Indiana Line Basso 840 aktív mélyláda teszt

2023. október 21., szombat, 19:30

IndianaLine audio hifi házimozi hangfal mélyláda mélysugárzó szubláda aktív mélyláda aktív mélysugárzó házimozi mélyláda Indiana Line hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt Indiana Line hangfal Indiana Line mélyláda

Hétköznapi otthonban, kis költséggel is lehetséges, hogy a felhasználónak kellemes hangú, sokoldalú multimédiás hangrendszere legyen. Legyen szó zenéről, filmről vagy videójátékról, egy kis aktív mélyláda jelentősen feldobhatja a hangélményt, közelebb hozva a drámai effektusokat, akciójeleneteket és ütemeket. Az Indiana Line hangfalairól már több dicsérő cikket írtunk, de mi a helyzet mélynyomó fronton?

Ésszerű határok

Az olasz székhelyű Indiana Line nem azt tűzte ki célul, hogy tökéletes ultra high end hangzással nyűgözze le a vájtfülűeket. Egyszerűen csak jó hangot akarnak nyújtani a hétköznapi emberek számára, akik egy civilizált megjelenésű, durva hibáktól mentes hangrendszert szeretnének. A gyártó népszerűbb termékei már jártak a szerkesztőségben. Ár/érték arány szempontjából hibátlanra értékeltük a Nota 260 X nevű állványos hangsugárzót. Az egyel nagyobb, TESI szériába tartozó TESI 261 még Ajánlott Vétel cédulát is bezsebelt. Az ilyen vagy kisebb méretű dobozok általában basszusban jelentenek kompromisszumot. 45 Hz-től lefelé csak halkabban jelenítik meg a hangokat (ha egyáltalán sikerül nekik), ráadásul a hirtelen, dinamikus basszus jelentős energiát követelhet a hangfalpárt kiszolgáló erősítőtől is.

Az Indiana Line óvatos stratégiával, két termékre szűkítve oldotta meg aktív mélysugárzó kínálatát. A most bemutatott Basso 840 számít kisebb opciónak. AB osztályú erősítője 125 W csúcsteljesítményt ígér, kiegészítve lefelé néző, 275 mm-es hangszóróval és kettős reflexnyílással. Rajta kívül választható egy nagyobb és erősebb változat (Basso 880). A Basso 840 ára e sorok írásakor 150 000 forint, ami 2023-as mércével, globális viszonylatban, belépő kategóriának nevezhető.

Szolgáltatások

Léteznek az Indiana Line Basso 840-hez viszonyítva még kedvezőbb összegért kapható opciók, ám azoknál hosszú távon esetleges hátrányokkal járó, funkcionális kompromisszumokat kell elfogadni. Szerintünk nem mindegy, hogy tartalmaz-e a mélyláda frekvencia vágás beállítási lehetőséget. Emellett jó, ha tervezői helyeznek rá sztereó hangbemenetet (ami kétcsatornás PRE OUT kimenettel rendelkező készülékeknél jelent előnyt) és automatikus be/kikapcsolás funkciót. Ezek a Basso 840 tudástárában kivétel nélkül megtalálhatók. Hab a tortán, hogy tápkábele nem beépített. Így a felhasználó tetszés szerint dönthet a kábelek hosszáról és minőségéről. A szolgáltatások közé tartozik magas jelű bemenet is olyan esetre, ha a forrásként szolgáló erősítő nem tartalmaz vonalszintű kimenetet.

Küllem

Az Indiana Line Basso 840 kivitele meglehetősen diszkrét. Mellőzi a felesleges csillogást, egyetlen díszeleme a teteje közepén lévő, apró embléma. Olasz származása ellenére nem éppen felvágós, amiért egyesek unalmasnak gondolhatják, de hosszú távon e megjelenés inkább előny. Egyébként sem a Gucci kategóriát kell megtestesítenie, elvégre a legtöbb neves hifi gyártó belépőszintű mélyládája hasonló árkategóriában indul.

Sokféle környezetben megbújhat anélkül, hogy felkeltené a figyelmet. Külön pozitívum, hogy mattfekete, ezáltal egy puha kendővel pillanatok alatt leporolható, karcolással kapcsolatos idegeskedés nélkül. Enyhén kerekített szélű doboza masszív gumitalpakon áll. Utóbbiak nem állítható magasságúak és hivatalosan nem eltávolíthatók, de tapadósságukkal legalább megelőzik, hogy magasabb terhelésen elmozduljon helyéről a mélyláda. Fontolgatjuk már a Mélyláda Maraton csoporttesztet, melyen azt fogjuk mérni, hogy maximális hajtás esetén meddig táncolnak el a kétségbeesetten rezonáló fapados mélynyomók. Na, jó, inkább nem.

A Basso 840 nem olyan értelemben fapados, mint egy légijárat rongyosra ült székei. Néhány alapvető részletre gondosan ügyeltek tervezői. Dobozának belseje merevített és hangelnyelő anyagot is tartalmaz. A hátsó elektronikus panel kifejezetten civilizált. Minden fontos beállítás megtalálható rajta. A keresztváltás és jelszint (hangerő) gumírozott, profi keverőpultokat idéző vezérlőkkel (vagy, ahogy sokan hívják, potméter) szabályozható. Alattuk található egy üzemmód választó (folyamatos bekapcsolt vagy jelre automatikusan bekapcsoló állás választható) és egy fáziskapcsoló.

A mélyláda LFE és vonalszintű sztereó RCA bemenettel is rendelkezik. Utóbbit megszűri a keresztváltó, az LFE/SUB csatlakozóra küldött jel beavatkozás nélkül megy át az erősítőbe. Magas jelű bemenet is került rá, mely már kevésbé használatos, de legalább PRE OUT kimenet nélküli elektronikával is kamatoztatható. A hagyományos IEC tápaljzat fölé egy főkapcsolót is helyeztek. Az elektronika fölött látható két kerekített szélű reflexnyílás.

A doboz alját szinte teljesen kitölti a 275 mm-es hangszóró, melyben lemezkosár és kettős mágnesgyűrű található. A membrán anyagáról nincs pontos tudomásunk, de ránézés és tapintás alapján valószínű, hogy valamilyen műanyagból készítették. Az állapotjelző LED hátra, az elektronikát tartalmazó lapra került. Egyeseknek zavaró lehet, hogy szemből nem nyújt vizuális visszajelzést a mélysugárzó. Bár ideális esetben így is, úgy is érzékelni lehet, hogy szól-e.

Meghallgatás

A tesztelés 25 négyzetméteres szobában történt, DALI SPEKTOR 2 állványos hangfalak társaságában. Mint minden aktív mélyláda, az Indiana Line Basso 840 is akkor nyújtotta a legteltebb basszust, ha megfelelő pozícióba került. A keresztváltási frekvenciát hallás alapján öt perc alatt oda igazítottuk, ahol a DALI SPEKTOR 2 már csak foghíjasan, vagy éppen erőlködve kezelte a basszust. A jelszintet (hangerőt) 40% környékén hagytuk. Leginkább személyes preferenciáktól és környezeti adottságoktól függ, hogy mi az ideális beállítás.

50-60% fölött a Basso 840 már hajlamos volt felfedni korlátait. Erősebb terhelés esetén 40 Hz körül és attól lejjebb kissé hézagos, felületes felbontást nyújtott. Ez nem azt jelenti, hogy erőtlennek érződött, hanem hogy az információmennyiség a terheléssel párhuzamosan csökkent, különösen a legmélyebb hangoknál. Ha intenzív járatást erőltettünk rá, ami egy 95 dB körüli házibuli hangnyomásszintjével egyenértékű, akkor pontatlanabb morajlással reagált. Viszont az említett határokon belül, ésszerű terheléssel kifejezetten kellemes hangkaraktert kaptunk, nagy térbeli kiterjedtséggel és nem fárasztóan kemény, inkább jóleső meleg tónussal.

Az Ezra Collective és Ty által előadott Chapter 7 dinamikus ütemeket tartalmazó zeneszám, melynek monumentális indító lábdobját a SPEKTOR 2 önmagában, 25 négyzetméteren nem adta át elég testességgel. A kis Basso 840 többszörösére növelte a hangszínpadot vízszintesen és függőlegesen is, további súlyt adva az ütemeknek és gazdagítva a basszusgitár tónusait. Tetszett, hogy megfelelő beállítás esetén a mélysugárzó megállapodott egy szinten, melyen még hagyta a hangfalakat is érvényesülni. Ilyen tekintetben jó integrálhatóságot nyújtott.

A legalsó basszusok nagybőgőt, vagy más akusztikus hangszert tartalmazó zenével (Dave Brubeck - Take Five) nem voltak igazán gyorsak. Klasszikus zenével nem próbálta saját kategóriáját feszegetni tesztalanyunk, ahogy más 150 000 Ft körüli mélyládák sem. Teltebb és erősebb érzetet továbbra is képes volt hozzáadni, de nem a legjobb transzparenciával.

A Fury (Harag) Tigris harckocsis jelenetével tettük próbára a Basso 840 mozis tudását. Az ágyúlövések és becsapódások, robbanások többszörös méretű hangmezőből jelentek meg ahhoz képest, amit a két állványos hangfal 2.0 kiosztásban nyújtott. A morajló, csattanó, dobbanó hanghatások hatványozottan jobban töltötték be a szobát. A harckocsi V12-es motorja nem rázta úgy mellkasunkat, mint a többször nagyobb (és drágább) teljesítményű erősítővel felvértezett mélyládák esetében. De a hangfalpár alsó frekvenciás határait így is nagyságrendileg sikerült túllépni, kiterjeszteni.

Meg kell jegyezni azt is, hogy aprólékos finombeállítás után a mélyláda kellemesen lágy kontúrokat alkalmazott a váratlan és dinamikus, csendből kiugró basszusoknál. Utóbbi azt jelenti, hogy mellőzte a kopogó, zörgő zajt, ami hosszú távon szerintünk inkább zavaró, mint izgalmas.

Kifejezetten tetszett, ahogy a John Wick: 4. felvonás alatt megjelenítette a szórakozóhelyek pulzáló háttérzenéjét. Nem mélyítette az atmoszférát, de a hangok súlyosságát, erősségét kellemesen érzékeltette. A pisztolylövéseket erős, határozott módon ábrázolta, bár agilitás, szilárdság terén nem erőltette meg magát.

Akkor értékeltük a Basso 840 tudását leginkább, amikor besimult az összképbe és alig vettünk róla tudomást. Tetszett, hogy úgy is be tudtuk állítani, hogy ne árulja el egyértelműen, konkrétan mely hangok származnak belőle. A legtöbb belépőszintű mélyláda ott vall kudarcot, amikor integrációra kerül sor. Egy pont alatt egyszerűen túl gyengék, fölötte pedig túl feltűnőek. A Basso 840-et könnyen be lehetett pozícionálni arra a bizonyos összefésülést segítő pontra, amit nagyra értékeltünk.

Végszó

Az Indiana Line Basso 840 olyan, mint egy csésze enyhén édesített olasz kávé. Kicsi, erős is, de nem az a tipikus nyomuló mélyláda, ami sokkolóan rázza a hallgató belső szerveit. Diszkrét kiegészítő belépő kategóriás hangrendszerekhez. Az élesebb, kiugró basszus részleteket kicsit finoman kezeli és az atmoszférája nem túl mély. Viszont ésszerű terhelésen mellőzi a zavaró csőzajt, kopogást és dübörgést. Komfortos karakterű, teltséget és testet ad a zenék, filmek hallgatása során. Aki kisebb szobába keres könnyen integrálható aktív mélysugárzót, annak érdemes kipróbálni. Az említett hiányosságai más belépő kategóriás alternatíváknál is előfordulhatnak, ilyen tekintetben a gyártó nem törekedett csodára. Viszont amit össze lehet ennyiért hozni, azt tisztességesen teljesítették. Összességében az eredmény kedvelhető, funkcionális hiányok nélkül. Esztétikailag diszkrét, annyi kifogásolható részlettel, hogy csak egyféle színben készül.

1 2

Következő oldal >