Jamo Concert C 97 álló hangfal teszt

2016. április 28., csütörtök, 16:10

Jamo audio hifi hangfal hifi hangfal Jamo hangfal hangfal teszt Jamo hangfal teszt hifi hangfal teszt

Úgy tűnik, hogy a Jamo egyre jobban magára talált az elmúlt pár évben. Ennek nyilván köze van ahhoz a tényhez, hogy már nem önálló, hanem a Klipsch csoport tagja lett, amely a világ egyik legnagyobb és méltán sikeresnek mondható hangfalgyártó cége. A Concert sorozat a dán gyártó elismert hagyományait kívánja magában továbbörökíteni, új formákkal, karcsú megjelenéssel és látványos, jól megtervezett hangszórókészlettel, amiben a fém fáziskúpok nem kis szerepet játszanak. A Concert sorozat második legnagyobb álló hangfalpárja 259999 Ft-ért kapható, ami kedvezőnek tűnik.

A meglepetés erejével...

Bevalljuk, várakozással telten köszöntöttük szerkesztőségünkben a Jamo Concert C 97 hangfalpárt. A sorozatnak nem ő a legnagyobb darabja, mivel ott van még a nagytestvér C 109, de nekünk a 9-es sorozat is nagyon megfelel. Kíváncsiságunk oka a Jamo régebbi Concert szériájának sikere, róluk a '90-es években sok nagyon jó vélemény fogalmazódott meg. Az elmúlt évtizedben ez a márka kissé beleolvadt a középszerűbe, bár voltak olyan modelljeik, amik díjak formájában megkapták a legnagyobb elismerést, mint például az R 909, és iPod kiegészítők terén is sok jót alkottak. 2006 óta az új anyacég úgy tűnik szintén felismerte a dán tradícióban rejlő kihasználatlan tartalékokat és a hangfalak sorozatait az igényekhez igazítva alakították ki. A Concert család megalkotása során a filozófia kettős volt, mivel egyrészt a tiszta természetes hangzást kívánták elérhető közelségbe helyezni, másrészt pedig az egyedi formatervezéssel igazi, modern bútordarabokat is kívántak készíteni.

A C 97 és az egész Concert sorozat olyan elvek szerint készült, ami természetességet, minimalista formákat és eleganciát tükröz. Ez a papírforma és koncepció, de tényleg nagyon vártuk azt, hogy mi valósult meg mindebből.

Tartalom és forma

A C 97 állódobozok teljesen egyszerű, minden hivalkodástól menetes kartondobozokba csomagolva érkeztek meg. Jó nehéz hangfalakról van szó, ugyanis 23 kg darabonként egy C 97. A kibontásukat kellő körültekintéssel kell végezni, mivel sérülékenyek, finom kidolgozásúak. Amikre ügyelni kell a kibontás során, azok a hangszórók közepén található fáziskúpok, amelyek bizony érzékenyek, ezért kerüljük el azt, hogy esetleg megsértsük valamelyiket. A hangfalakat rejtő puha textilzsák segítségével óvatosan mozgathatók, különös tekintettel arra, hogy a padlóra állítani csak a stabilizáló szerepet is ellátó lábak felszerelésével ajánlatos, mivel egyébként könnyen feldőlhetnek. És ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra! A gyártó azt feltételezi a hangfal vásárlókról, hogy nagyon ügyesek az otthoni barkácsolásban és legalább egy elektromos csavarbehajtóval rendelkeznek. Ha nem, akkor irány valamelyik szerszám szaküzlet! Arról van szó ugyanis, hogy az elöl rövidebb, hátul hosszabb talpak felszerelése ránk vár, ráadásul előfúrt lyukak nélkül kell a mellékelt, de jól elrejtett csavarokkal, felrögzíteni azokat. A Jamo mentségére legyen mondva, hogy bepontozták a csavarhelyeket, de akkor is, annyira furcsa egy ilyen különlegesen tervezett hangfalnál ez a megoldás. Félve csavaroztunk a szép furnérlapba, nehogy tönkretegyük, de amikor elkészült a mű, nagyon stabilan állt és elrontani sem igazán lehet. Hogy a rövidebb vagy éppen a hosszabb talp kerüljön előre az csak a dobozról, vagy internetről levadászott fotóról derül ki, mivel beszámozva nincsen, a leírás meg erről nem szól. Ez legyen a legkevesebb, de egy kicsit komfortosabb megoldást nem lenne rossz kitalálni. A jó dolog viszont az, hogy az alaptartozékok között megtaláljuk a lábak alá helyezhető tüskéket, sajnos alátétek nélkül szállítják őket. Cserébe viszont kapunk négy-négy olyan kiegészítő lábat, ami ovális nem kúpos, így kímélhetjük az érzékenyebb padlófelületeket.

A hangszóró rácsok különlegesek a C 97 esetében, mivel minden egyes hangszóró külön darabot kapott, ami ugyan kicsit macerás megoldás, de nagyon jól néz ki. Még azt is megkockáztatjuk, hogy valaki esetleg rajta hagyja őket, ha optikailag úgy jobban illeszkedik a nappalijához.

Technika és felépítés

A Jamo felső hangfal kategóriáját képviselő Concert sorozatát Kieron Dunk hivatásos tervező álmodta meg: az eredmény egy hihetetlenül letisztult, de kissé hideg forma, ami egyben elegáns és egyszerűen szép, bár nyilván ez a formatervezés nagyon megosztó lehet. A tetőlap és a padlólemez egyforma méretűek, ám az oldallapok nem egyenesek, a doboztest szemből nézve dundi, középen a legszélesebb. Minőségi anyagokból és nagyon figyelmesen összeszerelt hangfalakról van szó, mindenhol gondosan megmunkálták, illesztések pontosak. A hátoldalon nagyméretű reflexcső teszi nyomatékosabbá az amúgy is elég dinamikus, háromutas hangfalat. A C 97 hangszórókészlete olyan, mint a modern autók motorja: kevés köbcentiből szeretnének óriási teljesítményt előállítani. A hangfalon összesen három darab, hibrid üvegszálas kónusz található, merev fáziskúppal. (Hybrid Composition Conical Cones - HCCC) A paraméterek szerint a hangszórók mérete, funkciójuktól függetlenül 152,4 mm, pedig kettő a mély-, a harmadik pedig a középtartományért felel. A 15 cm-es átmérőt viszont természetesen a kosárral együtt kell érteni, a membránok tényleges átmérője 10 cm, ami azért nem túl sok. A jobb mélyhang visszaadás érdekében alkalmazták az LDS (Long Displacement Surround) technikát, valamint az irányítottabb hangzás miatt az Anti-Diffraction WaveGuide eljárást. A selyem dómsugárzó hivatalosan torzítás csökkentő technológiát (Tweeter Distorsion Reduction - TDR) használ a karakteresebb pozícionálás, és a magastartomány jobb leképezése érdekében. Látszik, hogy a marketing is kitett magáért, hiszen szinte kötelező néhány jól hangzó rövidítés használata.

A hangfal kettős kábelezésre alkalmas, ródiumozott, banándugót is befogadó csatlakozókkal szerelt, amely minőséginek tűnik.

Meghallgatás

A Jamo C 97-es nemcsak szép, de egy elég meggyőző hangú állódoboz. Általánosságban elmondhatjuk, hogy tiszta a hangzása, jól elkülönül egymástól a magas-, közép- és mélytartomány. Részletező, finoman is tud szólni, de ha kell, akkor komoly basszusok előállítására is képes, torzítás nélkül. Meghálálja a jó erősítőt, de legalább 80-100 watt csatornánkénti teljesítménnyel érzi jól magát. Érzékenysége az átlagon felüli, legalább is a meghallgatás alapján, bár papíron csak 89 dB (2,83 V/1 m). Elsősorban akusztikailag kifinomultabb zenékkel hallgattuk meg, amiben a műsorforrás vinil lemez és nagyfelbontású, digitálisan rögzített hanganyag is volt.

Tico-Tico (Benkó Dixieland Band és Orosz Zoltán harmonika) koncertfelvétel: minden kristálytiszta, mintha rajzolták volna, olyan élesen jelent meg az egyes hangszerek sziluettje a hangképben. A harmonika élethű volt, de kicsit steril, már-már túl tiszta. A klarinét harsányan, részletezően szólt, de a mellékelt képeken többen vannak a színpadon, mint ahány muzsikust elénk varázsolt a C 97. A tér közepesen szélesnek ábrázolt, mindenki középre tömörült, de nem volt benne semmi olyan hang, ami nem oda való, cserébe színezettség sem. A középtartomány közepesen hangsúlyosnak mutatkozott.

Orosz Zoltán Délszláv dallamok (2014) koncertfelvétel: a tér sokkal mélyebb, de a színpad még mindig néhány méterrel lehetett volna szélesebb. A hangképben minden a helyén volt, a mélytartomány meghazudtolta a 10 cm-es membránokról alkotott elképzéseinket, mintha nagyobb mélysugárzók szólnának. A harmonika finoman, színezetlenül szólt, élvezet volt hallgatni, mivel semmi oda nem illő hang vagy torzítás nem került a zenébe. Teljesítményben és dinamikában sem volt hiány, harsányan szólt a harmonika, de nem futott végig rajtunk a hideg, pedig másik hangfalon hallottunk más olyan részleteket is, ami ezt okozta. A dobszóló viszont kitűnő, jól pozícionált, hihetetlenül pontos és élethű volt, minden részletet hallottunk.

Dave Brubeck - Take Five: jött a klasszikus tesztanyag, ami nemcsak hogy nagyszerű zenei élmény, hanem nagyon kritikus vallatóeszköz. A térleképezés pontos volt, mindenki a helyén ült, nem változott a helyzete egyik zenésznek sem. A színpadot itt sem éreztük annyira nyitottnak, mint ahogy azt már sokszor hallottuk egy kicsit magasabb kategóriában, de maga a dinamika, és a hangszerek visszaadása rendkívül precíz és pontos volt. Ugyanakkor minden egyes hangban hallatszott a jeges, letisztult dán gondolkodás. Sehol semmi színezet, itt nem lehet semmit elmismásolni. Kiderül, hogy a zenész tud, vagy csak próbálkozik, nincs menekvés.

Over the Hill album, Lucky Kaplansky - Ring of Fire (vinil): a country zene egyik jól ismert darabja. A hangzás, mintha valami közeltéri stúdió monitor előtt ültünk volna. Minden pontos, az énekhang nagyon érzelmes, simulékony, de színezésmentes volt. Egyértelműen jó volt hallgatni, a tere is rendben, és dinamikában sem szűkölködött.

Crocked Still - We Can Work it Out (vinil): a kissé bossa jellegű feldolgozás nagyon jól állt ennek a hangfalnak. Simán el tudjuk képzelni egy modern stílusú nappaliban, ahol szépen, kiegyensúlyozottan betölti zenével a teret. Minden hangszer a helyén volt itt is, a hegedű természetes nem bántó, az énekhang kifejezetten jó.

Menna - I Was Made for Loving You (vinil): egy igazi ismert klasszikus kicsit másképp, kicsit blues hangzással. Itt már nem annyira váltak el a hangszerek egymástól, de nagyon jó volt az összkép. Pontosan tette a dolgát valamennyi zenész, de nem élt annyira a felvétel. Szerintünk inkább a hanganyag gyengeségei hallatszottak, illetve kicsit lehetett volna jobb az utómunka.

Gary John Barden When a Blind Man Cries (vinil): az 1972-es Deep Purple számot dolgozták fel kissé másképp. Az elektronikus gitár szólója végig élvezetes, részletes volt, amihez társult a férfi szólóének, ami jól kiegészítette azt. A színpad itt megfelelőnek tűnt, bár nem az akusztikailag kiélezett hangú hangszerek vették át az uralmat. A cintányér és a dob nem tolakodott, mindkettő kiegyensúlyozott, precízen pozícionált volt.

Összegzés

Kellemes tapasztalatokat szereztünk a Jamo Concert C 97 meghallgatása során. Úgy tűnik, hogy a gyártó minden szempontból a hangfalgyártás élvonalába kívánja magát bebetonozni és a Concert sorozat ehhez nagyon ideális eszköznek tűnik. A C 97 egy kifejezetten jó hangú, kellemes hangzású, precíz hangfal, ami minden színezés nélkül adja elő a műsoranyagokat. Kicsit nyers, vagy inkább túlságosan is határozott, de szerintünk szerethető. Lehetne egy kicsit nagyobb a tere, de ennyi pénzért ez is, több mint nagyszerű - na meg mi maradna akkor a babérokból a nagytestvérnek? A középtartománya talán egy kicsit visszafogottabb, de ez azért hanganyag-függőnek bizonyult, nem is a részletező képessége, inkább a hangsúlyossága. Összességében bátran ajánljuk azoknak, akik ebben az árszegmensben keresgélnek és egy szép és jó hangú állódobozra vágynak.

1 2

Következő oldal >