Harman/Kardon Onyx hordozható hangrendszer teszt

Hangrendszernek álcázott UFO az USA-ból

2015. március 24., kedd, 09:25

Harman Kardon HK Onyx audio hifi hangfal hangszóró hangrendszer Bluetooth hordozható hangrendszer Bluetooth hangfal mobil hangfal hangfal teszt hangszóró teszt hangrendszer teszt Harman Kardon hangfal

Lehet tippelni: vajon James T. Kirk kapitány miről hallgat zenét a USS Enterprise fedélzetén? Az egyik első lehetséges válasz a Harman/Kardon futurisztikus külsejű, Onyx fantázianévvel ellátott hangrendszere lenne.

A modern megjelenésű, ovális kapszulát formáló Onyx annak ellenére, hogy vezeték nélkül használható, még AirPlay és DLNA klienseket is tartalmaz, ami a "zsinórmentes" kütyüknél még ritkaságnak számít. A helyi hálózatról történő zenelejátszás praktikus lehet olyan otthonokban, ahol pl. hétvégén a kertben vagy tornácon is szeretnének zenét hallgatni anélkül, hogy rohangálni kelljen a hosszabbítóért. Ameddig a WiFi hatóköre tart, addig az Onyx is zenél. Valójában még ennél is bőségesebb a termék funkcionalitása, beépített Bluetooth vevőjének köszönhetően ? tehát akár egy mező közepén, vagy a nyaraló teraszán is nekiállhatunk vele muzsikálni, ha úgy tartja kedvünk.

Kicsomagolás, első benyomások

A gyártó elegáns fekete dobozkába, szellősen elrendezve csomagolta a közel harminc centiméter átmérőjű, szemből kört, oldalról oválist formáló termékét. A készülékhez mindössze egy tápkábelt és tápegységet, valamint egy beüzemelési útmutatót mellékeltek. Az Onyx kétségkívül leghangsúlyosabb stíluseleme a külsejét körbeölelő, rozsdamentes acél gyűrű. Amellett, hogy a repülő csészealj-formát Szaturnusz motívummal vegyíti, a fém keret ad támasztékot, valamint némi dőlésszöget is biztosít a szélesebb hangszóráshoz. Sajnos ezt a "koronát" nem lehet behajtani vagy eltávolítani, tehát az Onyx minden esetben fix pozícióban áll. A készülékház külsejét lágy tapintású, gumírozott felület borítja. Az előlapot szinte teljes egészében, egy fekete vászonnal bevont műanyag grill fedi, a hátoldal nagy részén pedig valódi bőr található, ami kétségtelenül jó minőségérzetet nyújt. Összességében elmondható, hogy a különc stílust eleganciával vegyítették a tervezői, így a "műanyag űrhajó" helyett inkább olyan érzésünk támadt, mintha valamely neves autógyártó cég szürrealista koncepcióját tartanánk a kezünkben. Csakhogy az Onyx nem tanulmány, hanem működőképes készülék. Gombokat nem találunk rajta: valamennyi funkciót a gumiperem felső részén fehéren világító, érintésre érzékeny felületen keresztül érhetünk el.

Zsúfolt fedélzet

Az Onyx szinte indokolatlanul vastagnak és molettnek tűnt, legalábbis az eddig általunk kipróbált, ultrakompakt hangrendszerekhez viszonyítva. Az űrtartalmat viszont ezúttal frappánsan kihasználták a tervezők, a saját kézzel eltávolítható előlapi védőrács mögött öt darab hangszóró rejtőzik, melyeket még megtámogat egy hátoldali, 8 cm-es passzív radiátor. Utóbbi a látvány és az elegancia fokozása érdekében, körcsiszolt felületű, és kellemesen harmonizál a ?Szaturnusz-gyűrűvel?.

A csendes összhang egészen addig tart, míg nem kezdünk el zenét hallgatni, olyankor a passzív membrán vad mozgásba kezd, de erre még visszatérünk. Az előlapon található egy második, szintén 8 centis radiátor, valamint két db 7,5 cm-es mélyközép-, és további két db 2 cm-es dóm magassugárzó, utóbbiak markánsan kivájt hullámvezetőbe lettek beültetve. A négy aktív hangszórót egyenként 15 W-os erősítő hajtja.

Használat, extrák

Tesztalanyunk csupa olyan szolgáltatást tartalmaz, melyek jól tükrözik a mai felhasználói igényeket. Ennél fogva a beépített FM-rádió, CD-játszó vagy DAB-tuner szóba sem jöhet, helyettük az előbb említett DLNA, AirPlay és Bluetooth támogatás mérvadó. USB csatlakozó sem médialejátszás miatt került a hátoldali mélyedésbe, hanem hogy tudjuk róla tölteni mobiltelefonunkat. Apropó, az Onyx nem hajlandó akkubankként működni, 2500 mAh kapacitású akkumulátora szigorúan saját meghajtására szolgál. Tablet vagy okostelefon "táplálásához" rá kell kötni a hangrendszert a 230 V-os hálózatra.

Hangminőség

Az Onyx karakterét erőteljesen a domináns zenei irányzatokra hangolták, ennél fogva kissé puha magas frekvenciákat kaptunk, selymes közepekkel és combos, gazdagon megtámogatott basszusokkal. A készülék 50 % terhelés fölött, válogatva fogadta könnyűzenei felvételeinket, némely elektronikus előadóknál (pl. Trentemoller) azonnal zörögni, kerregni kezdett a hátoldali basszus radiátor. Ugyanezen a hangerőn maradva, ha némileg mérsékeltebb, rock, funk vagy jazz jellegű muzsika került a lejátszási listára, a H/K "űrhajója" rögvest visszafogta magát, és nem berregett tovább a hangszóró. Ettől függetlenül egyértelművé vált, hogy a terméket 75 %-nál magasabb szinten nem szabad hajtani. A kis hangszórók alacsony terhelésen jóval kezesebben viselkedtek, jóllehet, a készülék dinamikai határai ilyenkor összeszűkültek, és le kellett mondanunk a közepes hangerőn kapott, combos mélyközepekről.

A sztereó kiosztás ellenére inkább tisztességes "monó" rendszerként, egy tömbből hallottuk a hangokat, így a terméket egész nyugodtan tessék a szoba sarkába, konyhapultra, vagy egyéb félreeső helyekre tenni. Az Onyx átlagos felhasználás esetén, egyáltalán nem szerepelt rosszul, de a "Wow" effektus némileg elmaradt, hiszen ugyanekkora, vagy kisebb méretből már precízebb hangot is hallottunk.

Az Onyx igazából nem hifis képességeivel varázsolt el minket, hanem használhatóságával. Az AirPlay és DLNA kliensek nagyon jól működtek a gyakorlatban, ráadásul számítógépről vagy telefonról remekül beállíthattuk a számunkra szimpatikus hangerőt is, így a távvezérlőt egyáltalán nem éreztük szükségesnek. Aki televíziós hangszóróként használná a terméket, annak nem árt tudni, hogy az Onyx hátoldalán, az USB csatlakozó mellé egy 3,5 mm-es Jack aljzat is került, ami összeköthető a tévék fejhallgató kimenetével. Természetesen az Onyx felülmúlja az összes ma gyártott televízió hangját, annak ellenére, hogy nem generál virtuális hangmezőt és nincsen hozzá vezeték nélküli mélynyomó. Így aztán valamennyire mégiscsak éreztette velünk, hogy hifista múltú cég szülötte.

Végszó

A Harman/Kardon Onyx csinos termék jó szolgáltatásokkal, viszont aránylag limitált teljesítménnyel. Csodákra nem képes, hangja az árkategóriájához mérten egész jó, de komoly igénybevételre kelletlenül reagál. Masszív terheléshez vagy nagyobb szobákhoz érdemes inkább a Harman/Kardon combosabb teljesítményű termékei közül válogatni. Háttérzenei célra vagy alkalmi házi "koccintós" partikra jó társ lehet, amennyiben ésszel használjuk, és kerüljük a basszus-orientált zenéket. Számára inkább akusztikus felvételek, "chillout" vagy ambient jellegű, aláfestő muzsikák, netalán könnyed rockos műfajok jelentenek jó dózist. Hatásos dizájnelem egy tárgyalóhelyiségbe, irodába vagy dolgozószobába, és vezeték nélküli képességeinek köszönhetően jó szolgálatot tesz néha olyan helyeken is, ahol korábban sehogy sem tudtunk volna hangrendszert beüzemelni. Nem árt tudni, hogy az Onyx jelenleg akciós áron kapható az itthoni forgalmazó kínálatában. Ráadásul létezik egy kisebb testvére is, Onyx Studio néven, melyből ugyan eltávolították hálózati klienseket, viszont azonos hangszórókészlet és beépített Bluetooth vevő változatlanul található benne, és még az akciós Onyxhoz képest is lényegesen kedvezőbb áron vásárolható meg.

1 2

Következő oldal >