Canton Townus 30 állványos hangfal teszt

2022. december 15., csütörtök, 00:40

Canton audio hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal Canton hangfal hifi hangfal teszt Canton hangfal teszt

A német illetőségű és hazánkban is jól ismert Canton hangfalspecialista Townus néven hozta létre a legújabb családját, ami a népszerű GLE sorozatuk felett helyezkedik el, tehát annál magasabb minőségi szintet képvisel. Mivel már az új GLE általunk tesztelt modelljei is szépen szerepeltek, főleg a GLE 30, egyértelmű volt, hogy a vele méretében azonos, viszont felsőbb ligában játszó Townus 30 bemutatásával kezdjük a sort.

A német cég újra a prémium kategóriát célozta meg

Mielőtt viszont tüzetesebben megismernénk ezt a hangfalat, járjuk kicsit körbe a szériát és érdekes nevét is. A Canton Townus sorozata a cég gyökerére, Hessian Taunus közepén található székhelye előtt bókol, és elsősorban azt a városi célközönséget célozza meg, akik számára fontos az időtlen és elegáns külső, a minőségi anyaghasználat és előadás. Mielőtt a vidékiek megköveznék a céget, még hozzáteszik, hogy a lüktető városi élet és a csendes vidék kapcsolatára is gondoltak a névadás során, ezért is választották az időtlen dizájnt, ami elképzeléseik szerint lenyűgöz mindenkit, bárhol is lakjon.

Nagyon odafigyeltek arra, hogy elegáns dobozokat alkossanak, harmonikus arányokkal, finom lekerekítésekkel, igényes felületkezeléssel, a prémium kategóriához pedig az is hozzátartozik, hogy a hangszórók és a többi alkotóelem is megfelelő minőségű legyen a megjelenése mellett. A manapság divatos matt vagy magasfényű lakk mellett furnér burkolatot is választhatunk. Nem csupán a nappaliban, hanem a teljes házban alkalmazhatjuk a Townus sorozat típusait, mivel az állványos hangfal mellett álló modelleket, centersugárzót, Dolby Atmos sugárzót, falba építhető változatot és mélynyomót is kínálnak, így a sztereó zenehallgatás mellett házimozi vagy multiroom rendszer kialakítása sem lehet akadály. Mindezek mellett Smart Townus néven aktív állványos és álló hangfalak is tagjai a családnak, kedvezve azoknak, akik az erősítőt és a kábelek egy részét szeretnék mellőzni a rendszerükből.

A Canton Townus 30 egy kétutas, basszreflex rendszerű, állványos doboz, aminek a mérete átlagosnak mondható, a kivitele és megjelenése példás. Meglehetősen masszív keretű, mágnesesen rögzíthető védőszövet alatt alumínium-oxid bevonatú kerámiát használtak a magassugárzó membránjához, ezáltal különösen könnyű és ellenálló, ami fontos szempont a felső tartomány gyors és tiszta reprodukálásánál. Védelméül fémráccsal fedték le és hullámvezetővel vették körül a 25 mm-es magassugárzót, így a hang még jobban eloszlik a szobában.

Az alacsonyabb frekvenciákon is szükségesnek találták a stabilitást és a csekély tömeget, így a 174 mm-es mélyközép hangszóró membránját vékony titánrétegből hozták létre. Egy speciális gyöngy köti össze a membránt a terelőlemezzel, az alumínium gyűrűit pedig gőz nélküli gyémántvágásos eljárással készítették. A Canton szerint ez a többszörös szerkezet nagyobb löketet biztosít alacsony részrezgés mellett, ami jelentősebb dinamikát és pontosabb mélytartományt eredményez.

A Canton Townus 30 hátulján találjuk a basszreflex cső kimenetét, alatta a vastag kábeleket és banándugókat is fogadó szimpla, minőségi csatlakozókat. A fényes fekete és fehér kivitel mellett dió furnérral is kapható a Townus 30, hozzánk az utóbbi került, és a megjelenésébe tényleg nehéz belekötni. A kivitel példás, a furnérozás hibátlan, az oldalfalak szépen lekerekítettek, a díszítőelemeket pont elégnek gondoljuk, hogy mindenki ízlésének megfeleljenek, a hangszórókat rögzítő csavarokat elrejtették, így egyedül a márkára mindig is jellemző fényes felületű membrán hivalkodik enyhén, ahogyan azt már megszoktuk, és lényegében el is várjuk.

Hosszas bejáratást követően ráhelyeztük őket márvány állványunkra, hozzáillesztettük Parasound elő-végfokunkat, Marantz integrált sztereó erősítőnket, csöves kimenetű CD-lejátszónkat, Naim streamerünket, QED és VIABLUE kábeleinket, és jöhetett a Townus 30 alapos megismerése, amit "papírra" is vetettünk.

A Townus a természet szülötte

A Canton a GLE 30 személyében egy olyan sikerterméket hozott létre, ami a kategóriájában példaértékű. Csupán azért említjük meg ezt újra, mert méreteiben a Townus 30 szinte teljesen megegyezik azzal, tehát nem alaptalanok az elvárásaink még akkor sem, ha ez a hangfal már annak a duplájába kerül. Amellett, hogy nagyon jó valóban ránézni - legyünk a fővárosban, akár vidéken -, azt előre eláruljuk, hogy az előadásába sem nagyon tudtunk belekötni. De nézzük a részleteket!

A Canton Townus 30 egyszerűen simogat. Olyan remekül találták el a balanszot, amire kevesen képesek. Létre akartak hozni egy olyan hangképet, ami mindenkinek megfelel, bármilyen stílusú zenén, és ezt az elképzelésüket szinte hiánytalanul meg is valósították. Életerős, vagy inkább életigénylő az előadása, ami már kisebb hangerőn is szárnyalt, könnyedén leválasztva így a hangjegyeket a dobozról. A cég nem kérkedik a háromdimenziós megnevezéssel, nem is tekinthetjük annak, de az biztos, hogy a fizikumát bőven meghaladta. Nem akart álló doboz sem lenni, inkább egy mindenes állványos, annak az összes létező pozitívumával. A precizitása megidézte a monitorokat, minden részletre gondosan odafigyelt, semmi sem kerülte el a figyelmét, de a remek megépítésnek és a terjedelmes mélyközép hangszórónak köszönhetően a dinamika, testesség és lendület is végig rendben volt.

A Townus 30 egyértelműen az audiofil kategóriába tartozik, annak az alsó szegmensébe, de nem is akart más, nagyobb szintet képviselni. Azt viszont, amit vállalt, becsülettel hozta. A magastartomány halkabb kivezérlési szinten kicsit dominált, de ez már középhangerőn eltűnt, tehát kis félelmünk gyorsan el is múlt. A kerámia magassugárzó végig kimagaslóan teljesített, kategóriájában ritka gyorsnak, precíznek és tisztának számít, egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni remek teljesítményét. Bizonyos felvételeken soknak is találtuk, de ha egyszer a gitáros ujjai a magasabb régiókba tévedtek, arról nem a hangfal tehet! Egyértelműsítve, ez van, amikor Knopfler megint elfelejtette a pengetőt használni, a mikrofon pedig az utolsó rezdüléseket is rögzítette.

Semmi erőlködésre nem volt szüksége a 174 mm-es, titán membrános hangszórónak, és az előadás alatt meg sem rezdült, és nem is tolta túl magát. A színezést felejtsük el, a Canton az alacsonyabb régiókban sem él ezzel a megoldással. Feszes tehát a basszus, nagyon határozott, és annyira mély, amit egészségesen ki lehet hozni ekkora méretből. Volt "szerencsénk" már hallani dunsztosabb mélytartományt is hasonló méretű dobozból, szórakoztató is volt, de valami pluszt többnyire kaptunk, amire azonban nem feltétlenül volt szükségünk. A Townus 30-nak nincs szüksége semmi támaszra vagy kisegítésre. Határozott elképzelése van, ami teljesen reális, és azt hozta minden stíluson. Lehet, hogy egyes zeneszeretőknek ez kicsit katonásnak tűnhet, amiben valamilyen szinten igazat is tudunk adni, de sokan kedveljük ezt a stílust, bizonyos zenéken pedig egyenesen jól jön.

A Rammstein zenéiben a zúzás is annyira pontos volt, amennyire azt elvártuk a germánoktól, az erőből sem fogyott ki a Canton, inkább még jobban rákapcsolt - továbbra sem erőlködött. A Zeit esetében pedig megmutatta, hogyan kell magasztosnak, himnikusnak és elsöprőnek lenni egy dalon belül. Kicsit összemosta a zenészeket, de a keverés sem arról szólt, hogy minden hangszert egyenként megmutasson, hanem a letaglózó összképen. A Megadeth jóvoltából már szinte éreztük a fém ízét a szánkban, de mégsem mindig Mustaine reszelésére és szólóira figyeltünk fel, hanem a dobos pontosságára, erejére, és a finom díszítésekre. A tempó maradt, a stílus változott, a Safri Duo számánál mindezek mellett olyan teret kaptunk, amiben röpködtek az elektronikus szólamok, hihetetlen gyorsasággal és pontossággal, tehát az elektronikus zenéket kedvelők sem fanyaloghatnak. A tempót végig tartotta, viszont azoknál a részeknél, ahol kevesebb hangszert kellett reprodukálnia, hozta elsősorban a kategóriájában elvárható szintet.

A tapintatosságot Shirley Bassey segítségével csalogattuk elő a hangdobozból, ami szintén nem esett nehezére. A Townus még a nőiességet is képes volt megjeleníteni, ami egy plusz izgalmat adott az előadáshoz. Kicsivel mélyebbről is hallottuk ugyan már a hangját, itt lenge ruhát, és pajkos tekintetet tudtunk az éneke mellé elképzelni, ami ugyanolyan tűzbe tudott hozni egyből, és végig ott is tartott. Varázslatos volt az előadás, ami megmaradt természetesnek, de megismertük belőle a Canton karakterét is, aminek fő eleme a tisztaság, részletesség és természetesség. A naturalista jelzőt használtuk már más hangfalra is, de ebből is több fajta lehet, ami a gyártója saját elképzeléséből születik. Mást jelent a természetesség Kanadában, Japánban és Németországban is, ahogyan túrázni lehet egy síkságon és a hegyek-völgyek között is.

A jazzt finoman tálalta, amit Petrucciani kis fejhajtással köszönt meg, trióvá avanzsálva pedig beavatott minket a virtuozitásába, valamint az élő hangulat valódi reprodukálásába. A nagybőgő végig pulzált és rezonált, a mélyhangokból bőven elég jutott ahhoz, hogy el tudjuk képzelni a szobában a hangszert, majdnem életnagyságban. A közönséget csak a szünetben hagyta érvényesülni, így kissé olyan volt, mint ha stúdióban játszottak volna. Ilyen szintű profi jazznél a hangsúly a hangulatos, ám bármilyen hibát teljesen nélkülöző előadáson van. Blues-on hiányoltunk némi koszt a gitárosok ujjáról, és az énekhang során is kevesebb whisky párolgott a levegőben, de ez a régebbi felvételeknek még jót is tett, mert adott az egésznek adott egy plusz lendületet, frissességet. Ízlés kérdése, mindenesetre mi könnyen meg tudtunk barátkozni ezzel a karakterrel.

Szimfonikus zene? Persze, de csakis kellő komolysággal. Chopin könnyed, hangulatos, magával ragadó és gyors, ahogyan a hangfal ebben az esetben is. Hangulatból is jól vizsgázott, bár a zene elsősorban itt a sodrásával tudott magával ragadni. Ez nem volt kérdés Paganini esetében sem, a Townus 30 végig szoros kézben tartotta a vezetést, csak a zenét hallottuk, és körülötte a csendet, ami a hallgatóságból áradt. Igen, ezt ebben a kategóriában is meg lehet csinálni, itt az élő példa rá. Az olasz temperamentumot másképpen kaptuk vissza, mint egy vérbeli olasz hangfalból, viszont ott a pontosság terén kell kompromisszumokat kötnünk.

Gyorsan, természetesen, pontosan, lendületesen, ám kellő tapintattal

A tesztünk végére sikerült megértenünk, hogy mire is utalt a Canton ezzel a hangfallal a bevezetőnkben. Divatos, részletező, felhívja a figyelmünket, és élményszámba megy lendületes és pontos előadása, ami egy városba kell, de természetességével a vidék hangulatát is eszünkbe juttatja, és képes azt becsempészni a városi otthonba is. Ritka jól sikerült kombinációja ennek a hibrid elméletnek a Townus 30, ami minden kérdőjel nélkül megéri az árát. Csinos, elegáns, divatos a megjelenése, nem válogat a műfajok között, és a bizonyos esetekben kicsit kihegyezett karakterét könnyű befogadni, hiszen csupán pontos szeretett volna lenni, az pedig nem tekinthető hátránynak. Ez a Canton elsősorban olyan dalokon érvényesült, ahol kevesebb zenész játszott egyszerre, ott kimagaslóan teljesített, ráadásul műfajtól függetlenül. Aprólékossága hatalmas pozitívum ebben a kategóriában, és ha ez még természetességgel, lendülettel és kellő mélységgel is társul, akkor egy igazi értéket foghat ki az a zeneszerető a hatalmas felhozatalból, akinek ezek a jelzők a legfontosabbak.

1 2

Következő oldal >