Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Acoustic Energy - egy angol történet
2015. november 18., szerda, 11:30
Acoustic Energy audio hifi házimozi hangfal hangfalszett AE házimozi hangfalszett AE hangfal gyárlátogatás AE hangfalgyár hangfal gyártás Acoustic Energy hangfalgyár
Az Acoustic Energy és az Audio Centrum jóvoltából szerkesztőségünk küldöttsége ellátogathatott Cirencesterbe, az AE gyárába és fejlesztő központjába.
Kezdjük az elején!
Az Acoustic Energy története 1987-ben, Londonban kezdődött, a profiknak szánt AE1 modellel, ami egy akkor szokatlan megoldást, fém mélysugárzó membránt használva igyekezett jobbat nyújtani a korra jellemző papírhangszórós modelleknél. Az alkatrész bevált, a hangfal pedig sikeres lett. Nem csak a profik, de a szaksajtó és később az amatőr zenerajongók körében is. Hamar kiderült, hogy a tervezettnél jóval nagyobb igény van az AE1-re, s ezzel el is indult az Acoustic Energy sikertörténete. Hamar nekifogtak a további típusok fejlesztésének, így születtek meg a ma már klasszikusnak számító AE2, a kissé egyszerű megjelenésű AE3, az ijesztően nagyméretű AE4 és a gyönyörű AE5 modellek. A cég ekkor még mindig elsősorban a profi vásárlókra gondolt, ami meg is látszott némelyik dobozon. Az igazat megvallva, az AE3 és AE4 hangfalakat biztosan nem tudtuk volna komolyabb perpatvar nélkül beállítani a nappalinkba. Ugyanakkor az AE1, AE2 és AE5 modellek igazi gyönyörűségek voltak.
Bár a célok messze túlmutattak a fém membránokban rejlő lehetőségek kiaknázásánál, mégis a márka jellegzetességévé vált az alumínium ötvözetből készült kónusz a közepén elhelyezett, kis emelkedésű, kúpos porsapkával.
A kilencvenes években folytatódott a cég növekedése. 1992 és 1998 között szélesebb vásárlói közönséget is megcéloztak a csinos 100, 200 és 500 sorozatszámú dobozokkal, amik hűen tükrözték a korszak angol hifi iparát.
Majd eljött a DVD éra, az ezredforduló és vele együtt az internet és az MP3 is. Az egyre szélesebb hangfalkínálat mellett pedig, jutott figyelem a kísérletezésre, az új termékkategóriákra is, mint amilyenek a WiFi-vel és internetrádióval egybeépített hangrendszerek. Az Acoustic Energy elsők között lépett piacra ebben a szegmensben és az első típus Angliában hatalmas siker volt. A falba építhető hangszórók piacára szintén viszonylag korán, az igazán nagy divatot megelőzve lépett be a gyártó. Majd megjelentek a kültéri modellek is, így a cég kínálata kifejezetten széles és modern volt.
2007-ben elkészült az AE MkIII Special Edition, ami ismét díjak sokaságát söpörte be. Majd megújult a hagyományos hangfalak kínálata is és megjelent a Reference, a Radiance és a NeoV2, az új 3-as és 1-es sorozat. Vagyis, az Acoustic Energy az elmúlt években is rendben működött, bár tény, hogy talán egy kicsit kevesebb hír és új termék hordozta a márka nevét, mint amennyit a cég dolgozói szerettek volna.
Idén tavasszal azonban izgalmas hírek érkeztek. Az Acoustic Energy mögötti tulajdonosi háttér megváltozott, aminek részleteivel nem szeretnénk a Kedves Olvasót untatni, elvégre az AV-Online nem pénzügyi magazin. Ám két, igen fontos dolgot mindenképpen szeretnénk kiemelni. Az első, hogy az anyacégek hangtechnikai és elektronikai termékek tervezésével és gyártásával foglalkoznak, tehát szakmabeliek, és hosszú távon terveznek az Acoustic Energy-vel. A második, hogy hét év kihagyás után visszatért Neil Truckell az AE élére, illetve ismét csatlakozik a csapathoz Richard Stevenson.
Hogy mindez mit is jelent a gyakorlatban, azt tavasszal még csak sejteni lehetett. A nyilatkozatok a márka revitalizálásáról szóltak, a céghez visszatérő vezetőről pedig több kollégának is eszébe jutott, hogy az Apple is akkor lett ismét erős, amikor sok év szünet után Steve Jobs újra a cég élére állt. No de, hogy az Acoutic Energy esetében, konkrétan mi is történik, arra csak akkor derült fény, amikor pár hete ellátogattunk a cég főhadiszállására.
Irány a főhadiszállás!
Nemrégiben egy szűk körű bemutatkozót és termékbemutatót tartott az Acoustic Energy, amire a márka magyarországi képviselőjének, az Audio Centrumnak hála, az AV-Online is indíthatott delegációt.
Bár egy út nyilván az indulással kezdődik, ám a jó dolgok kezdete mégis csak az érkezés, ami ezúttal a lutoni reptéren történt meg. Itt személyesen Neil Truckell várta a lengyel és a magyar csapatot, így már a közel kétórás autóút alatt megismerkedhettünk. Beszélgettünk a hifiől, a piacról, a versenyről, lehetőségekről és persze egyéb dolgokról is, mint az autókról vagy iskolákról. Neil elmesélte, hogy a cég még a kilencvenes években költözött a túlzsúfolt Londonból a bűbájos Cirencesterbe, illetve, hogy az elmúlt évtizedben mindenki szeretett volna többet alkotni, többet letenni az asztalra, de ez eddig nem történhetett meg. Az eredetileg nyomdának épült csarnok is, bár jó állapotban van, láthatóan modernizálásra szorul. Lehetne benne korszerű légkondicionáló rendszer, de legalább a lényeg, a jó hangszigetelés így is makulátlan. Sőt! Az ablakok annyira jól kizárják az utca zaját, hogy az még vadonatúj nyílászáróknak is becsületére válna. Ha az AV-Online új irodája csak fele ennyire jó állapotban lett volna beköltözés előtt, helyben kezet csókolunk a bérbeadónak. No de térjünk vissza a lényegre! Azt is megtudtuk, hogy a korábbi vezetés a termékfejlesztés és a napi működés költségein kívül nem sok mindenre áldozott. Az igaz, hogy új hangfalakat így is lehet tervezni, de komoly fejlődéshez, fényes jövőhöz ennél több kell. Egyebek között ez az, amit az új tulajdonosi szerkezet és vezetőség mindenképp szeretne helyrehozni. Vagyis biztosítani fogják a fejlesztéshez és a versenyképesebb termékpaletta kialakításához szükséges anyagi és műszaki hátteret, valamint olyan légkört teremtenek, amiben jó dolgozni, amiben szárnyalhat a kreativitás. Ez utóbbi, vagyis a jó légkör, persze nem egy olyan dolog, amit pusztán tulajdonosi döntésekkel fel lehet építeni. Ezért is fontos, hogy a vezetőség ne csak jó üzletemberekből álljon, hanem élvezze az ott dolgozók bizalmát. E tekintetben, nagy-nagyon pozitív kép alakult ki bennünk a csapatról.
Az Acoustic Energy gyár
A tipikus gyárlátogatás fénypontja maga a gyártás bemutatása. Ám ez most egy kicsit másképp alakult. Látogatásunk célja inkább a megújuló Acoustic Energy és az új termékek megismerése volt. A program természetesen egy rövid előadással kezdődött. Rövid bepillantást nyertünk az éppen zajló fejlesztésekbe, majd meghallgattunk egy hamarosan bemutatásra kerülő hangfalszettet. Mivel a termék még bejelentés előtt áll, így nem írhatunk róla többet, csak annyit, hogy a szakmabeli vendégek mind elégedetten bólogattak. Az összeállítás tényleg jól szólt, de erre majd visszatérünk akkor, ha a típus már megjelent.
Ez után felmentünk az emeleti bemutató szobába, ahol kipróbáltunk még néhány félkész modellt, amelyekről ismét nem árulhatunk el szinte semmit. Bár azt talán nem kell eltitkolni, hogy az új termékek klasszikus értékeket igyekeznek képviselni. Vagy ha úgy tetszik, a helyi csapat nem vonzódik a gyorsan elavuló és elhasználódó, pillekönnyű műanyag dolgokhoz.
Innét tovább indulva, pimasz módon bekukkantottunk az egyik irodába, ahol láttuk, az ott dolgozó hölgy mellett félkész prototípusok sorakoznak. Meg is kérdeztük, szabad-e őket lefotózni? A kedves, de elutasító válasz volt meglepő. Nevetve, meg is egyeztünk, hogy "nem is láttuk" ami az asztalon van.
A bejárás következő állomása a földszinti demószoba volt, ahol érezni lehetett, hogy a helyiséget nem ma kezdték használni. Egyrészt a dekoráció a kilencvenes évek végének házimozi szobáit idézte, másrészt a hátsó falat szinte teljesen megtöltötték az elmúlt évtized népszerű CD, DVD és Blu-ray lemezei, no meg több mázsányi hifi magazin.
Az idő rövidsége miatt, itt csak pár dal erejéig hallgattunk bele néhány, már régebb óta kapható hangfalba, és már siettünk is tovább. Utunk keresztülvezetett a pedáns rendben tartott raktáron, egyenesen a gyártórészleg felé.
Ez a főépülethez kapcsolódó, önálló épületrész, ahol a gyártás eszközei, alapanyagai és persze maga a műhely is helyet kapott. Ez volna maga az Acoustic Energy manufaktúra, ahol a hangfalak kisebb-nagyobb készültségi fokú alkatrészekből összeállnak. Amikor beléptünk, őszintén szólva meglepődtünk, mert egy kicsivel nagyobb műhelyre számítottunk. Tudtuk, hogy az olcsóbb modelleket a malajziai anyacég gyárában készítik, és azt is, hogy még a legnagyobb hangfalgyárak sem olyan hatalmasak, mint például Samsung jászfényszarui üzeme. Itt azonban nem hogy futószalag, vagy görgős felületű asztalok, de még kerekes lábú munkapadok sem láthatóak. Ez egy klasszikus manufaktúra, kis sorozatban gyártott termékekhez.
A terem közepén asztalok, rajtuk készülőben lévő hangdobozok sorakoznak. A falak mentén újabb asztalok, rajtuk gépek, műszerek valamint alkatrészekkel és alapanyagokkal teli tálcák és dobozok. Vagyis mindaz, ami egy tipikus gyárban is megtalálható, csak éppen kevesebb nagy géppel és több emberi munkával. Amikor felmerült a kérdés, hogy így egyszerre csak egy típus készülhet, a helyiek büszkén mondták, hogy Ők elsősorban igény alapján dolgoznak. Vagyis az Angliában előállított termékekből nem halmoznak fel fölöslegesen nagy raktárkészletet. Maguk az angol zenerajongók is természetesnek veszik, hogy egy komolyabb hangfalra várni kell egy-két hetet.
Ezzel együtt az is természetes, hogy az angliai szervizigények nagy részét is gyár szolgálja ki. Vagyis ha a macska felborította az állványt, vagy a gyerek benyomta a porsapkát, a tulajdonos beküldi a hangfalat a gyárba, ahol eredeti alkatrészekkel végzik el a szükséges javításokat. Ehhez az elmúlt, közel harminc év minden típusához megtaláljuk, szinte az összes alkatrészt a csarnok végében, egy galéria polcain. S hogy egy pillanatnyi kétségünk se lehessen arról, hol is járunk, az alkatrészeket őrző polcok mellett ott láthatjuk az angol zászlót is.
Visszatérve pár gondolat erejéig a műhelyre, volt itt pár olyan alkatrész is, ami még fejlesztés alatt álló típusokhoz készül. Nos, ezekről sem mondhatunk semmit, mert amint jobban megnéztük őket, már fel is bukkant túravezetőnk, hogy megmutassa az alumínium ötvözet membránok gyártási fázisait és arról beszéljen, mennyire fontos a megfelelő felületkezelés. Az alumínium membránok alakját több lépésben alakítják ki, különben az anyag elszakadna. Az új típusokat pedig hamarosan úgyis megnézhetjük, meghallgathatjuk.
A gyár, pontosabban manufaktúra és a raktár bemutatása után siettünk is a parkoló felé, ahol még gyorsan készítettünk pár fotót, mert a cég honlapján most egy nagyon régi fénykép van csak fent. Ezután elindultunk a cirencesteri főhadiszállástól majd? hatvan kilométerre fekvő Bath felé, ahol remek szállás és vacsora várt minket.
Sofőrünk ezúttal az Acoustic Energy főmérnöke volt, akivel a bő egy órás út alatt hosszan beszélgettünk a helyi magazinokról, a tesztekről és az autók illetve a hangfaltervezés kevésbé technikai kérdéseiről. Érdekes volt hallani, hogy az anyacég nem pusztán szavakkal és anyagi támogatással, de saját erőforrásainak felhasználásával, a megfelelő komponensek beszerzésével és elektronikai alkotóelemek tervezésével és gyártásával is segít.
Az estét egy remek vacsorával, hosszú beszélgetéssel és sok nevetéssel koronáztuk, majd a nap végén Bath alighanem legszebb szállodájában pihentünk. Másnap még jutott egy kevés idő beszélgetésre, de a nap nagy részében azon törtük a fejünket, hogy vajon mi lesz ennek a történetnek a folytatása? Ha a bemutatón tapasztalt hangminőséget a szériatermék is produkálja - miért ne tenné - abból alighanem költekezés lesz?
Összefoglalva az Acoustic Enegy-nél tapasztaltakat
Az AE most maga a megtestesült lehetőség: a csapat megkapta a fejlesztésekhez szükséges anyagi hátteret és együttműködő, segítő támogatást az anyacégtől. S mindennek tetejébe, a vállalat vezetését olyan emberekre bízták, akik maguk is hisznek a márka sikerében, és akikben bízni tud a csapat minden tagja. Innentől mér tényleg csak kreativitás és elszántság kérdése, hogyan alakul a márka jövője.
A cikk angolul is olvasható a következő oldalon!
If you want to read this article in english language please turn a page!
