Sennheiser HD 660 S hifi fejhallgató teszt

2017. december 19., kedd, 14:30

Sennheiser audio hifi fejhallgató Sennheiser fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt Sennheiser fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

A Sennheiser mérnökei úgy döntöttek, hogy felhasználják a sokak által kedvelt HD 650 alapjait, hogy némi technikai frissítés végrehajtásával tovább gyarapítsák a cég referencia családját. Így született meg a napjaink igényeit megcélzó HD 660 S, amiről mai cikkünk szól.

Egy újabb betöltött rés

A Sennheiser ún. referencia családja elméletileg a HD 600 és minden fölötte lévő modell, beleértve a korábban általunk is tesztelt, kategóriájukban remekül szereplő HD 700 és HD 800 S fejhallgatókat. Kb. 150 000 Ft-os árával a HD 660 S igyekszik összemosni elődje és a HD 700 közti határokat. Ez akkor azt jelentené, hogy sokaknak e fejhallgató lehet az igazi arany középút? Nos, nem áll hatalmunkban ilyet bárkinek is jósolni, ettől függetlenül elképzelhető, hogy amit a leendő tulajdonos keres egy fejhallgatóban, azt a HD 660 S-től pontosan visszakapja. Aki bizonytalan a választást illetően, annak (és mindenki másnak) persze továbbra is javasolt a vásárlás előtti, személyes kipróbálás. Üzleti szempontból a HD 660 S azért is okos lépés a Sennheiser-től, mert akik már rendelkeznek HD 600-zal, azok a jobb hang reményében ezt tekinthetik a következő lépcsőfoknak. De mit is kapunk a pénzünkért cserébe?

Küllem

A HD 660S kicsomagolásakor megkapjuk azt a jól ismert figyelmességet és stílust, ami minden referencia kategóriájú Sennheiser terméknél visszaköszön. Jár hozzá egy keményfalú, szivacsos bélésű fekete doboz (lehet, szőrszálat hasogatunk, de talán egy záró csatot még megérdemelt volna), ami használaton kívül méltó védelmező és tároló szerepet tölthet be. Az említett ládikót felnyitva ízléses tálalásként nézhetünk farkasszemet a HD 660S-sel, mely a korábbi modellektől eltérően modernebb, matt fekete színű lett.

A formaterv nem kimondottan új, sőt, továbbra is a HD 600-ra épül, ezért egyesek már-már retrósnak is titulálhatják. Ettől függetlenül, a részletek igényesek és a termék összességében profi hatást sugall annak ellenére, hogy házának nagy része műanyagból készült.

Nyitott rendszerű, tehát hangszórója szabadon szellőzik, kívülről egy vékony, de szépen kidolgozott rács fedi. Esetleges hátrányként említhetnénk, hogy nem összecsukható kialakítású, azonban, ha ez valakinek fontos, akkor egy a gyárinál kisebb méretű, keményfalú cipzáras tok megvásárlásával megoldható, hogy hátizsákban problémamentesen elférjen.

Az Írországban készült HD 660 S kábele is említést érdemel. A hagyományos 6,3 mm-es Jack vezeték mellett kapunk hozzá 4,4 mm-es Pentaconn végződésűt is. Utóbbit a Sony kezdte el alkalmazni hordozható zenejátszóin és várhatóan (remélhetőleg) ez lesz a szimmetrikus jelátvitelre szolgáló, univerzális standard azoknak, akik komolyan veszik a zenehallgatást.

Egyébként ilyen aljzat található a Sennheiser új fejhallgató erősítőjén is, ezzel bizonyos szinten saját malmukra is hajtják a vizet, de legalább másoknak is mutatják az irányt. Egyébként a kábelek minősége jónak mondható, picivel vastagabbak, mint pl. a HD 600 vékonyka vezetéke, ezáltal remélhetőleg strapabíróbbak is (belsejükben oxigénmentes réz vezető és ún. para-aramid erősítés található).

Használat közben

A HD 660 S olyan árkategóriát képvisel, amitől bárki joggal elvárhatja, hogy hosszú távú komfortot nyújtson. Figyelembe véve, hogy párnáin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben módosítottak, szinte ugyanazt az élményt nyújtja ilyen téren, mint a HD 650. Ovális párnái a nagyobb füllel rendelkező személyeknek sem fognak gondot okozni és szemüveggel is remekül használható.

Használat közben mindvégig érezteti a jelenlétét, de mivel súlyelosztása egységes, órákig is használható frusztrációk nélkül. Hozzátesszük, hogy az első hónapokban, amennyiben új darabot vásárlunk, kezdetben eléggé feszes lehet a két fülpárna, de kb. fél év elteltével meglágyul majd a plüss kárpit alatt lévő szivacs. Szerkesztőségünkben kb. 5 éve vendégeskedik egy (azóta is hibamentesen teljesítő) HD 600 és mókás volt megtapasztalni, hogy mennyivel lazább és komfortosabb lett a vadonatúj HD 660 S-hez képest.

Egyébiránt a füles párnái és kábelei is cserélhetők. Utóbbi folyamata nem könnyű, de mi ezt inkább pozitívumként könyveltük el, mert a szorosan bepattintható csatlakozók által legalább nem húzódnak ki maguktól a vezetékek. Egyébiránt, ahogy fentebb is említettük, nyitott rendszerű a HD 660 S ami azt jelenti, hogy minden hangot beenged a külvilágból és amit mi hallgatunk, az a környezetünk felé is ki fog szűrődni. E hosszú távon fontos tényező lehet, amit a leendő tulajdonosnak célszerű figyelembe vennie. Például énekhang monitorozáshoz vagy esti zenehallgatáshoz (amikor tőlünk néhány méterre valaki aludni szeretne) nem a legjobb választás. Akkor sem előnyös, ha körülöttünk mások beszélgetnek, ami teljesen elnyomja meghallgatni kívánt, kedvenc szimfonikus darabunkat, ilyen szituációhoz értelemszerűen jobb választás lehet a cég valamelyik zárt fülese. Akárhogy is, a Sennheiser referencia családja (eltekintve a HD 630VB-től) nyitott modelleket tartalmaz.

Mielőtt nekiállunk boncolgatni a HD 660 S akusztikai képességeit, itt ismét meg kell említenünk alapvető előnyét. Függetlenül attól, hogy jól szól, mobileszközökkel is alkalmazható(bb), szemben elődjével. Míg a HD 600/650 impedanciája 300, addig a HD 660 S-é 150 Ohm, magyarul kisebb feszültséggel is képes nagyobb hangerőt produkálni. Ezt a gyakorlatban is kipróbáltuk, és valóban számottevő a különbség, még ha nem is érződik kétszeresnek. Akik használnak hordozható zenejátszót, azoknak hasznára válhat az alacsonyabb impedancia.

Hangminőség

Ahogy azt már a termék nevéből is sejtettük, nem akarta túlszárnyalni elődjeit, csak úgymond felfrissített módon igyekezte reprodukálni referencia számlistánkat. Karaktere részben objektív ábrázolásra törekedett, ugyanakkor invitálni, részletezni is akart és ezeket a stílusjegyeket ügyesen keverte.

A basszusok nyitott rendszerhez mérten meggyőzőek voltak, gazdag árnyaltsággal. A masszív ütemet megkövetelő előadóknál (Massive Attack, Groove Armada stb.) kellemes, tagolt, ugyanakkor feszes alsó frekvenciákat kaptunk. A középső hangok könnyedek és tiszták voltak, szépen illeszkedtek az összképbe, főleg nekik köszönhettük azt a(z ilyen kategóriától már elvárható) illúziót, hogy nem tárgyat, hanem zenét hallgatunk. A HD 660 S magas frekvenciái is gyönyörűen összefonódtak az alsóbb rétegekkel, bár a cintányéroknál (példának okáért az AC/DC - Rock Or Bust hallgatásakor) egy picit természetesebb, légiesebb csilingelést elviseltünk volna (ez az, ami általában 50-100 000 Ft-tal magasabb összegért valósítható meg).

A HD 660S legelőnyösebb adottsága a vártnál összefüggőbb és nyitottabb tér. Mindegy volt, hogy közelről mikrofonozott gitárt (Antoine Dufour - Reality) vagy élő előadást (The 52nd Second Street Blues Project - You Lied) indítottunk el, szinte azonnal érvényesült az a hatás, hogy a minket körülvevő irodához valami hozzákapcsolt egy második virtuális teret is.

Zenei részleteket illetően nem töltötte csurig a valóságérzet serlegét, de hatásos és megnyerő ízelítőt nyújtott. Nem vont be teljesen a zene légkörébe olyan szintig, hogy a gondolataink megálljanak, de szemérmetlen módon mégis képes volt mutatni a tér nagyságából, a hangszerek mennyiségéből és erejéből. Szimfonikus, zenekari darabokhoz remek választás annak ellenére, hogy a legapróbb rezdülésekkel nem foglalkozik. A németek szakértelme javarészt abban mutatkozott meg, hogy bizonyos apró (de tényleg szinte elhanyagolható motívumok, mint pl. az orgonán távolban játszó személy tapodása a basszuspedálokon) effektusok a drágább Sennheiser fejhallgatókon erőlködés nélkül kirajzolódtak, a HD 660 S-nél pedig mindössze a templom levegőjéből elkapott rezgéseket kaptuk meg. A női éneket viszonylag közel tudta hozni hozzánk, de nem szándékozott intim érzeteket kelteni. Sara K. - Stars c. számában éreztük, hogy a hölgy alig fél lépésre tartózkodik tőlünk, közben a legfelső frekvenciákon megcsillantak a HD 660S által odahelyezett kis élezések is (tudjuk, elég buta megfogalmazás, de aki meghallgatja ugyanezt, érteni fogja). A vérprofin rögzített Sting - The Last Ship közben még a lélegzetvételeket is hallottuk. A közkedvelt énekes hangját nem ültette be koponyánk közepére a HD 660 S, ettől függetlenül kristálytisztán ábrázolta, a mélyebb szótagokat enyhén elfinomítva.

Végszó

A Sennheiser HD 660 S olyan receptet vett elő, ami már évek óta elnyerte egy nagyon széles közönség ízlését és bravúrosan képes kombinálni a precizitást a melegséggel, van a hangjában valami, ami könnyen magával ragadja a hallgatót. Karaktere annak ellenére, hogy nem nevezhető tökéletesnek, a maga kategóriájában nem kelt hiányérzetet. HD 650 tulajdonosoknak valószínűleg nem érdemes rá frissíteni, viszont azok, akik mobil zenejátszót használnak és utazós (in-ear vagy zárt) fülesük mellé szeretnének egy másodlagos, otthon, nyugodt körülmények között bevethető, nagy felbontású rendszert, azoknak tanácsos kipróbálni ezt a fejhallgatót. Az igényeket követő ügyes lépések, ugyanakkor régi értékeket megtartó összkép megérdemli az Ajánlott Vétel cédulát.

1 2

Következő oldal >