Indiana Line Tesi 261 állványos hangfal teszt

2023. január 26., csütörtök, 19:20

IndianaLine audio hifi hangfal Indiana Line hangfal teszt hifi hangfal hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal Indiana Line hangfal teszt

Az olasz Indiana Line Tesi sorozatának kisebb álló hangfala remek perceket szerzett számunkra, ezért annyira egyértelmű volt, hogy a gyártó és a széria következő bemutatásra kerülő darabja a nagyobb állványos hangdoboz, a Tesi 261 legyen. Elöljáróban annyit elárulunk, hogy előadásával meglepett és ki is elégített minket, a részletek jöjjenek most!

Az Indiana Line most a kisebb szobákat veszi célba!

Az Indiana Line, mint azt korábban is megemlítettük, Olaszország legnépszerűbb hangfalgyártója, ráadásul a megfizethető kategóriában, ami továbbra is csodálkozásra adhat okot, hiszen ebből az országból nem csupán hifi, hanem a ruházat, az ételek és az autók terén sem az átlagosak a mérvadók. Az Indiana Line sem átlagos, de ennyi pénzért hangfalat nem nagyon készít rajtuk kívül senki ezen a környéken, olcsóságnak mégsem találjuk nyomát. A Tesi 561 kompakt álló hangfal nem okozott csalódást, csupán kicsit nagyobb hangerőn lehetett rajta érezni némi erőlködést, ezért csúszott le az ajánlott vétel státuszunkról.

Gyártója a Tesi 261-et elsősorban 20 m2 alatti szobákba ajánlja, ott viszont dinamikus basszust, könnyű elhelyezhetőséget ígér. Tulajdonképpen azoknak kínálja, akik ragaszkodnak a testesebb előadáshoz, viszont egy álló modell elhelyezése nehézséget okozna a számukra. Ezt igazából nem értjük, mert az ilyen hangdobozokat muszáj állványra helyezni, ha képességeik maximumát szeretnénk kihozni belőlük és miért ne ragaszkodnánk ahhoz? Viszont akkor ugyanannyi hely szükséges számukra, mint padlón álló társaiknak. A Tesi 261 mutatósan néz ki fekete tölgy, világos dió vagy fehér kivitelben is, az MDF-ből készült oldallapok egymással párhuzamosak, az élek pedig finom lekerekítést kaptak.

A frontoldal alsó részében található a reflexnyílás, belenézve látható a hátfalat betakaró csillapítóanyag, ami bizalomgerjesztő. Hányszor találkoztunk már jó konstrukciókkal, amelyekből ez hiányzott, ezáltal elvéreztetve az előadást. Hiába a kis méret és a megfelelő összetevők, ennek hiányában nagy bajba kerülhet egy hangfal, itt viszont ezen nem spóroltak.

A reflexnyílás felett öntvénykosaras, gumiperemes 160 mm-es mélyközép hangszórót alkalmaztak, ahol a membrán alapanyaga polipropilén és csillám keveréke, középre egy fáziskúpot helyeztek, ami a középtartomány terjedését biztosítja magasabb szinten.

A mágnesébe alumínium gyűrűt integráltak, ami elnyeli a hőt, növeli a teljesítményt. A neodímium mágnessel és radiális hátsó kamrával ellátott 26 mm-es selyem dóm magassugárzó egy metszett és speciálisan kontúrozott részbe került, a lehető legközelebb a mélyközép hangszóróhoz.

A keresztváltó csak légmagos tekercseket és fóliakondenzátorokat tartalmaz, aminek célja a Tesi 261 hangjának finomítása.

Amint már láttuk, az Indiana Line alkalmaz belső csillapítást, ami ebben az esetben is nagy tisztaságú poliészter szövet, ráadásul ez az anyag az idő próbájának is rendkívül jól ellenáll. A csatlakozók egy mélyedésbe kerültek, és szimpla bekötést tesznek lehetővé. Az aljzatok aranyozást és teflon szigetelést is kaptak, elsődlegesen banándugók fogadására lettek kialakítva. Hozzánk a világos dió színű változat került, ami igazán tetszetős, pedig tulajdonképpen letisztult a formavilága, a magassugárzót ölelő alumínium díszítőgyűrűn kívül más cicomát nem látunk, de nem is hiányzik.

Az Indiana Line ezt a hangdobozt a falaktól (és bútoroktól) körülbelül egy méterre találja ildomosnak elhelyezni, ezért mi is így tettünk, miután rátettük márvány állványunkra, összekötöttük a Parasound és Rotel erősítőinkkel, csöves kimenetű CD-lejátszónkkal, Naim streamerünkkel és QED valamint AudioQuest kábeleinkkel.

Odaadás kis termetből

A bejáratást megelőzően, mivel nagyon kíváncsiak voltunk, kipróbáltuk, hogy mit tud ez a kompakt hangdoboz szárazon, hiszen a jövendőbeli tulajdonosához is így kerül majd. Eléggé meglepett minket, hogy szűzen is telt, tiszta hangokat kínált, a színpadnak pedig nagyon szép tere volt. Azt éreztük, hogy a hangjegyek leválása még ütközik némi ellenállásba, és a tartományok sem hozzák az igazi formájukat, de máris olyan élvezeti faktort nyújtott, ami 150 ezer forintért bizony korántsem várható el. Természetesen a játszadozásunk után jött a többnapi bejáratás, a véleményünk ezt követően született.

Az Indiana Line kompakt állványos hangdoboza elég meglepő előadást tud nyújtani a megjelenéséhez, pontosabban a fizikumához képest. Létezik a sorozatban egy nála kisebb modell is, amit a gyártó a weboldalán is polcra vagy íróasztalra helyez, de ahogyan leírták, ezt kifejezetten sztereó, hifi zenehallgatásra tervezték, ráadásul 20 m2 alatt jól érzi magát. Az igaz, hogy elég magas az érzékenysége, de a tapasztalataink alapján egy csatornánként 30 wattos erősítőt megzabál, ezért véleményünk szerint 50 W alatt ne nagyon gondolkodjunk. Amennyiben ez a teljesítmény a rendelkezésünkre áll, vagy hasonlót tervezünk vásárolni a jövőben, akkor a Tesi 261 biztosan partiképes lesz.

150 ezer forint a mai világban nem tekinthető sok pénznek, főleg akkor, ha a hangfal a tudásával ezt a szintet ki is meríti. Itt mindenképpen meg kell említenünk egy korántsem elhanyagolható tényezőt, miszerint az előd modell ugyanennyibe került évekkel ezelőtt, tehát az Indiana Line fittyet hány a COVID-ra és az inflációra, nem emelt az áron, pedig nem elhanyagolható újításokat vetett be, tehát bőven indokolt lenne a 200 ezres, vagy valamivel a fölötti árcédula. A hangját tekintve pláne.

Igen, a Tesi 261 egyszerűen jól szól, szépen muzsikál. A bejáratást követően rendkívül megfogott előadással, szépen leváló hangjegyekkel örvendeztetett meg minket, a zene reprodukálása a számára egyértelmű volt. Elég nagy színpadot hozott létre, amit nem félt meleg, testes zenével megtölteni, egyedül az előadás mélységében és a legapróbb részletekben éreztünk némi hiányt. Itt visszakanyarodunk egy kicsit az olasz eredetre, mert azt is meg kell jegyzenünk, hogy ezek a hiányosságok az itteni illetőségű hangfalakra még félmillió környékén is jellemzők. Vagy ez jellemző eredendően az olasz hangfalakra?

Könnyen meglehet, és ez okos megoldásnak tűnik. Méretéből kiindulva jobban odafigyelhetne az apróságokra, viszont azok megfelelő megmutatása mellett nem a pici részletek elénk tárására összpontosít, hanem a zene egészére, így hiányérzettel sem kell számolnunk, egyszerűen más az elképzelésünk egy ilyen méretű dobozról. A Tesi 261 némi zártságot is mutatott egyes felvételeken, viszont pár perc után már ez sem volt zavaró, nem tekintettük hiányosságnak, annyira összefogott volt a hangképe, előadása. Karaktere van, ami nem olyan egyedi, mint Jack Nicholsonnak, inkább egyszereplős színházi előadás jut az eszünkbe, ami az esetleges döccenői ellenére végig képes fogva tartani minket, a figyelmünket magára vonni. Ez az Indiana Line ilyen. Leülünk, elkezdünk rajta zenét hallgatni, és elkezdenek repülni a percek, az albumok pedig sorra jöttek egymás után.

A nagyobb testvére magasabb hangerőn mutatott némi kürtszerűséget, ami itt is tapasztalható volt, viszont csak olyan szinten, hogy ennél a mondatnál többet nem is érdemel. A mélyszekciót nagyon jól eltalálták, a basszusgitár és a dob képes volt bitang erős és pontos lenni akár már halkan is, erőlködés nyomait viszont nem tapasztaltuk. Gondosan sikerült elválasztani, pontosabban közös munkára bírni a két tartományt egyetlen hangszóróból, ami ebben a kategóriában szintén nem várható el feltétlenül, így a középszekció enyhén meleg, ugyanakkor mindvégig kellően részletes maradt. A magassugárzó összetettebb zenéken bújt kicsit árnyékba, részletesebb, gondosabban hangszerelt daloknál már teljes pompájában ragyogott, és szerencsére minden túlzástól mentes maradt.

A megfelelő erősítővel és a hangfalak jó elhelyezésével igazán izgalmas háttérzenélésre is alkalmas volt a Tesi 261, a kimenet növelésével pedig tényleg meg tudta tölteni a 20 m2-t, ráadásul nagyon zavarba sem lehetett hozni. Inkább a két doboz között tartotta a produkciót, nem tolta ki a határokat, nem definiálta túl a dimenziókat, mindvégig józan maradt. Nem volt száraz, inkább kellemes, némi selymes ízt adott a zenének, ami egyáltalán nem színezettséget jelent ebben a helyzetben, hanem a már említett karaktert. Ez a hangdoboz igazi előadóművész, aki még nem nőtt fel a nagyok közé, és nem is akart, de folyamatosan megmutatta a tehetségét, amiből nagy mennyiséggel rendelkezik.

Érdekes módon még a Slayer betonbiztos és ritka erőteljes, vehemens dalaival is jól érezte magát, főleg lassabbaknál volt képes lesújtani és rendesen odapakolnia magát, csak a gyorsabb számoknál volt érezhető némi zavar, de ugye ebben az esetben a stúdióban sem tudták már kellően összefogni a csapat pusztító energiáját. A Dire Straits ezt követően már gyerekjáték volt számára, pedig ott is sok mindenre kellett odafigyelnie, hiszen a zenekar a szórakoztatás minőségi és tempós változatát képviseli, amiben jelentős szerepe van a részleteknek és érzelmeknek is. Figyelemre méltóan foglalkozott a gitárokkal, az énekkel és a díszítésekkel, de a zene egységére figyelt a legjobban, és olyat mutatott, ami meglepett és ki is tudta elégíteni a vágyunkat. Parányi zártság, analógosság érezhető volt, tehát a színpompásabb előadáshoz szokott füleknek okozhat némi hiányérzetet eleinte, de ehhez a karakterhez tényleg nagyon rövid időn belül hozzá lehet szokni, mi több, nagyon könnyen meg lehet azt kedvelni.

Elektronikus zenéket hjallgatva sem fanyalogtunk, annak ellenére, hogy ebben a kategóriában biztosan találni olyan hangfalat, ami ezen a területen jobban teljesít. Yello-n vagy Kraftwerken annyira odatette magát a basszus és a dinamika, hogy már a második szerzemény után semmit nem hiányoltunk, inkább a hangerőt növeltük, mert szórakozni akartunk, hiszen adott volt a nagyon biztos alap, a lelkes előadás, a megfogott és stabil tempó. A magassugárzó is sokszor megcsillogtatta a tudását, ami szerintünk egy nagyon jól eltalált konstrukció, annak ellenére, hogy nem feltétlenül produkálja magát, inkább marad a józanság mezsgyéjén.

A legjobban akusztikus rockon, blueson, jazzen érezte magát a Tesi 261, ahol egyszerűen csak zenélnie kellett, és ahhoz nagyon jól ért. Shirley Bassey-n a térből is többet nyújtott, Eric Claptonnál képes volt a sokszor reszelős ének mellett az akusztikus gitár minden rezdülésének átadására is, de még a From the Cradle ősidőkből merített vehemens és öblös blues szerzeményei sem fogtak ki rajta. Méretéből adódóan klasszikus zenén jobban favorizálta a szóló zongorát vagy hegedűt, a nagyzenekar azért ki tudott fogni rajta, de ebből a méretből ebben a kategóriában ez elfogadott, az lett volna az igazi meglepetés, ha Pavarottinál vagy az Újévi Koncertnél nem lett volna valamennyi hiányérzetünk. Zeneisége és odaadása viszont még ezeknél is annyira adott volt, ami kellő irigységre adhat okot, legalábbis más kategóriatársainak, akik lehet, hogy nagyobb teret kínálnak ezeken a műveken, viszont mélységből és megfogottságból jóval kevesebbet. Hogy kinek melyik a fontosabb, azt nem mi fogjuk eldönteni, de ha választani kellene, akkor az utóbbi mellett tennénk le a voksunkat. Minket az jobban meg tud győzni, ha valódi, és színezetlen zenehallgatásról van szó.

Összefoglalás - végszó

Az Indiana Line Tesi 261 állványos hangdoboz a tapasztalataink alapján nagyon jól sikerült! Öblös, testes, lendületes és életerős produkciót nyújtott, amiben a részletekre kellően odafigyelt ugyan, de az alkotók szemei előtt mindvégig az lebegett, hogy egy olyan dolgot hozzanak létre, ami a zene egészét képes odavarázsolni a 20 m2 alatti szobánkba, és ez teljesen sikerült a kategóriáján belül. 150 ezer forintért nem lehetnek nagy elvárásaink, az Indiana Line viszont ezzel a modellel megmutatta azt, hogy mégis csak. Bele lehet kötni néhány helyen, hiszen találkoztunk már olyan hangdobozzal is ezért az árért, amelyik jobban odafigyelt a részletekre és térben is többet nyújtott, viszont mindig belevittek valami varázslatot, ami könnyűsúlyúvá, kicsit elnagyolttá tette azt előadást. Az olasz cég nem élt ezekkel a mű megoldásokkal, egyszerűen fogott két remek hangszórót, épített egy nagyszerű dobozt, jól belőtte az arányokat, a létrehozott egészet pedig az útjára engedte, hagyta zenélni, a legnagyobb megelégedésünkre. Ennyi pénzért jobbat a piacon jelenleg nagyon nehéz találni, ezért az Ajánlott Vétel titulus egyértelműen jár ennek a kompakt, állványos előadónak.

1 2

Következő oldal >