Bowers & Wilkins 606 S3 állványos hangfal teszt

2023. december 13., szerda, 17:45

Bowers Wilkins BW audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal BW hangfal Bowers hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt BW hangfal teszt Bowers hangfal teszt

A Bowers & Wilkins, azon belül is a 600 Series mindig is nagy népszerűségnek örvendett azok körében, akik a megfizethető kategóriában keresgéltek audiofil jegyekkel felvértezett hangfalat. Három éve mutattuk be a jubileumi Anniversary Edition változat tagjait, most pedig jöjjön az S3, annak is egyik állványos tagja, a 606 S3!

Jöhet a harmadik menet?

A Bowers & Wilkins vadonatúj 600-as sorozatából természetesen összeállítható komplett házimozi, sőt beépíthető hangszóró is található, amiből elég komoly multiroom rendszert is kiépíthetünk, de mi maradunk ezúttal is a hagyományos sztereó zenehallgatásnál. A 600 S3 széria folytatja az előd által kitaposott utat, azonban számos fejlesztést is bevetettek, amelyek nem csupán az alkotóelemeken, hanem a külsőn is nyomot hagytak. Maradtak az egymással párhuzamos oldallapok, a letisztult forma, az igényes megépítési minőség és megjelenés, a fehér, fekete vagy tölgy színű kivitel, tehát az utóbbi időben már bevált megoldásokat preferálták, amit mi nem bánunk, a márka rajongói pedig biztosan örülnek neki.

A 606 S3 a család nagyobbik állványos darabja, aminek mágnesesen rögzíthető védőszövete mögé két darab hangszórót helyeztek el, a korábbiaknál közelebb egymáshoz, így biztosítva az egységesebb hangképet és nagyobb térhatást.

A 25 mm-es magassugárzó vadonatúj típus, ráadásul titánból készült, a korábbi alumíniummal ellentétben. Védelméül fix fémrács szolgál, ami amellett, hogy mutatós, akusztikailag semleges is, ráadásul a 700 Signature szériában már bevált.

A titán alkalmazása mellett azért döntöttek, mert a hangfalcsalád szeretne még jobban megfelelni az egyre nagyobb számú hálózatképes erősítők elvárásainak, pontosabban jobban illik azok hangkarakteréhez.

Alatta 165 mm-es Continuum mélyközép hangszóró van, aminek összetétele továbbra is hétpecsétes titok, az viszont biztos, hogy maga a membrán kompozit szerkezetű, a porsapka szivacsból van, ami csökkenti a vibrációt. A gumiperem eddig is bevált, ahogyan az alumíniumkosár is, de maradt a hullámvezető és a nagyméretű mágnes is.

A reflexkimenet továbbra is hátul található, ahogyan a dupla, ezúttal vízszintesen elhelyezett bemenet is, ezeket egyenesen a 700 Series inspirálta, ahogyan a keresztváltó új bypass kondenzátorait is.

A reflexnyílást újratervezték, szinte a magassugárzó mágneséig érő cső van mögötte, és mellékeltek hozzá szivacsot, mint már korábban is. Ezzel szűkíthetjük a kimenet átmérőjét, de teljesen zárttá is alakíthatjuk. A 606 S3 állványos hangdoboz, tehát vásárolható hozzá külön az is, de most már nem csupán rátehető, hanem rögzíthető is, hiszen az alján furatok találhatók. Lényeges fejlesztés ez is, pedig apróságnak tűnik, de általában ez a megoldás a használat során hallható változást tud eredményezni.

Hozzánk a fehér előlapú, tölgy színű változat érkezett, ami igencsak mutatós. Az illesztések pontosak, a kivitelezés abszolút megfelel a kategóriában elvártaknak, a Continuum világos membránja és a magassugárzó fényes rácsa is jól néz ki együtt, de akinek esetleg ez sok, az helyezze fel a mágnesesen illeszthető védőszövetet, ami kellemes, kissé skandináv beütésű látványt nyújt.

Maga a hangfalpár a megfizethető kategóriába tartozik, még akkor is, ha majdnem 400 ezer forint az ára. Az előd bő negyedmillió volt, de azóta eltelt 3 év, túl vagyunk egy pandémián, és az infláció sem elhanyagolható. Az állvány ezekhez viszonyítva is azért kicsit borsos szerintünk, ezért mindenképpen érdemes együttes meghallgatásuk a vásárlás előtt, aztán mindenki döntse el, hogy azzal együtt viszi-e haza a 606 S3-at. Mi kihagytuk ezt a lehetőséget, hiszen a márvány állványunk mindig tökéletes stabilitást nyújtott, hozzá jött a csöves kimenetű CD-lejátszónk, Naim streamerünk, valamint Parasound elő-végfokunk, és QED kábeleink, de hozzá kategóriában jobban passzoló Pro-Ject erősítővel is kipróbáltuk a hangfalat.

Amikor egy hangfal szépen néz ki és szépen is muzsikál

A Bowers & Wilkins történetében mindig is nagy szerepe volt a megfizethető ársávban található, normál méretű állványos hangfalaknak, ezért a 606 S3 tervezését most sem vehették félvállról, sőt kitüntetett figyelmet kellett fordítani rá. Az előd nagyon jól szerepelt nálunk, apróbb hibái ellenére kategóriájának egy szívből ajánlott vétele volt, hiszen megjelenésében és előadásában is látványosat produkált. Az új hangfal a külsejét tekintve már megnyert minket tölgy oldalfalaival, fehér előlapjával, mutatós hangszóróival, így már "csak" az előadással kellett bizonyítania.

A B&W ebben az esetben is nagy súlyt fektetett a magasszekcióra, azonban az újdonságként alkalmazott titán dóm amellett, hogy hozta a cég alapkarakterét, mást is nyújtott. A folyamatosan érzékelhető tisztaság és pontosság mellett valami simulékonyság is rejtőzött végre ebben a tartományban, ami nagyon is jól jött a számára. Az akusztikus gitárok kevésbé voltak karcosak, gördülékenyebben mozogtak az ujjak rajtuk, egyszóval játékosabbak lettek. Knopfler társait is hagyta kibontakozni, a dobos kávára ütése is precízebb, ugyanakkor lazább lett. Az énekes veszített picit az erejéből, ami szintén nem hátrány, mert a karcos tónusból sikerült kerekebbet, gömbölyűbbet varázsolni úgy, hogy az érthetőségéből semmit sem veszített. A magas és mélyközép hangszóró közelebb ültetése tehát már ekkor jelentőséggel bírt, és az alkalmazott technológiák előnyét is egyértelműen lehetett tapasztalni.

Hiába adott meg a gyártó átlagos érzékenységet, ami által 40-50 watt is elég lehet a hangdoboz meghajtásához, a valódi arculatát csak akkor tudta megmutatni, ha mögötte érezhető erő állt. Mi több erősítővel is próbálkoztunk, így került terítékre az egyik Pro-Ject integrált, ami lazán meghajtotta, de a maximumot nem volt képes belőle kihozni. Az AVM all-in-one készülékével már sokkal többet produkált, Parasound párosunkkal pedig még többet. Kategóriájában ezzel nem kicsit emelkedtünk a B&W fölé, de nem is feltétlenül az a mérvadó, hiszen a teljesítményét nem igazán használtuk ki. A lényeg az, hogy ne a wattszámokra menjünk feltétlenül, hanem a kellő tartalékokkal rendelkező végfokra, aminek karaktere stabil, analógos jellegű.

A Continuum membránnak ugyanis kell a hajtás, akkor fog igazán megmutatkozni a rengeteg előnye, amelyek közé tartozik a pontos, határozott, de nem tolakodó mélytartomány is. A mellékelt szivacs nem hiába van a dobozban, bátran kísérletezhetünk velük. Szükségét akkor éreztük a használatának, ha kicsit helyszűkében szenvedtünk, vagy polcra helyeztük a hangfalakat, de a megfelelő természetesen az volt, ha állványra tettük és szépen hagytuk dolgozni a basszreflex rendszert. A 606 S3 szerette maga körül a teret, de a legjobban akkor volt képes zenélni, ha relatíve közel, úgy egy méterre helyeztük el őket a hátsó faltól. Ilyenkor a basszus megerősödött, de még nem kenődött szét, hanem stabilan szólalt meg, szép maradt a lecsengése, és oda is tudott ütni, ha az kellett. Persze Slayerhez vagy Megadethhez továbbra is túl finom maradt ekkor is, viszont a tempó megvolt, és egy mélyládával kiegészítve igazi allrounder válhat belőle. Most viszont ezt nélkülözve hallgattuk tovább a hangfalakat, ami Tori Amosnál kellő melegséget és zenei mélységet nyújtott, és gördülékenyen szólaltatta meg a tartalmas szerzeményeket. Az énekesnő hangja nagyon tiszta volt, de a zenekarának tagjai is hasonló szerepet töltöttek be. A nívós, és félvállról nem vehető könnyűzene befogadható volt, ugyanakkor megtartotta komolyságát és mondanivalóját is.

A 606 S3 gyors és játékos, odafigyelt minden részletre, mi pedig rá, mert nagyon is sokat tudott adni. George Michael nyolcvanas években írt dalai kategóriájában igazi varázslatot voltak képesek nyújtani, megmaradt a sok visszhang, a hangszerelés összes apropója, a téma mondanivalója, amihez hozzájárult az apróságok feltárása, és ezek egységgé való kovácsolása is. A nagybőgő kicsit elbújt a háttérben, ezért inkább a finomsággal és a tapintattal igyekezett termetéből adódó hiányosságaiért kárpótolni minket, a lényeg pedig az volt, hogy ezek által nem volt mérvadó hiányérzetünk. Hallottuk ugyan már mélyebbről feltárulni ezeket a számokat, de jöttek egymás után a dalok, és ennél a műfajnál ez a lényeg.

Komolyabb jazzen sem tapasztaltuk azt, hogy a 603 S3 erőlködött volna, hiszen maradt nagyon pontos, kategóriájában roppant tiszta és egységes. A mélyszekciót akkor tálalta megfelelően, ha az külön szólalt meg, tehát favorizálta a szólistákat, de a csapatjátékra sem lehetett egy rossz szavunk sem. Dallamos volt Petrucciani koncertjén, Marcus Millernél képes volt a dögösség javát átadni, és a Toto jazzrockjánál is csak a hangerőt kellett ahhoz megemelnünk, hogy a hangfal lazán betöltse a 20 m2-es szobát lendületes, tempós zenével. A basszus továbbra sem tudott egyértelműen kimagaslót nyújtani, de a tisztaság és a kiegyensúlyozottság elfeledtette velünk ezt.

Elektronikus zenén ezek az adottságok még jól is jöttek, hiszen eleve azokat halkan vétek, vagy inkább felesleges hallgatni. Ilyenkor a 606 S3 szinte sziporkázott, még jobban megmutatta a remek magassugárzó sajátosságait, és a középtartomány is még lelkesebbé vált és a basszusszekció is rendesen beindult. Annak, aki szimplán jobban el akar merülni a Tangerine Dream vagy a Yello sajátosságaiban, a Kraftwerknél pedig beverni a cölöpöt, akkor nem állhat semmi az útjába. Modernebb, egyértelműen kommerszebb és egyszerűbb szintetizátor és dobgép alapú zenéknél meg egyszerűen brillírozott, tehát a felelőtlenebb műfajt csuklóból volt képes kirázni, csak a hangerővel ne spóroljunk!

Shirley Bassey előadásánál a női énekhang zseniálisan tiszta és érzéki volt a precizitása mellett, és a hangfal bejáratásával, valamint az elektronikák bemelegedésével ez még jobban fokozódott. Korábban tapasztaltuk ennél a sorozatnál azt, hogy a magastartomány túlzóvá válhat, és a gyártó még magasabb kategóriájú modelljeinél ez manapság is gyakran előfordul, itt viszont a titán dóm és a köré épített technológia ezt képes volt az egészséges határok között tartani. Szimfonikus zenén és szobahangerőn nála is maradjunk meg, már csak a termetéből adódóan is, a kevésbé komplex és vehemens szerzeményeknél, de rendesen meghajtva, vagy újra kiemelve, kellő stabilitással, erővel és analógos jelleggel megáldott erősítővel nagyzenekarral sem fog elvérezni, csak a fizikumát nem tudja levetkőzni, ami nem egy eredendő bűn. A Bowers & Wilkins ezúttal is a tisztaságot és pontosságot vette pártfogásába, abba pedig ez nem férhet bele teljes értékűen, legalábbis ebben a méretben.

Összegzés, végszó

A Bowers & Wilkins 606 S3 egy nagyon jól kitalált hangfal lett. Megőrizte elődje erősségeit és legfőbb jellemvonásait, amit sikerült tovább finomítani. Az alsótartományból ennek köszönhetően némileg veszített, de jelentős hiányérzettel nem kell számolnunk. Vagy inkább állítsuk azt, hogy mindezért kárpótolt minket az kategóriájában kiemelkedő tisztaság és részletezőképesség? Nos, B&W rajongóknak biztos, hogy nem fog csalódást okozni, de azoknak sem, akik csak a segítségével szeretnének megismerkedni a gyártóval. A 606 S3 szépen néz ki, és ugyanilyen szépen zenél. Némi dögösséget még el tudtunk volna képzelni, ami egy határozott karakterű erősítővel kárpótolhat minket, de a hangsúly továbbra is a levegős, nagy teret betöltő, finom és lelkes előadáson fog maradni, ami elsősorban az új hangszóró technológiák együttesének köszönhető, ami nagy valószínűséggel olyan karriert fog befutni, mint korábban a kevlár vagy a szénszál.

1 2

Következő oldal >