Indiana Line Tesi 6 álló hangfal teszt

2024. május 29., szerda, 00:00

IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt

Szinte alig ismertük meg az olasz Indiana Line Tesi 661 hangfalát, ami a család legnagyobbja volt, és éveken keresztül díszítette a cég középkategóriáját, most megérkezett a frissítés, ami javarészt a legnagyobb, és szintén nemrég megújult Diva sorozatból merít, nem is keveset. A jobbaktól átvett gondolatok pedig eddig szinte kivétel nélkül jól sültek el.

Újítások a felső kategóriára alapozva

Az Indiana Line tehát fogta a korábbi sikerszériáját, az alapvető felépítést meghagyta, így egy kompaktabb, háromutas álló hangfalat kapunk a Tesi 6 személyében, azonban az összetevőket alaposan átdolgozták, mégpedig a Diva sorozatnál már bevetett újítások alapján. Nézzük csak a részleteket! Kívülről lényegi változást nem találunk, még a méretet tekintve sem, maradtak a rögzített alumínium talpak, az alsó reflexnyílás, a védőszövet, viszont a korábbi dupla csatlakozó egység helyett ezúttal szimplát választottak. Az MDF ház egymással párhuzamos oldallapokat kínál, óvatos lekerekítésekkel, a színválaszték pedig fehér, fekete és mokka. Nem sok, de szerintünk bármilyen stílusú dekorációhoz passzolni fog közülük valamelyik.

A védőszövetet leemelve is ismerős kép fogadott, hiszen kapunk 3 darab 160 mm-es hangszórót, és természetesen a magassugárzó sem maradhat ki a sorból. Az elrendezésen kívül azonban minden változott! A Tesi 6 26 mm átmérőjű textil dóm magassugárzója megkapta a Diva sorozat ihlette radiális csillapító kamrát, és nagyteljesítményű neodímium mágnest is alkalmaztak.

Szintén innen ered a téglalap alakú betét, amibe illesztették, csak egyszerűbb szerelési technikával készült. Ezáltal elsősorban az esztétikumot vették figyelembe, még a rögzítőcsavarokat is gondosan elrejtették a szemünk elől.

A középsugárzón és a két lineáris kitérésű mélysugárzón már kívülről is látszódnak a változtatások. Membránjuk csillámmal kevert polipropilénből készült, ami biztosítja a szükséges merevséget, aminek fontos szerepe van a legapróbb részletek reprodukálásában. A Tesi 661 középsugárzójában használt fáziskúpot porvédő sapkára cserélték, és magát a hangszórót egy külön, kompakt, zárt házba helyezték, így az teljesen "elzárkózik" a két mélynyomótól. Ennek a megoldásnak hála nyitottabb és tisztább lett a középtartomány, a basszus pedig mélyebb.

Az Indiana Line Tesi 6 összesen négy hangszóróval van felszerelve, a mély- és középsugárzók modern tervezési technikákkal optimalizált mágnes körökkel rendelkeznek, amelyek mindegyike induktivitás linearizáló gyűrűkkel van felszerelve. A jelentősen megnövelt mágnesek alkalmazásával csökkentették a torzítást, javították a linearitást és a basszust is sikerült stabilabbá tenni. A Dual-Wave felfüggesztés is ismerős lehet a Diva sorozatból, amit ezúttal itt is bevetettek, a hangszórók úgynevezett harmonikarugós peremekkel vannak ellátva. Egy pontosan megtervezett felfüggesztésről van szó, ami csökkenti a torzítást a basszus tartományban, és a középtartományra is jótékony hatással van. Ennek a megoldásnak a pozitív hatása a gyártó állítása szerint különösen az ütősök, vonósok és akusztikus hangszerek hallgatása során érezhető. Ezt persze majd mi is meghalljuk, és kivesézzük.

A keresztváltóban is alkalmazták a legújabb technológiákat, amelyek fejlesztésénél speciális mérőrendszereket alkalmaztak. Talán nem meglepő, de a topológia és az alkatrészek minősége ugyanaz, mint az új Diva modelleknél, így sima az impedancia karakterisztikája, magas a hatásfok, alacsony a torzítás és a megfelelő a hangeloszlás. Mindezek eredményeként az Indiana Line azt állítja, hogy az új Tesi 6 tulajdonképpen bármilyen erősítővel jól működik együtt. Ez elég bátor kijelentésnek tűnik, bár a magas érzékenység, a könnyű elhelyezhetőség, a rengeteg belső csillapítás és a végső eredményt megelőző sok munka mindezt alátámaszthatja, de azért biztosan más a hangkép egy A osztályú, kisteljesítményű csöves, és egy AB osztályú erőmű esetében.

Mi az utóbbi irányból közelítettük meg a Parasound elő-végfok párosunk által, hozzá jött a csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk, QED és VIABLUE kábeleink, az elhelyezéssel meg nem kellett sokat játszadoznunk, mert eleve nem nehéz a doboz - ami nem negatív kritika - és nem igazán volt háklis az elhelyezésre.

A Tesi 6 minden téren javult

Az Indiana Line Tesi 661, a jelenlegi Tesi 6-os modell elődje nagyon remek hangfal volt, nagy teljesítménnyel, vérbő basszussal, remek ritmusérzékkel, és már szobahangerő alatt is élvezetes perceket nyújtott. Bár találtunk hiányosságokat, miszerint egy kis árnyaltság és részletezőképesség még jól jött volna, de ez a kategória még nem azt a szintet képviseli, ami mindenből tökéleteset képes nyújtani. Azonban ez a helyzet most valamelyest megváltozott, mégpedig a Tesi 6 jóvoltából.

Nem állítjuk azt a meghallgatásunkra alapozva, hogy ez a hangfal az elődjéhez képest kategóriát ugrott, azt sem, hogy teljesen átszabták az arculatát, a karakterét, viszont az tény, hogy a korábban leírtak hatékonyságát egyből tapasztaltuk. Tehát indokolt volt az alumíniumtalpak, az alsó reflexnyílás és maga a doboztest meghagyása, ami mindössze 1 cm-rel lett nagyobb, viszont a megfelelő belső merevítések, a szimpla erősítés, a hangszórók módosítása, a külön kamrába zárt középsugárzó egytől egyig megtette a hatását, és szerintünk jótékony irányba.

A Tesi 661-hez hasonlóan a Tesi 6 is szépen zenélt már halkan is, szobahangerőn pedig tulajdonképpen teljes élvezethez juttatott. Az elődhöz képest az alsótartomány valamennyire visszafogottabban, de pontosabban viselkedett, a középtartomány tisztább, lazább, tapintatosabb lett, és bizony a magasszekció is javult, pedig az elődben sem használtak gyenge hangszórót. Ezek által a Tesi 6 hangképe barátságosabb, szellősebb és kicsit andalítóbb lett, a basszus nem akart mindenáron elsöpörni, a hangsúlyt ezúttal még jobban sikerült a részletező és egységes, arányos hangkép megalkotására fektetniük, amiből a testesség is kivette a szerepét.

Mi, és a Kedves Olvasók is megszokták már, hogy sokszor a Dire Straits muzsikájával kezdjük a meghallgatást, ami most is az ő segítségükkel történt meg. Tág volt a színpad, a zenészek egészséges távolságban voltak egymástól, és mindenki egyenlő szerepet kapott. A basszusgitár nem tolta tol magát, de remekül kísérte a dobost, aki szintén nem esett túlzásokba, amolyan vérprofin, ezáltal lazán ütötte a bőröket. Knopfler hangja ismerősen rekedtesen csengett, de nem a torkából énekelt, most kicsit feljebb képezte a hangokat, és a slide gitárja olyan szépen szólalt meg, ami ebben a kategóriában ritka. Hallottuk már vehemensebben játszani a bandát, de ebben a doromboló megközelítésben is remek élményt nyújtottak, tehát a Tesi 6 ezalatt nem okozott csalódást.

Schubertet hallgatva is csak az alsó mélytartomány hiányzott átlagos kivezérlési szinten, de az is inkább csak az elődhöz viszonyítva. Tehát a hiány jelző itt nem igazán negatív, mert a középtartomány itt is tágabb, levegősebb volt, bizonyítva így a külön kamrába történt elhelyezés okát. Látszatra talán most távolabb került tőle a magassugárzó, viszont olyan csapatjátékot produkáltak ezen a zenén is, amit szintén nem feltétlenül vártunk el ezért az árért. A zongora gördülékenyen, testesen, de játékosan jelent meg a szobában, a kíséret finoman hátrébb vonult, de nem mosódtak el az ő hangjegyeik sem, amolyan késő nyári, melegtónusú, nagyon kellemes hangulat keletkezett így a szobában.

Jan Garbareket sem hagytuk ki a repertoárból, rosszul is éreztük volna magunkat, mert eleve zseniális a játéka, ami a Tesi 6-nak is nagyon feküdt. Szobahangerőn itt is kevesebb volt a mélytartomány, pontosabban jobban átjött a zene hűvös hangulata, ami eleve a sajátossága, tehát ez szintén nem volt hiba. Kicsit megnövelve a hangerőt azért a basszus is rákapcsolt, de itt sem esett túlzásba, az alsó kimenet arányosan, módoltan terítette a levegőt a szőnyegen, de semmi elkenés vagy tétovaság nem volt. Lényegében a Tesi 6-on itt sem sikerült igazán fogást találni, ráadásul a 20 m2-t lazán megtöltötte, ezért az elődmodellhez hasonlóan ez is bátran ajánlható ennél nagyobb méretű nappalikba is.

Jazz. Remekül feküdt ez a téma a hangfalnak, legyen az instrumentális, vagy vokállal kísért előadás. Az utóbbinál átjött minden érzékiség és finomság, itt is csak a női hang öblösségéből hiányoltunk egy keveset, de így jobban simult a zenészek bravúros játékához. A Tesi 6 ugyanis nagyon gyors, a ritmikája remek, sehol nem gabalyodott bele az egyébként sokszor nagyon is bonyolult és fifikás megoldásokba. A teltségből elegendőt kaptunk, a mélységérzet is teljesen rendben volt, a tisztaság pedig a hangerő, így a mélytartomány növelésével sem lett kevesebb. Az Indiana Line a hangulatkeltéshez is remekült ért, ezt ezen a műfajon példásan mutatta meg, hiszen fókusza kiterjedt minden részletre, de a kellő piszkossághoz, súlyhoz és temperamentumhoz is megfelelően nyúlt.

A hangfalat nagy, tényleg nagy kivezérlési szinten olyan zenékkel tettük próbára, ahol az élvezethez az szükséges is, így került elő Slayer egy-egy dala, valamint részlet az Újévi koncertből. Az Indiana Line korábban sem volt szégyellős, ezért nem okozott neki kihívást a hangorkán, tényleg bírta a gyűrődést. Nem esett össze, a basszus sem vette át az uralmat, és a magastartomány sem vált sziszegőssé vagy élessé. Kerry King keményen odatette magát, a lábdob, ha nem is hatolt gerincig, de azért gyomron vágott, a nagyzenekartól pedig kaptunk egy olyan mennyiségű levegőt, ami becsületére vált ennek a méretű és kategóriájú hangdoboznak. Ráadásul minőségben sem okozott csalódást, mert az ívek szépek voltak, a vehemens megmozdulások között az apró közönségzajok is átjöttek, tehát életszerűen tálalta az életszerűen tálalandó művet.

Ahogyan sokszor nyitunk Mark Knopfler zenekarával, úgy gyakran zárunk némi elektronikus zenével. Az eddig tapasztaltak alapján meglepődtünk volna, ha a Tesi 6-nak ennek a prezentálása bármilyen fejtörést okoz, és valóban, nem jelentett a számára semmilyen kihívást. A két mélynyomó rendesen tette a dolgát, ezzel megalapozva a hangulatot, a közép és magasszekció pedig a szép térért, az apró szintetikus foszlányokért felelt. Jarre zenéje is könnyedén áradt szét a szobában, a hangulatkeltésben ezen a téren is jelesre vizsgázott a hangfal, de egyszerűbb, kevésbé igényes, kicsit régimódian fogalmazva tánczenével is hozott egy dögös formát. Ezt fokoztuk a Prodigy örökérvényű dalaival, ahol vehemenciából nem volt hiány, nagyon súlyos hangulat jött létre a szobában, tehát sikerült átadnia a hangfalnak a zene lényegét, és valódi mélységét, mondanivalóját is.

Összegzés, végszó

Az Indiana Line fogta az évekig, nem ok nélkül futó Tesi sorozatát, majd a nemrég megújult Diva szériából merítve rendesen átdolgozta azt. A Tesi 6 a legnagyobb álló hangfal a sorban, ami továbbra is közepes, de inkább kompakt méretűnek bizonyult, viszont most sem kellett félteni. Basszusban maradt erős, de sokkal jobban kontrollált lett, a külön kamrában dolgozó középsugárzó egyszerűen remek, ahogyan az új keretbe foglalt textil dóm is. Teresebb, lazább, könnyedebb és több ember számára befogadhatóbb lett így a hangzás, amiben a dögösség mellett már a finomabb részleteket, jobb kontúrokat és tapintatosabb érzelmeket is megtaláltuk. Egyértelmű, hallható előrelépést tapasztaltunk a korábbi Tesi 661-hez képest, ami nem sokkal, de lecsúszott az Ajánlott Vétel státuszról. A Tesi 6 viszont nem.