Canton GLE 30 állványos hangfal teszt

2021. augusztus 18., szerda, 18:50

Canton audio hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal Canton hangfal hifi hangfal teszt Canton hangfal teszt

Tavaly ősszel sikerült bemutatnunk a Canton GLE 496.2 állódobozt, ami akkor nem volt egy teljesen friss darab, de kaptunk az alkalmon, mert ahogyan abban a cikkünkben írtuk is, a gyártó termékei hazánkban valamiért nem kapnak kellő figyelmet. Azt is említettük, hogy a GLE sorozat elég régóta van a piacon változtatás nélkül. Most megfejtjük azt is, hogy miért váratott magára ennyit a széria modernizálása.

A gyártó szerint elérkezett az újítás ideje

A Canton fejlesztő csapata az elmúlt éveket nem pihenéssel töltötte, hiszen figyelmük középpontjában végig az állt, hogy az igencsak jól sikerült GLE sorozatot még jobbá tegyék, ami bizony időigényes feladat, és sok munkával jár. Ennek a gyümölcse most érett be, hiszen debütált a legújabb GLE széria, amiből természetesen komplett házimozit is létrehozhatunk, de a mi fókuszunk most is elsősorban a sztereó zenehallgatáson volt. A Canton GLE 30 19x36x28 cm-es méreteivel, és darabonkénti 6,4 kg-os tömegével bizony még mindig kompaktnak nevezhető. Sokan nem szeretik (mi sem) a polcsugárzó kifejezést, ez egyenes fordítása az angol bookshelf szónak, ami csupán azt jelenti, hogy a mérete miatt elfér egy polcon, de igazán remekül a saját LS 660 állványán képes szólni.

A GLE 30 kétutas, basszreflex hangdoboz, a külsejét tekintve a klasszikus értékrendeknek próbál megfelelni. Az oldalfalak egymással párhuzamosak, szép burkolatot kaptak, ami a mai divatnak megfelelően lehet fekete vagy szaténfehér, örömünkre ezúttal sem éltek a csillogó bevonattal, egyedül a cég logója fémes az előlapon.

A védőselyem mágnesesen rögzíthető, mindkét esetben fekete, és a lényeg, mint mindig, most is alatta található. Pontosan alatta, hiszen nem fedi a teljes előlapot, csak a hangszórókat, így kapott egy határozott, de szintén divatos megjelenést, ráadásul a szövet szinte teljesen átlátható, a keret viszont stabil faalapanyagú.

Az előlap felső részén található a fixen, ráccsal védett 25 mm-es dóm magassugárzó, ami alumínium és mangán ötvözete, őt követi a 174 mm-es mélyközép sugárzó, amelynek membránja titánból készült. Mindkettő polikarbonát kosarat, erős mágneseket, valamint újgenerációs hullámterelőket kapott, munkájukat az optimalizált reflexcső segíti, aminek nyílását hátul helyezték el.

Az új fejlesztésű titán membrános hangszóró 174 mm-es mérete az ekkora hangdobozokban ritka, viszont általa nem csupán megfelelő mélyhangokat lehet kihozni, hanem pontosságot, és semleges középtartományt is. Ehhez persze hozzájárul az alapanyag súlya, ami csekély, viszont rendkívüli merevség biztosítására képes. A már említett hullámterelők sem dísznek kerültek oda, mert nagy szerepük van a megfelelő dinamika létrehozásában alacsony torzítás mellett, és a hangot így még oldalirányba is képes sugározni a GLE 30.

A frekvencia-tartomány alja a gyártó szerint egészen 38 Hz-ig ereszkedik, ami figyelemre méltó, a magasszekció pedig 40 kHz-ig sugároz, ami bőven elég akár a Hi-Res felvételek méltó reprodukálásához is. A Canton a szimpla kábelezést pártolja ebben az esetben, ami a hátlapon, lent található, és sem az arannyal, sem a teflon szigeteléssel nem spóroltak, tehát adott a megfelelő csatlakozás. Belül kellő mennyiségű csillapítóanyagot és merevítést használtak, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a hangszórók ki tudják futni magukat, és az összkép ne legyen kongó, összemosott. A gyártó 5 év garanciát vállal a termékeire, ami szintén nagyon jó pont, ahogyan az is, hogy az összképet elnézve megmaradtak a klasszikus Canton stílusjegyek, amiket azonban sikerült frissíteni, modernizálni, mégsem másznak az arcunkba tiszavirág életű, feltűnő megoldásokkal.

Rejtőzködő óriás

Európa egyik legnagyobb hangsugárzó gyártója a Canton, legutóbb hét éve mutatta be a GLE sorozatát, így bőven volt idejük a fejlesztésre, valószínűleg semmit sem kapkodtak el. Parasound elő-végfok párosunkkal, valamint csöves kimenetű CD-játszónkkal kötöttük össze, a "drótok" a QED-től és a Nordost-tól származtak, a meghallgatást hosszas bejáratás előzte meg, mint mindig.

Az előd modellhez képest a GLE 30 ára valamelyest emelkedett, de hét év alatt ez nem is csoda. Párja még így is alig haladja meg a 200 ezer forintot, ami, ha jól sikerült hangdobozokról van szó, akkor bőven megérheti az árát. A külsejét tekintve inkább finomításokkal találkoztunk, így kíváncsiak voltunk, hogy az előadásában folytatja-e a kitaposott utat, vagy sikerült még jobbá tenni az eredendően remekül sikerült sorozat ezen darabját. Megjegyezzük, ha marad az a szint, már akkor boldogok lehetünk.

Nos, a Canton átlagos méretű konstrukciója már az elején le akart venni minket a lábunkról, mert igazán vehemensen nyúlt a hangszerekhez. Azt még a gyártó honlapján sem találtuk, hogy mennyi az érzékenysége, de a Parasound párosnak a meghajtása ujjgyakorlat volt, ezért biztosak vagyunk abban, hogy 90 dB körüli lehet, és kisebb teljesítményű erősítő is lazán elboldogul vele. A 38 Hz-es alsó határérték sem csupán marketingadat, hiszen a 174 mm-es mélyközépsugárzó nagyon határozottan dolgozott, combos mélyekkel pulzált, bár azt a frekvenciát legalább 6 decibeles halkulással adta elő. Erőlködésnek nyoma sem volt, karakteres és nagyterjedelmű basszussal kínált meg minket, ami viszont nem nyomta el a középszekciót sem.

Ennek eredményeképpen az énekhang tiszta maradt, a kategóriájában megfelelő érzelem tolmácsolására is képes volt, és nagyon szépen levált a hangdobozokról. Ez George Michael jazz albumánál nagyon szépen megmutatkozott, Tori Amos énekhangját pedig jobban egyensúlyba hozta a zongoráéval. A Canton nem tette meg, pedig bátran élhetne a háromdimenziós jelzővel, hiszen csuklóból töltötte be a 20 m2-es teret, és öblös, határozott, telt hangképet kreált. Így határozott és teljesértékű volt a Marillion szimfonikusokkal megtűzdelt koncertfelvétele, még a The Space is szépen kiterjedt tesztszobánkban. Nyoma sem volt kihegyezettségnek, végig a melegebb tónus felé hajlott az előadása, ám a kellő izgalomról sosem feledkezett meg. Korántsem mondható el minden 200 ezer forint körüli állványos hangdobozról, hogy képes lekötni hosszú távon úgy, hogy idővel ne kezdjen az agyunkra mennyi a folyamatos teljesíteni akarásával, a GLE 30-at viszont nem igazán lehetett kihozni a sodrából. Halk háttérzenére is alkalmas, ahogyan biztosan remek lehet házimozi háttérsugárzójaként is, azonban kvalitásait az utóbbi esetben csak akkor próbáljuk ki, ha sokkal tágasabb nappalival rendelkezünk, mert a teljesítménye valós, és szűnni nem akaró.

Sztereó zenehallgatásnál szinte összenőtt az állvánnyal, csupán annyi a különbség, hogy ebben az esetben a basszus nem lent, hanem középtájt dorombolt. Igen, találó ez a jelző, mert a Canton kicsit cirógat, enyhén el tud andalítani, de természetesen csak akkor, ha azt az adott zene kívánja. Ennek eredményeképpen Clapton Rush fimzene albuma átadta a mozit teljesen alátámasztó feelinget, ahogyan a Queen Innuendo-jának változatos, de végig lemondó hangulata is megformálódott. Amikor a zenészek karcosabb gitárhoz nyúltak, akkor ő is elkezdett kicsit vicsorogni, könnyen felvette a tempót, és még a két lábdob diktálta tempó sem tűnt kihívásnak. Nem feltétlenül rockerfajta, de tényleg izgalmasan, és pergőn tálalta még annak a keményebb oldalát is, tehát a stílus kedvelői bátran próbálkozzanak vele, hiszen a Megadeth Angry Again-je is kellően dühös volt, talán még több lendületet is kapott, mint amennyi a felvételen van. Ez egyébként nem ártott neki. Komfortzónájába azonban továbbra is akkor került, amikor torzítatlan hangszereket kapott, az unplugged felvételeken sziporkázott, ahogyan a pánsíp is kézenfekvő volt számára, vagy Jan Garbarek hűvöskés szaxofonja. Amikor a dalban a szólóhangszer vette át a főszerepet, kiemelte azt, a többieket pedig finoman terítette köré, és a meghallgatása során egyre inkább az tudatosult bennünk, hogy a fizikai korlátait teljesen kinövi. Látatlanban bizony sokkal inkább egy termetesebb hangsugárzóra gondolnánk, de a mérnökök valamit nagyon ügyesen kifundáltak. Kellő izgalommal nyúlt itt is a dalokhoz, Diana Krall nem altatott el a harmadik szerzeménye után (ezer bocsánat a rajongóitól...), hanem adott hozzá egy olyan pluszt, ami sokkal tovább izgalmassá tudta tenni az előadó stílusát. Továbbra sem erőlködött, harsánnyá sem vált, inkább újabb fokozatba kapcsolt, ami ugyanolyan jól állt neki, mint a finomkodás, így klasszikus zenék terén ugyanolyan élvezetet nyújtott Paganini felvételein akkor is, ha csak a hegedűé volt a főszerep, és ez maradt, a nagyzenekar hirtelen bekapcsolódásakor is. Bírta is a terhelést, úgy szobahangerőn lendült be igazán, ahol egyetlen hiányosságként talán azt róhatjuk fel neki, hogy a magastartomány, ami egyébként nagyon tisztán és selymesen szólt, kicsit a háttérbe szorult, hiszen a 174 mm-es mélyközépsugárzó még komolyabban kezdte venni a dolgát. Ez nem zavaró egyébként, tulajdonképpen ízlés dolga, ami a saját elképzelésünkhöz igazítható egy könnyedebb, lazább karakterű hangfalkábellel.

Amennyiben lehetett volna beleszólásunk a külső megjelenésbe a tervezése során, akkor a mi kezünkben bátrabban rajzolt volna a ceruza, ugyanis a hangsugárzó külseje nem feltétlenül mutatja azt a tudást, ami belül rejlik. Ez a megoldás viszont azt sejteti, hogy a Canton is elégedett az új GLE sorozattal, és könnyen meglehet, hogy ismét, közel egy évtizedig nem nyúlnak majd hozzá. Ebben az esetben indokolt az átmeneti, divatos stílusjegyek nélkülözése, ami által nem hivalkodik, a klasszikus hangsugárzók küllemével rendelkezik, ami lényegében mindig is vonzó lesz.

Amikor valaki nem fél nagyban gondolkozni

A Canton GLE 30 tényleg képes levenni a lábunkról. Annak, akinek a kerete 200 ezer forint körüli, és szeretne átlagos, vagy annál nagyobb méretű nappalijába egy hatalmas kvalitásokkal, erővel és előadásvággyal megáldott állványos hangfalat, remek alternatíva lehet. Nem tapasztaltuk, hogy a zenei műfajok között válogatna, persze sokkal izgalmasabban tálalja a természetes szólamokat, mint az eltorzított hangjegyeket, de az utóbbi szerelmesei sem fanyaloghatnak. Ezáltal bizony tekinthetjük allroundernek, továbbá halkan is erőteljesen muzsikál, a hajtást pedig nagyon is szereti és bírja. A hallottak alapján teljesen elfogadott, hogy több évet kellett várnunk erre a sorozatra, hiszen az előd korántsem szerényebb kvalitásait kellett túlszárnyalni. Ez annyiban sikerült, hogy mindent kihoztak ebből a méretből és az árból, ami indokolja, hogy az esetében ne tekintsünk el az Ajánlott Vétel titulustól.

1 2

Következő oldal >