Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Acoustic Energy 305 házimozi hangfalszett teszt
2015. május 7., csütörtök, 12:40
Acoustic Energy audio hifi házimozi hangfal hangfalszett AE házimozi hangfalszett AE hangfal hangfal teszt hangfalszett teszt AE hangfalszett teszt házimozi hangfalszett teszt Acoustic Energy hangfal
Az Acoustic Energy nagyobb modelljeit hallottuk már kiállításon, teszteltük a 300-as sorozat legkisebb darabját, most pedig eljött az idő, hogy kipróbáljuk a teljes szettet. Acoustic Energy 300-as házimozi hangfalszett teszt!
Az Acoustic Energy neve sokak számára ismerős, hiszen az angol cég már majdnem három évtizede gyártja az igényes hifi, audiofil és stúdió monitor hangfalakat.
Az angol Acoustic Energy egyike azoknak az angol márkáknak, amelyek miatt e sorok írója a kilencvenes években meg volt róla győződve, hogy a brit hifi az igazi és követendő. Zseniális reklámfogásokkal, a divatra fittyet hányó, angolos dizájnnal teljesen elvakítottak minket a szigetország gyártói és gyártmányai. Azóta persze eltelt majdnem két évtized és az akkori márkák már nem a régiek. Akad gyártó, amelyik saját, világába zárkózott, van, amelyiknek csak a múltja dicsőséges és van olyan is, amelyik lassan megeszi a szomszédjait. No és persze ott az AE?
Az Acoustic Energy egy kicsit most is olyan, mint 20 éve. Bár a termékpalettán már beépíthető és kültéri modelleket is találunk, a kínálat gerincét a professzionális monitorok és a klasszikus hangfalak adják. Utóbbiak között pedig mindössze négy és fél sorozatot találunk, ráadásul ezeken belül sincsen olyan sok változat, mint más tömeggyártóknál.
A csúcs a kizárólag sztereó modellekből álló Reference sorozat. Itt külön megköszönjük, hogy ezt a nevet a legnagyobb, a cég által valóban referenciának tekintett modellekre használják, nem pedig valami belépőszintűekre! Érdekes, hogy ebben a családban kapott helyet az AE1 aktuális változata, a Classic. Illetve a családban szokatlan módon, két állványos típust is találunk, amelyek közül a nagyobbik, Reference 2 hangszóró elrendezését, mostanság szinte csak stúdió monitorokban láthatjuk.
A következő szint a Radiance sorozat, amiben 1-1 álló és állványos típus mellett már center és aktív mélysugárzó is szerepel. Ezután érünk tesztalanyunkhoz, a 300-as sorozathoz, ami hasonlóképp, 1-1 álló, állványos, center és mélynyomóból áll. Az alap sorozat az 1-Series. Végül, önálló családként kezeli a gyártó a Compact 1 nevű minimonitort, s így áll össze a négy és fél sorozat.
Mindebből mit lehet leszűrni? Talán semmit, vagy talán csak annyit, hogy a tervező csapat nem kívánja irracionálisan sok modellel elárasztani a piacot.
A megjelenés ? avagy állak a földön
A 300-as sorozat formavilága bizonyos szempontból egyszerű. Az alap, a szokványos doboz forma, amit az állványos és center változatnál nem is bonyolít tovább az AE. A 305-ös álló modell azonban döntött előlappal készül, ami persze a jobb hangzás miatt lett ilyen, de dizájnként sem utolsó. Sajnos ez a fotókon, sőt még a bemutatóteremben, a többi hangfal közé sorolva sem mutatja meg magát igazán. Otthon, valódi bútorok között azonban döbbenetes látványt nyújt. Ez minket is meglepett, mert a teszt előtt láttuk már párszor és mondogattuk, hogy jópofa, de ennél többet nem éreztünk iránta. A teszthelyiségben, a tévészekrény mellett azonban olyan mutatós volt az AE 305, hogy az állunk is leesett!
A lakkozás korrekt, a kidolgozása az árának megfelelő. Talán a letisztultságra törekvés, talán a fehér és fekete színek miatt, de sem a center, sem az állványos 301 nem különlegesen magamutogató. Mégis, talán nem túl merész kijelentés, hogy ennek a típusnak egy lakberendezési üzletben is helye van! Hasonló, szinte észrevétlen, olykor mégis drámai hatású szórakoztatóelektronikai termékkel talán a Braun és a Brionvega dicsekedhetett, még a hetvenes években.
A szerkezet
Az Acoustic Energy 300-as sorozat hozza, amit ebben az árban elvárunk. Vagyis a dobozok belülről merevítettek, az illesztések láthatatlanok, a lakkozás pedig szépen körülöleli a felületet. Az álló modellnek érdekes módon nincsen szélesített talpa, amit részben a dizájnnal, részben a döntött előlappal magyarázhatunk.
A háttérként használt 301-est korábban már teszteltük, így külön most nem részletezzük.
Az AE 307 centersugárzó, az állványoshoz hasonló, 110 mm-es alumínium mélyközép hangszórókat kapott. A magassugárzó a gyártó saját tervezésű, 25 mm-es selyem dómja. A szokványos reflexcsövet egy széles nyílás helyettesíti, ami az előlapra került. A terhelhetősége 175 watt, érzékenysége 88 dB, frekvenciaátfogása pedig 45 Hz-32 kHz. Maga a doboz csak egy kicsivel szélesebb a szokványos hifi elektronikáknál nem extra terjedelmes, így az elhelyezése nem ígérkezik problémásnak.
Az álló, AE 305 szépségéről már szót ejtettünk. A műszaki tartalom a kisebb 301-hez hasonló. A háromutas, négy hangszórós kialakítás 3 db 110 milliméteres, anodizált alumínium membránt használ. A megtévesztésig hasonló membránfelületek valójában 1 db középsugárzót és 2 db mélysugárzót takarnak. A magashangokról ezúttal is a gyártó saját tervezésű, selyem dómja gondoskodik. A típus műszaki adatai között azt láthatjuk, hogy a maximális terhelhetősége 200 watt, frekvenciaátfogása pedig 35 Hz és 32 kHz közötti.
A meghallgatás
Az Acoustic Energy 300-as család tesztelésének első állomása egyik megszokott szobánk, a második pedig az Audio Centrum bemutatóterme volt.
Az első igazi teszt előtt, a hangfalakat igyekeztünk bejáratni, amiben a szokásos rutin mellett jutott hely a hétköznapi használatnak is. Ám ennek ideje alatt a hangfalak szinte észrevétlenek maradtak. Semmi váratlan élmény, semmi a szokásostól eltérő tapasztalat nem született.
Kezdésként filmrészleteket néztünk és hallgattunk. Az AE 300 szett pedig olyasmit tett, amit ritkán hallunk. A hangsúly ugyanis szokatlan mértékben a párbeszédek és az atmoszféra felé tolódott el! Nem arról van szó, hogy a center a többi doboznál több szerephez jutott, hiszen ezt könnyű pár beállítással ellensúlyozni. A megszokott akciófilmek és sci-fik sorát végigpörgetve, nem tapasztaltunk semmi változást. Piszkálgattuk a beállításokat és elővettünk régi, mono hangsávos filmeket illetve régen szinkronizált darabokat is. Még ha csak az állódobozokat használjuk sztereóban, akkor is a párbeszédeké a főszerep! Persze a zene, különösen annak hangszerelése is izgalmas, de az arányok így is határozottan különböznek a ma megszokottól. A húsosság helyét átveszi a kifinomultság és türelmesség. Bár a hangfalak elé kötött Cambridge Audio elektronika nagyon is dinamikus, az összhatás cseppet sem úthengerszerű.
Teljes joggal merül fel a kérdés, hogy ez gond vagy hiba-e? Véleményünk szerint nem hiba, sőt komoly erény is lehet, ha a hallgató igényeivel egybe esik. Vagyis ez a szett nem való azoknak, akik wattokban és mindent elsöprő erőben gondolkodnak. Ugyanakkor remek választás lehet, ha valaki a filmeket kifejezetten a történetükért nézi, ha az 5.1 hangzás nem egy mindenek feletti vágy, hanem a filmnézés természetes velejárója. Ha úgy tetszik, a mozihang rajongói helyett olyanoknak való, akik inkább az életet élvezik.
A fenti vélemény védőbeszédnek tűnhet az átlag mozirajongó számára, pedig nem az! Ez a házimozi szett leginkább azoknak lehet kedvence, akik amúgy nem rendszeres olvasói az AV Online-nak és ha otthon filmet néznek, hamarabb tekerik egy picit alacsonyabbra a hangerőt, mint felfelé.
Tény, hogy végigfutottunk a szokásos tesztanyagokon, így a sci-fi és akciófilmek is terítékre kerültek, a hang pedig mindvégig élvezetes maradt, ám klasszikusan mozissá, szinte soha nem vált. A mélyek terén ez a szett visszafogott, de egyenletes teljesítményt nyújtott. Vagyis nem éreztünk rajta semmiféle otromba mélykiemelést, így az aktív mélysugárzóhoz is könnyebben illeszthetjük, akár olyan erősítőn is, ami nem rendelkezik komoly szobaakusztikai korrekciós szoftverrel! (ez pedig erény!)
A filmes tesztek után a sztereó meghallgatás következett, amit a Cambridge Audio erősítő mellett, az Audio Centrumban, az Exposure legkisebb, sztereó erősítőjével is megismételtünk. A két meghallgatás eredményei hasonlóak voltak. Az egyes tesztfelvételekkel kapcsolatos megállapításaink szinte teljesen megegyeztek, bár a részletekben voltak kisebb eltérések.
Mielőtt azonban elmerülnénk az apróságokban, meg kell jegyeznünk, hogy az AE 305 (mint minden más hangfal) meghálálja a korrekt alátámasztást, különösen kemény felületeken. Ez azért fontos, mert egy dizájn hangfallal állunk szemben! Vagyis a célközönség nem lesz hajlandó csak az akusztika kedvéért szőnyegekkel telipakolni a nappalit. Jó eséllyel kemény, kőburkolatra kerül a hangfal, itt pedig fontos lesz az alátét! Nem kell azonnal a legkomolyabb Nordost Sort Füt-re gondolni! Mindössze a Bluehorizon SPIKE SHOES tüskealátéteket használtuk!
A tesztek első szakaszában a 305-ös front hangfalak nagyon elemükben voltak. Persze karakterüket itt sem vetkőzték le: a mélyek visszafogottak, de egyenletesek voltak. Az AE mérnökei nem akartak basszus-bombát alkotni. Cserébe viszont roppant kellemes, szellős és tágas teret kaptunk. Henry Mancini felvételei szellősen, lágyan szólaltak meg, Tori Amos hangja nagyon a helyén volt, a zongora pedig kellemes, bár lehetne testesebb is. Igen, ezen a ponton határozottan többet vártunk! Végül ennek a felvételnek a többszöri meghallgatása vett rá minket, hogy javítsunk az alátámasztáson.
A Bluehorizon tüskealátétekkel a hang összeszedettebb lett és még a zongora hangja is testesebbé vált. Kedvenc Velencei Barokk Zenekar lemezünkkel sok közvetlenséget és részletező hangot kaptunk, bár élénkségből többet is elviseltünk volna. A szokásos tesztanyagokat lapozgatva egyértelművé vált, hogy a mélyek, szerénységük ellenére, kemények és gyorsak. A hegedű és sok más hangszer is száraz hangú, de a ritmust jól tartotta. Az énekhangok azonban újból és újból elkápráztattak.
A teszt második részének egy érdekes tapasztalata, hogy bár a hangfalak névleges érzékenysége a ma átlagosnak nevezhetőnél csak kicsivel jobb, az Exposure legkisebb sztereó erősítője mégis bőségesen elég volt neki. Sem erőben, sem gyorsaságban vagy pontosságban nem maradt hiányérzetünk. Ezen túl, az Acoustic Energy nem csak hogy nem igényli a nagyobb erőt, de a legjobb, legszerethetőbb karakterét alacsonytól közepesen hangos beállításig hozza. Hajszolva, forszírozva ugyan fegyelmezett marad, de nem válik különösebben dögössé.
Ítélet?
Az Acoustic Energy 300-as sorozat más, mint amit megszoktunk. Egy szerény, de a megfelelő közegben szívdöglesztő megjelenésű típussal állunk szemben. Az AE 305 fehérben akár dizájn hangfalnak is titulálható! A hangja finom, szerethető, de a dögösséget elutasító, úriemberhez méltó karakter. Olyan, ami nem ront ránk modortalanul, nem hangoskodik, de csendes bókokkal levesz a lábunkról.
