Indiana Line Tesi 661 álló hangfal teszt

2023. augusztus 4., péntek, 01:55

IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt

Az Indiana Line az elmúlt időben bizony elég közel férkőzött hozzánk. Megismert hangfalaik egytől egyig remek ár/érték aránnyal rendelkeztek, hiszen a megfizethető kategóriában nyújtottak egyértelműen minőségi, temperamentumos hangzást. A középső Tesi sorozatukból eddig a nagyobb állványos, valamint a kisebb álló típust hallgattuk meg, most pedig elérkezett hozzánk a széria legnagyobb, de még mindig kompaktnak titulálható modellje a Tesi 661 nevű, ami szintén nem veszi félvállról a zene reprodukcióját.

Az Indiana Line ezúttal is a klasszikus hangfalépítés útján halad

Továbbra is fontosnak tartjuk azt kiemelni, hogy az Indiana Line Olaszország egyik legnépszerűbb hangfalgyártó cége. Ez semmi másnak nem köszönhető, mint annak, hogy nagyon korrektül árazott darabokat terveznek, a sokak számára feleslegesnek tartott cicomára minimális hangsúlyt fektetnek, viszont a hangszórók gyártása és az átgondolt mérnöki munka területén nem ismernek tréfát. A Tesi 661 a sorozat legnagyobb állódoboza, de így is kerüli a feltűnést, ami köszönhető a nem túl domináns termetének és visszafogott, elegáns külsejének.

A világos dió, fekete tölgy vagy fehér vinyl borítással kapható MDF-ház oldallapjai egymással párhuzamosak, kaptak finom lekerekítést, az egészet pedig gondosan kivitelezték. Belül dupla merevítést, valamint megfelelő mennyiségű csillapítóanyagot alkalmaztak, amelyek jótékony hatására biztosan szükségünk lesz zenehallgatás közben, mert az eddigi ismereteink szerint az Indiana Line nagyon be tud lendülni!

Ehhez természetesen elengedhetetlen a gondosan megtervezett és kivitelezett hangszórókészlet, ami ebben az esetben négy tagot számlál. Felülre került a 26 mm-es selyem dóm, ami radiális hátsó kamrát és neodímium mágnest kapott, a keresztváltóban légmagos tekercset és fóliakondenzátorokat használtak. Az egészet egy speciálisan profilozott keretbe helyezték, ami szorosan kapcsolódik a polipropilén és csillám keverékéből előállított membránú középsugárzóhoz, aminek a közepébe fáziskúpot illesztettek.

Őket követi kettő 160 mm-es, alumínium kosaras mélysugárzó, melyek nagy kitérésű membránjainak egyedi felülete a cellulózpép alapanyagnak köszönhető. A középsugárzóhoz hasonlóan, a rögzítőcsavarokat egyik esetében sem rejtették el a szemünk elől.

A háromutas Tesi 661 basszreflex rendszerű, kimenete a doboz alján található, így remek dinamikatartománnyal rendelkezik. Alumínium talpat szereltek rá, amely rezgéscsillapító, gumírozott lábakon fekszik. Az Indiana Line azt javasolja, hogy a hangdobozokat a falaktól egy méterre helyezzük el, a szoba ajánlott mérete pedig 16-25 m2 közötti legyen, tehát egy átlagos, vagy annál valamivel nagyobb nappalit lazán képes megtölteni izgalmas zenével. 92 dB, tehát elég magas az érzékenység, ezért szerintük elegendő akár 30 watt is a meghajtáshoz, a frekvencia-tartomány alját 35 Hz-en lőtték be, ami bőven hihető is, hiszen a korábbi tesztjeink alapján ez az olasz cég valódi éllovasa az olyan kisméretű hangfalakat gyártóknak, amelyek basszus terén nem kegyelmeznek, és valóban könnyen életre kelthetők, tehát kis kimeneti szinten is képesek izgalomba hozni minket.

Lehetőségünk van a dupla erősítésre vagy kábelezésre is, hiszen a doboz hátulján kettő pár minőségi, aranyozott bemenetet helyeztek el egy vájatban, mi viszont maradtunk a klasszikus, szimpla felállásnál, amiben segítségünkre volt Parasound és Rotel erősítőnk, csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk, valamint a QED, AudioQuest és VIABLUE kábeleink. A dobozokat bőven egy méterre helyeztük el a falaktól, egymástól pedig bő két méterre, nekünk meg nem maradt más dolgunk, mint elindítani a zenéinket és hallgatózni, majd rövid idő után egyszerűen élvezkedni, mert ez az Indiana Line Tesi 661 sem lóg ki a cég eddig megismert filozófiájából.

Testes, dinamikus, lelkiismeretes és nagyon szórakoztató, tehát kompakt méret, hatalmas szívvel és temperamentummal

Rendesen bejáratva került a szerkesztőségünkbe a két hangfal, így nekünk már csak bemelegíteni kellett, aztán jöhettek egymás után a zenék, amelyek közül mi ugyan válogattunk, az Indiana Line Tesi 661 viszont nem igazán. A Dire Straits debütáló albumával kezdtünk, ahol még nem éltek effektekkel és a sztereó hatás lehetőségével, így lendületes, letisztult, de roppant minőségi, és a műfaján belül korszakalkotó zenét kaptunk, amit az Indiana Line nagyon melegen, dinamikusan, testesen és hatalmas lendülettel, odaadással tálalt. A zenekar nagyon egyben szólt, mintha már legalább féltucat lemezt jelentettek volna meg, és ehhez nem csak a profizmusok, hanem a Tesi 661 karaktere is nagyban hozzájárult. A mélytartomány már itt megmutatta magát, a gyárilag megadott 35 Hz nem PR adat, hanem a valóság, és ez egy ekkora termetű hangfalból nem csupán elegendő, hanem meglepő is. A 20 m2 meg sem kottyant neki, és valószínű, hogy 25 m2 sem fog problémát okozni számára, ráadásul valóban elég volt a meghajtásához alacsony kimeneti szint, ami a hangszórók tartósságát tekintve nagyon jó pont.

George Michaellel folytattuk a sort, ahol betekintést nyújtott a hangfal a finom populáris jazz világába, ráadásul olyan remek, de iszonyú rosszul kevert albumokon, mint a Listen Without Projeduce is élvezetes perceket tudott szerezni. A vékonyka keverés csorbáit melegséggel támogatta meg, ami által az érzelmes, finoman hangszerelt, és többnyire mély mondanivalójú dalok új köntösben jelentek meg a szobában. Ennek köszönhetően a megszokottnál sokkal jobban bele tudtunk feledkezni a hallottakba, jelentősebben átitatott minket a szerzemények valódi értéke. Remek perceket szerzett már ekkor nekünk a Tesi 661, pedig az igazi kihívás csak ezt követően jött!

A King Crimson Islands című lemezét sajnos ritkán vesszük elő, pedig az egészet végighallgatva szinte minden stílus megjelenik rajta, így egy komplett teszteléshez adhat nekünk hanganyagot. Ok, a metált és a diszkót felejtsük el, hiszen egy progresszív rock bandáról van szó, viszont a mennydörgés, a nagyon komplikált ritmikai megoldások, a kemény leütések, a hirtelen váltások mind megtalálhatók rajta, ahogyan a klasszikus zenei motívumok is. A Tesi 661 megfelelően prezentálta az őserőt, amiből talán egy kicsit többet is kaptunk a kelleténél, ennek ellenére a finom díszítéseket is végig hallottuk. A mélytartomány jelesre vizsgázott, tehát nem csupán az egyébként átlagos méretű hangszórók mutatták meg tudásukat, az alsó reflexnyílás is az elérhető legjobb formáját mutatta meg ebben a kategóriában.

Ezt kihasználva Slayer régi albumával folytattuk, hogy megtudjuk, a kemény rockereket mennyire tudja kiszolgálni a hangfal. Megnyugtatunk mindenkit, tisztességesen! A dob, azon belül is a kétlábdob leterített, a gitár kőkeményen, vadul, de pontosan sújtott le, de Tom Araya énekét is tisztán ki lehetett venni, és követni is, aki szeretné a brutális zene mellé a fajsúlyos szöveget is érteni. Itt sem volt szükséges nagy hangerő, de azért próbára tettük a hangfalat, hogy meddig is bírja érezhető torzítás nélkül. Szobahangerőig jelesre vizsgázott, kicsit feljebb tekerve a hangerő tárcsát, éreztünk némi összemosódást, de ne felejtsük el, hogy a keverés sem audiofil mérce szerint készült, és ezt a zenét csak akkor fogja valaki igazán nagy hangerőn nyomni, ha valami kihozza a sodrából. Tudjuk jól, Slayer jobb hatással van ilyenkor, mint egy nyugtató. Egyetlen hátránya, hogy erre is nagyon könnyen rá lehet szokni!

Rammsteinnel zúztunk egyet ezután, ahol a nem túlkomplikált, de nagyon ütős riffeket sokszor, sőt többnyire elektronikus aláfestés díszíti, és a Tesi 661 ebben az esetben sem fanyalgott, inkább élvezte a germán csapat szélsőségeket sem nélkülöző megoldásait. Adieu című dalukat hallgatva a gitár és a dob határozottan tört elő a hangfalakból, viszont hatalmas szerep jutott a hangulatkeltésnek és az atmoszférának is. Itt is a basszusszekciót emeljük ki elsősorban, de mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a közép- és magassugárzó munkája is végig hallható volt. Ez annak köszönhető, hogy szoros az összjátékuk, remek konstrukciókat alkalmaztak, így a tisztaságból és a térből is rengeteget kaptunk. Ebben a kategóriában volt már ilyen minőségi szinttel dolgunk, ahogyan basszusáradattal is, azonban a kettő ilyen szintű szimbiózisával ritkán találkozni. A basszus továbbra is vitte a prímet, de a dallamfoszlányok nagyon szépen leváltak a dobozokról, majd terjedtek szét a szobában. A Tesi 661 inkább a klasszikus hangfalépítés egyik iskolapéldája, ezért hiába tud megtölteni nagyobb teret is könnyedén, túldimenzionáltságot nem tapasztaltunk, inkább határozottságot, erőt és testességet.

A teszt végén valódi szimfonikus zene is került a terítékünkre elsősorban Paganini által, ahol az Indiana Line továbbra is magabiztosságával kérkedett, de a sebességéről is tanúbizonyságot tett. A szuflából nem tudott kifogyni, de ezt eddig is tapasztaltuk már, viszont az őrjítő zene lekövetése sem jelentett a számára akadályt. Ennyi pénzért ugyan találunk a piacon olyan hangfalat, ami szellősebben jeleníti meg ezt a zenét, viszont abban az esetben ilyen mélységű előadást nem feltétlenül kapunk. A Tesi 661 képes bele látni, ennek segítségével, sokkal impozánsabban megjeleníteni azok szerkezetét, és az azok által kovácsolt egészet. Furcsa összehasonlítás, de a Slayernél már megismert szobahangerőt tudjuk ebben az esetben is ajánlani, mert a hangfal orgánuma magasabb kivezérlési szinten itt is picit sok lehet. Ez jelentheti azt is, hogy a méretét jócskán meghazudtolva, még nagyobb, tehát akár 30 m2-es szobában is remekül érezheti magát, így a gyári specifikációk, pontosabban ajánlások között mi egy kicsit feljebb kerekítenénk. A lényeg viszont elsősorban az, hogy 30 wattal ez a hangfal lazán elég 16 m2-re, a 160 watt pedig képes úgy maghajtani, hogy ennek a dupláját is megtöltse, ráadásul ne is erőlködjön. Jó dolog tehát tudni azt, hogy akinek tetszik a Tesi 661 könnyen megszerethető karaktere, az nem feltétlenül van a szobája méretéhez kötve, hiszen a hangfal elég univerzális, csupán a megfelelő erősítőt kell megtalálnunk hozzá, pontosabban az elvárásainkhoz és a szobánk méretéhez.

Összegzés, végszó

Az olasz cég most sem okozott csalódást. Filigrán termetéből és sokak számára visszafogott, egyszerű, letisztult külsejéből igazi energikus, telt, mélytónusú zene bontakozott ki, ha akartuk tört elő, aminek jellege roppant szórakoztató, és rendkívül muzikális. Remek hangszórókat használtak, amelyek közül elsősorban a mélysugárzókat érdemes kiemelnünk, valamint a hozzá alkotott alsó kimenetű reflexrendszert, de a közép- és magastartományt sem illeti igazán negatívum. Némi szellősséget és tapintatot hiányolhattunk a meghallgatása során, de igazi egyénisége, és összekovácsolt, határozott hangképe révén mindenkinek igazán izgalmas perceket tud okozni, aki ebben az ársávban keres egyáltalán nem feltűnő, de kellő gondossággal megalkotott hangfalat, aminek energiája és életereje sok konkurensnek okozhat fejtörést. Halkan és hangosan is hozza a cég által megálmodott karaktert, ami nagyon szórakoztató és határozott volt végig, tehát vétek lenne kihagyni a meghallgatási listából.

1 2

Következő oldal >