Canton GLE 496.2 álló hangfal teszt

2020. november 7., szombat, 11:35

Canton audio hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal Canton hangfal hifi hangfal teszt Canton hangfal teszt

A német Canton hangsugárzói valahogy méltatlanul mellőzöttek a hazai piacon. Nem is igazán értjük, hiszen a mindenki számára elérhető modellektől egészen a high endig minden területen képviseltetik magukat, továbbá sikeresen ötvözik a klasszikus, mégis egyéni megoldásokat a modernnel. Nincs ez másképpen a beugró GLE sorozatnál sem, ami hosszú ideje változtatás nélkül szerepel a cég termékpalettáján. Vajon miért?

Klasszikus értékek

A Canton GLE szériájában minden megtalálható, amire a hifi vagy a házimozi szerelmesének szüksége lehet, hiszen állványos és álló hangdobozok, vagy mélynyomók mellett már a falra szerelhető, és Atmos modelleket is megtaláljuk. Mi jelen esetben maradunk a klasszikus felállásnál, hiszen a GLE 496.2 személyében egy hagyományos álló hangsugárzót ismerhetünk meg.

A hagyományosat a külső megjelenésre értjük, hiszen egymással párhuzamos, 22 mm-es oldallapokkal, szép kidolgozással és elég nagy termettel rendelkezik, egyúttal a sorozat legnagyobbja. Nincs tehát semmi trükk, mégsem nyomasztó a külseje, pedig darabja majdnem 20 kg, magassága pedig meghaladja az egy métert. A Cantonok egyik fő jellegzetessége az alumínium membrán, amiből ebben a háromutas dobozban négyet is találunk.

Alulra helyezték a kettő 192 mm-es mélysugárzót, felülre a 174 mm-es középsugárzót, ezek közé pedig a 25 mm-es magassugárzó került, amibe az említett alumínium mellett mangánt is ötvöztek. A frekvencia-átvitel elméletileg 20 Hz-40 kHz közötti, ami bizony bármilyen területen elég kell, hogy legyen. A membránok anyaga új fejlesztésű, a magassugárzó pedig terelőlemezt, valamint védőrácsot is kapott, az egészet pedig egy klasszikusan illeszthető, vagy inkább eltávolítható szövet takarja.

A hangszórók polikarbonát kosarakat, Wave surround fantázianevű peremet, valamint nagy mágneseket kaptak, a basszreflex rendszer nyílása hátul, lent található, egy szimpla, de aranyozott, és teflonbevonatú csatlakozó társaságában.

A stabilitásért négy darab műanyag láb felel, amiknek a magassága elenyésző, szélessége azonban megfelelő, hogy még a nemkívánatos hullámokat is elvezesse. A Canton a modell által jelentős basszust, semleges középtartományt és tiszta magashangokat ígér, tehát minden adott ahhoz, hogy egy jót szórakozzunk.

Csöves CD-játszót és Parasound elő-végfokot használtunk a meghallgatáshoz, valamint Vertere, QED és Nordost hangszórókábeleket, az elektronikákat a QED egy komolyabb interkonnektje közötte össze.

Zenék területén megpróbáltunk most is változatosak lenni, hiszen Petruccianit, Knopflert, George Michaelt követte a Yello, majd némi Megadeth, de természetesen az újévi koncert sem maradt ki a repertoárból.

Bátor kiállású darab, de az árnyaltság sem hiányzik belőle

Német hangsugárzóknál, főleg ebben az esetben, ahol a membránok alumíniumból készültek, és ez még a színükön is látszik, a meghallgatást megelőzi egy érzés a kicsomagolást követően. Fémes ízt és keménységet várunk, pontosabban ezektől tartunk, azonban megnyugtatunk mindenkit már az elején, hogy ezek a jelzők egyáltalán nem illenek a Canton termetes modelljére. A dupla mélysugárzó persze rendesen végzi a dolgát, bizony odapakolja magát, ha azt a zene megkívánja, viszont nem tolakodó. Azt azért illik megjegyeznünk, hogy az előcsalogatásához kell, hogy az erősítőben legyen kraft, mert egy kisebb teljesítményű típussal is kipróbáltuk, és bizony nagyon keveset kaptunk az alsó áldásból. Hiába magas az érzékenysége a GLE 496.2-nek, nem éri be bármivel, ki kell, hogy szolgáljuk. A Parasound segítségével természetesen megkapta azt, amit igényel, és a szórakozás már el is kezdődött.

Halkan is egységes hangképet tudott alkotni, de ki az, aki egy ilyen adottságú dobozt így fog majd hallgatni? Emeltünk hát mi is a kimeneti szinten, amit a hangsugárzó nem csupán tolerált, hanem egyszerűen kívánta azt, hogy megmutathassa igazi tudását. A Canton azt állítja, hogy ez a modell a legjobb ebben a sorozatban, és bár nincs viszonyítási alapunk, azt megállapítottuk, hogy valóban hozza azt, amit ettől a kategóriában elvárhatunk egy ilyen termettől.

Továbbra sem fitogtatta az erejét, inkább a magabiztosságon volt a hangsúly, valamint a kiegyensúlyozottságon. Persze a basszus leterített, főleg a Yello esetében, a Megadeth dalainál pedig a lábdob próbálta átrendezni a belső szerveinket, de mindvégig szórakoztató volt, nem terhelt le hosszabb távon sem. A zongora hangjában a természetességé lett a főszerep, valamint a gyorsaságé, ahogyan azt a kistermetű virtuóz stílusa meg is kívánja. Lomhaságot nem tapasztaltunk, ahogyan pontatlanságot sem, pedig ekkora méretű hangszóróktól, ebben az ársávban ez nem feltétlenül evidens. A magassugárzó is mindenképpen piros pontot érdemel, hiszen fel tudta venni a versenyt a basszussal, nem engedte azt, hogy elnyomja. Sőt! A háromutas felépítésnek köszönhetően valódi főszereplőjévé vált az előadásnak, a fémes jelleg pedig nagyon távol állt tőle. Elég szorosan összekapcsolódott a középsugárzóval, ezáltal a pontosság és a hitelesség nőtt jelentősen, valamint a tisztaság, amit a sokszor meghökkentő dinamika sem nyomott össze.

Ez a Canton magától értendően, természetesen zenél, így a monogámiát kedvelőknek is teljes értéket képes nyújtani, ahogy azoknak is, akiknek bulizni támad kedvük. A GLE 496.2 egy pillanat alatt képes kivetkőzni magából, és igazi vadállattá tud változni. Nem harapja le ugyan a fejünket, de a boogie bizony ott lakozik benne, ahogyan bennünk is. Nagyzenekarnál a hatalmas levegőtömeg megmozgatásával tényleg megmutatta azt, hogy mire is képes a többtucat zenész együtt, de adott helyzetben azok szétválasztása is remekül ment neki. Tudott andalító is lenni, a nagybőgőt finoman prezentálta, és még a húrok rezdüléseit is színezetlenül, kendőzetlenül tálalta. Az énekhangok esetében is maradt a természetesség, selymessé és karcossá is képes volt válni, ahogyan azt a mikrofon mögött álló előadó éppen előadta. Sokunk örömére a rockot is nagyon szerette, a dögösség egyik fő védjegye ezen a műfajon, de nem mosta össze a zenészeket, ami szintén a háromutas felépítés egyik fő érdeme. Arról sajnos nincs infónk, hogy milyen jellegű merevítést és csillapítóanyagot használtak a doboz belsejében, de a hallottak alapján nem spórolhattak egyikkel sem, hiszen az általa tolmácsolt hatalmas hangáradat nem billent ki az egyensúlyából, minket pedig nem fárasztott le még órák után sem, és ez sem feltétlenül adott minden 300 ezer forint alatti hangdobozpár esetében.

Ez a Canton bizony megéri az árát

A Canton belépő sorozatának legnagyobb típusa, a GLE 496.2 egy igazi főnyeremény azoknak, akik nagy nappalival rendelkeznek, minden stílusú zenét szívesen hallgatnak, a külső terén pedig a klasszikus megoldásokat keresik. Ebben a kategóriában elég nagy a felhozatal, ráadásul remek hangsugárzókat találunk, a GLE 496.2 pedig egy ezek közül. Természetes a hangképe, a basszust csak akkor tolja túl, ha mi is úgy akarjuk, konstrukciójának köszönhetően pedig minden tartomány arányos marad. Magas érzékenysége ellenére kívánja az izmosabb erősítőt, az elhelyezésre viszont nem háklis, akár a szoba közepén is teljesen kifutja magát, nincs szüksége a falak támaszára. Remekül sikerült darab, így érthető, hogy a frissítése még nem vált aktuálissá. Az ajánlott vétel titulust csupán azért nem kapja meg tőlünk, mert bár nem hibázott, jelentős pluszt sem tudott hozzátenni ahhoz, amit elvártunk tőle.

1 2

Következő oldal >