlás hajók hátszélben használatos vászna a spinakker jutott eszünkbe róla. Alulról felfelé keskenyedik, hátulról előre szélesedik, a függőlegesen ívelt előlapot szövet borítja, amit nem lehet eltávolítani, de értelme sem lenne. Halványan kisilabizálható az alatta lévő rácsozat, ami az aljától 5 centire kezdődik és a tetejétől 14 centire ér véget. Tehát egy 13 centiméteres részen helyezkednek el a hangszórók. Ezeket a számokat összeadva több lesz az eredmény, mint a magasság, de nincs tévedés, az íveltségből adódik a többlet. A hangfalak talpa tökéletes tapadást biztosít a rajta lévő gumilap jóvoltából, ez fontos tulajdonság. E talpak csak az elülső negyedükkel, valamint egy hátulsó távtartó lábacskával érintkeznek a doboztesttel, a köztük lévő 7 milliméteres hézag biztosítja, hogy a reflexnyílásból mindkét oldalra és hátrafelé is áramolhasson a levegő.

Valóban egyszerű az üzembe helyezése, a mellékelt kábeleket csatlakoztattuk és máris megszólalt a zene. Mint általában, ennek a hangfalpárnak is a jobboldali - ezt a talpán jelölik - tagja a főnök, ez kapja a kis transzformátorból az áramot, ezen vannak az érintős kezelőszervek: ki- bekapcsoló és hangerő szabályzó. Az árboc - maradva a vitorlás hasonlatnál - csúcsán elhelyezkedő érintőgomb érzékenysége lehetne finomabb és gyorsabb, mert türelmetlenségünkben gyakran megesett, hogy másodszor is rátettük ujjunkat, éppen abban a pillanatban, amikor végre éltre kelt, ezzel mindjárt ki is kapcsoltuk és kezdhettük előröl a műveletet. Nem igazi probléma, gyorsan megszokható.

Visszatérve a csatlakoztatásra, nem közvetlenül laptopunk fejhallgató kimenetébe, hanem egy USB-s DAC 3,5 mm-es Jack aljzatába illesztettük az AUX vezetéket. Nem vagyunk mazochisták, nem akartuk hosszabb ideig kínozni a füleinket az alaplapi kimenet rémséges hangminőségével, mint amennyit feltétlenül muszáj. Későbbre hagytuk a kötelező köröket, melyek során kénytelenek voltunk azt is kipróbálni, de csak néhány perc tartamára, miként emészti meg és dolgozza fel a DS5 a Bluetooth és a gyenge minőségű vezetékes jel kínjait.

A mellékelt távirányító meglehetősen nagy ahhoz képest, hogy mindössze 8 gomb van rajta. Leginkább a szélességével nem voltunk kibékülve, de a sarkossága miatt cseppet sem kézbe illő. Cserébe kifejezetten jól néz ki.

A konkrét tesztelés előtt cirka két hétig ismerkedtünk a Jamo DS5 hangrendszerrel, napi rendszerességgel használtuk, rengeteg különféle stílusú, műfajú zenével járattuk. Ebből az kikövetkeztethető, hogy elégedettek voltunk a hangjával, ellenkező esetben villámgyorsan visszakerült volna a dobozába, ahogy ezt az évek során már megtettünk néhány kipróbálásra érkezett készülékkel.

Körülbelül 80 centis hallgatói és bázistávolságról - a klasszikus egyenlő oldalú háromszög elrendezésben - tűnt legjobbnak a hangzás, beleértve az elevenséget, hitelességet, színpadképet. Utóbbi tagolt és széles, valamicskét, arasznyival túlért a hangszórókon. Enyhe kétoldalasság felfedezhető volt, az énekes és adott esetben a hangszere helyezkedtek el középen, a zenekar többi tagja tisztes távolságban végezte tevékenységét. De ez, ahogy az előző mondatot kezdtük, tényleg csekély mértékű volt és nem zavarta a zene élvezetét.

Összehasonlítást is végeztünk, váltogattuk a kis Cambridge Audio DacMagic XS aljzatában a DS5 és jól ismert és szeretett AKG K 501 fejhallgatónk Jack dugóját. Néha úgy tűnt, a Jamo negyed oktávval mélyebbre teszi a hangokat, nincs benne az a levegősség, amit megszoktunk. Basszusa telt, nem túlzó, ügyesen hangolták a basszreflex rendszert. Al Jarreau - Breakin' Away és George Benson - Songs and Stories lemezeit hallgattuk végig. Az ének közvetlennek, a gitár elevennek, a nagyzenekar egységesnek, vidámnak, lelkesnek, lendületesnek mutatkozott.

Magastartománya lehetne részletezőbb és finomabb, szerencsére nem bántó, kivéve akkor, amikor maga a zene tartalmaz kissé fülsértő részeket, mint Mary J. Blige - Growing Pains lemezének pár száma. A rézfúvós hangszerek picit ércesebben is szólhattak volna. A 15 kHz-es felső határérték ismeretében viszont korrekt a produkció, ez érvényes a mélytartományra is, tisztességesen megszólaltatta a 63 hertzes mérőjelet. Megfigyeltük a mélyhangok forrását is, a 100 Hz és a még alacsonyabb frekvenciák inkább a reflexnyílás közvetítésével törnek elő, semmint a közvetlenül a hangszóróból. Csak érdelességképpen említjük, mert a jellemző hallgatói pozíciókból ez észrevehetetlen, csak a fülünkhöz egészen közel tartva tűnt fel.

Összehasonlítottuk az Incognito - Transatlantic című lemezének 320-as MP3 és FLAC változatának néhány részletét. Lehetett hallani a különbséget, de nem drámai mértékben és leginkább csak odafigyelve. 192 kHz-es zenékkel is kipróbáltuk, a tapasztalt hangminőség javulás akár placebo is lehet, a vakteszt itt elmaradt. Azt viszont egyértelműen és világosan tudtunkra adta, amikor laptopunk fejhallgató kimenetéből kapta a megszólaltatni valót. Kötelező hozzá egy DAC használata, ég-és föld a különbség.

Erőben bővelkedik a DS5, 12 négyzetméteres szobában akkorát tud szólni, hogy kikergeti a nagy hangnyomást nehezen tűrő embereket. Közel dupla akkora helyiséget is be tud tölteni hangjával, még akkor is, ha ott 4-5 ember próbálna beszélgetni. Legfeljebb egymás fülébe ordítva működne.

Mindezeket vezetékes kapcsolattal, veszteségmentes fájlokkal produkálta a Jamo DS5, Bluetooth-on keresztül nem ennyire rózsás a helyzet, de nem is vártunk többet, ismerve e jelátvitel korlátait.

A Jamo DS5 szoba- és asztaldísz, hangulatfokozó, nem csak szimpla hangfalpár. Biztosak vagyunk abban, hogy aki kipróbálja, ugyanúgy megkedveli, mint mi. Íróasztalon kicsit sok helyet elrabol, de megéri átrendezni, hogy elférjen.

1 2

Következő oldal >