Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
DALI OPTICON 2 MK2 állványos hangfal teszt
2020. december 21., hétfő, 20:45
DALI OPTICON audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal DALI hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt DALI hangfal teszt
Közel öt éve volt szerencsénk a DALI OPTICON sorozatának 2-es típusú állványos hangsugárzójához, ami az akkori 260 ezer forintos árcédulájával kategóriájában abszolút versenyképes volt. A cég időszerűnek látta, hogy ezt a sorozatot is megújítsa, azonban az ár, tulajdonképpen törvényszerűen emelkedett, így már a 400 ezres kategóriában indul versenybe az MK2 modell, ami még mindig megfizethető, azonban a vásárlóknak sokkal több puhatolózásra ad okot.
Apróbb változtatások, ám mindez annak az érdekében, hogy lépjen egy kategóriát
A SPEKTOR, ZENSOR és OBERON sorozatot követi a DALI termékpalettáján az OPTICON, ami immáron már egy erős középkategóriát hivatott képviselni. A tervezőmérnökök mégsem radikális újításokkal próbálnak minket meggyőzni, hanem apróbb, de annál jelentősebb finomításokkal. Első ránézésre nem is nagyon találunk módosításokat az elődhöz képest, hiszen továbbra is megmaradtak az egymással párhuzamos oldallapok, továbbá a kategóriájában abszolút megfelelő kivitelezés és összeszerelési minőség, hiszen a gyártást ezúttal sem engedték Dánia határain kívülre, mindezek mellett teljes mértékben kézzel készülnek.
A Tobacco tölgy, selyemfényű fekete és fehér színben kapható modellek közül mi az utóbbit kaptuk meg, ami igencsak tetszetős, de nem nevezhető hivalkodónak. A mai trendnek megfelelő védőszövet szürke valamint elég stabil, és hagyományosan rögzíthető. A lényeg természetesen alatta van, összesen kettő darab hangszóró formájában.
A 165 mm-es mélyközépsugárzó mindenkinek ismerős lehet, hiszen továbbra is papír és farost keverékéből készül, ami ezúttal is ad egy jellegzetes színt a membránnak. A pereme gumiból van, az egész pedig egy alumínium öntvény kosárba került, megfelelő rugalmasságot, egyben stabilitást adva így a membránnak. A 29 mm-es magassugárzó csupán 1 mm-el nagyobb az előd sorozatban használthoz képest, ám egyenesen a CALLISTO C-szériából érkezett. Ez a lágy dóm hangszóró nagyobb teljesítményt visel el, alacsonyabb frekvenciákat is képes kezelni, az esetleges torzításokat viszont lényegében teljesen képes kiküszöbölni.
A mágnes belsejében a saját szabadalmú SMC (Soft Magnetic Compound) oszlopot találjuk, amit nagyméretű ferritgyűrű vesz körül. Hátul a Dual Flare technológiájú reflexnyílás fogad minket, ami elég keskeny és mély, viszont a pereme öblös, ezáltal sikerült optimalizálni a levegő áramlását. Alatta fémvájatban szimpla csatlakozópárt találunk, ami minőségi kivitelezésű, és természetesen banándugók fogadására képes.
A 25 mm-es vastagságú MDF-ből készült ház belülről megfelelő csillapítást és merevítést kapott, ami szükséges is, hiszen a hangsugárzó érzékenysége csupán 86,5 dB, tehát elég rendesen meg kell hajtani, hogy megkapjuk azokat a jelzőket, amiket a tervezők ígértek, ami nem más, mint a hifi lényege. Az eddig kivétel nélkül bevált Parasound elő-végfokunkat és Cambridge Audio integrált sztereó erősítőnket használtuk ezúttal is, megtámogatva csöves kimenetű CD-játszónkkal, roppant nehéz márvány hangfal állványunkkal, kábelekből pedig a QED és Vertere modelljeit használtuk.
A magabiztosság és kiegyensúlyozottság mintaképe a hangsugárzó, ami egyszerűen csak adni akar
A DALI új OPTICON 2 MK2 modelljét, ami a nagyobbik állványos típus, más füllel kell hallgatnunk, mint az elődjét, ennek pedig oka a már említett árcédula, ami részben audiofil kategóriát sejtet, másrészt fizetőeszközünk gyengülését mutatja. Az említett összeg nem kevés pénz, nagyon sok versenytárs akad a piacon, ráadásul már filigránabb, de akár testesebb álló típust is magunkénak tudhatunk, mint pl. a nemrég nagyon is jól szereplő Canton GLE 496.2, akár a Focal Chora 826. Persze mindkét típusnak megvan a célcsoportja, de vajon miért is említettük meg őket? A DALI OPTICON 2 MK2 hiába "csak" állványos hangsugárzó, hangzásbeli jellegzetességei inkább az állódobozokéhoz hasonlóak. Nem könnyű meghajtani, ezért halkan csupán cincogott nekünk, feljebb emelve a hangerőt viszont szinte eggyé vált az állvánnyal, az előadása pedig sokkal közelebbi rokoni szálakat mutatott a nagyobb literszámú modellekkel.
Kétutas konstrukcióval van dolgunk, ami nem akarja túlvállalni magát, viszont mélyekből pont eleget kapunk. Jó a terhelhetősége, a membránt nem igazán láthatjuk mozdulni, a basszus terén pedig nagyon is jól teljesít, de azok elsősorban testükkel, szép ábrázolásukkal próbálnak a kedvünkben járni. Tempósabb, határozottabb, egyben szikárabb mélyhangokat is várhatnánk ettől a termettől, amit a reflexnyílás másfajta kialakításával bizonyára el is értek volna, de minden bizonnyal nem ez volt a cél. Inkább a testesebb, simulékonyabb, teltebb mélyek kedvelői lelhetik örömüket a DALI OPTICON 2 MK2 társaságában, akiknek az izgalommal ellentétben a hosszú távú hallgathatóság és a megbízhatóság a mérvadó. A talpaknak szánt, mellékelt filcekkel ezt a filozófiát alá is támasztják a tervezők, de ezek tüskére cserélésével, pláne állvánnyal karakteresebbé, konkrétabbá is tehetjük az alsó frekvenciákat.
A középhangok így nem is szenvednek csorbát, nagyon tiszták, főleg az énekhangok, de a gitárok hangzására sem lehetett panaszunk. A magassugárzó munkája mindezekbe tökéletesen beleillik, egyszerűen végzi a munkáját. Nem hivalkodik, teszi a dolgát, finoman és légiesen, a forszírozott vagy borotvaéles hangok kedvelői tehát ezen a téren is csalódottak lehetnek. Mindezeket összegezve úgy lehetne definiálni ezt a modellt, hogy magabiztos és természetes, adni akar, nem pedig bántani. Persze a szórakoztatás is ott van a palettáján, de azt nem pop, elektronikus vagy metál zenén fogja nyújtani nekünk, hanem a minőségibb műfajok területén. Persze a Safri Duo pörgette a ritmust, a Metallica-nál súlyosak voltak a torzított gitárok, a Depeche Mode zenéjében pedig keveredett a melankólia a hatalmas erővel, de ez a hangsugárzó komolyabb munkára hivatott.
David Bowie berlini korszakából szemezgettünk, ahol a dalokkal ugyan elégedettek voltunk, ám el tudtunk volna viselni még némi tempót és dinamikát, de a végeredmény így sem volt rossz. Az énekhang tiszta volt, ahogyan a ritmusszekció is, ám a Bowie-ra annyira jellemző bújtatott dallamfoszlányok nem kapták meg a teljes szerepüket, és a dögösséget sugalló szerzemények sem igazán indították be a fantáziánkat.
Lorena McKennitt viszont már igen, és nem is csak azért, mert női előadóról van szó. Sejtelmesen indult a dal, az énekhangot pedig lüktető és érzelmes, mindezek mellett pulzáló előadás támogatta, és bár definiáltabb mélyhangok vannak a "barázdákon", az előadás lényege teljesen átjött. Át akart itatni minket a DALI az egyéni dallamvilággal, és ez sikerült is neki. Vonzóvá tette a stílust, abszolút maradandót alkotva ezáltal.
A TOTO rockballadájával ugyanez volt a helyzet, ráadásul egy olyan nótát választottunk, ami igényli, és jól is áll neki a hangerő. Az OPTICON 2 MK2 pedig nagyon jól viselte a terhelést, nem omlott össze, és igenis állódobozok kvalitásait kezdte mutatni. Kis összemosódást ugyan hallottunk, de nem többet, mint akkor, amikor élőben játszik a banda. Nagyvolumenű dallamok, hangzatos megoldások, vérprofi zenészi teljesítmény, mindez magabiztosan, határozottan és erővel, erősen tálalva.
Dave Brubeck klasszikus Take Five szerzeményénél a dobos kicsit lassabban és testesebben ütött a bőrökre, mint azt megszoktuk, de a jazzklasszikus élvezeti értékéből ezzel nem veszített, egyszerűen csak kicsit a megszokottól eltérően tálalta azt. A zenészek már nem akartak teljesíteni, sziporkázni, mintha tudták volna, hogy a dal minden egyes hangjegyét kívülről tudjuk, így kisujjukból kirázták azt, utána pedig elmentek inni valamit.
A klasszikus műfaj is jól állt neki, aminek esetében inkább a nagyzenekar került közelebb a szívéhez, mint a szólóhegedű, de ez inkább már ízlés kérdése. A capricciók elég gyorsak és pontosak voltak, a szólista pedig embernagyságúra nőtt, de a zenekarral megtámogatott ördögi szerzemények voltak azok, amelyek valódi testet tudtak ölteni, és beterítették 20 m2-es szobánkat.
Nagy a lelke ennek az állványos hangdoboznak
A DALI OPTICON 2 MK2-nek kicsi a teste, de hatalmas a lelke. Ezáltal kell némi kompromisszumot kötnünk a basszus pontossága területén, ami inkább a testességével és melegségével áraszt el minket a pulzálás helyett. A tartományok nagyon arányosak, így az előadás természetessé válik, a hallgathatósága pedig nagyon hosszútávon élvezetessé. Valóban audiofil erényeket csillogtat meg, hiszen jókora adagot kapunk a kategória magabiztosságából és nyugalmából, valamint be tud minket vonni a zene valódi értékeibe. Találkoztunk már izgalmasabb és pezsgőbb előadással is ebben a kategóriában, aminek viszont az lehet az eredménye, hogy idővel fáradtságérzetet kelthet bennünk. Az OPTICON 2 MK2 esetében ez a veszély nem áll fent, ezért azoknak ajánljuk elsősorban, akiknek a megbízhatóság és az odaadó előadás nyújt örömet, ráadásul nem csupán zeneszámok, hanem komplett albumok erejéig.
