Harman Kardon Onyx Mini Bluetooth hangrendszer teszt

2016. december 28., szerda, 10:15

Harman Kardon HK Onyx audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth hordozható hangrendszer Bluetooth hangfal mobil hangfal hangfal teszt hangszóró teszt hangrendszer teszt Harman Kardon hangfal

A Harman Kardon nagyon rákapott az Onyx név, illetve a kerek, vezeték nélküli hangrendszerek gyártására és fejlesztésére. Miközben az Onyx Studio már a harmadik generációjánál tart és a nagy Onyx még mindig megtalálja a maga vásárlóit, előállt a gyár egy apró, Onyx Mini-vel is.

Ismerős név az Onyx, hiszen már nem egyet teszteltünk a Harman Kardon UFO-szerű hangszóróiból. Az alapkoncepció is ismerős, mivel az előlap rostélya mögött meghúzódó hangszórókat ezúttal is egy, a hátlapra szerelt passzív radiátor egészíti ki. Ez helyettesíti a hagyományos reflexnyílást. Így nem tud a dobozba bejutni sem por, sem darázs vagy hangya. Az utóbbi különösen vonzó tulajdonság egy hordozható hangrendszernél, aminek néha a strand homokjában, vagy épp egy domboldal gyepén kell zenélnie.

Persze az Onyx Mini sok mindenben különbözik is a nagy Onyx-tól és a közepes méretű Onyx Studio-tól. A nagyobb típusok többutas, akár 6 hangszórós rendszere nem fért bele a kis dobozkába. A Mini összesen 2 db 45 mm-es, szélessávú hangszórót és egy passzív radiátort kapott, ami persze ebben a méretben elegendő is. A hangszórók legnagyobb teljesítménye 2 x 8 watt, ami elsőre talán nem tűnik soknak, de igazából bőségesen elég. A típus műszaki adatai között szerepel még a frekvenciaátfogás, ami állítólag 75 Hz és 20 kHz közötti, -6 dB-es tűréssel, de mi ezt nem vesszük komolyan. Biztosan össze lehet hozni egy olyan mérést, aminek ez az eredménye, de a valóság azért ettől messze van. Nem mintha ezzel gond volna. Ó nem, cseppet sem baj, hogy egy szinte zsebrevágható méretű hangrendszer nem tud olyan szép frekvenciaátfogást, mint a nálánál nagyságrenddel nagyobb hangfalak.

A funkciók terén a hangrendszer az elvárható alapokat hozza, apró kiegészítéssel. Vagyis csatlakozhatunk rá Bluetooth-szal, találunk rajta analóg Jack bemenetet és egy kis extraként, még telefon kihangosításra is használhatjuk. A hátlapon mindössze az analóg, 3,5 mm-es Jack bemenetet és a töltő USB csatlakozóját találjuk.

A hordozhatósághoz nélkülözhetetlen akkumulátor 3 óra töltéssel akár 10 óra használatra is elegendő, amit a tesztünk is igazolni látszott. Egy héten át, reggel és este, néha több mint egy órát hallgatva, a kis hangszóróban még mindig maradt elég szufla, hogy a következő hétfőn, még két órát muzsikáljon az irodában. A forma megnyerő és a kidolgozottság is jó, de nem tökéletes. Már a teszt elején feltűnt, hogy ez a kis szerkezet nem kapott markolatot, fület a hátlapján, így nincs igazán jó fogása. Ezt sajnos többször hiányoltuk.

Az előlap csúszós, a hátlap közepén pedig ott van a passzív radiátor, a kis membrán, ami használat közben oly lelkesen ugrál ki és be. Nos, ezt nem bölcs dolog megmarkolni, így marad az ügyeskedés és a kicsi hangsugárzó suta, két kézzel történő felemelése. Legalább egy kis oldalra felcsavarható csuklópántot, vagy fület adhattak volna hozzá! No és még azt is szóvá tesszük, hogy bár bútoron szuperek a gumitalpból kiálló picike gumi tüskék, amik nem engedik, hogy az asztal átvegye a hangszórók rezgését. De ugyanez a talpacska kint a szabadban már nem biztos, hogy elegendő. A magas készülék a fűben könnyen felborul. Persze az asztalara letéve, azért klassz!

Apróság, de megemlítjük, hogy a készülékhez töltőt is ad a Harman, méghozzá egy univerzális típust, ami két adapterrel használható az európai, angliai és északamerikai konnektorokba dugva is. A kis töltő elméletben 2,3 amper leadására képes. A gyári kábellel, nem teljesen lemerült akkut feltöltve 1,8 amper áramot mértünk, olcsó kábellel pedig 1,0 ampert. (igen, az olcsó kábelek tényleg lassíthatják a töltést)

Meghallgatás

Kezdjük egy gyors összehasonlítással! A teszt idején ott csücsült a polcon az LG Music Flow P5, egy hasonlóan kicsi Bluetooth hangszóró, faburkolattal és elfogadható hangminőséggel. Nos, az Onyx Mini nagyságrendekkel jobban szólt nála. Nyitott, könnyű, kellemes kis basszussal, egészen normális magastartománnyal.

Persze eszünk ágában nincs vég nélkül dicsérni a kis HK-t. Ez sem tökéletes. A nyitott középtartomány és az aránylag jó magas, mind-mind viszonylagos dolgok. Ebben a méretben, egy hordozható kis rendszer nem törekedhet audiofil zeneélményre, csak könnyű szórakoztatásra. Ezt csinálja az Onyx Mini: nagyon-nagyon ügyesen leplezi a méretét. Úgy tesz, mintha egy számmal nagyobb, egy kicsivel drágább lenne. Bitang jól szórakoztat!

Bárcsak 15 éve a hordozható CD-s rádiós magnók fele ennyire jól szóltak volna! Sőt! Ha 25-28 éve, a levehető hangszórós, kétkazettás rádiós magnók csak harmad ennyire jól szólnak, milyen fantasztikus gyermekkorunk lett volna. Sebaj, a fáramászás és a Csepel Camping bringa sem volt rossz dolog...

Kicsit konkrétabban? Nos, a teszt egy sor ismerős felvétellel indult és ezekkel minden rendben is volt. Éppen ezért muszáj volt valami más zenét keresni, de még a józan elvárások keretei között. Tehát nem Wagner művekkel akartuk tesztelni. Előkaptunk néhányat a Casey Neistat videóiban hallható DJ-k felvételei közül, így sorba állt Danijel Zambo, Dixi és még néhányan. Ez így jó is volt, ezért gyorsan megnéztük Casey legújabb eszelős videóját, ami alatt kivételesen nem egy feltörekvő DJ kreálmánya szólt, hanem Ol' Dirty Bastard-tól a Shimmy Shimmy Ya. Szinte kifogástalanul szórakoztatott a kis HK. Bár, mintha az MP3 szegényes hangminősége ezúttal kicsit jobban megmutatta volna magát. Ekkor jött a Pentatonix Daft Punk feldolgozása, amit talán a karácsonyi szezon miatt kínált fel ismét a YouTube. Ki tudja, de a dal szuper volt. Az Onyx Mini remekül bánt az énekhangokkal, még akkor is, ha azok egy kicsit kerekebbek, melegebbek voltak. Hiába, ennek a készüléknek nincsen külön magassugárzója. A mélyek terén viszont meglepően sokat, vagyis hallhatót préselt ki magából. Visszaléptettük a dalt az elejére és még kétszer meghallgattuk. Ki mondta, hogy az a cappella ciki? Csak jól kell csinálni! Na jó, persze kellett a megfelelő stúdió munka is.

Visszakanyarodva a már ezerszer hallott dalokra és a teszt első hetének összegzésére, kétségtelen, hogy az Onyx Mini nagyjából azt csinálja, amit a nagyobb változatok, de kicsiben és kevesebb magashanggal. Élvezetesen dalol, rendes középtartománnyal és kerekded mélyekkel. Még ha utóbbiakkal nem is tudja megtölteni a szobát. A nappaliban a reggeli kávé mellett ugyan nem túl sok, de még így is fényévekkel élvezetesebb, mint egy konyhai rádió, vagy a tévén hallgatott YouTube lejátszási lista. Egy kis szobában, vagy irodában és persze úton, már sokkal inkább helyén van. Nem bántuk volna, ha gyerekként csak fele ennyire jó rádiónk van.

Nos, csodát tenni nem lehet, de a Harman Kardon mérnökei ügyesen küzdöttek meg a kihívással. A kicsinyke dobozból gömbölyded, kellemes kis mélyek gurultak ki, amik nem tűntek különösebben kopogósnak és nagyon egyhangúnak sem. A hátlapra szerelt passzív radiátor nagy kilengéséből ítélve, azt gondoljuk, hogy az előlap szélessávú hangszórói is aránylag nagy amplitúdóval dolgoznak.

Ajánlás

Jó szívvel tudjuk ajánlani ezt a Harman Kardon Onyx Mini hangrendszert, mert élvezetes kis hangja van. Buli kis gépecske. A méretéhez képest jó mélyekkel, egészen nyitott, kellemes középtartománnyal, és ha nem is kiemelkedő, de megfelelő magasakkal. Ezt tudja ma a technika.

1 2

Következő oldal >