Denon HEOS HomeCinema HS2 soundbar teszt

2019. január 16., szerda, 18:15

Denon HEOS audio házimozi hangfal hangszóró soundbar Denon hangfal HEOS soundbar Denon soundbar soundbar teszt hangfal teszt házimozi rendszer teszt

Az igazi vájtfülű sztereó zene vagy házimozi rajongók rendszerint csak huncut mosollyal arcukon legyintenek egyet, amikor elhangzik a soundbar szó, pedig korunk egyik legjobb ötlete a piacon a Bluetooth hangszórók mellett. Ennek legfőbb oka az, hogy a hangminőségre fokozottan igényesek sokkal kevesebben vannak, mint az "átlag" felhasználók. Ezért óriási réteg hétköznapjait tehetik szebbé ezek a berendezések, másrészt ebben a szegmensben is kialakulnak az egyre komolyabb szintű rendszerek, melyek akár már vezetékek nélkül, akár multiroom rendszerbe integrálva is képesek működni. Ha csak meghalljuk a multiroom kifejezést, azonnal ott van az elsőként szóba kerülő nevek közt a HEOS, és történetesen pont egy ilyen képességgel megáldott soundbart dobtak piacra, mi pedig nyúztuk egy kicsit.

A jövő igényeit követve

A HEOS HomeCinema HS2 alapvető küldetése természetesen a tévénézéshez kapcsolódik, elvégre egy soundbar-ról beszélünk, melyen az elődhöz képest több apró, de annál fontosabb fejlesztés történt, ám ennyire ne szaladjunk előre.

Külsejét tekintve nincs sok eltérés, mondhatni klasszikusan soundbar-os, formavilága pedig jellegzetesen HEOS-os. A hangrúd teljesen letisztult első részét legfeljebb a logó, és az alján elhelyezett státusz LED fénye "zavarja" meg, míg oldalán néhány fontosabb funkció gombot találunk. A hátsó részén szerencsére semmi zsúfoltság nem bonyolítja a felhasználók életét. Digitális ki- és bemenetekből (HDMI, HDMI ARC, optikai, koaxiális) valamint analóg (AUX) aljzatból is rendelkezésre áll egy. A WiFi kapcsolaton kívül egy Ethernet csatlakozóval is a hálózathoz tudjuk kötni a rendszert, melyet mindig jobban preferálunk. A HDMI ARC aljzat jelenléte miatt máris kihúztuk a "negatívumok" listából a távvezérlő hiányát, ugyanis a csatlakoztatás pillanatától a TV távirányítója lényegében minden funkciót képes volt ellátni, beleértve akár a Spotify alkalmazásban való számléptetést, hangerő szabályzást, pillanatmegállítást stb.

Az igazi fejlesztés az előző modellhez képest azonban a hátsó csatlakozók és a két darab ovális 5 colos közép és 20 mm-es dóm magassugárzó között találhatóak.

Az új fejlesztésű négy csatornás D osztályú erősítő mellett szintén a legújabb DSP processzor felel a jelfeldolgozásért, ezen felül izzadás nélkül birkózik meg a 4K UHD, Dolby Digital, Dolby Digital Plus és DTS kódolású film és zenei anyagokkal, és amennyiben nincs mellette egy sztereó rendszerünk is, a zenékkel is nagyon közeli barátságot ápol a HEOS HS2. Az új AirPlay 2 és Bluetooth kapcsolaton keresztül áraszthatjuk el saját zenéinkkel a rendszert, de ahogy azt már például a Marantz ND 8006 tesztjekor is bemutattuk, a HEOS App segítségével lényegében a világ összes zenéje elérhető a számtalan netrádió és streaming plattform segítségével. (Spotify, TIDAL, Deezer, TuneIn stb.)

Természetesen, ahogy az lenni szokott, az "agy" mellé erő is kell, hogy párosuljon. Az erőt a HEOS esetében egy filigrán, kifejezetten karcsúnak mondható aktív mélysugárzó jelenti, amely konkrétan tökéletesen hülyebiztos módon, szinte azonnal automatikusan összekapcsolódik a hangrúddal, és már kész is a döngetésre. Ezek után semmi másra nincs szükség, csak minden létező mellékelt kábelt bekötni, letölteni a HEOS applikációt, és mindenkinek a szoba lehetőségeihez és a saját igényeinek megfelelően elhelyezni a mélyládát egy olyan helyre, ahol van konnektor. Szerencsére az összekötő és hálózati kábeleken kívül semmi más tyúkbél nem bonyolítja az életünket, így az installálás pofonegyszerű művelet volt!

Meghallgatás

A HEOS App nagyon közeli barátságot kötött velünk a Marantz ND8006 tesztje alatt, így már otthonosan mozogtunk a kezelésében. A temérdek fali konzol, és egyéb kiegészítő jelenlétét csak nyugtáztuk, de fel nem használtuk őket, így csak oda tettük a hangrudat a TV elé és indulhatott a hangoskodás.

Annak ellenére, hogy soundbar-ról beszélünk, mi mégis zenékkel kezdtük a szertartást, mert nem mindenkinek van rá igénye, hogy audiofil rendszert építsen ki kedvenc zenéinek hallgatásához. Mostanában nagyon összeszedték magukat a gyártók ezen a téren, így már sokféle muzsikát tudunk egész jó minőségben megszólaltatni ezeken a csodákon.

Már korábbi tesztjeink során is kiderült, hogy ezeken a soundbar-okon a jazz, blues, vagy a hasonló finomabb akusztikus felvételek sosem fognak olyan minőségi produkciót nyújtani, mint akár csak egy hasonló értékű sztereó rendszeren, de ezt csak az fogja tudni, aki már hallotta a különbséget. Azoknak a felhasználóknak, akiknek ez lesz az első komolyabb hangrendszerük, vélhetően csodában lesz majd részük, mert a HEOS HomeCinema bizony jól szól ezekkel a zenékkel is. Éreztük benne a mesterkéltséget, a légtérfogat hiányát és azt a fajta műanyagos digitális hangzást, amit sosem fog tudni egy ilyen rendszer levetkőzni, ám ezek ellenére mégis kellemesen és igényesen zenélt. Az énekhangok természetesen és erősen szólaltak meg, elvégre a párbeszédekre is ki van hegyezve a DSP, de a részletek visszaadása, a magashangok kezelése, és leginkább a hangszerek visszaadása ennek a HEOS-nak sem az erőssége. A dinamikusabb könnyűzenék, elektronikus ütemek, vagy akár a rock, hip-hop muzsikák ezzel ellentétben már kifejezetten kellemes meglepetést okoztak. A mélysugárzó jelenléte bődületesen sokat dobott a rendszer erején, de ezzel kapcsolatban is az volt a véleményünk, hogy hatásos, erős és lendületes, de nem zenére álmodták meg. Ezek után már arra voltunk kíváncsiak, hogy amire viszont készült, abban mire képes.

Filmes listánkat is igyekeztünk úgy összeválogatni, hogy legyen benne szép és durva zene, puffanás, durranás, üvöltés, éneklés, lövöldözés, "aztán meg jött a futás, meg a sikítás". Nem is szeretnénk kitérni minden részletre, de amikor John Wick barátunk ikonikus (házimozis körökben legalábbis) betonpadló szétcsapkodó jelenetéhez értünk, tisztává vált előttünk az a halvány fátyolos köd, amit a zenék hallgatásakor éreztünk. Azok ez elemi erejű csattanások és durranások, amiket ekkor hallottunk, minden közép és magas frekvenciával megfűszerezve, valami elképesztőek voltak. Itt éreztük először azt, hogy miért is kerül 250 000 Ft-ba ez a rendszer. Azon kívül, hogy egy okos multiroom egység része is lehet, nagyon kényelmes és bőséges szolgáltatáscsomaggal ellátva, mint például az Amazon Alexa, és a HEOS alkalmazás végtelen lehetőségtára, mégis valahogy ez maradt meg bennünk a legjobban. A dialógus kiemelés is sokat javított a helyzeten: majdnem 5,5 m-re ültünk a TV-től, de ami energia ebből a kis pöttöm mélynyomóból elszabadult, hihetetlen meglepetésként szolgált. Alaposan megkergettük különféle zenékkel előtte, ahol ugyan tudtunk külön állítani a mélyek mennyiségén, de ott inkább rontottunk a helyzeten, mint hogy javítottunk volna. De a filmek világában tényleg nagyon otthon érezte magát a HEOS. A zenés betétek nagyon hatásosak voltak akár a John Wick-ben dübörgő elektronikus zúzás, akár a Jurassic Park alatt John Williams isteni remekműveit hallgattuk. Ami szintén nagyon pozitív jelenség az a DSP műsora, ami lényegében játszótérnek tekintette a szobát és legfőképpen az agyunkat! Amikor egy golyózápor közepén ültünk, és egyszerűen gőzünk sem volt róla, hogy egy hang hogyan került a hangrúdtól két méterre balra a falhoz majd kerülte ki a fél szobát (persze elméletben tudjuk, hogy működik a DSP, de mégis...) a másik irányba az bizony elismerésre késztette ítélőképességünket. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a HEOS HomeCinema HS2 továbbra sem volt képes létrehozni azt az atmoszférát, amit egy középkategóriás házimozi rendszer, de az "egy hangrúd + mélynyomó felállásban javítsuk a TV hangját" elméletet már jócskán túlszárnyalták és egyre jobban közelítenek a valós házimozi élmény felé, egy tűrhetőbb AV erősítő áráért cserébe. Egy dolog azonban itt is tény marad: egy ilyen soundbar-t nem tudunk bővíteni, továbbfejleszteni, vagy akár csak finomítani a saját ízlésünk szerint, de aki ezekben a rendszerekben gondolkodik, az talán nem is tartja ezeket fontosnak.

Összegzés

A Denon gyermekei eddig is nagyon komoly teljesítményt tettek már le az asztalra a vezeték nélküli és multiroom rendszerek világában. A HomeCinema HS2-vel most már a házimozizás élménye is elérhetővé vált a maga keretein belül, ám e keretek közt nagyot alkotott a HEOS. Kezelése nevetségesen egyszerű, logikus és nagyon rugalmas. Hangzásvilága kiemelkedőnek mondható a soundbar-ok között és ha nem is kifogástalan eredményekkel, de zeneisége is nagyon sokak igényét ki fogja elégíteni, akár önmagában, akár egy multiroom rendszer, vagy okos otthon részeként. Árazása nem teszi a HEOS-t a legolcsóbbak polcára, de összességében nézve egy remek rendszert ismertünk meg benne, és kiérdemelte a Kiváló Termék címkét.

1 2

Következő oldal >