SMSL VMV P1 fejhallgató erősítő teszt

Egy feladatra készült

2022. szeptember 9., péntek, 13:05

SMSL audio hifi fejhallgató erősítő SMSL teszt fejhallgató erősítő teszt SMSL fejhallgató erősítő

Mivel a legjobb fejhallgatók meglehetősen érzékenyek, ezért rámutatnak a mögöttük lévő rendszer minden előnyére és hátrányára. Ha az elektronikai láncban valami színezi a hangot, az hosszú távon sok bosszankodást okoz. Csúcskategóriás fülesek, a hangfalakhoz hasonlóan meghálálják, ha hajtásuk prémium erősítőről történik. A zászlóshajó státuszt betöltő VMV P1 nem az átlagemberek játékszere. Azoknak készült, akik fejhallgatójukból a lehető legjobbat szeretnék kihozni. A kompromisszummentességre törekvésnek kézzel fogható eredménye és ára van.

Feladatorientált eszköz

Az S.M.S.L prémium ágának tekinthető VMV kompromisszummentes hangélményre vágyókat vesz célba. Korábban teszteltük az ugyancsak ebbe az érába tartozó A1 és A2 sztereó erősítőt, melyek kipróbálása után logikus lépésnek tűnt a fejhallgatós világra fókuszáló termékek tesztelése. Közleményük szerint P1 nevű fejhallgató erősítőjük a legjobb, amit nyújtani képesek. Mi tartozik bele? Nem sok. Három analóg bemenet, két analóg kimenet, egy ötvenforintos nagyságú jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) és egy kijelző, amihez (kis túlzással) nagyító kell. És miért kerül 412 000 forintba?

Az áramkör teljesen szimmetrikus, a benne lévő potenciál könnyen kihasználható az XLR bemenet és a 4-tűs XLR fejhallgató kimenet által. A jelszint vezérlő elektronikus, a kimeneti modul különálló alkatrészekből áll. Mást is szétválasztottak: megfigyelhető, hogy a házat kettéosztották. A tápegység saját alumínium tömbben üzemel, az elő- és végerősítőt szintén elzárták egymás elől. Mindezt azért, hogy a magas és alacsony áramú alkatrészek (Nichicon, Panasonic, ERO, Wima, Siemens) ne okozzanak zavarokat egymásnak. Az áramkörben lévő szereplők stáblistája részletesebben megtekinthető a hivatalos magyarországi forgalmazó, továbbá az S.M.S.L honlapján is.

A ház kicsi, ahhoz képest zavarba ejtően nehéz. Nemcsak azért, mert egyetlen alumíniumtömbből marták, hanem az egyedi NORATEL transzformátor miatt is. A fenti kérdésre visszatérve: jelen esetben nem a sok szolgáltatást, hanem a célra összpontosító kivitelt kell megfizetni. A P1 mellé szükség lesz még forráseszközre is. Beilleszthető mögé a VMV egyik D/A konvertere is, de szinte bármilyen DAC, phono előerősítő vagy streamer alkalmas lehet társnak. Elsősorban a felhasználó egyéni ízlésétől és céljaitól függ, hogy milyen rendszert épít köré.

Küllem

Az S.M.S.L VMV P1 masszív, fekete alumínium háza indusztriális benyomást kelt. Mellőzi a felesleges díszítéseket, tisztán funkcionális felépítésű. Előlapjának bal felső sarkában (azon a szigeten, melyben a tápegység fészkel) apró állapotjelző LED található. Bekapcsolt állapotban kék, készenléti módban piros színnel világít, fényereje egyáltalán nem zavaró mértékű. Az előlap közepére egy 6,3 mm-es és egy 4-tűs XLR fejhallgató kimenetet helyeztek. Utánuk következik az elektronikus jelszint vezérlő (hangerőszabályzó), melynek tárcsája az előlap síkjába süllyed. A sort apró OLED kijelző zárja.

A hátsó oldalon sorakozik két RCA és egy XLR bemenet, továbbá a tápegység blokkján IEC C13 aljzat fogadja a tápkábelt. A mellette lévő billenőkapcsolóval teljes áramtalanítás lehetséges. A vaskos padlólemezre gumitalpakat illesztettek, amelyek meggátolják a csúszkálást sima felületeken és vibrációcsökkentő szerepet is betöltenek.

Használat közben

Az eszköz használata kifejezetten egyszerű volt, miután rászántunk néhány percet menürendszerének megértésére. A jelszint vezérlő segítségével lehetett spártai, de hatékonyan összeállított opciókon végig lépkedni: választhattunk bemenetet, módosíthattunk a hangerőn és a kijelző fényerősségén. Ugyanitt eldönthettük, hogy egyidejűleg mindkettő fejhallgató kimeneten szóljon zene, vagy csak az egyiken.

Tesztalanyunk többórás használat után is csak langyos szintűre melegedett. A menüből adható parancsokra, jelszint változtatásra gyorsan és egyértelműen reagált. Amin még picit finomíthattak volna a fejlesztők, az a jelszintfokozatok közti eltérés volt. A "hangerőt" 0 és 60 között állíthattuk. 40 fölé egyszer sem kellett menni, mert az már bőven elég hangos zenehallgatásnak számított. A 25-30 túl halknak tűnt. 30 és 40 között váratlan mértékben növekedett a jelszint, ami nem okozott semmilyen problémát, egyszerűen csak picit egyenletesebben eloszthatták volna a lépcsőzetességet.

Egyesek beleköthetnek a vezérlő (vagy, ahogy sokszor nevezik, potméter) besimuló dizájnjába, mert emiatt nincsen fogása. Egyetlen ujjal mozgatható, ami eleinte furcsa, legalábbis azoknak, akik megszokták a high end hifi eszközök masszív tárcsáit. Nekünk is szokatlan volt az első néhány napon, de idővel elfogadtuk, főleg azért, mert a készülék előtti gubbasztás helyett kényelmesen a kanapéról, távvezérlővel is navigálhattunk.

Forrásnak Zidoo NEO Alpha médialejátszót és S.M.S.L VMV D1SE DAC-ot használtunk, RCA és XLR kábellel is megvizsgálva a hangzást (bővebben a Hangminőség c. bekezdésben). A meghallgatás Sennheiser HD 800 S fejhallgatóval történt, melyhez a gyártója 6,3 mm-es Jack és 4-tűs XLR kábelt is mellékel, ezért a két kimenet közti különbséget is érdekes volt felfedezni. A VMV és a Zidoo is IsoTek EVO3 Sirius tápelosztóhoz volt csatlakoztatva, előbbi AudioQuest NRG Y3, utóbbi IsoTek EVO3 Premier tápkábellel. Először mindkét eszközt az IsoTek-kel használtuk, de úgy szubjektív megítélésünk szerint a sztereó középpont kirajzolása és a magas frekvenciás közlés kifogásolható volt. Az S.M.S.L VMV P1 rendszer szintű gondolkodást igényelt. Tisztességes láncot kellett köré építeni annak érdekében, hogy egyetlen gyenge láncszem se fogja vissza az eredményt. De mit sikerült elérni az ideálisnak vélt tesztrendszerrel?

Hangminőség

Eleinte problémásnak tűnt a magas frekvenciás tisztaság, de a korábban említett tápkábel cserével sikerült megoldani. Ezután még picit laposnak érződött a dinamika ábrázolás, és hiányoltunk egy kis súlyt a mélyközép hangokból. De miután a HD 800 S Jack kábelét négytűs XLR-re cseréltük, a dinamika kiteljesedett és a basszus szilárdság is kerekebbé vált. A forrás és az erősítő közé először VIABLUE NF-S1 Quattro Silver XLR kábelt illesztettünk. A karakter kicsit száraznak és élesnek tűnt, amin szerettünk volna finomítani. Rövid próbálgatás után LessLoss C-MARC összekötő kábellel sikerült elérni természetesebb, finomabb hangzást (hozzá kell tenni, hogy a VIABLUE árának duplájáért).

A fenti tapasztalatok nem konkrétan a fejhallgató erősítő hangzását ismertetik. Mégis fontos róluk tudomást venni azért, mert nem egyedül a P1 tesz csodát. Az előtte és utána lévő elemek egyaránt beleszólhatnak az összképbe, gyakran negatív értelemben. Emiatt időt és türelmet kellett szánni a számunkra ideálisnak vélt, egészséges tónus megtalálására. Megérte fáradozni, mert a végállomáson olyan hangzás várt, amit eddig csak ritkán sikerült kisajtolni referencia fejhallgatónkból.

Fő előnynek a rendkívül kifinomult dinamika árnyalást és transzparens közlésmód bizonyult. Transzparens alatt értendő a fedettség érzet nélküli zenei tér, a homálytól mentes távoli részletek és friss, lélegző közlésmód. E motívumok kulcsfontosságú szerepet töltöttek be hangszeres zenék realisztikus megtapasztalásához. Annak ellenére, hogy nem testre ható, hanem csupán fejben lejátszódó virtuális színpadot formáltak.

Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem c. ikonikus dalát hallgatva analóg hatású, meleg érzettel épült fel a zenei tér. A halk részletek kirajzolódása precíz, ugyanakkor józan léptékű volt. Ha egyszerűen csak merengtünk a zenei összkép fölött, az mézédes tónusokkal jelent meg. Ha fókuszunkat külön-külön a hangsávokra céloztuk, minden kristálytisztának tűnt. A vonós hangszerek életteli módon, gyengéd hullámzással kísérték az énekesnőt. A háttérben játszó hangszerek elhelyezkedése megfelelően mély volt ahhoz, hogy ne tóduljon minden a figyelem középpontjába. Más szavakkal a színpad nemcsak középső szakaszból, hanem számos félreeső részletből állt, emiatt jobb jelenlét érzet alakult ki.

Ezután vétek lett volna kihagyni Dave Brubeck - Take Five c. jazz klasszikusát. Amennyire fejhallgatóval lehetséges, sikerült megtapasztalni a zene legapróbb részleteit is. Nem tudtunk hiányzó motívumot megnevezni, mivel a friss, levegős hangzás ezúttal is létrejött. A nagybőgő súlya, dallamossága és ereje éppen elegendőnek bizonyult. A cintányér fémes jellege megmaradt, ezáltal (különösen nagyobb hangerőn) nem volt kimondottan pihentető az élmény. Ilyen a cintányér, kemény és csattanós. A Zidoo NEO Alpha felől érkező jel karakterisztikai adottságait nem próbálta elkenni vagy megszépíteni a P1. Megmaradt az a játékos, könnyed jelleg és magabiztosan fókuszált magas frekvencia visszaadás, amit hagyományos hangrendszeren is hallottunk már, ugyanezzel a forráseszközzel.

Szubjektív véleményünk szerint a legjobb élményt klasszikus zenével sikerült szerezni. Nagy volumenű, komplex, szimfonikus zenekarral kísért darabokat zseniális felbontással jelenített meg a P1 és HD 800 S kettőse. Amikor Yuja Wang - Ravel: piano concerto in G major, m. 83 - 3. presto c. előadását elindítottuk, azonnal fejünkbe költözött az egész színpad. A lélegző tér, a külön-külön kivehető zenészek és fényesség nélküli, mégis extrém felbontás meggyőző kombinációt eredményezett. Aki szereti a nagyzenekarra írt műveket és legalább CD minőségű műsorral rendelkezik, teljes kikapcsolódást, meditatív hallgatói élményt érhet el P1 tulajdonosként.

Alternatívák

Aki előerősítőként is használható alternatívát keres, hasonlóan kifinomult hangzással, annak érdemes elolvasni a Musician Andromeda tesztet. Akit jobban vonzanak a számítógépasztalra szánt, D/A konverterrel egybeépített opciók és nem tart igényt távvezérlésre, annak az Auris Euterpe fejhallgató erősítőt érdemes jobban megismerni. Drágább, mint a VMV P1, viszont vonalszintű kimeneten kívül számítógépes USB bemenetet is nyújt. Hozzá kell tenni, hogy szimmetrikus fejhallgató kimenet nincsen rajta.

Végszó

Az S.M.S.L VMV P1 bebizonyítja, hogy kevésbé ismert, relatív fiatal kínai cég is létrehozhat nemzetközileg helytálló, high end hangzásra alkalmas eszközt. Nem kimondottan olcsó és szolgáltatásai sem éppen bőkezűek. Bár az infravörös távvezérlő ritka bónusz fejhallgató erősítő viszonylatban. Teljes áttetszőséget, őszinteséget kereső felhasználóknak érdemes lehet tenni vele egy próbát. Számításba kell venni, hogy a P1 önmagában nem fog audiofil nirvánát, kézbesíteni. Rendszer szintű gondolkodást és vastag pénztárcát igényel, hogy leendő tulajdonosa eljusson a végállomásra. Unalomig ismert hegyibeszéd, de olcsó high end nem létezik, a minőségi alkatrészeken nem lehet spórolni. Az indusztriális kivitel működőképes, viszont egy-két fizikai részleten még jócskán finomíthattak volna a fejlesztők. Mindez a hangélményről alkotott szubjektív véleményünket nem befolyásolja. Toplistás fejhallgató erősítő, kizárólag maximalistáknak.

1 2

Következő oldal >