Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
ELAC FS 409 álló hangfal teszt
Európában elsők között, az Audiophile Szalonban hallható
2013. július 26., péntek, 14:25
ELAC FS 409 FS 400 hangfal audio hifi high end ELAC hangfal hangfal teszt JET 5 AS-XR
Elkészültek az ELAC FS 409 első példányai, amiből az egyik első szállítmány éppen Budapestre, az Audiophile Szalonba érkezett, megelőzve számos európai várost. A lehetőséget kihasználva természetesen mi is betérünk és egy kis teszt erejéig belehallgattunk az új hangfalak produkciójába.
Az FS 409 annak a BS 403-nak a nagytestvére, ami nálunk egy korábbi teszt alkalmával már jelesre vizsgázott.
A 400-as család legnagyobb doboza 200 watt folyamatos és 280 watt csúcsterhelésre van méretezve, az ajánlás szerint 40-450 watt közötti erősítővel érdemes meghajtani. A hangfal impedanciája névlegesen 4 Ohm, ami 105 Hz-en 3,4 Ohm-ig csökkenhet, vagyis az ELAC FS 409 komolyan próbára teszi az erősítő képességeit.
A frekvenciaátfogás alsó határa 28 Hz, ami még egy ekkora álló hangfal esetében is szép. A felső határ 50 kHz-re esik, ami a JET 5 magassugárzót dicséri. A három és félutas kialakítás kettő darab 180 mm-es AS-XR membránon keresztül sugározza az alsóbb frekvenciákat és egy 150 mm-es AS-XR membránon a középtartományt. A keresztezési frekvenciák 140, 360 és 2700 Hz-re esnek. A hangfal magassága 118 cm, mélysége 38 cm, szélessége pedig 29 cm. A reflexcső lefelé néz, tehát a talp akusztikailag is fontos része a rendszernek, ezért nem eltávolítható. A doboz lakk fehér és fekete színben, valamint matt feketében kapható, a kiállított darab azonban gyönyörű, lakkozott dió furnér borítású.
Mivel első darabokról van szó, eddig csak keveseknek adatott meg, hogy meghallgathassák ezt az új típust. Ebből következik, hogy ez az ELAC FS 409 teszt valóban egyike az elsőknek.
Mit hallottunk?
Érkezésünkkor a rendszer egy része már bemelegedett, de még nem volt a legjobb formájában. Ennek ellenére, az első felvételek is fotelba szögeztek minket. A folytatás pedig lemezről lemezre jobb lett.
A meghallgatások ebédidőben kezdődtek és olyannyira lekötötték a figyelmünket, hogy elfeledkeztünk az étkezésről. Ezen sorok írója a teszt után, úgy hat óra tájban azt érezte, hogy már remegnek a lábai az éhségtől. Mit lehet ilyenkor tenni? Betérni az első pizzériába, és hosszan beszélgetni a hangfalról.
Egyik kollégánk első reakciója az volt, hogy hatalmas tere van, ami bizonyos értelemben igaz. Ám itt sokkal inkább arról volt szó, hogy a méretes hangfalak gyönyörűen egyensúlyoztak a közvetlenség és tolakodás közti szűkös tartományban. Bár határozott dinamikát kaptunk, igazából soha nem mászott az arcunkba a zene. A sztereó színpadkép pedig szó szerint hatalmas volt. Ráadásul a hallgatási pont sem volt fókuszált, a nagy dobozok előtt rengeteg terünk maradt a szabad mozgásra, miközben mindenütt remek volt a hangzás.
A magastartomány tulajdonképpen nem okozott meglepetést, könnyű és természetes. A hangerőt növelve, mintha nem is hangosodna a rendszer, inkább csak nőne a hang. Persze ezért elismerés jár a Norma erősítőnek is. A középtartományban a hangszerek többsége könnyeden és természetesen szólt. Olyan felvételeknél, ahol a mikrofonozás révén közvetlenebb hangot kaptunk, a hangszerek szinte előttünk álltak vagy éppen lebegtek a levegőben. Talán kissé felnagyítva, de mégis nagyon is valósan. A húrok pendülése, a bőgő teste és a zongora kalapácsütése mind hallható, sőt tapintható volt.
Mozira?
A demózás alatt kibukott belőlünk a kérdés, hogy 5.1 rendszer lett-e már összeállítva a 400-as ELAC modellekből? Ugyanis a fantasztikus részletvisszaadás miatt nem csak a hangszerek, de az énekesek hangjai is életszerűen jelentek meg a szobában. Ennek egyik hatása pedig az, hogy a dalszövegek sokkal könnyebben érthetőek lesznek. Ugyanez pedig óriási segítség lehet egy eredeti hangsávú, idegen nyelvű filmnél, ami többnyire jobb hangzást biztosít, mint a szinkron. Éppen ezért, utóbbit messziről kerüljük. A hanghatások, zajok és persze a sok filmben megjelenő akcentus, vagy csak szimplán torzult hangú párbeszéd viszont megnehezítheti a szövegértést, ezzel rontva a film élvezeti értékét. Naponta találkozunk a problémával, hogy vissza kell léptetni a filmet, hogy még egyszer halljuk mit is mondanak, hátha így sikerül megérteni. Az FS 409 fantasztikusan artikulált és részletező hangja jól jöhet ezeknek a problémáknak a kezelésére.
Mi volt a válasz a kérdésre?
Vissza a sztereóhoz!
A középtartomány csak technikai értelemben tekinthető külön egységnek, hangzás szempontjából azonban tökéletes egységet képez a magastartománnyal. Ez pedig tovább erősíti a zeneélvezet közvetlenségét.
Ritka dolog, hogy egy Kraftwerk lemezt hosszan hallgatunk egy teszt alkalmával, de most ez is megesett. Lélegzetelállító, hogy mennyire precíz zenét hoztak létre, hogy elektronikus eszközeikből hagyományos hangszerekéhez hasonlóan komplex és esztétikus hangokat tudtak előcsalogatni. Egyúttal szomorú, hogy a legtöbb hangrendszeren ezek az izgalmas részletek nem hívhatóak életre.
A szintetizátorok régi mestereinél maradva jött Vangelis, egy kis diszkó és egy kis funky is. A rendszer pedig karakteres mélyekkel szórakoztatott minket, miközben a zene nagy része egyszerre volt feszült és rendezett. A teszt elején még azokat sajnáltuk, akik mikrofonokkal próbálják megörökíteni a nagyzenekarok, vagy éppen egy orgona hangját, addig most azokat a zenészeket sajnáltuk nagyon, akikkel ezeket a remek felvételeket készítették. Mert tudjuk, hogy ezek többnyire olcsó hordozható eszközökön, vagy középszerű diszkók hangfalain szólaltak meg, esetleg FM rádión keresztül egy autóban vagy épp egy irodában, háttérzeneként. Pedig több felvétel is bizonyította, hogy a könnyűzene is lehet zseniális, tartalmas és művészien kidolgozott!
A klasszikus demózenék közül a Take Five és a Pink Panther is mattot adott nekünk tesztelőknek. Egyszerűen nincs mit írni róluk. Dicsérni lehet, részletekbe merülve, de felesleges. Mert csendben lefagytunk és élveztük a zenét. (bár volt, aki közölte, hogy elege van a rózsaszín párducból)
Norah Jones egy-egy dala alatt is csak annyit sikerült lekörmölni, hogy ez bizony nagy betűs ÉNEK! Semmi másra nem futotta.
A teszt nehéz része igazából a hibák és gyengeségk keresése volt. Elég hamar megállapítottuk, hogy mi tulajdonképpen vigyorogni jöttünk. A jó felvételek és a hangrendszer ugyanis nem igazán adott lehetőséget, hogy bármi más kiüljön az arcunkra az elégedett és boldog mosolyon kívül.
Majd a teszt vége felé elkezdtünk azon tanakodni, hogy vajon miért érezzük néha túl soknak a mélyeket. Erre több válasz is született. Egyrészt nem volt sok, csak épp annyi, amennyi kell, illetve amennyit a lemezre rögzítettek. Gondoljunk csak bele, hogy egy dobnak vagy hangversenyzongorának milyen elementáris ereje tud lenni közelről! Ezt bizony szokni kell. Másrészt, ha mégsem szeretnénk ennyire hangsúlyos mélyeket, akkor használhatunk különböző, az ELAC által kínált lefojtókat, reflexcső dugókat. Illetve a hangfalak elhelyezésével is változtathatunk a mélyhangok érvényesülésén. Ezt már meghallgatás közben is kipróbáltuk és persze hatásos volt.
Összegezve a hallottakat, azt mondjuk, hogy az FS 409 a kolosszális jelzőt is viselhetné, ha ennek a szónak nem lenne némi agresszív hangzása. Az ELAC viszont könnyedén nagy. Hatalmas térrel és selymes részletekkel áraszt el. Ám az elárasztás sem jó szó, hiszen mindaz a zene, ami körbevesz, könnyed, mint egy késő tavaszi szellő.
Mindezeket a sorokat pedig egy olyan hangfalról írtuk le, ami alig egy héttel ottjárttunk előtt érkezett, vagyis még be sincs járatva teljesen!
