Acoustic Energy AE108 2nd Gen aktív mélyláda teszt

Mélyebb energiák

2021. december 2., csütörtök, 23:40

AcousticEnergy audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda AcousticEnergy mélyláda AcousticEnergy subwoofer hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt AcousticEnergy mélyláda teszt

Az Acoustic Energy AE108 képes feltámasztani olyan hanghullámokat, amelyeket hagyományos kisméretű állványos hangfalakkal, vagy ún. szatellit sugárzókkal képtelenség visszaadni. Elsősorban a cég legkedvezőbb ár/érték arányú 100 Series termékcsaládjához készült, de mi azt próbáltuk meg kideríteni, hogy önmagában, más gyártmányú hangsugárzók mellé letéve, mint belépőszintű aktív mélysugárzó, hogyan teljesít?

Bevezető gondolatok

Az Acoustic Energy AE108-at a modern, letisztult otthonokba szánják. Ez nemcsak minimalista megjelenésére, hanem kis helyigényére is értendő. Mélyláda viszonylatban 29x29x29 cm-es dobozmérete kifejezetten kompaktnak számít, mégis gyártója szerint extrém erőre lehet tőle számítani. Erre kíváncsiak vagyunk!

Az AE108 extrái közé tartozik egy infravörös távvezérlő, amely megkönnyíti a beállítást, különösen hasznos olyan hangrendszereknél, amelyek nem vezérelhető mélyhangkimenettel rendelkeznek (ilyen a PRE OUT-tal rendelkező, integrált sztereó erősítők többsége). A selyemfényű fekete vagy diófa külsővel megvásárolható mélyláda tömege 8 kg, 25 cm-es, papír membrános hangszóróját 150 W teljesítményű erősítő hajtja. A dió/fekete kiadás 169 990/189 990 forintért kapható.

Küllem

Az AE108 ugyanazt a letisztult formatervet örökölte, amellyel az AE308 mélysugárzó esetében is találkoztunk. Néhány részlet módosult (az előlapra került egy aprócska ablak, amely mögött az infraszem és egy állapotjelző LED lapul), más motívumok viszont nem. Ennek eredménye, hogy az AE308-hoz mellékelt tüskéket csomagolták ehhez a mélysugárzóhoz is. A kisebb dobozméret miatt aránytalanul nagynak tűntek ezek a hosszúkás tüskék, eleinte zavarónak tűnt, de szemünk idővel megszokta a látványt. Lehet, hogy elég lett volna feleekkora, netalán kevésbé csillogó tüskék biztosítása (minden bizonnyal a lefelé néző hangszóró indokolta a talpmagasságot), de legalább örülhettünk annak, hogy a gyártó ügyelt ilyen részletekre (és tüske alátétet is adtak).

A nálunk vendégeskedő, selyemfényű fekete kiadás kifejezetten kompakt érzetet keltett. Lekerekített oldalélei megfelelnek a mai divatnak (egyre több hangsugárzókészítő cég "hódol" be ennek a formatervnek, ami a szögletes kocka dizájnhoz képest akár barátságosabbnak is nevezhető). A hátoldalra mindössze egy sztereó RCA bemenet, valamint egy fázis beállításra szolgáló billenőkapcsoló került, amelyet a vágási frekvencia és jelszint (hangerő) szabályzók követnek. Az elektronikai panel aljára egy főkapcsolót és egy piskóta típusú, avagy borotvatápkábel aljzatot építettek. A vaskos peremű, névleg 20 cm-es mélyhangszóró a padlólemez teljes egészét elfoglalja, de a kanapéról természetesen semmi sem látszott belőle még akkor sem, ha erős terhelésben részesült.

Az AE108 belvilágára leginkább az átlagos jelző illik, kivéve az erősítőt a hangszóróval összekötő vezeték által rabul ejtett ferritgyűrűt. Néhányszor rátekeredett, úgy halad tovább, ilyet még nem láttunk. A lemezkosár egyszerű, 12 egy tucat jelzőt szoktunk aggatni az ilyenekre, a membrán visszája olyan, mint kívülről, préselt papír, a mágnes szimpla. A doboz oldallapjainak találkozásához merevítő ékeket erősítettek, a béleléssel nem spóroltak, de túlzásba sem vitték. Az erősítő felépítése és kivitele rendben van. Összességében korrekt.

Használat közben

Az AE108-at kettő, egészen eltérő adottságú szobában is kipróbáltuk. Az első helyiség 18 négyzetméter alapterületű. Itt egy Arcam SA10 sztereó erősítő PRE OUT kimeneteihez csatlakoztattuk az AE108-at és egy pár DALI SPEKTOR 2 (illetve rövid ideig Magnat Multi Monitor 220) hangfal társaságában teszteltük. A forráskészülék REAVON Blu-ray lejátszó volt, Sony LCD tévével párosítva, de ebben a szobában célunk főleg a kétcsatornás, azaz sztereó zeneélmény feltérképezése, továbbá a kompakt hangsugárzókkal történő integráció lehetőségének/kihívásának megtapasztalása volt.

A mélysugárzó beüzemelése nem volt különösebben bonyolult: tetszés szerint kellett beállítanunk a számunkra ideálisnak vélt jelszintet és a hangsugárzóknak passzoló vágási frekvenciát. Előbbit nagyjából 5 perc alatt sikerült megtalálni, a frekvencia szabályzó tekergetésével kicsit tovább kellett játszanunk. Eleinte próbaképpen 80 Hz környékén állapodtunk meg, de a mélyláda ekkor nem tudott feltűnésmentesen összesimulni a SPEKTOR 2 hangsugárzókkal, feleslegesen kiemelt bizonyos tónusokat a mélyközép tartományban. Ebben a környezetben, az említett rendszerhez társítva az 50 Hz körüli beállítással tudtunk legkevésbé feltűnően hozzáilleszteni az AE108 mélyhangjait a SPEKTOR 2 semleges, ugyanakkor 55 Hz alatt már nagyon energiaszegény karakteréhez. Ugyanezek a beállítások egyformán beváltak a hasonló méretekkel rendelkező Multi Monitor 220 esetében is.

Kicsit dolgozhattak volna még az infraszem érzékenységén: többször is előfordult, hogy az AE108 nem reagált a távvezérlő utasítására. Illetve a kis ablakocska mögött lévő LED (különösen világos, napsütéses szituációban) egyáltalán nem volt látható, ami picit megnehezítette a tesztelést (olykor oda kellett sétálni és közelebbről megnézni a LED-et, vagy a hangszóró mozgását, hogy meggyőződjünk az aktuális üzemállapotról). Tetszett viszont az automatikus ki/bekapcsolás funkció, valamint a némítás lehetősége.

Hangminőség

A kis Magnat és DALI hangfalak társaként filmjelenetekkel mutatkozott meg leginkább az AE108 által hozott többlet. Az Interstellar (Csillagok Között) rakétafellövéses részénél önmagukban a kis hangsugárzók csak annyi basszust tudtak produkálni, ami egy messzi bozótba hajtó terepjáró illúziójához volt elegendő. Az AE108 bekapcsolásával (amit könnyű volt szimulálni a távvezérlő némítás gombjával) közelebb érezhettük magunkat a cselekményhez és a mozgó rakéta tömegét, a hajtóművek robaját is sokkal jobban érzékelhettük. A kanapé ekkor már vibrált alattunk, bár a mellkasunkban nem éreztünk olyan dübörgést, mint egy dupla ekkora méretű/teljesítményű mélysugárzóval.

Megfelelő finombeállítást követően az AE108 képes volt jókora plusz testességet és energiát adni a zenéhez. Ez kétségtelenül izgalmasabbá tette a hangélményt, de valódi hangszereket tartalmazó albumoknál (pl. orgonát tartalmazó Midnight at Notre-Dame lemez) nem igazán növelte a valóságérzetet. Ez még nem jelenti azt, hogy az AE108 zenehallgatásra alkalmatlan volt, de kétségtelen, hogy a realisztikus tónusok tekintetében nem érhetett a háromszor, vagy többször drágább vetélytársai nyomába. Rendben, tehát nagyzenekari művek kiegészítésére nem ez volt a legprecízebb opció, de akkor milyen zenével okozott kerek élményt?

Óvatos konfiguráció esetén sikerült elérnünk azt, hogy a The Dave Brubeck Quartet - Take Five c. számát kiegészítse egy kis plusz melegséggel és határozottsággal, visszahozva a nagybőgő testességének azt a részét, amit kisméretű hangfalaink önmagukban képtelenek voltak reprodukálni. A hangélmény alapján még itt sem mutatott ultrarealisztikus karaktert, de kétségtelenül élvezhetőbbé és teljesebbé tette a zenét. Erőteljesebb, divatosabb darabokkal (pl. Post Malone - Rockstar) nemcsak kiegészítette, hanem egyenesen megmentette a SPEKTOR 2-t. Kis hangfalaink önmagukban elég kopogós basszussal és adrenalinhiányos érzettel tudták csak az ifjú rapper slágerét kipréselni magukból. Az AE108 bekapcsolódásával máris szétterültek a térben a zsáner szempontjából létfontosságú, markáns impulzusok. Az AE108 dallamos és könnyed támasztékot nyújtott hangfalaink számára. Ebben a tesztkörnyezetben szubjektív megítélésünk szerint néha hiányoltunk még egy kis extra lélegzetet és szilárdságot, de bizonyára vannak, akik preferálják az Acoustic Energy "biztonsági játékos" erőbeosztását.

A másik szoba 22 négyzetméteres, házimozira optimalizált, itt 5.1 rendszer tagjaként az AE108 volt a .1. 80 hertzes keresztváltást és 120 Hz-es LFE szűrést állítottunk be, ahogy szinte minden alkalommal. Filmrészleteinket lejátszva arra a megállapításra jutottunk, hogy a látszat csal, ebben a kis kockában több erő lakozik, mint amit a műszaki adatok és a méret alapján feltételeztünk. Nem ment mélyre, 31,5 Hz alatt szinte meg sem mukkant, viszont onnan felfelé izmosan tolta a szubbasszust, ezt ígérte és teljesítette a gyártó. Legnagyobb meglepetést a Valkyrie légvédelmi gépágyúja okozta, úgy látszik, annak a frekvenciája pont az AE108 kedvence. A bombák robbanását és a távolodó repülőgépek keltette morajlást hallottuk már lényegesen durvábbnak is. Itt értelemszerűen nem monstrumokhoz hasonlítottuk, hanem közel azonos súlycsoportot tekintve. De azok nem ennyibe kerültek, hanem közel kétszer annyiba, vagy még jóval többe. Ezért még szemöldök összevonást sem engedtünk meg magunknak, pláne kritizálást. Azért sem, mert Hulk támadóinak fegyvereit tisztán felismerhetően szólaltatta meg, nem éreztette se kisebbnek, se nagyobbnak a kalibereket. Marcus Miller basszusgitárjának és a többi zeneszerszámnak a legalsó hangtartományát ügyesen tolmácsolta, bár lendületből, dinamikából, részletekből és legfőképpen decibelekből többet is el tudtunk volna viselni. Megint a drágább versenytársakhoz viszonyítottunk, ettől képtelenek vagyunk elvonatkoztatni, de ilyenek a szubjektív tesztek. Pici, zárt ládától, 20 centis hangszórótól ennél többet elvárni nem szabad. Más kérdés, hogy ugyanennyi pénzért egy 25-30 centis hangszóróval rendelkező, basszreflex konstrukció mennyivel szól nagyobbat. Körülbelül annyival, amennyivel a mérete is nagyobb és itt elérkeztünk a már emlegetett helytakarékos kivitelhez, ami nagyon sok esetben szempontja a kiválasztásnak.

Alternatívák

A Yamaha NS-SW300 az AE108-hoz képest több erőt és dübörgést volt képes biztosítani, hiszen basszreflex felépítésű, ugyanakkor nyitott mélysugárzók viszonylatában kifejezetten pontosnak találtuk. Jelenleg ugyanannyiba kerül, mint az AE108, tehát szoros vetélytársak, viszont hátránya, hogy tápkábele fixen beépített és nem jár hozzá távvezérlő. Említést érdemel még az ugyancsak basszreflex rendszerű (viszont meglepően portzajmentes hangot nyújtó) Wilson SUB-12 aktív mélyláda (jelenleg ára 199 990 Ft), amely ráadásul fehér színben is megvásárolható. Viszont ez a kihívó sem távvezérelhető és mivel 30 cm-es a hangszórója, picit dominánsabb látványt nyújt, mint az AE108.

Végszó

Az Acoustic Energy AE108 hasonló értékeket próbált megtestesíteni, mint nagyobb testvére, az AE308. Kisebb mérete miatt viszont logikusan nem érte utol annak mellkason érezhető hullámait. Ennél fogva az AE108 inkább kellemes kiegészítésnek titulálható olyan hangsugárzók mellett, mint az Acoustic Energy AE100. Összességében jó mélyláda kisebb szobával, illetve hangrendszerrel rendelkezőknek, de aki megengedheti magának majdnem kétszer drágább testvérét, annak vétek lenne kihagyni a jóval ütősebb AE308 kipróbálását.

1 2

Következő oldal >