Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Definitive Technology Demand D11 állványos hangfal teszt
2019. augusztus 2., péntek, 17:15
Definitive Technology audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Definitive Technology hangfal Definitive Technology hangfal teszt
A Definitive Technology Demand sorozatából először a középső D9, majd a legkisebb állványos dobozt, a D7-et hallgattuk meg, most érkezett el az idő, hogy ezen a téren eljussunk a végletekig, tehát megismerjük a testvérek közül a legnagyobbat, a Demand D11-et.
A középső, Demand D9 nagyon kellemes, meleg hangjával és zeneközpontú, monogám előadásmódjával próbált a bizalmunkba férkőzni, míg a kicsi, Demand D7 igazán vehemensen és szórakoztatóan viselkedett, személyében igazi buli vételt ismertünk meg. Nézzük most meg, hogy a már igazán impozáns méretekkel rendelkező Demand D11 milyen pluszt tud hozzájuk adni, főleg annak tudatában, hogy egy pár ára már majdnem 400 ezer forint.
Impozánsnak neveztük a méreteit, a 184x330x318 mm-es adatok viszont ezt nem feltétlenül támasztják alá, viszont ránézésre valahogy nagyobbnak tűnik az egész, és ezt a hangja is igazolja majd, ennyit előre elárulhatunk. Köszönhető ez a jelen esetben is alkalmazott BDDS rendszerű mélyközép hangszórónak, aminek mérete itt már 165 mm, ez jó szívvel is maximum átlagosnak mondható.
A magassugárzón nem változtattak, továbbra is maradt a jól bevált 25,4 mm-es lágy dóm, amit természetesen most is 20 fokkal toltak el a külső perem irányába, ismételten meghatározva a dobozok elhelyezését.
A Demand D11 teste MDF, előlapja alumínium, hátul dupla bemenetet találunk, aranyozott kivitelben. Itt újból visszatértek az ovális passzív membránhoz, ami ez esetben is felül helyezkedik el, a mérete viszont nőtt, egészen 152,4x254 mm-ig.
A védelmet a D7-éhez hasonló anyag biztosítja, ebben a kategóriában már tényleg alkalmazhattak volna valami stabilabb szövetet, esetleg úgy kivitelezve, hogy el lehessen távolítani zenehallgatás közben. 48 Hz-es alsó frekvencia-tartomány van megadva gyárilag, valamint 8 Ohm és 90 dB érzékenység, ami által első benyomásként arra jutottunk, hogy elég könnyű dolguk lesz.
A Demand D7 olyan jól sikerült, hogy bárki haza vitte volna, aki igazi szórakozásra vágyik, a D9 viszont inkább bensőséges volt, így kíváncsian vártuk, hogy a legnagyobb testvér hogyan fogja megközelíteni a zene prezentációját, kiknek is nyújthat valódi pluszt. Nos, a Demand-ek mélyhangok tekintetében eddig sem voltak szűkmarkúak, de azt be kell vallanunk, hogy a valódi, méreteket meghazudtoló basszushoz itt jutunk igazán. Tulajdonképpen olyan karaktert kapunk, ami magában viseli a két kistestvér védjegyét, egybegyúrja azokat, majd hozzátesz még egy lapáttal. Egymáshoz egészen közel helyezve is jól érzik magukat a dobozok, de abszolút jótékony hatással van rájuk, ha növeljük a távolságot. Mi egészen három méterig jutottunk el, a hallgatási pozíció is körülbelül annyi volt, így majdnem egy klasszikus egyenlő oldalú háromszöget sikerült létrehoznunk. A megfelelően stabil és nehéz állványok most sem voltak elkerülhetőek, ezeken továbbra sem szabad spórolnunk, ráadásul a nagyobb hajtást követően néha attól féltünk, hogy a D11-ek elindulnak maguktól.
Poppal kezdtünk, pontosabban diszkóval a nyolcvanas évek közepéről, a Pet Shop Boys albumával, aminek a címe is egy az egyben ezt a korszakot és stílust idézi. A mellkasunkba kaptuk a szintetikus mélyeket, hatalmas tömegben, szinte nyomásszerűen, itt már tudtuk, hogy egy ideig nem lesz megállás. A magashangok a felvételen elég karcosak, ahogyan az ének is, ezen tudott a hangsugárzó némiképpen finomítani, de a kapott bulihangulat valahogy hagyott megfeledkezni erről az egész negatív sajátosságról. Toto-ra váltottunk, a legutóbbi stúdióalbum következett, aminek a keverése igazán amerikai, tehát nagyon profi munka. Lehetne próbálkozni a részletek leírásával, de annyira felesleges, a Demand D11 a maga természetességével hozta az élő előadás hangulatát, amiben a zenekar amúgy is elsőosztályú. A képzavart elkerülve azért megjegyezzük, hogy ez a lemez nem élő felvételt tartalmaz, tehát jöhet a csavar. A D11 megtartja a monitorok jellegzetességeit, tehát pontos, nagyon levegős és részletes, viszont a BDDS-technológia által a mélyhangok olyan nagyra nőnek, aminek köszönhetően sokszor az jut az eszünkbe, hogy egy álló hangfalat hallgatunk. Tudjuk, hogy a Definitive Technology kontinensén nagyon értenek a basszushoz, valahogyan ez hozzátartozik a zenehallgatási kultúrájukhoz. Zömmel azonban elkent, maszatos, nyúlós hangokat találhatunk ebben az árfekvésben, itt viszont nem. Abban lehet a trükk, hogy nem 180 mm-es vagy annál nagyobb membránt használnak, ami mögé egyszerűen odatesznek egy nagy mágnest, megtámogatják egy reflexnyílással, majd az útjára engedik, hanem okosan kigondolt részletekkel operálnak a méretek helyett.
Az ének mindvégig a két hangdoboz között volt, ezt támogatta a hangszeres előadás, ami messze túlmutatott a cikk elején említett 3 méteren. Telt, önbizalommal teli a basszus, ami ugyan összeforrt a középtartománnyal, viszont külön is vált attól. A színpad szélessége, mélysége és az ülési pozíciónk arányos egészet alkotott, belül pedig akkora erő szabadult fel, hogy szinte már vártuk, hogy mikor jelenik meg egy energiával túlfűtött gömbben Arnold Schwarzenegger, mint a klasszikus Terminator filmek valamelyikében.
Jazzen mindehhez kaptunk valami fenséges lazaságot és játékosságot, a bőgőfutamok tényleg a nagytestű hangdobozok világát idézték, az egész pedig igazán természetesnek hatott. Eljutottunk oda is, hogy szimfonikus zene területén sem kellett kompromisszumot kötnünk vagy mélynyomót bevetnünk, hiszen a D11 itt is önbizalommal és nyughatatlanul szerepelt, eszébe sem volt figyelembe venni fizikai korlátait.
A Definitive Technology Demand D11 örökölte az öcskösök arcvonásait, mint lelkesség és zeneiség, mindezt megtoldotta egy olyan basszusszekcióval, amiből eddig sem igazán volt hiány. Ezáltal még nagyobb teret képes betölteni, igazi koncerthangulatot tud varázsolni bármilyen műfajon. Igazán ajánljuk azoknak, akik szeretik a zenéjüket hangosan, erősen és szórakoztatóan hallgatni, pedig a sorozat e darabja a többiekkel ellentétben már halkan is igazán dominánsan viselkedik. Nem azt állítjuk, hogy egyéni vétel a D11, de mindenképpen érdemes számolnia vele annak, aki csinos, modern és kompakt méretben szeretne hatalmas, pontos és muzikális hangot a nappalijában tudni.
