Yamaha EPH-100 in-ear hifi fülhallgató teszt

2014. szeptember 8., hétfő, 18:45

Yamaha EPH EPH-100 fülhallgató fejhallgató audio hifi in-ear hifi fülhallgató Yamaha fülhallgató fülhallgató teszt in-ear fülhallgató hifi fülhallgató teszt Yamaha fülhallgató teszt

A mai igények gyakran lehetetlen szintre hágnak. Sokan szeretnének olyan hangrendszert, ami ultra-mobil. Férjen el bárhol, és ne csak ?iszonyatjól? szóljon. Élő legyen, hiszen azok a hatalmas ládákból összerakott sztereók is mi mindenre képesek! Aki belekóstol a hangminőségbe, megtudja, mi a különbség a párezres, belépőszintű fülhallgatók, és a drága, látszólag csak presztízst vizuálisan kifejező modellek közt. A mai igények kielégíthetőek. Ezt adja tudomásunkra a Yamaha EPH-100 fülese.

Koncerthangzás. Ugyanezt írták az ébresztőórás rádiójukra is, amitől mi nem dobtunk hátast, bár kétségkívül észbontóan aranyos kütyü. Aktuális tesztalanyunk viszont nem hálószobai dobozka, hanem vérbeli hifi fülhallgató, és a múltkori HPH-200-as Yamaha fejhallgató emlékeit felidézve az se kizárt, hogy meglepjen minket. Jövevényünk csomagolása giccsektől mentes, konkurenseket figyelembevéve szinte szegényes, bár lássuk be, nem egy selyembölcsőtől lesz jobb a hangzás. Nagyban hasznunkra lesz viszont az ötféle méretű (!), hallójáratba illeszthető szilikon korong. Szerencsére egyre több gyártó ébred rá, hogy rengeteg fültípus létezik. Az EPH-100 pamacsai dupla, harang alakú hártyákkal vannak tervezve. Ha ezek tényleg jól működnek, remek passzív zajzárat kapunk. A széleskörű felhasználhatóságra való tekintettel gyárilag mellékeltek egy 2 méteres hosszabbító kábelt. Ennek segítségével akár nyugodt körülmények közt, otthon a fotelben elnyújtózva is elmélyülhetünk kedvenc hallgatnivalónkban, mikor mindenki szunyókál. Ha már birtokunkban van valamilyen fejhallgató-kimenettel felszerelt hifi eszköz, a 6,3 mm-es Jack adapterrel biztosíthatjuk tesztalanyunk bekötését. Perszer túl azon, hogy megóvjuk szomszédunkat nemkívánatos, hang okozta infarktustól, másra is alkalmas az EPH-100.

Végre mehetünk

Tapasztalataink igazolják, hogy a Yamaha EPH-100 utazásra termett. A csomagolás részét képezi egy apró, cipzáras puha védőtok, ebbe minden kiegészítő (netalán kisebb MP3 lejátszó) befér. Tovább érvelve a mobilitás mellett, tesztalanyunk gumigyűrűi valóban remekül hangszigetelnek (erre még kitérünk), ráadásul a megfelelő méretűt kiválasztva egész jó komfortban részesülünk. Hallószervünket a gumikorong hosszú használat után sem irritálja, de elképzelhető, hogy időközönként kicsit igazítani kell a fülhallgatón, fülünk nyirkossága miatt meglazulhat. Apropó, mondanom se kell, a technológia velejárója a megfelelő higiénia, gyakori használat esetén (egyébként is) erősen javasolt naponta fület pucolni. Visszatérve a termékre, meglepően aprócska lett a fém kabinet. Egyes illusztrációk mutatják, hogy a kamrákba helyezett, 6 mm-es hangszórócskák a megszokottól eltérően nem hátra, hanem teljesen a tokozás szájához kerültek. Valószínűleg így mérsékelték a hangra tett befolyását, a dobhártya és a membrán közti távolság is csökkent. Kinézetileg nincs szégyellnivalója az EPH-100-asnak, maga nemében szépnek mondható, rozsda- és karcmentesítő réteggel befújt házat kapott.

Kissé futurisztikus, de összességében inkább elegánsnak neveznénk. Alumínium peremei érdekes harmóniát alkotnak fülbe helyezkedő részével. A vezeték (tervezői szerint) képtelen gubancolódni vagy megtörni, utóbbit nem volt bátorságunk kipróbálni, de a gumiköpeny vastagsága némi bizakodásra ad okot. Kicsivel vastagabb pl. a Monster Turbine zsinórjánál, hozzá hasonlóan ez sem fog magától összetekeredni. A madzag torkolatában kampószerű fogantyú található. Ebbe használaton kívül beakaszthatjuk az aranyozott csatlakozófejes Jack dugót, hogy véletlenül se karcolódjanak össze a kabinetek, kedves gesztus, bár mi nem tartjuk kiemelt fontosságúnak. Annál jobban hiányzott a mikrofonos headset modul, ami szerintünk ebben az árkategóriában elvárható, de ezúttal inkább a zenehallgatást helyezték előtérbe.

Halljuk hát? a csendet is!

Mindössze 16 Ohm impedancia? Tán elírták volna? Nem, elméletileg és gyakorlatilag is bármivel szépen meghajtható Yamaháék hifi fülese. Legalábbis a teszteléshez használt iPhone 3GS készülék, és az iMac sztenderd Jack-kimenete erről tanúskodtak. Persze a korlátok felfedése végett beüzemeltük referencia fejhallgató erősítőnket, a Furutech GT40-est, de az Audioquest DragonFly 1.2 USB-s konverterrel is összeismerkedett a Yamaha üdvöskéje. Zajszűrő képességeit kipróbáltuk buszon, vonaton, metrón és a forgalmas pesti Körúton is. Az emberi hangokat, járókelők, és utasok beszédét gond nélkül lecsillapítja. A metró őrült zajával már nem bírt mit kezdeni, 50% hangerő alatt belepiszkított a felvételbe a szerelvény sivítása ? némi mélyhangveszteségen kívül ez sem jelentett gondot. Egy hóbortos néni kántálása is csak szolid tompa motyogássá szűkült, mikor a vonaton ülve teszteltük az EPH-100-at, a zenét elindítva pedig teljesen lényegtelenné vált még a járművek zaja is. Éppen ezért óvatosan, körültekintve közlekedjünk, ha zenét hallgatunk, mert még a mentőautó hangjára is könnyen hihetjük, hogy a zene háttérzöreje.

Hangminőség

Kis hangerőn is helyénvaló dinamizmussal bír az EPH-100. Dinamikus, de ez nem ment a lineáris megszólalás árára, ezt nevezik kiegyenlítettségnek. Valamivel több, mint két hét alatt zeneszámok tömkelegét kóstoltattuk meg a Yamaha miniatűr fülhallgatójával, többek közt komolyzenei produkciókat. A hegedűk tengerében megrezzenő hárfa dallamok, hirtelen dobbanó, tisztán kivehető üstdobok és a széles tartományban, melegen zengő kórusok sokadszorra is gyönyörűen álltak össze. Persze, klasszikus műfajokat példaértékűen reprodukált, mégsem ezzel okozott őszinte elismerést az EPH-100. Vegyük például az Unkle - When Things Explode c. számát. Ezt a zenét ritkán hallgatom normál hangsugárzókkal, mert a legkisebb akusztikai helytelenség is túlzott búgást okoz az alsó frekvenciákban. Sokszor fülhallgatók is felerősítik a gitárpengetés és lassú dobjáték közben keletkező basszusokat, teljesen elnyomva a részleteket. Tesztalanyunk pontosan, kimérten adja a kellő mennyiséget, a vontatott, egyenletes hullámok precízen végigkövetik a többi hangszerész játékát. A finoman irányított hullámok keltésében szerepet játszanak az EPH-100 kabinetjére applikált, mákszemnyi szellőzőnyílások. Szóval a Yamaha egyik fő erőssége, hogy vele élvezetesen lekövethetjük a mesteranyag egyvelegébe olvasztott sávokat. Egyik kedvenc előadom, a Muse méltán vált híressé feszes, olykor már őrületbe hajló zenéje és futurisztikus hangszerelése miatt. A kétségbeesést, káoszt és magasztosságot felváltva sivító énekes metsző hangja ellenére kellemesen szólal meg a Yamaha előadásában. Matthew Bellamy ordítva operázik, mondanivalóját gyakran ércesen teszi, mégsem fárasztó akár a teljes lemezt végighallgatnunk. Ráadásul a tiszta, jól kivehető középtartomány mellett fizikai jelenlétet érzünk, nem csak a dob, basszusgitár, hanem a géppel kevert effektusok által is. A torzított billentyűk érdes szólama szinte reszeli dobhártyánkat, ilyen élményt komoly fejhallgatók is csak ritkán produkálnak. Bravó, Yamaha. Bravó!

Végítélet

Onnan tudom, hogy egy termék ?kiváló? jelzőt érdemel, mikor fájó szívvel kell visszaküldenünk. Habár én rendszerint fejhallgatókkal szimpatizálok, az Yamaha EPH-100 egyike a ritka ellenpéldáknak. Úgy gondoljuk, az eddig veretlen Monster Turbine most méltó ellenfelére talált. Zseniális megépítettség, nem tudom, hogyan csinálta a Yamaha gárdája, de sikerült még saját fejhallgatójukkal is rivalizáló (sőt, néha felülmúló) hangminőséget előcsikarniuk egy miniatűr, mindenhol elférő berendezésből. Csak el ne veszítsük ezt a csöppséget, mert nem két fillér! Az EPH-100 minden forrásanyagból igyekszik a lehető legjobbat kicsikarni, példaértékű linearitással. Minél jobb felvételekkel tápláljuk, ő annál jobban meghálálja szándékunkat életteli, minduntalan kellemes reprodukcióval. A gyártó ezúttal nem túlzott, mikor azt tűzte a csomagolásra, ?koncerthangzás?, valójában szerénykedni próbáltak.

1 2

Következő oldal >