Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Dynavoice Challenger M-65 EX v4 házimozi hangfalszett teszt
2015. március 31., kedd, 13:45
Dynavoice Challenger audio hifi házimozi hangfal hangfalszett házimozi hangfalszett Dynavoice hangfal hangfal teszt Dynavoice Challenger hangfal házimozi hangfalszett teszt
Sorban, egymás után érkeznek tesztre a Dynavoice sztereó és házimozi hangfalszettjei és mi egyre jobb viszonyba kerülünk a svéd márkával. Annak tükrében is, hogy látszólag a kevesebb marketing, jobb ár/érték arány elve szerint kívánnak maguknak vásárlókat toborozni. Eddigi tesztjeink azt igazolják, hogy a néha egyszerűnek tűnő szerkezetekben, kellő átgondoltság és becsületes technika dolgozik.
A Dynavoice termékekre jellemző, hogy adott árkategórián belül igyekeznek a lehető legtöbbet nyújtani. Ezt láthattuk az eddig tesztelt készleteken is, és ezt látjuk most, hatványozott formában, a Challenger sorozatban. A frontként használt Challenger M-65 már a mérete és hangszórókészlete miatt is érdekes. Az előlapba szerelt 5 db hangszóró és a hátlapon látható 4 db reflexnyílás komoly teljesítményt sejtet. A csatlakozó felett, a záró saruval szabályozható keresztváltó pedig arról árulkodik, hogy a hangdoboz karaktere egyéni ízlésekhez igazítható. Gyorsan összegezve tehát, ha csak a frontsugárzók látványosabb paramétereit nézzük, akkor egy nagyon sokoldalú készlet sejlik fel előttünk. A figyelemre érdemes megoldások sora azonban ezzel még nem ért a végéhez. A center és a háttér hangdobozok érdekessége, hogy azok VESA kompatibilis rögzítő pontokat kaptak. Vagyis a kereskedelemben bárhol beszerezhető szabványos dönthető, forgatható konzolokkal is falra lehet őket szerelni.
A tesztre kapott Challenger M-65 EX V4 5.0 házimozi hangfalszettben a frontsugárzók az M-65 EX v4 típusszámot, a centersugárzó a C5 EX v4, a hátterek pedig az S-5 EX v4 jelzést kapták. Az impedanciájuk 4-8 ohmban lett megadva. A mérések azonban néhol a megadott alsó érték alá bekacsintó adatokat mutattak, ami miatt nagyon fontos, hogy kellően stabil, az alacsony impedanciát jól tűrő, tartalékokkal rendelkező erősítőt válasszunk hozzá! (megj.: a 100 000 Ft alatti házimozi erősítő kategória kizárva!) Az MDF anyagú dobozok fekete vagy fehér, faerezetű vinil fóliázást viselnek. A magassugárzó selyem dóm, a közép- és mélysugárzók polipropilén membránt kaptak. A frontok szerepét betöltő M-65 EX v4 hangfalak háromutas, 5 hangszórós felépítésűek, 4 db, a hátlapon kialakított reflexcsővel. A doboz belül erősített szerkezetű, amire szükség is van a seregnyi hangszóró miatt.
A center szokványos kétutas, három hangszórós felépítésű. Ennek a reflexcsövei is a hátlapra kerültek, szintén itt találjuk a VESA kompatibilis rögzítő pontokat. Ez amúgy a hátlapnak majdnem a harmadát kitölti. Valószínűleg ennek köszönhető az aszimmetrikus kialakítás is, amiben 2 db reflexcső, szorosan egymás mellett van a doboz baloldalán, a csatlakozó aljzatok pedig a jobboldalon foglalnak helyet.
A háttér dobozkák mélysége a ma szokásoshoz képest karcsú, alig 17 cm. Ezek szintén kétutas kivitelűek, alul elhelyezett magassugárzóval, középtájon 2 db reflexcsővel, legfelül pedig a polipropilén mély/középsugárzóval. A szokatlan felépítés egyértelműen a diszkrétebb fali elhelyezést célozza, de hasznos lehet akkor is, ha egy keskenyebb könyvespolcra kell tennünk a dobozokat.
Halljuk!
A Dynavoice hangfalakat NAD T758 és Cambridge Audio Azur 551R V2 házimozi erősítőkkel hajtottuk, változatos forrásokról. Elsőként a Donnie Darko néhány jelenetével a mélyek viselkedését vizsgáltuk. A hang határozott, dinamikus, testes és mindezek ellenére rendkívül jól nevelt, civilizált volt. Legnagyobb meglepetésünkre még a viszonylag kicsi háttérdobozkák is képesek voltak lépést tartani, bár azoknak a hangja néha túlzónak, keményebbnek tűnt, az aktuális beálltások mellett. A Fountain alatt néha komolyan meglepett minket azzal, ahogyan a frontok mélyei átmosták a szobát. A hangkarakter elvarázsolt, mindvégig jól nevelt és illedelmesen adagolt volt, amit mindenképp az erények között kell megjegyeznünk. Bár az egyértelmű volt, hogy a szett nem a felső kategória megszólalását hozza, de mégis az az érzésünk volt, hogy élére van vasalva. Tény, hogy a centernek elsősorban a párbeszédek lesugárzása jutott csak szerepéül és a frontok tömegét nehezen volt képes követni, az ár ismeretében mi mégis nagyon elégedettek vagyunk.
Zenével
A zenei teszt Diana Krall dalaival indult. A You Know I Know Everythings Made for Love kis hangerőn cseppet egyhangúnak, felhangosítva pedig picit dögösebbnek, mint kifinomultnak tűnt. Mintha egy cseppet megszédült volna az énekesnő. Ezek azonban csak apró eltérések voltak, az amúgy nagyon kellemes és kiegyensúlyozott hangban. A Popsicle Toes megmentette a rendszer becsületét. Nem sikerült belekötni, pedig bizony megpróbáltuk. Tori Amos ? A Sorta Fairytale kimérten adagolta a dinamikát, ami nagyon jól állt a frontoknak és nekünk is nagyon tetszett. Ezzel együtt ismét felmerült, hogy a doboz talán egy kicsit színezi a hangot, mert az énekesnő a szokásosnál többet affektált és szuszogott. Hasonló volt a helyzet Antonio Forcione ? Tears of Joy-a alatt, amikor a szobát kellemesen átjárta a zene, és ha nagyon szigorúak lennénk, akkor a gitár tonalitásába tudnánk csak kicsit belekötni, de a dobozok kategóriáját is figyelembe véve nem volt különösebb problémánk a hallottakkal. Ezután következett Elvis és a Fever ami nagyon kellemes és testes és ez ennek a felvételnek nagyon jól állt. Ekkor újabb felhangosítással próbálkoztunk, mert érdekelt minket, hogy mire képes az álló hangfal. A hangerőre jól reagált a rendszer, a szobát megtöltötte dögös és karakteres hanggal, amire beindul az ember lába.
Következtek a Pink Panther már agyonhallgatott felvételei. A hang élettel teli volt, de a zenekar pozícionáltsága nem volt tökéletes. Modernebb vizekre evezve, meghallgattuk Fever Ray néhány művét. A hangfalak rendesen megremegtették a szobát, pontos és karakteres mélyhangot kaptunk, ami nekünk kifejezetten tetszett. Madonna Ray of Light-ja bebizonyította, hogy meggyőzően mélyre képes a hangdoboz lefutni.
A tesztek végéhez közeledve még sorra került a Queen néhány dala, természetesen élen az Another One Bites the Dust-tal, ami nagyon magával ragadott. Végül megszólalt Trentemoller Vamp-ja is, ami sok hangdobozt megszégyenített már, azonban itt is jól szórakoztunk, egy jó átlagot kaptunk, kellemes megszólalással.
Ítélet
A Dynavoice Challenger az árkategóriájában egy nagyon jól pozícionált hangfalszett. A hatalmas állódobozok mintha gigászi erő leadására születtek volna, amit látszólag alátámaszt a jól terhelhető, nagyszámú hangszóró készlet is. Az igazság azonban az, hogy a dobozok hangja nyitott reflexcsövekkel sem válik kirívóan agresszívvé, ledugózva pedig egészen nyugodt és jól nevelt lesz a viselkedésük. Olyanok, mint a mesék szelíd óriásai.
A centersugárzó nem okozott meglepetéseket. A párbeszédeket becsülettel közvetítette, de a dörgedelmes munkát a frontokra hagyta. A nagy meglepetést a két háttérsugárzó okozta, amiket kis méretük miatt sokan alkalmatlannak gondolhatnak a hatalmas frontokkal való csapatjátékra. Az igazság azonban az, hogy bár szűkebb frekvenciatartományban, de nagyon is jelen vannak a hangképben a hátsó dobozkák. Ilyen áron és ilyen kis méretbe szorítva, nincs mit szégyellniük.
Zenével a Challengerek meglepően jól szerepeltek. Nyugodt és többnyire könnyed hangot kaptunk átlagos színpad reprodukcióval. A dobozok forgatásával mindenképpen érdemes próbálkozni. A mélyek civilizáltak, a középtartomány aránya a keresztváltó nullás állásával egyértelműen jó. Egyéni ízlések és az otthoni körülmények fényében persze mindez változtatható és esetleg érdemes ezzel is kísérletezni. A magasak a selyem dóm hangszórók jellegével, becsületesen szólnak. Hibát lelni ezekben sem könnyű, fegyelmezetten teszik a dolgukat.
Ezeket a hangfalakat biztosan sok olyan vásárló kiszemeli majd magának, aki filmek nézésekor erőt, dörgedelmes mélyeket és dinamikus, magával ragadó megszólalást keres, de mi jó szívvel ajánljuk azoknak is, akik kiegyensúlyozott, hosszan hallgatható társat keresnek.
