Bose SoundTouch vezeték nélküli hangrendszer teszt

2015. november 3., kedd, 09:10

Bose audio hangfal hangszóró hangrendszer multiroom Bose hangfal Bose multiroom multiroom rendszer multiroom hangrendszer hangfal teszt hangrendszer teszt multiroom rendszer teszt Bose hangrendszer teszt

Mai cikkünkben olyan cég hangrendszerét mutatjuk be, kinek termékei főleg méretüket meghazudtoló, nagy teljesítményüknek köszönhetően váltak világhírűvé. Igen, a Bose-ra gondolunk, és most egy, a saját ideológiájuk szerint kialakított multiroom rendszert ismerhettük meg.

Egyetlen doboz, és le van a gond

Manapság szemrebbenés nélkül veszünk tudomást arról, ha valami úgymond "integráltan", egybeépítve ad nekünk megoldást akár szolgáltatás, akár fizikai megjelenés tekintetében. Így a Bose által kialakított koncepció, miszerint egy szobába egy doboz elhelyezésével letudhatjuk a hangrendszert, kétségkívül meggyőző, bár nem forradalmian új elgondolás. Objektív megközelítéssel viszont kijelenthető, hogy ez a koncepció kellően letisztult, egyszerű, és felhasználóbarát ahhoz, hogy bárki kezelni tudja, az unokáktól a nagyszülőkig. Ötven évvel ezelőtt, a sztereózás hajnalán sem a mindenfelé szétdobált, virtuális hangmezőt reprodukáló műszaki csodák képviselték az ipar húzóerejét, hanem az egybezsúfolt, komód nagyságú bútorba egybeépített hifi komponensek. Ez a jól bevált, ősi recept mindössze annyit változott 2015-re, hogy a hangrendszer már nem könyvszekrény nagyságú: akár kenyérpirító méretű is lehet, és ha ilyen kompakt dobozkákat helyezünk el otthonunk különféle pontjain, akkor hangfalkábel nélkül is gondtalanul vezérelhetjük őket okostelefonunkról. Nos, ezzel sikerült is összefoglalnunk nem csak a SoundTouch, hanem összességében a multiroom rendszerek alapját.

A Bose megoldása tehát: egyetlen készülékházba építette a hangszórókat, erősítőt és a vezeték nélküli hálózati adaptert. Mindehhez tervezett egy csinos, mobileszközre és számítógépre egyaránt telepíthető szoftvert, melynek segítségével olyan finomságokhoz férhet még hozzá a felhasználó, mint internetrádió, Spotify, Deezer és persze a vezérlésre használt mobileszköz memóriáján lévő, saját zenék. Mi három komponenst (tudásukat tekintve akár zónajátszóknak is nevezhetőek) próbáltunk ki a SoundTouch termékcsaládból, nevezetesen a 10-es, 20-as és 30-as hangrendszereket, melyek leginkább teljesítmény, fizikai méret, illetve árcédula tekintetében térnek el egymástól. Szolgáltatásaik között nem csak online kliensek találhatóak, hanem pl. Bluetooth-vevő funkció is. A vezeték nélkül párosított, küldő fél jelét képesek szétosztani egymás között - hangminőség szempontjából nem a legjótékonyabb megoldás, de kétségkívül sokat javít a felhasználói élményen.

Hosszasan lehetne még sorolni, hogy mi mindent tud a Bose vezeték nélküli rendszere, de a komoly multiroom érdeklődőknek azt sem árt tudni, hogy mit nem tud. Példának okáért a legfrissebb generáció nem tartalmaz AirPlay modult, jóllehet, a mobileszközünkön tárolt zenei könyvtárat így is látja a Bose applikációja. Valamint (és ez valós hiányosság a versenytársakhoz képest) noha rendelkeznek AUX bemenettel, a rájuk kötött forráseszköz hangjelét nem hajlandóak szétosztani egymás között a zónajátszók. További érdekes tulajdonság, ami nem feltétlenül hiány, inkább csak tény: a SoundTouch hangrendszerek hat programhelyet képesek eltárolni. Magyarán, ha az internetrádiót vesszük, kedvenc állomásainkból hatot tudunk beállítani, ha ennél többet szeretnénk, akkor vagy rá kell keresnünk a listán kívül eső műsor nevére, vagy felül kell írnunk valamelyik korábban betáplált programot (sok esetben viszont az is egyfajta megoldást jelenthet, ha a kezdő menü legtetején lévő, "Előzmények" opcióba lépünk).

A mágikus hatos ráadásul folyamatosan előttünk díszelgett, a mobil applikáció baloldali, szép mérettel megáldott oszlopában. Bárhova navigáltunk, a vaskos számok minduntalan ott ácsorogtak, Biztos hogy sokaknak szimpatikus ez az orientált és tudatos módja a műsorokhoz való hozzáférésnek, de lássuk be, egy felhasználó által szerkeszthető, virtuális listával is meg lehetett volna oldani a programok tárolását. A SoundTouch készülékek mindegyikén elhelyeztek egy billentyűzetet, ami ugyancsak magába foglalja a 6 programhelyet. Ez a megoldás egyfelől jó azoknak, akik pusztán műsorváltás miatt nem szeretnék a mobiltelefonjukat megkeresni, feloldani és az applikációt elindítani, nekik nyilván sokkal könnyebb a zónajátszón lévő gomb lenyomása. Mindent összevetve, szerintünk egy hangerőszabályzó és egy ki/bekapcsoló billentyű önmagában elegendő lett volna a Bose eszközeire, de így legalább bizonyos szempontból egyedinek számít, amit létrehoztak. Most viszont lépjünk tovább, mert sok mást is nyújtanak még a Bose hangrendszerei!

A zónajátszók

Mindhárom dobozkából kölcsön kaptunk 1-1 darabot az Extreme Audio jóvoltából, hogy saját környezetünkben, szerkesztőségben is közelebbről, ráérősen ismerkedhessünk velük. Csomagolás tekintetében nem vitte túlzásba a Bose, teljesen hétköznapi, vékony falú kartonba rejtette eszközeit, melyben a készülékeket tojástartó rekeszre emlékeztető, masszív papír falak védték a szállítás közben fellépő, esetleges fizikai behatásoktól.

A SoundTouch zónajátszók fehér és fekete színben készülnek. Először a legkisebb, 10-es típust csomagoltuk ki, mely a nagyobb testvéreitől eltérően nem tartalmaz OLED kijelzőt és egyéb fizikai adottságaiban is lényegesen kisebbnek számít. A SoundTouch 10 nem a szobadísznek számító műszaki berendezések világát képviseli, inkább csak egy használati eszköz, aminek áramot adunk és hagyjuk, hogy végezze a dolgát: nyugodtan lerakhatunk a műhelyünk egyik felső polcára, a fürdőszoba rejtett sarkába, vagy a hálószobánkba, az éjjeliszekrény környékére.

A SoundTouch 20 a kistesóhoz képest majdnem kétszer nagyobb mérettel büszkélkedhet, ugyanakkor az oldalán és tetején végighaladó, sűrű textúrának és sima, letisztult felületeinek köszönhetően jóval elegánsabb, mondhatni "nappali-barátabb". A SoundTouch 10 zavaró műanyagsága a nagyobb modellek esetében feledésbe merült, ráadásul a 20-as típus 18 x 30 x 10 centis méretéhez társuló 3,2 kilogramm, izmos belvilágra engedett következtetni. Ezt a készüléket már szerénykedés nélkül el lehet helyezni egy kicsivel tágasabb, esztétikusabb környezetben is. Ráadásul nem bumfordi kocka, hanem keskeny, ívelt falú téglatest dobozról beszélünk, így minden szempontból kecsesebb, diszkrétebb megoldás pl. a hagyományos passzív hangfalakhoz képest. Egyébiránt az előlap közepébe ágyazott OLED panel (a 20-as és 30-as típusokon alkalmazott extra) azon adottságai közé tartozott, melyekkel kivívta elismerésünket a Bose rendszere. A kiváló kontrasztarány és az informatív feliratok tették hasznossá kis kijelzőjét, ezzel és a mindhárom modellhez mellékelt, infravörös távvezérlővel valamilyen mértékig tényleg mellőzhettük az applikáció használatát.

A SoundTouch 30 mellett szinte eltörpültek kisebb testvérei. Ugyan külsőleg diszkrétnek tűnt, mégis alaposan megizzasztott minket, míg bevittük dobozát az irodába. 43 x 25 x 18 centis méretéhez képest bődületes, 11,7 kilós tömege vélhetőleg a komolyabb teherbírású hangszórókészlet és a szükségszerűen nagyobb kapacitású tápegység eredménye. Szavak és vizuális fennhéjázás nélkül is egyértelműen éreztette velünk, hogy ő egy igazi monstrum, egy erőgép. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit fog produkálni ez a súlyos doboz - a Bose már több ízben is kifejtette szakértelmét, ha apró méretből kellett nagy hangot csiholni. Utóbbira alapozva akkor sem csodálkoztunk volna, ha a SoundTouch 30 akár egy tornatermet betöltő teljesítményt produkál. Nyomban neki is álltunk, hogy ezt kiderítsük.

Beüzemelés, meghallgatás

A Bose rendszerének egyik legnagyobb pozitívuma, hogy telepítése tényleg gyerekesen egyszerű. Hogy lépésről lépésre haladjunk, először csak egy zónajátszót kapcsoltunk be. Első körben le kellett töltenünk az ingyenes segédprogramot, majd elindítani a keresőt, mely rövidesen észlelte az üzemképes SoundTouch eszköz IP címét. A szoftver rögvest "átvette az irányítást" a doboz fölött, valójában az installációra szánt idő döntő hányadát a frissítés automatikus letöltése és telepítése töltötte ki. Ha már szóba került az applikáció: piros pontot érdemel kiváló sebessége. Ujjmozdulatainkra azonnal előugrottak lentről és oldalról a különféle rejtett menüsávok, ugyanakkor a listákon belüli gördítés is szép simán, mondhatni "olajozottan" történt, utóbbi persze részben a teszteléshez szánt mobiltelefon (iPhone 5S) érdeme is volt. Néhány apróság (beleértve a korábban említett, 1-től 6-ig skálázott oszlopot) csak ránézésre, a használat első fáziságban még az ügyetlenség érzetét keltette, de hosszú távon meg tudtuk szokni a SoundTouch alkalmazás-felületét.

Miután mindhárom eszköz csatlakozott helyi vezeték nélküli hálózatunkra, kezdetét vette a hallgatózás. Cikkünk szereplői nem klasszikus értelemben vett hifi rendszerek, hanem multiroom komponensek. Ennél fogva más szempontok alapján kellett róluk véleményt formálnunk, leginkább aszerint, hogy alkalmasak lehetnek-e egy komplett ház betöltésére.

Valamennyi SoundTouch eszköz karakterét egyértelműen Bose-os stílus jellemezte, így aztán ütős, kemény basszusokat, dinamikus és megfogott közepeket és élénk, bátran kiöntött magas frekvenciákat kaptunk. Mindazonáltal a legkisebb, 10-es típus hangminősége nem tűnt jobbnak az átlagosnál, erős dobozhangot produkált már közepes hangerőn is. Tény, hogy nem szerénykedett az alsó frekvenciákkal, viszont műanyag házikója hamar jelezte felénk a basszusok által okozott, erőteljes elszíneződést. Így őt tényleg csak moderált jelszintű, háttérzenei aláfestésre ajánljuk olyan helyiségekben, ahol a felhasználó "csak valami szóljon" szinten szeretne zenét hallgatni.

A kezdeti csalódás után következett az éles váltás, jobban mondva őszinte meglepetés. A SoundTouch 20 első felhangosításakor bő fél percig csak szájtátva ültünk, és végre valahára feltehettük a klasszikus kérdést: "ez vajon hogyan szólhat ekkorát?" A trió középső tagja mindenféle túlzás nélkül egy erőbomba, őrülten markáns dinamikával és bivalyerős, kíméletlenül masszív basszusokkal. Teljesen mindegy volt neki, hogy internetrádióval vagy a telefonon tárolt, veszteségmentes felvételekkel tápláljuk, a SoundTouch 20 mindent megtett annak érdekében, hogy csurig töltse a szobát élénk, színes hangokkal. Nem néztük volna ki kompakt méreteiből, hogy ilyen bátran és alaposan meg tudja rázni a szerkesztőség légterét, ugyanakkor izgalmas és pörgős karaktere órákon keresztül sem bizonyult fejfájdítónak vagy fárasztónak. Nem titok, hogy nekünk ő tetszett a legjobban.

A 20-as modell harapós, buzgó stílusa után sokak furcsállva fogadhatják a 30-as nyugodtabb természetét. A legnagyobb zónalejátszó ugyanis nem akarta minden áron az erejét fitogtatni, sőt, a frekvenciatartomány alsó részét talán még szerényebben is adta vissza kisebbik testvéréhez képest. Egészen addig, míg feljebb nem emeltük a jelszintet. Ekkor a SoundTouch 30 lerázta magáról a port, és ráérős, kullogós karaktere egyből monumentális jelleget öltött. Az álló hangfalakat idéző hangnyomásszintnek köszönhetően szinte bármennyi hangerő rendelkezésünkre állt: ahol a kisebb típusok már felkeményedtek volna, ott kezdett csak igazán élni a 30-as. A Bose szakértelme itt nem a hangok tisztaságában, hanem a nagy terhelés ellenére fenntartott stabilitásban nyilvánult meg.

Összegzés

A Bose többszobás hangrendszere talán nem a legkiválóbb multiroom koktél, amit eddig kipróbáltunk, de kétségkívül magába foglal olyan sajátosságokat (OLED kijelző, infravörös távvezérlő, applikáció nélküli használat lehetősége), melyek a versenytársaknál az egyszerűség jegyében inkább ki lettek hagyva. Terhelhetőség szempontjából a 20-as és 30-as típusok dicséretet érdemelnek, hangminőség tekintetében szubjektív, hogy ki szeret bele a Bose-féle karakterbe. Mi elsősorban olyan környezetben és olyan személyeknek tudjuk elképzelni a SoundTouch hangrendszereket, akik szeretnek nagy lábon élni, a hagyományos hangfalak látványa nélkül szeretnék betölteni komplett otthonukat zenével. Esetleges hab a tortán, hogyha a tisztelt célszemélyek megállás nélkül sort kerítenek házibulizásra, és igényt tartanak a minden pillanatban elérhető, combos erőtartalékra.