Egymás ellen - második menet

2020. április 11., szombat, 13:00

SVS audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda SVS mélyláda SVS subwoofer hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt SVS mélyláda teszt

A csata nem ért véget, talán soha nem is fog. Internetes fórumokon, személyes beszélgetések során rendszeresen felmerülő téma és kérdés, milyen szubládát vegyen, akinek még nincs, zártat, vagy basszreflex felépítésűt? Esetleg passzívmembránosat? Melyik jobb és miért? Erre kerestük a választ a két legújabb SVS mélyláda bevonásával, kezdésként külön-külön teszteltük őket, majd párharcra kértük fel az SB 2000 Pro és a PB 2000 Pro modelleket.

Öt évvel ezelőtt elvégeztünk egy hasonló, vagy inkább ugyanilyen összehasonlítást az akkori aktuális SVS-ekkel, amilyent a Pro széria két jeles képviselőjével az elmúlt néhány hét során. Ha ránézünk a versenyzőkre, rögtön feltűnik egy jelentős változás: a PB hangszórója alatt egy helyett két reflexnyílás ásít.

Megnőtt, vagy inkább meghízott mindkettő, bár az elődmodellhez viszonyított méretkülönbség nem nagy, magasságban egy-egy, mélységben három illetve négy centiméter, a szélességük nem változott. A hízás testtömeg oldalról tekintve csak az SB-re érvényes, 1,7 kilogrammal lett nehezebb, ezzel szemben a PB picit, 40 dekát fogyott, pedig duplázott vastagságú MDF alkotja azt is. Ezek az adatok az erős, merev, de könnyű, szövettel borított védőkerettel együtt értendők, különösebb jelentőségük nincs, de mi kifejezetten örülünk a zárt kivitelt érintő súlygyarapodásnak. Az sem volna ellenünkre, ha még nagyobb mértékű lenne. Aki nehézsúlyú mélyládára vágyik, azt is megkaphatja az SVS-től, persze jóval több pénzért.

Ide kívánkozik némi kiegészítésként a Pro család harmadik tagjának rövid bemutatása. Ahogy a régebbi 2000-es szériában, ebben is fontos szereplő a cső formájú PC-2000 Pro. Arról nem tervezünk külön cikket írni, de fontosnak tartjuk felhívni rá a figyelmet, hiszen igazi ritkaság. Membránja a padló felé néz, a szükséges távolságot SoundPath lábak biztosítják. Felépítése basszreflex, nyílása a henger palástján tátong, mögötte igencsak hosszú cső rejtőzik, egy derékszögű kanyarral majdnem a tetőlapig ér. Erősítője és hangszórója pontosan ugyanolyanok, mint jelenlegi tesztpéldányainké.

A Pro család legfontosabb változtatása a hangszórókat érintette, teljesen újratervezett darabokról van szó, a gyártójukról mostanáig nem találtunk információt, amennyiben ezek is Peerless termékek, mint a korábbiak, azt ügyesen titkolják. Mindenesetre az egyéb tulajdonságokat bőséggel adagolja az SVS honlap, megtudtuk a dupla ferrit mágnes tömegét, ami 15 lbs, közel 7 kg. A lengőcséve tekercselése kétrétegű, a gumiperem keresztmetszete parabolát formáz, a membrán anyaga alumínium, a porsapkájáé rostokkal erősített kompozit.

Nem elhanyagolható a membránokat mozgató D osztályú erősítők teljesítményének növekedése, ami a folyamatost tekintve 50 W, csúcsértékben 380 watt, konkrétan 550/1500! Ezt jelzi az erőművek neve: Sledge-550D. A már ismert 50 MHz-es Analog Devices DSP tartja kordában és irányítja, hogy minden pillanatban optimálisan mozogjon a lengőtekercs és a membrán.

Ezzel elérkeztünk a Pro család igazi csemegéjéhez, az applikációval vezérelhetőséghez, ami csak itt újdonság, már alaposan megismertünk az SB-3000 tesztelése során. Globális trend a mélyládák saját EQ-val történő felszerelése, ami eleinte a drága csúcsmodellek kiváltsága volt, mára szépen csordogál lefelé, elérve a középkategóriát. Köztük többségben vannak az automatikus változatok, ám egyelőre az SVS a manuálisat építi be. Tudása széles körű, sokkal több, mint egyszerű EQ, persze az a funkciója a legfontosabb. Háromsávos, teljes parametrikus, így alaposan és aprólékosan beállítható, viszont szükségeltetik hozzá egy pontos hangnyomásmérő műszer. Nem akármilyen vicikvacak, amilyeneket sok elektronikai terméket árusító bolt kínálatában találni, és nem telefonra letölthető alkalmazás, mert azokkal csak becsaphatja magát a felhasználó. Miután a frekvencia-menetet a lehetőségekhez képest kiegyengettük, a beállított beavatkozásokat memóriába tudjuk menteni. Összesen négy hely áll rendelkezésre, nekünk egy is elegendő volt, amennyiben lehetséges, ragaszkodunk a lineárishoz

Az applikáció többi funkcióját részletesen ismertettük az SB-3000-ről szóló cikkben, ezért itt nem ismételjük meg. Amit eddig nem említettünk, az a PB-2000 Pro és a szoftver egyedülálló funkciója, melyet alkalmazva kvázi zárt ládaként üzemeltethető a reflexnyílások teljes, vagy részleges betömésével. Az applikációban ez beállítható, minek következtében az okos DSP ahhoz igazodik. Nem próbáltuk ki, mert a krumplileves az legyen krumplileves! Aki zárt szubládára vágyik, válassza az SB-2000 Pro-t, a PB-2000 Pro úgy jó, ahogy van, kár lenne elhangolni.

Az erősítő panelen, az ICI-vel (Intelligent Control Interface) nyomógombjaival is elvégezhetők az alapbeállítások, kicsit szokatlan módon, de türelemmel és ügyességgel (tornamutatványnak is beillő testhelyzetben) hamar túl lehet lenni rajtuk. Erre persze csak akkor kerülhet sor, ha valamiért nem működik a telefonunk, tabletünk, mert azokkal élményszámba megy az SVS-ek kezelése. Az itt található USB aljzat a korábban általunk tesztelt vezeték nélküli jelátvitelt biztosító egység csatlakoztatására szolgál.

Már csak a kapható színváltozatok ismertetése van hátra: a Pro család kétféle feketében készül, választható faerezetű fóliával és valamivel több pénzért elegáns zongoralakk bevonattal, ami lehet fehér is, de csak a zárt változat esetében.

Meghallgatás

Kiváló hangminőségéről híres, VLS tápegységgel tuningolt Dune Prime 3.0 lejátszó és Marantz AV8801 processzor vettek részt a tesztelésben, utóbbihoz Nordost Bass Line kábellel csatlakoztak a mélyládák.

A PB-2000 Pro olyan, mint egy amerikai izomautó, melynek ötliteres, nyolchengeres V elrendezésű motorja alapjáraton is szívet-lelket melengetően duruzsol. Természetesen a mélyláda nem szól olyankor, amikor nincs rá szükség, hiszen csak abból tud főzni, amit az erősítőtől kap. Ha nincs jel, akkor csendben van, ahogy zárt testvére, vagy az összes többi, rendeltetésszerűen működő példány. Miért jutott eszünkbe mégis az előbbi hasonlat? Mert a legkisebb gázpedál pöccintésre felmordul, mint az említett motor, vagy valami félelmetes ragadozó, ha zaklatják. Jó példa volt erre a Dal című tévéműsor, ami során az erősítő csekélyke jelétől működésbe lépett a Sledge-550D és megmozgatta a membránt, az pedig olyan dörmögést hallatott, amit nemkívánatosnak minősítettünk és átkapcsoltunk az SB-2000 Pro-ra, majd sima, szubláda segítség nélküli sztereóra. Nem azért, mert utóbbi is szükségtelenül morgott, hanem mert a színtiszta kétcsatornás hang hívei vagyunk, amennyiben az eredeti jel is az. A PB-2000 Pro pontosan úgy működik, viselkedik, ahogy egy szakszerűen megtervezett és kivitelezett basszreflex mélyládának kötelessége. Hatalmas hangnyomásra képes, lemegy 20 Hz alá, ám a hangszóró saját mechanikai fékező hatásán kívül más nem tartja vissza, nem csillapítja a membrán mozgását. Illetve az erősítő tesz ennek érdekében, aminek mértékét a csillapítási (damping) faktor fejezi ki, de az pontosan ugyanúgy működik a zárt változatban is, ezért ebben az összehasonlításban figyelmen kívül hagyható.

A San Andreas földrengésének pusztítását kiválóan prezentálta: a robbanásokat, az összeomló épületek robaját, a talaj remegését. A Valkyrie sivatagi repülőgép támadás jelenetében a bombák robbanását és azok következményeként a talajon végighullámzó, lassan lecsengő remegést kitűnően érzékeltette. Még a légvédelmi gépágyú bum-bum-bumja is jól állt neki. Viszont kisebb fegyverekre váltva előnybe került a zárt változat. Ezt leginkább azok a házimozi rajongók veszik észre, akiknek van saját testközeli tapasztalatuk különféle kézifegyverekkel. A Drive zálogház kirablós jelenetében az óra ketyegését félbeszakító revolverlövések a valóságosat szinte teljesen megközelítően szóltak az SB-2000 Pro előadásában, ez nyilván jelentős mértékben múlt a rendszer többi alkotóelemén is. De ugyanazok üzemeltek a másik mélynyomó társaságában is, tehát a hallható különbségek az SVS-ek felépítésből és méretéből adódtak. Nem lehet vitás, hogy a már-már kompakt méretű dobozba bezárt levegő jelentős mértékben fékezi a membrán mozgását, ettől tud villámgyorsan semmivé foszlani a tizedmásodperccel korábban még durva erejű szubbasszus. A Hulk film sokat emlegetett .50 kaliberű nehézgéppuskája határeset, az is nagyon klasszul szólt a PB-2000 Pro előadásában, de amikor közvetlenül utána meghallgattuk az SB-2000 Pro-val, arra adtunk magasabb pontszámot. A hatalmas lény földet érése, amikor a folyosó üvegfalának áttörése után a pázsiton landol, majd azt követően rettenetesen nagyot ordít, reflexeseknek testhezálló feladat, ezt bizonyította nyitott tesztalanyunk. Az egy méter távolságban fekvő szőnyeg rojtjai majdnem folyamatosan lebegtek a két hatalmas "kéményen" kizúduló levegőtől, a legdurvább basszus löketek magát az az anyagot is laffogó mozgásra késztették. A gyártó által megadott alsó frekvencia értékek, pláne a 3 hertzes különbség kevesek által hallható, inkább érezhetőnek szokás nevezni. Férfiasan bevalljuk, mi ebből semmit nem érzékeltünk, mindkét Pro mélyláda kisujjából kirázta a 20 hertzet, ezt tartjuk fontosnak, lényegesnek. Műszeres méréseink szerint mindkét tesztalanyunkat sikerült közel lineáris frekvencia-átvitelűre beállítani, ebben része volt az Audyssey XT32-nek is, a 25 Hz alig volt hangosabb, mint a 20.

A Tron kétszeresen mesterséges szubbasszusai egyformán rázták a kanapét mindkét szubláda tesztelésekor, ennek oka egyszerű és nyilvánvaló. Akár hallásunk alapján, akár kézi műszerrel, akár házimozi processzorunk, erősítőnk automatikus EQ-jára bízva állítjuk be a hangnyomás szinteket, a szubládáé csak kevéssel, vagy semennyivel nem múlja felül a rendszerben lévő többi 5 vagy 7 hangdobozét. A mi 22 négyzetméteres szobánkban bőségesen elegendő volt az, amit az SB-2000 Pro teljesített, decibeleket illetően szemernyi hiányérzetünk sem volt a Sledge-550D erejének mindössze 50 %-os kihasználtsága során sem. 30 négyzetméteres, vagy annál is nagyobb alapterületű nappaliban, moziszobában mutatkozhat meg a nyitott konstrukció igazi előnye, ahol már kevés lehet az, amire a zárt képes.

Markáns különbséget az SB és a PB között sztereó zenén hallottunk és éreztünk. A már említett gyorsaság és megfogottság Marcus Miller basszusgitárjának és Ramsey Lewis zongorájának, szintetizátorainak megszólaltatása során csúcsosodott ki. A koncertlemez fő hangsávja 5.1 Dolby TrueHD, ezért kötelező hozzá a mélyláda, az LFE csatorna bőséggel szállítja a szubbasszust, amit pontosabban, megfogottabban tárt elénk a zárt felépítésű SVS. Mindenképpen hangsúlyozzuk, hogy a PB-vel sem volt élvezhetetlen, sőt, de a maximumot az nem hozta ki a zenéből. Ehhez szorosan kapcsolódik tesztünk konklúziója, miszerint elsősorban egyéni ízlés, másodsorban helyiség méret dönthet, hogy a két remekmívű SVS közül ki, melyiket viszi haza. Garantáltan igazi élvezet mindkettővel a házimozizás.

1 2

Következő oldal >