Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Genelec G Two és F One 2.1 hangfalszett teszt
A hifi és a monitor közötti tér felsőbb régiói
2013. szeptember 18., szerda, 10:25
Genelec hifi hangfal hangfalszett audio mélyláda Genelec hifi G Two F One Genelec hangfal aktív hangfal hangfal teszt mélyláda teszt aktív hangfal teszt
A teszt
A meghallgatások nagy részét a mélyládával végeztük egy 12 négyzetméteres irodahelységben, aminek a falai mentén rengeteg polcon számtalan mappa és könyv sorakozik. Akusztikailag ugyan nincs a helység megtervezve, de általánosságban jónak mondható.
Forrásként első alkalommal a Lehmannaudio Linear USB szolgált, majd áttértünk a Cambridge Audio DAC Magic Plus modellre, amit egy kis kísérletezés után Steep módban hagytunk, mivel úgy tűnt, hogy az illik leginkább a szetthez. A teszt nagy része az F One aktív mélysugárzóval zajlott. A bejáratás első részében a szett saját kábeleit használtuk, de mivel úgy éreztük, hogy itt még kell legyenek tartalékok, a KáCsa Audiótól kapott OCC kábelekkel váltottuk le őket. A kábelcsere után a rendszer megtáltosodott. Ismét bebizonyosodott: a minőségi kábelezésen nem szabad spórolni!
Az első beüzemelés célja még csak a bejáratás volt, de már ekkor is feltűnt, hogy roppant kemény, dinamikus hangot fogunk kapni. A tényleges tesztelést 4 napi, szinte folyamatos járatás után kezdtük.
A tesztfelvételek természetesen a megszokott készletből kerültek ki.
Kedvenc Vivaldi lemezünk annyira elkápráztatott, hogy bele tellett egy kis időbe a szalonképes jelzők megtalálása.
A szalonképes "hinnye", "az árgyélusát" és "azt a teremburáját", nem kellőképpen kifejezőek. Inkább azt mondhantnánk, lélegzetelállító! Bár ez nem teljesen igaz, mert nagyon is sűrűn vettük a levegőt, hogy aztán olyan szavakat formáljunk amiket az ember csak bizonyos társaságban enged meg magának.
A hegedűk lélegzetelállítóan szóltak. Annak elenére is, hogy a kis dobozok miatt, mintha nem is lenne teste a hangszereknek, egyszerűen brilliáns volt. Folytatásként egy kis Pink Floyd válogatás jött. A Shine On You Crazy Diamond fantasztikusan könnyű volt, az On the Turning Away koncert felvétele pedig szokatlanul ünnepélyes. Rebecca Pidgeon demózásra agyon koptatott Spanish Harlemjének közvetlensége szinte megrázó. Még éppen felvételszerű, de már nagyon közel van az élőhöz. A pengetés azonban tabletop módban nem volt annyira jelen, mint normálban. Vagyis bármennyire is kényelmes a kis Genelec dobozkákat letenni az asztalra, saját gumi lábán és hátul egy kapcsolóval asztali módba állítani azt, mégis csak érdemesebb valami állványt, esetleg jófajta alátétet szerezni. Mi szilikonnal próbálkoztunk és egészen jó volt az eredmény. Az olcsó papír szerkezetű és a vékony, merevítés nélküli asztallapokat (IKEA) el kell felejteni.
Tovább haladva, a Pink Panther is zseniális, a dinamikája teljesen lenyúgöz. Ismét az értelmes jelzőket keressük, de hiába. A nagyzenekar méretének reprodukciójára azonban már könyebben találtunk szavakat. Az bizony szerény. A kis monitor doboz, bármennyire is dinamikus és kemény, lelke mélyén, valahol csak egy filigrán egyéniség. Olyan, mint Bruce Lee. Lehet, hogy egy ütéssel a holdig katapultálja ellenfeleit, de amikor Bud Spencer lép elő, tőle azért jobban megszeppennek a rosszfiúk. A méret igenis számít.
Egyszerű feladatnak tűnik a Yello, de tapasztalatból tudjuk, hogy nem az. A Genelec G Two ismét hozta azt amit vártunk és egyszerre adott határozott dinamikát, karakteres mélyeket, ami legalább annyira volt köszönhető az F One mélysugárzónak, mint a monitoroknak. Kicsit később megszólalt az egyik nehéz próbatétel, Erykah Badu - On & On című felvétele, amiben a mélyek a legtöbb rendszert összezavarják. A basszusok határozottan és masszívan jönnek, mégis az aktív mélyláda helyett alighanem jobb volna egy 2.0-ás rendszer, a maga frontális mélyhangjaival.
Másik sokat emlegetett teszt felvételünk Tori Amos - A Sorta Fairytale című dala. Ebben a mélyek kezelése tetszik. Ami igazán meglepett, az a hangok gyors lecsengése és az ebből fakadó hírtelen csendek, amik ugyan csak egy-egy hangszerre terjedtek ki, mégis nagyon határozottak és karakteresek voltak. Ekkor mindjárt tettünk is egy próbát a méylsugárzó kikötésével és az asztali mód kikapcsolásával. Az eredmény közvetlenebb volt, de nem egyértelműen jobb. Szintén Tori Amos előadásában, az Enjoy the Silence is hatalmas erővel bírt. Nem olyan értelemben, hogy dobhártyát szaggatott, hanem jelenlétével. A zongora eszelősen jó, de hangosítva a szoba bebúg. Erre orvosság volt a mélyláda visszakötése és az asztali mód bekapcsolása. Ezek után jött The Dave Brubeck Quartet - Take Five. Ez volt az első alkalom, hogy érezni lehetett, a hangszóróktól érdemes kicsit eltávolodni. Megtalálva az ideális hallgatási távolságot, a jelenlét ismét félelmetes lett. Korábban ilyesmit nem éreztünk. A kis Genelec G Two remekül szolgált akár karnyújtásnyinál kisebb távolságból is.
Mivel mindent ki kell próbálni, jött Yma Sumac - Gopher, aminek a hangszerelése a legtöbb rendszeren elkentnek tűnik. Most azonban élénk volt, nem is kicsit! Bár az a fajta rend és arányosság, ami egy modernebb felvételnek sajátja, itt nem kerül elő, de azért bőven élvezhető. Sőt, éppen ez a felfedés teszi élvezetesebbé az egészet.
A rendszer annyira újszerűen tudta megszólaltatni az ismerős zenéket, hogy a szokásos tesztanyagok után muszáj volt megpörgetni néhány kevéssé művészi, nem éppen remekül rögzített felvételt is. Megszólaltak a YouTube slágerek, a kerthelységek napernyőit esténként rezegtető ütemek és minden ami ritkán látott vendég az igényesnek nevezett zenehallgatásban. Az eredmény pedig ütős volt. Egyrészt a klubokba szánt, masszív és darálós mélyhangokat szemrebbenés nélkül közvetítette a szett, másrészt minden körülmények között megőrizte a dinamizmusát. A rendszerben annyira jól vannak elosztva a feladatok és erőforrások, hogy bármilyen jellegű zenével képes szilárd teljesítményt nyújtani. A keresztezési frekvenciák, a hangszórókhoz tervezett erősítők és az egész úgy, ahogy van, nagyon érettnek tűnik.
Milyen a Genelec G Two és F One
Kezdjük azzal, hogy a Genelec hangfalainak továbbra is monitoros hangja van. Nem kívánnak szépen zenélni, nem hízelegnek, a zene mégis fantasztikusan jó velük. A G Two és az F One is nagyon jól kontrolláltak. A szokásosnál jobban viselik a kemény, visszaverő felületek közelségét. Persze ennek is meg van az ára. Ha nem teszünk meg mindent azért, hogy a hangszórók megfelelően legyenek elhelyezve, csak letesszük őket az asztalra, akkor a sztereó színpadnak búcsút is inthetünk.
A mélynyomó hálásan egyszerű, nem kell vele napokat bütykölni, hogy jól szóljon. A Genelec ajánlásait betartva, könnyű a ládát a környezetéhez illeszteni. Asztal alatt, akár a sarokban is használható, katasztrofális következmények nélkül! (nem ajánlott, de nem is lehetetlen)
A Genelec G sorozat nagyon jó, de a hagyományos szobai hifi hangfalak helyettesítése nem az ő asztala. Állványon használva, 30 négyzetméteres szobában az F One kevés és G Two is elveszti vonzerejét. Parton vergődő hallá változnak. Nem kérdéses, hogy kisebb szobákban van a helyük. Nagyobb terek megtöltésére pedig rendelkezésre állnak a nagyobb modellek, mint például a G Four.
A monitorok kábelezéséről:
A gyárilag mellékelt kábeleket le kell cserélni! Nincs mese! Nem rosszak, de egy jobb fajta KáCsa kábel már nagyságrendekkel jobb hangot csalogatott elő a szettből. A különbség majdnem annyi, mint egy Cambridge DAC Magic Plus és egy alaplapi hangkártya között!
Ítélet
A Genelec G Two a testvéreihez képest elvesztette az XLR csatlakozását, de nem veszítette el a karakterét. Bár besorolása szerint ez egy hifi hangfal - pontosabb megfogalmazás szerint hangdoboz - hangja alapján azonban változatlanul monitor karakterű. Ez pedig remek hír, hiszen minek is venne bárki Genelec terméket, ha mondjuk egy otthonra szánt ELAC vagy Paradigm, vagy bármi más hangzására számítana. A hangja kemény és eleinte szokatlanul agresszív, de ez a fékezetlen dinamika velejárója. A G Two nem finomkodik, és nem keni el a dolgokat. Mi nagyon megszerettük, de tény, hogy szokni kell.
A dobozok kivitele szinte hibátlan, leszámítva a csatlakozók körüli kényelmetlenségeket.
A bökkenő
A Genelecek két hetet vendégeskedtek nálunk és ezen idő alatt szinte mindennel megkóstoltuk a hangjukat. Sokat tanakodtunk azon, hogy mit szeretünk bennük, míg vissza nem adtuk. Majd a teszt után visszakerült az irodába a notebook hangosítsára korábban használt kis Altec Lansing és a nagyobbik gépet megszólaltató Tannoy M1/NAD 3020i kombó. Egyik borzalmasabb, mint a másik. Sok szépet és jót teszteltünk már, de eddig valahogy tudomásul tudtuk venni, hogy a Skype és a YouTube hangja olyan amilyen. A Genelec után ez sokkal nehezebben megy. Igen, a Genelec amikor távozott, "elrontotta" az iroda hangját.
