Indiana Line DJ 308 állványos hangfal teszt

2016. július 26., kedd, 10:25

Indiana Line audio hifi hangfal hifi hangfal Indiana Line hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Indiana Line hangfal teszt

A DJ 308 olyan, mint napjaink Ford Mustang modelljei: régi vágású erőgép, látszólag félelmetes fenevad, viszont a modern technológiáknak köszönhetően épp olyan kezes bárány, mint bármelyik "univerzális" célokra optimalizált, megfizethető monitor hangfal. Ráadásul ez a doboz nem amerikai, hanem olasz, így még az is lehet, hogy az erő finomsággal párosul.

Ihlet a múltból

Megfigyelhető, hogy nem kizárólag az autók, hanem egyes fogyasztói cikkek tervezői olykor-olykor visszanyúlnak a néhány évvel (jobban mondva évtizeddel) azelőtti formatervek archívumába, hogy egy szélesebb közönség szemébe már beégett stílussal térjenek vissza, vagy éppen a retró reneszánszát erősítsék. De miért a divatról értekezünk ahelyett, hogy végre rátérnénk a DJ 308-ra? Nos, főleg azért, mert ez a hangfal a divatvilág fellegvárában, olasz tervezők asztalán látott napvilágot. Közben persze minden, csak nem trendi. Nagy, nehéz, bumfordi. Mi ebben a logika?

Az Indiana Line hiába létezik több mint 40 éve, nem nagyon költenek marketingre. Ezért a hifi márkák csataterén inkább "hátvéd" pozícióban tevékenyek, annak ellenére, hogy termékeik nem csúnyák (a manapság divatos, lakk fekete dobozkáktól a beépíthető hangszórókig, több kategóriát is felölelnek), és amiket eddig mi kipróbáltunk, szépen szóltak, jó áron. E cég fő előnye abban rejlik, hogy megoldásai nem a legjobbak akarnak lenni, egyszerűen csak kellemesen néznek ki, a fül számára jólesően szólnak, és persze ami kis hazánkban ugyancsak fontos szempont, az áruk se nullázza le feltétlenül a bankszámlánkat.

A DJ 308 az Indiana Line fekete báránya. Nem hasonlít a gyártó egyik szériájára sem, ránézésre egy teljesen különálló termés, független mellékvágány. Nem a "nappaliba simuló" szobaékszerek táborát, hanem a klasszikus értelemben vett hangfalak, jókora hangszórókészlettel ellátott monitorok táborát erősíti. Lényegre törő, funkcionális dizájnja a '60-as, '70-es évek JBL stúdió monitorait juttatja eszünkbe, csak az alacsonyabb kategóriához mérten nem magnézium, hanem polipropilén membránt kapunk, illetve a gyártó sem 96 kHz/24 bites fájlok hallgatását ajánlja egy ilyen dobozon, hanem minden mást, amire az otthoni átlagkörülmények közt szükség lehet. Gondolunk itt egy hagyományos házibulira, egy ütős karaoke partikra, vagy egyszerűen olyan alkalmakra, amikor a szoba méretétől és a zene minőségétől függetlenül azt akarjuk, hogy a hangok minden sarokba eljussanak, és a rendszer ne fulladjon ki akkor se, ha kicsit nagyobb hangnyomásra vágyunk. A DJ 308 áráért kapható, állványra (vagy könyvespolcra) helyezhető hangsugárzók 99 %-a kétutas rendszerű, többnyire 16,5 cm-es mélyközép hangszóróval. A DJ 308 bármilyen általunk ismert, vagy eddig tesztelt, hasonlóan árazott állványos típusnál nagyobb hangszóró felületet nyújt. Főleg ezért lettünk rá kíváncsiak.

Küllem

A DJ 308 "kőből faragott", férfiasan kemény arculata a karosszékből nézve nem azt sugallja, hogy egy olcsó dobozzal nézünk farkasszemet. A tekintélyt parancsoló méret és az erőt sugalló hangszórókészlet arra kényszerít, hogy bizalmat tápláljunk felé, hiszen minden jel arra mutat, hogy ez a molett szépség bizony "bírja" a kakaót, és több terhelést is bevállal, mint bármi más a 150 000 Ft/pár alatti ármezőnyben. A doboz viszonylagos egyszerűsége csak közelről, nagyítóval tűnik fel. A basszus- és középhangszórók pereme például nincs a kosárszegély alá rejtve, egyszerűen csak körbefut a felszínen. A vaskos gumi felfüggesztés körül, ha nagyon közelről nézzük, helyenként látható hajszálvékonyan a membrán körüli ragasztás. Továbbá, mivel az előlapi védőrács nem mágneses, azt eltávolítva láthatóak az előlapba ágyazott gumi bölcsők és a három hangszórót rögzítő, összesen 16 db feketére fújt csavarfej.

A reflexnyílás kívülről befelé haladva egy masszív, tölcséres szájú műanyag cső, mely kb. 5 centi után már karton hengerként folytatódik, a belső örvénylés nincs korrigálva. A dobozt megkoppintva ugyancsak érezni, hogy a DJ 308 nagy űrtartalmához viszonylag csekély merevítés társul és persze az oldallemezek sem ívelt formájúak, tehát az akusztikai adottságok a mérsékelt árhoz igazodnak. A kritikusnak számító előlap egyébként érezhetően merevebb, sokkal tömörebb koppanással reagál, mint a többi rész. Tesztalanyunkon látszik, hogy tervezői megpróbáltak kedvező költségekből hatékony tűzerőt felállítani. Bármennyire is egyszerű a DJ 308, nem neveznénk primitív, vagy igénytelen konstrukciónak. Épp olyan a gyártási minőség, mint bármilyen hasonló árfekvésű modellnél. Amikor viszont ráesik a napfény vagy felé irányítjuk a lámpát, a metál-grafit árnyalatú előlap, a finoman lecsiszolt fekete hangszórókkal együtt egy férfiasan komoly érzetet kelt. Mintha az új Batman trilógiában látott, Bruce Wayne golyóálló páncéljával harmonizáló hifivel néznénk farkasszemet. A DJ 308 tipikusan "férfias" hangfal, nem a manapság domináns ártatlan "hófehérke" trendeket követi. Inkább a régi szép időket juttatja eszünkbe, amikor még senki nem bánta, hogy szekrény nagyságú készülékek kellenek a minőségi zenéhez.

A 2,6 cm átmérőjű, textil dóm magassugárzót meredek falú, kb. 1 cm mély hullámvezetőbe ültették. A kis gödröcske nem szabályos tölcsér alakú, vízszintes irányba kicsit kiszélesedik. Ritkaság, hogy lágy dómnál ilyen jellegű rásegítést alkalmazzanak. Feltételezhetően azok érdekében döntött így az Indiana Line, akik egy nagyobb térben, akár osztályterem nagyságú szobákban szeretnék bevetni a hangdobozokat, és nem lenne előnyös a pontszerű szórás. A 13,5 centis középsugárzó közepén nem porsapka, hanem műanyag fáziskúp díszeleg, a 23 cm átmérőjű basszus hangszórót hosszú löketet engedő gumiperem fogja közre. A 93 dB érzékenység (2,83 V/1 m) kifejezetten jónak számít, arra enged következtetni, hogy nem kell feltétlenül oroszlán erősítőt válasszunk, hogy lendületes hangot csikarjunk elő a DJ 308-ból.

Hangminőség

A típus nevéből eredően sejthető, hogy különösen jótékonyan bánik az elektronikus műfajokkal. A tavalyi nyár egyik közkedvelt slágerét (Robin Schulz - Sugar [feat. Francesco Yates]) elindítva aztán jöttek az első döbbent reakciók. A DJ 308 nem szimplán megszólaltatta, hanem egyenesen ránk zúdította a zenét. A hangok nem csak a dobozok, hanem a komplett frontoldali falfelület felől érkeztek, egyetlen összefüggő zuhatagként ömlött ránk minden olyan motívum, ami csak élvezhető Robin Shulz számában. A határozott, bivalyos basszusok valósággal megrázták a szerkesztőség falait anélkül, hogy elnyomnák a felsőbb frekvenciákat. Az énekhang végig tiszta maradt, és a szisszenő, effektek is tovább színesítették a felvételt, karcosság nélkül. Ezek után nem kérdéses, hogy bírja-e az intenzív bulikat egy ilyen hangfal. Minél jobban hajtjuk, annál lelkesebben fog viselkedni.

Ugyanakkor a rendkívüli érzékenységnek köszönhetően kis hangerőn sem kellett az EQ-potméterek után nyúlkálnunk. Még olyan akusztikus daraboknál is, mint Andrea Bocelli Teatro del Silenzio-ban leadott koncertje, alacsony terhelésen is átjött az üstdob és egyéb kísérő hangszerek tömege, lendületessége. Az énekhangban hallhattunk puha és éles részleteket is, a komplett hanginformáció telten és egységesen áramlott felénk. A DJ 308 nyilván nem tudta megadni a nála többször drágább audiofil hangfalak száraz, tollpihe-könnyedséggel átadott transzparens térérzetét, viszont olyan szintű élénkséget, mozgékonyságot adott, amit állványos hangfalból mi még nem (vagy csak a lényegesen drágább típusokból) kaptunk.

A DJ 308 nagyon fülbemászóan kezeli a legtöbb hangot, ezért az esetek túlnyomó részében szinte mindegy, hogy mit játszunk le, jó vele hallgatni. Egy kis játékosságot visz a jelfolyamba, és inkább burok-szerűen tálalja a hangszínpadot ahelyett, hogy mélységekbe kalauzolna minket. Érezni, hogy ő felel mindezért, de közben figyelhetünk a zene/film eseményeire is, a végeredménynek nincsen olyan technikai íze, ami visszarántana minket a szürke valóságba. Húsos és önbizalommal teli karaktere van, de pont ettől lesz kedvelhető a DJ 308, hogy egy önálló tudattal rendelkező tárgy szerepét tölti be.

A bőséges erőtartalék mellett a részletek megjelenítése a DJ 308 másik különleges képessége. Lehet, hogy nem sebészi pontossággal kezelt minden egyes parányi rezdülést, de ettől még példaértékűen bánt az apró motívumokkal. Könnyedén és erőlködés nélkül tudott megszólaltatni látszólag jelentéktelen elemeket is, szinte mindig akkor, amikor a legkevésbé számítottunk volna rá. Például a The Dark Knight (Sötét Lovag) c. film nyitó jelenetében, az első snitt alatt beúszó légi felvétel közben hallhattunk egy feszültségkeltő, ciripelő háttérzenét, amit kiemeltek a kép síkjából, és körbetáncoltattak maguk körül a hangfalak. A páncélajtót fúró bűnözőt mikor megcsapja az áram, a vékony szikra váratlan pattanó hangjától még a mi pislogó reflexünk is beindult. Eközben az egész jelenet alatt hallható, zenébe kevert morajló basszusokat úgy lövellte ki magából a DJ 308, hogy a levegő még kis terhelésen is vibrált. A nagy membránátmérőnek köszönhetően képes volt "lélegezni", kifújni magát a doboz akkor, amikor nagyobb volumenű eseményre került sor filmekben vagy zenékben. Ettől néha elmaradt a klasszikus kétutas dobozok fürge, feszes stílusa, de cserébe jobban átéreztük az adott pillanat monumentális jelentőségét, drámai súlyát.

Végszó

Az Indiana Line DJ 308 nagyon kellemes csalódás volt, több szempontból is. Külsőleg lehet szeretni vagy utálni, minket speciel épp hagyománytisztelő megjelenésével győzött meg, és persze a bumfordiságnak ellentmondó élénk, és sok igényt kielégítő hanggal. Aki meghallgatja, az garantáltan megérti, hogy miért adományoztunk "ajánlott vétel" cédulát erre a hangfalra. Ebben az ármezőnyben nincs még egy ilyen adottságokkal rendelkező hangdoboz, úgyhogy ha a testes küllemtől és az egyszerű kialakítástól el tudunk tekinteni, akkor íme egy tisztességes ajánlat az alsó-középkategóriából azoknak, akik mindenáron szórakozni akarnak. Érdemes meghallgatni.

1 2

Következő oldal >