JAM Rhythm és JAM Symphony zónajátszó teszt

Többszobás hangosítás fillérekből

2016. január 11., hétfő, 23:25

JAM audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer multiroom zónalejátszó JAM Audio JAM hangfal JAM hangszóró multiroom hangrendszer multiroom rendszer hangfal teszt hangrendszer teszt multiroom teszt multiroom hangrendszer teszt

A megfizethető, ultrakompakt mobil hangrendszerekre és fülesekre specializálódott JAM úgy döntött, beszáll a multiroom bizniszbe. Az eredmény két olyan vezeték nélküli zónajátszó lett, melyek minden általunk eddig tesztelt vetélytárshoz képest kedvezőbb áron kínálkoznak. De mit kapunk a pénzünkért cserébe? Erre válaszol mai cikkünk.

Csak semmi bonyodalom

Manapság rengeteg opció tárul azok elé, akik komplett otthonuk hangosítására törekszenek. A professzionális házvezérléstől a cigarettásdoboz nagyságú Bluetooth hangszórókig, szinte bármit választhatunk annak függvényében, hogy milyen minőségben, hangerővel illetve mennyi pénzből szeretnénk mindezt megoldani. Utóbbi tényező az, amit ügyesen kihasznált a JAM. A manapság népszerű multiroom rendszerek ugyanis - noha kiforrottak, szépek és jó szolgáltatásokat nyújtanak - az átlagfelhasználók számára nem hozzáférhetőek.

Egy minimum háromzónás (mivel két szoba hangosításához még nem kell okvetlenül többszobás platformot vásárolni) konfiguráció jó esetben kétszázezer forintnál kezdődik, de ha nem csak háttérzenei célra, hanem alkalmi összejövetelekre, bulikra elegendő hangnyomásszintet is akarunk, akkor hamar dupla, vagy tripla lesz a végösszeg. Minél több zónát akarunk megvalósítani, annál gyorsabban hízik az árcédula, öt helyiségnél akár milliós költséggel is számolni kell.

Minderre alapozva a JAM Rhythm és JAM Symphony zónajátszói nem tűnnek vészesen drágának, sőt. A kisebbik bruttó 30, a nagyobb pedig kb. 50 ezer forint környékén vásárolható meg. Így ők az általunk ismert, eddigi legolcsóbb multiroom hangrendszerré építhető eszközök. Ha kettőt is tartunk belőlük, akkor a Rhythm és a Symphony egyaránt összepárosítható sztereó üzemmódba, máskülönben legfeljebb nyolc zónát használhatunk egy hálózaton belül. Ez nem tűnik olyan magas számnak a vetélytársakhoz viszonyítva, cserébe pénztárcánkkal is kíméletesebb a JAM alternatívája.

Kicsomagolás, első benyomások

Tesztalanyaink külseje viszonylag egyszerű, a szobadísz jellegű műszaki cikkek csillogását nélkülöző. Anyaghasználatukon némileg megmutatkozik a költséghatékony gyártás. Készülékházuk műanyag, előlapi selymük mögött erős fényben könnyen láthatóvá válik a négyzetrácsos védőréteg, illetve csak fekete színben készülnek. Emellett tömegük sem a hifis felhasználónak sokat sejtető, bicepsz-sokkoló számokat produkálja. Persze ebből is lehet előnyt kovácsolni, például nem fog alattuk leszakadni az IKEA-ban leértékelt fali polc.

A Rhythm és a Symphony tetőlapjára is került gumírozott kezelőpanel, melyen négy programválasztó található (a kistesón helyszűke miatt csak egy csillag jelöli ezt a funkciót, négy apró LED társaságában), a szokásos jelszintvezérlő és lejátszás/szünet gombok mellett. Apró kiegészítés (mi is csak a felhasználói kézikönyvet lapozgatva jöttünk rá), hogy a hangerőt szabályzó billentyűket 3 mp-ig nyomva a zeneszámok közötti léptetés is lehetségessé válik.

A hangrendszerek beüzemelése nem volt különösebben bonyolult feladat, minimális angol tudással bárki elvégezheti, mindössze követni kell az ingyenesen letölthető applikáció instrukcióit. Nem kell meglepődni, amikor WiFi párosítás és hálózatkeresés során női hangon szólalnak meg a kis dobozok. Ez valahol jópofa gesztus, más kérdés, hogy az applikáció elindításakor hallható hölgyemény feleslegesen csicsereg minden alkalommal. Első beüzemelésünk során azonnali firmware frissítést javasolt a szoftver, jóváhagyásunkat követően minden lépés megtörténtéről a jól ismert női hang adott tájékoztatást. A frissítési procedúra összesen tíz percig tartott.

A menürendszerre kíváncsiak voltunk, ismerve a népszerűbb vetélytársak jobb és rosszabb felületeit. A JAM által létrehozott applikáció összességében jól működött, jóllehet, néha pár pillanatra elgondolkodott, pl. mikor a teszteléshez használt iPhone-on lévő (kb. 100 albumot tartunk telefonon) előadókat böngésztük. Az alsó sorban kiosztott gombok logikáját eleinte szokni kellett. Fiatalabb generációhoz tartozók percek alatt elsajátíthatják az alapvető menüpontok alkalmazását és megtalálását, nekünk sem kellett negyedóránál több mindegyik pont megismerésére. JAM sajátosságként említhető az alsó panel utolsó ún. gombja, mellyel az aktuálisan megszólaltatott zónákra továbbíthatjuk telefonunkba bemondott hangüzenetünket. Életszerű példa lehet ennek hasznosságára, ha mondjuk a szülők vacsorázni szólítják a gyerekeket - ha túl messze van a gyerekszoba, persze.

Hangminőség

A JAM applikációján keresztül Spotify és TIDAL kliensekhez is hozzáférhettünk, ezek mellett természetesen internetrádió műsorokat és telefonunkon tárolt fájlokat is lejátszhattunk. Mi főleg utóbbival teszteltük a hangrendszereket, mivel így tudtuk, hogy hogyan kellene elvileg szólnia a kiválasztott fájloknak. Végezetük néhány internetrádió csatornába is belefüleltünk, hogy kiderítsük, miként szerepel(ne) egy átlagfelhasználó hétköznapjai során a JAM multiroom rendszere.

A Rhythm elsőre jóval kellemesebb és teltebb hangot produkált, mint szerény paraméterei alapján feltételeztük. Kétutas kialakításának köszönhetően még magas frekvenciákat is produkált, egész komoly mennyiségben. Néha már túlzásba is vitte a 10 kHz fölötti hangok kiadását, közepes terhelésen tűnt leginkább kiegyensúlyozottnak. Karaktere 75 %-os terhelésig bizonyult élvezhetőnek, afölött túlzottan instabillá vált a DSP basszuskezelése és különféle torzítások keletkeztek.

A doboz egyszerű kialakításából fakadóan meg sem lepődtünk az 50 %-os jelszint fölött jelentkező, enyhe portzajtól (1-2 méteres távolságból még nem lehetett észrevenni), melytől eltekintve egész jóleső basszusokat nyújtott.

A Symphony ahogy sejthettük, hangerőben többszörösen a Rhythm fölé kerekedett. Basszusai jóval határozottabban szólaltak meg, illetve összességében feszesebb, erőteljesebb karaktert produkált.

Rajta is érezni lehetett a DSP által digitálisan szűrt, átfésült hangzást, mely az akusztikus zenék részleteit egyetlen blokkba mosta össze. Lazább műfajok, illetve moderált hangerő esetén nem foglalkoztunk a tiszta motívumok keresgélésével, ettől függetlenül meg kellett békélnünk a ténnyel, hogy a JAM nem hifistáknak készült, nem tárta ki a hangszínpadot, egyszerűen csak maga elé tessékelte a WiFi-n kapott információt. Arra viszont, amire kitalálták - rádióállomások, internetről közvetített felvételek, könnyedebb zenék hallgatása - teljességgel megállta a helyét.

Egyébiránt a Symphony által megszólaltatott, emberi beszéd ill. énekhangok jóval bátrabban kiröppentek dobozából, mint a Rhythm esetében. Ezért a nagyobb tesót nem csak megnövelt teljesítménye miatt érdemes választani, hanem akkor is, ha a leendő tulajdonos gyakran hallgat híreket, beszélgetős műsorokat.

Végszó

A JAM merész lépést tett egy manapság sokak által keresett kategória felé, és kijelenthetjük, hogy a Rhythm ill. Symphony az árukért cserébe remekül szerepeltek. Mindazonáltal a kedvező kondíció nem véletlen, a hangminőség és a teljesítmény vele arányosan visszafogottabb, mint a drágább multiroom rendszereknél. Háttérzenei célra remekül helytáll a JAM rendszere, alkalmi bulikra is jó lehet, feltéve, ha nem a lehető legnagyobb hangerőre vágyunk és megelégszünk a multimédiás karakterrel.

1 2

Következő oldal >