Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
DALI OBERON 5 álló hangfal teszt
2020. január 22., szerda, 09:55
DALI OBERON audio hifi hangfal hangszóró DALI hangfal hifi hangfal hangfal teszt DALI hangfal teszt hifi hangfal teszt DALI OBERON hangfal teszt
A DALI a ZENSOR-t leváltó OBERON családjából eddig sikerült megismernünk a két állványos, valamint a nagyobb álló típust, és bizony mindhárom kiemelkedőt nyújtott a kategóriájában. Ezt követően szinte természetes volt, hogy meghallgassuk a filigrán OBERON 5-öt, ami tulajdonképpen az 1-es álló változata, plusz egy membránnal megspékelve.
A hifi rajongók szeretik az értéket súlyban mérni. Ezzel alapvetően nincs is gond, de azt már a skót Linn készülékei óta tudjuk, hogy nem lehet törvényszerű. Ha egy alig 5 kg-os CD-játszó is nyújthat igazi high end hangot, akkor egy bő 10 kg-os állódoboz miért is ne? Persze a DALI OBERON 5 nem ezt a kategóriát képviseli, de a vásárlók többségének nem ideiglenes befektetés kiadni a zsebükből negyedmillió forintot, tehát mindent meg kell tenni azért, hogy minőséget kapjanak, és e típus mellett tegyék le a voksukat. Nézzük először a külsőt, mert bárki bármit is mond, ez meg kell, hogy fogjon minket, hiszen központi szerepet fog majd betölteni lakókörnyezetünkben.
Az OBERON 5 négyfajta színben készül, ezek közül egyedül a fekete, valamint a fehér az, amelyiknek minden oldala az is marad. A dió előlapja fekete, a tölgyé pedig fehér, ezzel adva egy kis plusz dizájnelemet az amúgy klasszikus, egymással párhuzamos oldallapoknak. A megmunkált MDF alapanyagú doboztest eleve kellő merevségű, ehhez jönnek még a belső szilárd szálak és az akusztikai csillapító anyagok a falakon.
Amennyiben ez még nem lenne elég, a talpát ugyanaz az alumínium váz alkotja, mint az OBERON 7 esetében, természetesen itt is csavarhatunk a sarkakba tüskéket a teljes stabilitáshoz és elcsatoláshoz. A rusztikus, masszív érzetet adó szövet védőelem csak a hangszórókat takarja el, és itt meg is érkeztünk a hangdoboz valódi lényegéhez.
A két darab 13,3 cm-es mélyközépsugárzó színe dalisabb már nem is lehetne, hiszen most is bevetették a természet adta védjegyeket, mint farost-szálas, finomszemcsés papírpépet, amelyek együttese adja a membrán barnás-vöröses színét, viszont a konstrukció maga teljesen új.
A merev és könnyű szerkezet kevés veszteséggel adja vissza a részleteket, a pontosság pedig megmaradt. Mögötte természetesen megtalálható a saját SMC technológia, ami jelentősen csökkenti a mechanika torzítását, valamint hosszabban hallgathatóvá teszi a produkciót.
A 29 mm-es magassugárzó is ismerős lehet az OBERON többi tagjából, és ez szerencsére így is van rendjén. Új típus ez is, kizárólag ebbe a sorozatba tervezte a dán cég. A túlméretezéssel és az ezt körülölelő lemezzel pedig nagyobb sávszélességet kapunk, a hangnyomás mértéke is nő, viszont a színezés a minimumra csökken.
Az alkalmazott keresztváltó, valamint a hátsó, lekerekített peremű reflexnyílás teszi teljessé a hangszórók munkáját, valamint hozza létre az OBERON 5 könnyű pozicionálását. Ez annak érdekében született meg, hogy a kapott élmény akkor is teljes legyen, ha a hallgató nem a dobozok előtt ül közvetlenül, hanem más szögben, vagy a helységben ténykedik esetleg a zene vagy más hatására.
A hangdoboz, ahogyan azt már említettük nem igazán nehéz, azonban az eddig leírt technikai adatok mellett a külső összbenyomás is eléggé markáns. A megmunkálás hibátlan, a színkombinációk pedig adnak egy bizonyos stabilitást, bármelyiket is válasszuk majd.
A meghallgatást 20 m2-es szobában ejtettük meg, társként elő-végfok párost használtunk, csöves kimenetű CD-játszóval kiegészülve, az összeköttetést pedig QED, AudioQuest és Inakustik interkonnekt, hangfal- és tápkábelek biztosították. Először egymástól viszonylag közel helyeztük el őket, majd növeltük a távolságot, mert ugyan nem volt szűk a tér az OBERON 5-nek, azt éreztük, hogy sokkal többre is képes. Mi is hátrébb helyezkedtünk el ezt követően, mert bő két méteres távolságból ugyan egyes stílusú zenékkel lehetett volna élvezkedni, most nem az volt az elsődleges cél, hogy a légnyomást teszteljük.
Ami először szembetűnt az a basszus dominanciája. Elképesztően kerek, körülölelő, kategóriájában pedig abszolút pontos. A meghallgatás folyamán végig éreztette magát, bizony nem volt kibúvó alóla, mondjuk nem is kerestünk. Egyszerűen csak mindig meglep minket, hogy ilyen kis membránfelülettől ilyen mélységű hangokat kapjunk, pedig találkoztunk már néhány példával, mindig újra és újra rácsodálkozunk. Mindehhez hozzátesszük, hogy a hátsó falaktól is két méterre helyeztük el őket, tehát semmivel sem segítettük a mélyhangok terjedését. Azt is megállapítottuk, hogy az OBERON 5 nem szereti, ha sarokba szorítják, mert akkor enyhe brummogással adja tudtunkra a klausztrofóbia érzetét, ezt pedig vásárlás előtt sem szabad elfelejteni.
A cikkünk elején azt írtuk, hogy ez tulajdonképpen az OBERON 1 álló változata, a hallottak viszont mást bizonyítottak be. Ez egy karcsú, kis állódoboz, ami nem igazán fér a bőrébe. A 20 m2-es szoba a határeset a számára, lazán megtöltötte azt egészséges előadással, egységes zenével. A jellemzői is azt mutatták, hogy távol áll a monitor hangzástól, a részletek helyett inkább a zeneiségen, temperamentumon volt a hangsúly. A dobokkal együtt a basszusgitár is hibátlanul átjött, a ritmus végig követhető volt, sőt, dominált. Szerencsére a középhangokra nem nyomta rá a bélyegét, hagyta azokat kibontakozni. Némi levegősség és lazaság néha nem ártott volna, a térből felfelé pedig akadt egy kevés hiányérzetünk, amit esetleg másfajta kábellel sikerülhet némiképpen kiküszöbölnünk.
A két doboz közti színpad határozottabb és erősebb talán már nem is lehetne, a hetvenes évek rockzenéjét, főleg koncertfelvételről, teljes szívéből tálalta. A bonyolult ritmusszekciót követte, egyszer sem sikerült elbizonytalanítani, pedig sokszor feladtuk neki a leckét. A magasabb hangerőt elviselte, tulajdonképpen követelte is. Ebben az esetben is csupán egy kis oxigén hiánya volt az, amit felróhattunk neki. Bizonyítani akart, és mi nem álltunk az útjába.
Könnyedebb, poposabb zenéken is a mélytartományon tartotta a hangsúlyt, ilyenkor lehetett érezni, hogy a DALI élvezkedik, meg tudja mutatni azt, hogy a 10 kg-os testbe mennyi erő is költözött. Az énekhangot még nem emeltük ki, pedig megérdemli, hiszen előadótól függetlenül tiszta, érthető és muzikális maradt. Szerepelt egy kis Tina Turner, akinek mi is megünnepeltük így a nyolcvanadik születésnapját, valamint megemlékeztünk David Bowie-ra, majd a Rush által leróttunk tiszteletünket a napokban eltávozott dobosuk, Neil Peart előtt.
A magashangok mindvégig határozottak voltak, és érezhető volt a széles dóm munkája, tényleg egy jól eltalált modellről van szó. A basszus dominanciája miatt ugyan néha megfeledkeztünk róla, de némi odafigyelést követően megállapítottuk, hogy minden rendben van, csak egységet alkotott a többi tónussal. Nem nyújtott kiemelkedőt, csak végezte a dolgát, azt viszont úgy, hogy nem vonta magára a figyelmet. Hosszútávon pedig ez egy nagyon is jól működő filozófia.
A DALI OBERON 5 egy keskeny, törékenynek tűnő álló hangfal, amibe beleköltözött az ördög. Hatalmas és kellőképpen megfogott basszusa van, ami már szobahangerőn is jócskán megmutatkozik. Ennek ellenére nem nyomja el a többi hangszert, hanem egységes előadást nyújt velük. Remek hangulat teremtésére képes, a koncerteket kifejezetten szereti, ahogyan a nagyzenekar sem okoz neki fejtörést. Némi könnyedség, lazaság ugyan hiányzik belőle, de mindezért kárpótol a lendülete, határozottsága és volumene. Azoknak ajánljuk elsősorban, akik egy mély fotelbe süppedve szeretnek zenehallgatás közben élvezkedni, hagyva, hogy körül ölelje őket az előadás. Az ajánlott vétel státuszról egy hajszállal csúszott csupán le, de be kell látnunk, hogy ebben a kategóriában már az árnyaltságnak is több szerepet kell kapnia.
