Cambridge Audio S70 házimozi hangfalszett teszt

2014. március 20., csütörtök, 08:05

Cambridge Audio audio házimozi hangfal hangfalszett Cambridge hangfal Cambridge S70 hangfal teszt hangfalszett teszt

Mostanság sorra érkeznek hozzánk a barátságosan árazott hangfalszettek és elektronikák, ami jó alkalom arra, hogy megnézzük, milyenek is a lehetőségek, mi az, amit ma reálisan elvárhatunk a pénzünkért. Ezúttal a Cambridge Audio legolcsóbb, álló frontsugárzós házimozi készletét, az S70 elnevezésűt vizsgáljuk meg.

Az olcsóbb hangfalak kínálata ma is hatalmas, mégis kevésről lehet tesztet találni. Ennek egyik oka, hogy a márkaképviseletek legszívesebben a felső kategóriás modelleket kínálgatják, abban bízva, hogy a jó hangzás majd sokakat elcsábít, nem csak a típus, de a márka irányába is. A belépő osztályba tartozóknál pedig, ha bármi hiba becsúszik, a kereskedő máris aggódni kezd, mi lesz, ha a vásárlók annak alapján általánosítanak?

Persze ezt mi megértjük, hiszen kaptunk már olyan levelet, amiben az írója azt kéri, a régi típus alapján tippeljük meg, milyen is lesz majd az új modell és érdemes-e azt megvennie.

A Cambridge Audio S70 nevű család egy kicsit más, mint amit megszokhattunk. A legtöbb gyártó kínálatában az olcsóbb típusok papírmembrános mély- és középsugárzót kapnak, selyem magassugárzóval, a drágábbak pedig alumínium, vagy valamilyen szövött anyagút, fólia, titán vagy valami más, hasonlóan különleges megjelenésű magassugárzóval. Vagyis, amikor egy hangfalra rápillantunk, már van valamiféle elképzelésünk arról, hogy az belépő kategóriás, vagy drágább. Mindezt a hangszórók kinézetére alapozva tippeljük.

A Cambridge Audio más utat jár. Legolcsóbb hangfalai hőkötött, műanyag szövet membránt kaptak, ami egyfajta huncut keresztezése a polipropilénnek és a kevlárnak. Ez ráadásul egy krómozott fáziskúppal is kiegészül. Az S modellekben a leginkább hétköznapi megjelenésű alkatrész a selyem dóm magassugárzó. Ám az egyszerű külső alatt még itt is egy szokatlanul költséges megoldás, egy neodímium mágnes található.

Ezek után vessünk egy pillantást az S sorozat áraira és a magasabb kategóriába tartozó AERO modellekre, amik papír membránok sokaságát vonultatják fel. Akad ezek után még valaki, aki külcsín alapján szeretné megtippelni, melyik drágább és melyik az olcsóbb hangfal? Ugye ennek már semmi értelme nem volna?

S70, S50 és S30

Cambridge Audio S70 hangfal A tesztelt házimozi készlet sztereó részét az S70-es álló hangfalpár adja, aminek műszaki alapjai az S30-as típusban keresendőek. Bizony! Ez az álló hangfal nem is létezne, ha a korábban megjelent S30 nem kap rengeteg elismerést. A közel 1 m magas doboz egy hagyományos, selyem magassugárzót és két, 130 mm-es, fáziskúpos, szövet membrános hangszórót tartalmaz, amik a mély- és középtartományért felelnek. Alkata karcsú, alig 16 cm széles és 24 cm mély. Igaz, ehhez még hozzátesz egy keveset a talp, ami nem csak akusztikai szempontból hasznos, de azért is, mert stabilabbá teszi a dobozokat. Külcsín terén a Cambridge Audio bátran, sőt büszkén vállalja a doboz alacsony árát, illetve azt, hogy ennyiért nem lehet drága furnérral borítani a dobozt. Az előlap egyszerű, matt műanyag, az oldallapok pedig a dobozon körbefutó és a talp közepén illesztett fóliát kaptak. Az összkép kimondottan jó, pontosan azért, mert nem kíván sok-százezres csodának tűnni. Az egyszerű vonalak és a nagy felületek miatt kimondottan büszkén áll előttünk.

Az S50 típusú center hasonló megoldásai, egy pillanatra a Sony ?80-as években készült tévéit juttatták eszünkbe. -link- A hangszórókészlet az S70-ben látotthoz hasonló, de a mély/közép hangszórók csak 9 cm átmérőjűek. Ez persze azt is jelenti, hogy az ebből épült rendszerrel nem lehet 40-50 m?-es nappalikat csordultig tölteni hanggal. Az S70 hangfalszettnek a tipikus, 20-30 m?-es szobákban lesz megfelelő helye, viszont az alig 12 cm magas és 43 cm széles dobozt könnyű elhelyezni. Nagyjából akkora, mint egy átlagos sztereó erősítő.

Mint minden hangdobozt, ezt a centert is leginkább állványon, vagy oldalt és hátul is nyitott, lehetőleg masszív szekrényen elhelyezve érdemes használni. Szekrény belső polcára (természetesen ajtó nélkül értve) nem ajánljuk egyetlen hangfal elhelyezését sem, de mivel tudjuk, hogy sokaknak csak erre van lehetősége, mindenképpen szeretnénk néhány megjegyzéssel élni. Amennyiben a hangfal mögött a szekrénynek vékony hátlapja van, az könnyen berezonálhat. Ez különösen az olcsóbb, szegelt hátfalú (IKEA) bútorokra igaz. Érdemes lehet a hátlap rögzítését kicsit megerősíteni, több (de nem vastagabb) szöget felhasználva, esetleg faragasztóval is rögzítve. Ha így teszünk, előbb gondoskodjunk a kábelezéshez szükséges nyílásokról! Szintén segíthet, ha a hangdoboz és a hátlap közé beteszünk egy kis felgöngyölt vatelint (hangdoboz töltetet) vagy szivacsot. Ha a hangdoboz reflexnyílása a hátoldalán van, esetleg hasznos lehet annak bedugózása, illetve mindenképpen használjunk valamilyen akusztikai elcsatolót. Ha mást nem, legalább a gyárilag is mellékelt gumilábakat!

A szett utolsó eleme az S30 típusú állványos hangdoboz, ami a háttérsugárzó szerepét tölti be, de önálló, sztereó hangfalpárként is megvásárolható. Ennek hangszórókészlete ismét csak az előbbiekhez hasonló, ám 11,5 cm-es mély/közép membránmérettel.

Halljuk!

A meghallgatások során használtuk a Denon AVR-X2000 és a NAD T 757 házimozi erősítőket, illetve a sztereó tesztekhez a Cambridge Audio Topaz AM5 és a NAD veterán 3020i erősítőket is. A házimozi teszt elején Audyssey korrekciók nélkül, majd később azokkal együtt is meghallgattuk a készletet. A rendszer karakterét megvizsgáltuk a PSB SubSeries 125 aktív mélyládájával és 5.0 módban is.

Az első dolog, amit a rendszer elárult magáról az, hogy nagy légterű szobákba az S50 center nem ideális választás. A Drive autós üldözései alatt a középső csatorna nem volt elég húsos, a helikopter hangja pedig néha már túlzottan élesnek tűnt. Ezt az Audyssey használata, illetve a kézi jelszint beállítás sem tudta teljesen orvosolni. Nem vitás, hogy ez a szett 30 m? alatt tud igazán nagyot alakítani. A második benyomás már sokkal pozitívabb volt. A lövések hangja egészen fantasztikus. Nem csak az első, de a második és harmadik dörrenésre is összerezzen a hallgató. Ebben persze az álló frontoknak és az erősítőnek is nagy szerepe van. Ilyen árú rendszertől még csak hasonlót sem vártunk volna. A filmes próbák alatt több alkalommal is megigazítottuk a hangfalakat. Bár éreztük, hogy a rendszer szeretne az átlagnál finomabban zenélni, a tologatás azonban nem vitt közelebb a célhoz. Végül a hangfalkábelek cseréje volt a megoldás. A közepes árú, nagy keresztmetszetű, hagyományos szerkezetű réz kábellel a hang nem tudott kibontakozni. A vékonyabb, de tömör vezetőjű kábel pontosabb, a nagyobb keresztmetszetű, fonott kábel pedig selymesebb, lágyabb, szerethetőbb hangot biztosított. Ezt azért is tartjuk fontosnak, mert az alacsony árú hangfalak sokszor méltatlanul gyenge minőségű kábelekkel vannak bekötve, így esélyt sem kapnak, hogy megmutassák, mire is képesek igazán.

Visszatérve az elektronikák körüli beállításokra, ha a frontokat kettős erősítéssel használjuk (számos mai házimozi erősítő képes ilyesmire) mind a sztereó, mind a házimozi húsosabb, teltebb és picivel ütősebb lesz. Ha egy aktív mélyládával is kiegészítjük a rendszert, akkor kicsivel több dinamikát és persze jóval több basszust kapunk. Összességében a Denon dinamikája és az S70 gyorsasága nagyon jó párosításnak tűnt. Az álló frontok miatt a hozzá nem értők azt gondolhatják, hogy kisebb helyiségekben a mélynyomó mellőzhető, de ez súlyos tévedés. Szubláda nélkül a legkiválóbb alkotóelemekből összeállított házimozi rendszer is csak félkarú (és félszemű) óriás.

Később, zenével kóstolgatva is elégedettek maradtunk, házimozi erősítőhöz képest jól szólt a rendszer. Persze elsősorban könnyűzenei felvételekkel, miközben a klasszikus zenékkel egy cseppet zavaros volt egyes hangszerek hangja. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a Denon AVR-X2000 erősítővel ez a szett nagyon érdekes!

A teszt második felében a zenére koncentráltunk, sztereó elektronikákkal. A NAD 3020i erősítőt a Cambridge Audio DacMagic Plus-ra kötve, ezt előfokként használva, a rendszer sokkal többet nyújtott, mint amit vártunk. Bár a külső DAC értéke önmagában a hangfalakénak kétszerese, a jó hangot nem lehet egyedül annak számlájára írni. A Pink Panther szinte zseniálisan szólt. A fúvósok kellemesen meleg karakterűek, a magasak az árnak megfelelőek, ha úgy tetszik klasszikusan hifisek. Trentemoller ? Vamp című felvétele ugyan egy kicsit lágy, de a teret szépen átjáró mélyekkel szolgál. Ha szokásosnál jobban meghajtjuk a rendszert, akkor feltűnik, hogy miközben az erők nőttek, a fegyelem nem bomlott! A karcsú doboz és a kis felületű mélysugárzók sajnos nem képesek nagy hatékonysággal lejutni a legalsóbb frekvenciák közé, amit a gyártó megpróbált a reflexcsővel kompenzálni. Ez ugyan önmagában nem erősíti zavaró mértékben a hangolt frekvenciát, az alatta és felette tapasztalható halkulás azonban sejteti, hogy ez a doboz zártként maximum a józanabb hallgatókat győzné meg, a mélyekre éhező fiatalokat biztosan nem. Vagyis azokkal a mai felvételekkel, amikben az előadó a mélyhangokkal széles tartományban dolgozik és nem csak egyhangú pufogásként használja őket, az S70 sajnos nem fog brillírozni.

Visszatérve a teszteléshez, a klasszikusok közül a Dave Brubeck Quartet zenéivel tisztességes és pontos, Diana Krall Glad Rag Doll-ja hatalmas élmény! Kedvenc ?rendszer dicsérő? Tori Amos felvételünk, az A Sorta Fairytale pedig már szinte zseniális. Hiába, az S70 szeret a közép és magastartományra is hangsúlyt fektetni.

Újabb basszus próbát tartva, a Daft Punk aktuális lemezéről, a Doin' it Right-tal elegendő mélyet kapunk, bár az egy egészen picit pufogós karakterű. Fever Ray lemeze sokkal kevésbé mesterkélt, mint más típusokkal, néhány jobban sikerült Madonna felvétellel pedig ismételten, szinte briliáns. Majd jött Moloko válogatás lemeze, ami sok drága hangfalon szinte hallgathatatlan, most azonban nagyon is élvezetes.

A mélyekkel kapcsolatos elégedetlenségünk inkább csak azoknak szóló figyelmeztetés, akik kimondottan egy basszus bombát szeretnének, és ezért keresnek álló hangdobozokat. Ennek a hangfalnak sokkal intellektuálisabb a hangzása, mint legtöbb konkurensének.

A sztereó tesztben természetesen kihasználtuk a lehetőséget, hogy meghallgassuk a rendszert a Cambridge Audio legolcsóbb erősítőjével is. Ennek eredménye azonban nagyon vegyes lett. Bár derekasan küzd a kis elektronika, hogy a lehető legjobb arcát mutassa, ami barátságos mélyekben is megmutatkozik, a zene komplexitását ugyanakkor nem tudja úgy közvetíteni, ahogyan azt szeretnénk, ahogyan azt az S70 megérdemelné.

Vissza is tértünk még pár körre a NAD és a DacMagic kombinációra és meghallgattunk még néhány felvételt.

A Queen -féle Another One Bites the Dust című dala kicsit távoli volt, Toto klasszikusan hifis karakterű. Vagyis minőségiek, de varázslat nélkül. Végül, több napi hallgatás után, a szokásosnál jóval lassabban, de kezdett kialakulni valamiféle általános vélemény a Cambridge Audio hangfalairól.

Ítélet

Nehéz röviden összefoglalni az S70 és az erre alapozott házimozi készlet karakterét. A rendszer nagyon igyekezett a lehető legtöbb részletet megmutatni, ami sokaknak tetszeni fog. Házimozi terén a NAD T 757 társasága természetesen jó eredményeket hozott, de ennél sokkal inkább érdekes, hogy a jóval olcsóbb Denon AVR-X2000-rel is remekelt. A hangsúlyos középtartomány miatt egy Michael Bay filmmel talán nem lesz bombasztikus, de a párbeszédekre nagy hangsúlyt fektető művek sokat profitálhatnak az S70 karakteréből.

Mint minden hangfallal, az S70-nel és az ebből felépíthető szettel szemben is reális elvárásokkal kell szembeállni. Ezen túl azt is tudnunk kell, hogy milyen feltételek mellett képes egy rendszer saját legjobbját hozni. Jelen esetben azzal kell tisztában lennünk, hogy az alacsony ár ellenére, ezek a hangfalak megérdemlik az alap kategória feletti erősítőket! Tesztünkben a Denon AVR-X2000 remekelt házimoziban, míg sztereóban a NAD T 757 és az öreg 3020i erősítők mutatták meg igazán, hogy milyen lehetőségek is rejlenek egy pár Cambridge Audio S70-ben.

Az S70, házimozi és sztereó szerepkörben egyaránt érdekes karakterű, talán kicsit megosztó. Saját árkategóriáját felülmúlva igyekszik többet és jobbat mutatni, finomságban, részletvisszaadásban és gyorsaságban. Más, hasonló árú hangfalak után könnyű megszeretni, mégis van annyira karakteres, hogy elfogadható, ha valaki testesebb, egyszerűbb hang reményében, mást választ.

1 2

Következő oldal >