Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Harman Kardon SoundSticks Wireless Bluetooth hangrendszer teszt
2016. április 4., hétfő, 06:10
Harman Kardon HK SoundSticks audio hifi hangszóró hangfal hangrendszer HK hangfal HK hangrendszer Bluetooth hangfal Bluetooth hangrendszer hangfal teszt hangrendszer teszt SoundSticks Wireless SoundSticks Bluetooth Bluetooth hangfal teszt
A Harman Kardon eme 2.1 PC-s hangrendszere régi darab, 2001-ben látott napvilágot, túlzás nélkül nevezhetjük legendásnak. Jelenlegi, több éve futó verziója a harmadik, ezért SoundSticks III néven is emlegetik. Hozzánk a Wireless változat érkezett kipróbálásra.
Tetején fogantyúval ellátott, nagyobbacska dobozból került elő a SoundSticks Wireless, melynek laptopunkhoz csatlakoztatása és üzembe helyezése néhány percet vett igénybe. Azt hirtelen nem tudtuk eldönteni, melyik szatellit a jobboldali és melyik a baloldali, de hamar kiderítettük. Mint említettük, a szett 2.1 felállású, tehát egy mélynyomó tartozik hozzá, ami a három erősítőt (1x20 és 2x10 W) is magába foglalja, valamint a Bluetooth vevőt. A vezeték nélküli kapcsolat a zene fogadására szolgál, ebben nincs semmi rendkívüli, az viszont elismerésre méltó, hogy mindenféle és fajta mobil készülékkel párosítható, legyen az Android, Apple iOS, Windows Mobile, vagy Blackberry operációs rendszerű. Annak érdekében, hogy a hangminőséget a lehető legmagasabb szintűre emeljék, a gyártó által kifejlesztett Harman TrueStream technológiával történik az adatátvitel.
A szatellitek 4-4 db 2,5 centis, szélessávú hangszórót tartalmaznak, talpuk marokerősítő gumikarikára hasonlít, ehhez acélbilinccsel kapcsolódik a tulajdonképpeni SoundSticks. Remek ötlet, tetszés szerint hajlítgatható, ennek köszönhetően széles határok között változtatható az állás- vagy dőlésszöge, amire nagy szükség van. Mégpedig azért, mert használójának testmagasságától és üléspozíciójától függően úgy ajánlott igazítani, hogy a füleihez viszonyítva merőlegesek legyenek. Az ettől való eltérés jelentősen befolyásolja, konkrétan rontja a hangzás több paraméterét.
Ha messziről rápillantunk az átlátszó műanyagból készült "hangrudakra", úgy tűnik, mintha belsejében akusztikai rövidzár esete forogna fenn. Közelebbről figyelmesen megnézve látható, a kis membránok előtti perforált rész széléből hátrafelé kiáll egy gyűrű, ami szorosan illeszkedik a hangszórók keretére. Tehát az előre mozgó levegőmolekulák csakis a lyukakon távozhatnak, nem jutnak az oszlopok belsejébe.
A visszatérő membránmozgás által keltett túlnyomás az alul kialakított reflexnyíláson egyenlítődik ki, mely pipa alakú csőben folytatódik és az alsó hangszóró mágnesének felső ívénél, enyhén ellapítva végződik, mert csak úgy fért el. Nem dísznek van rajta, annyi bizonyos, mert olyan tisztességesen pumpálja a levegőt, mint egy kis kompresszor.
15,2 centiméteres (6 colos) hangszóró dolgozik az ugyancsak átlátszó műanyagból készült központi egységben, amiben az erősítők is rejtőznek. A mélysugárzó számára 20 wattot ad, a szatellitek 10-10 wattot kapnak. Egy nagy gomb található rajta, megnyomva ki- bekapcsolja a rendszert, tekerve pedig hangerő szabályzóként működik. Ezzel állíthatjuk be a számunkra szimpatikus mélyhang szintet. A membrán lefelé néz, az általa pumpált levegő megszámlálhatatlanul sok lyukon távozik. Szintén basszreflex rendszerű, a csöve függőleges állású, enyhén tölcséres nyílása a tetején tátong. Az üzemi állapotot erős fényű fehér LED jelzi, a Bluetooth kapcsolatot pedig kék színű.
A rendszer egészének hangerejét a jobboldali "stick" alján, a reflexnyílás két oldalán lévő érintőgombokkal szabályozhatjuk. Azokat egyszerre megérintve némítás (mute) lép érvénybe, feloldásához elegendő a kettő közül valamelyiket (vagy akár mindkettőt) megpöccinteni. Egyetlen kritikánk ennek szól, nem kapunk semmiféle visszajelzést a hangerő pillanatnyi állásáról.
A szett mindhárom alkotóeleme különleges, sőt, futurisztikus látványt nyújt, nem csoda, hogy a New York City Museum of Modern Art (MoMA) állandó kiállítási tárgya.
A SoundSticks számára laptopról, Foobar 2000 szoftver segítségével küldtük a zenéket. Kapásból fejhallgatónk helyére csatlakoztattuk és itt jön a lényeg, nem a beépített Jack kimenetre, hanem az egyik USB porthoz, Cambridge Audio DacMagic XS dobozkán keresztül. Azért cselekedtünk ekképpen, mert kézenfekvő volt, ráadásul ismerjük a számítógépek alaplapi fejhallgató kimeneteinek pocsék hangminőségét. Ezt egy rövid próba erejéig most is megtapasztaltuk, a különbség drámainak bizonyult, ezért nem is pazarolunk rá több szót.
A Bluetooth kapcsolat felépülése másodpercekben mérhető, utána csak a meghallgatni kívánt zenéket kell kiválogatni és sorban a SoundSticks-re küldeni. Ennek a hangminősége sem érte el az ingerküszöbünket, bár rossznak sem mondható és azt nem lehet vitatni, hogy rendkívül kényelmes és praktikus.
Amit az alábbiakban olvashatnak, az a külső DAC-ról kapott jellel nyújtott produkcióra vonatkozik, a tesztelés hetei során végig úgy üzemelt a hangrendszer.
Mindjárt azzal kezdjük, hogy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Hallottunk és olvastunk a Harman Kardon SoundSticks szettek képességeiről, de egészen más megtapasztalni. Amikor felcsendültek az első taktusok, azonnal tudtuk, remek mulatságban lesz részünk, amíg csak nálunk lesz ez a kis hangrendszer.
A lecsengések hosszúak, a cinek finomak, plasztikusak, a dobszerkó alkotóelemeire egyenként rá lehet mutatni, a női vokál még érzelmeket, sőt, enyhe libabőrt is képes az ember karjaira varázsolni. Basszusa erőteljes és mélyre megy, korrekt a leírásban szereplő 44 hertzes alsó határérték. Megszólal a 31,5 Hz-es mérőjel is, de viszonylag halkan. Ugyanakkor részletező képességben nem remekel, de azt nem is vártuk el tőle.
A színpadszélesség általában a hangszórók között marad, néha picivel túlér rajtuk. Hangképe hárompólusú, az énekest középre helyezi, mellette némi hézag, majd jobbra és balra, két csoportban a hangszerek illetve a muzsikusok következnek. Ám ennek legfőbb oka az előttünk terpeszkedő monitor, esetünkben laptop kijelző volt, amit lehajtottunk és felderült az arcunk. Javult a helyzet, bár megmaradt a dobozhang, ami alatt azt értjük, hogy zene nem vált le maradéktalanul a hangszórókról. Na és? Mit akarunk egy ennyibe kerülő PC-s hangrendszertől? Ha így nézzük, a produkció nagyon rendben volt. Ezzel az erővel reklamálhatnánk az analitikus magastartományt is, ami nyilván esztelenség lenne. Figyelem, óvatosan kell bánni a mélynyomó hangerő potméterével. No nem azért, mert feltekerve torzítana vagy pufogna, ilyesminek nyoma sincs, csupán eltúlzott, aránytalan lehet a basszus, köszönhetően a benne rejlő jelentős potenciálnak.
Nagy hangerőn az s és sz kissé sziszegőssé válik, ezért több óra hosszan csak legfeljebb középállásban hallgatható. Viszont összejövetelek, kisebb bulik hangosítására kiválóan alkalmas, akár 20-25 négyzetméteres szobában is, olyankor bátran adhatjuk rá a kakaót, senkit nem fog elüldözni az említett jelenség.
A mélynyomó befolyásolja a balanszot, mert 160 Hz körüli a rendszer keresztezési frekvenciája, ezért behatárolható a helye. A gyártó azt javasolja, asztal alá tegyük, mi ezt kiegészítjük annyival, hogy amennyire csak lehetséges, középre. Azt is hozzátesszük, hogy a padló fajtája is befolyásolja a hangot, amivel azok pontosan tisztában vannak, akik használtak vagy használnak lefelé néző membrános házimozi szubládát. A szőnyegpadló visszafogja, puhábbá változtatja a basszusokat, ezért minimum egy bútorlapot érdemes beiktatni alá, mi ezt tettük és bevált.
A Harman Kardon SoundSticks Wireless egy elképesztő kinézetű, egyszerűen üzembe helyezhető, nagyon jó hangminőségű PC-s szett. Nem csak eredeti funkciójában, számítógép monitor két oldalán érdemes használni, hanem bárhol máshol, ahol pillanatok alatt zenével szeretnénk betölteni a teret. Hab a tortán a Bluetooth funkció, ami egy baráti összejövetel alkalmával a társaság központjává teheti. Akinek erre nincs és feltehetően nem is lesz szüksége, választhatja a még vonzóbb árcédulájú, 15000 forinttal olcsóbb, "sima" SoundSticks szettet, amire csak vezetéken keresztül küldhető zene.
