Musicican Andromeda fejhallgató erősítő teszt

2021. szeptember 29., szerda, 21:55

Musician audio hifi erősítő Musician Audio fejhallgató erősítő erősítő teszt Musician teszt Musician fejhallgató erősítő fejhallgató erősítő teszt

A Musician Audio már bizonyított a Pegasus névre keresztelt R2R DAC gyártmányával, konkrétan egy komplett termékcsaládot épített fel, aminek az egyik prominens tagja a Musician Andromeda fejhallgató erősítő, ami a klasszikus A osztályban működik. Az egész sorozatra jellemző stílusjegyek itt is megtalálhatók, a szuper masszív felépítés, a vastag alumínium ház, a jellegzetes csapott előlapos kialakítás. A 4 W körüli kimenő teljesítmény, a toroid trafó, az ALPS hangerő szabályzó pedig elvileg garantálják a remek hangot és teljesítményt.

A Musician első próbálkozása a Pegasus R2R DAC volt, amit nagyon jól fogadott a piac, sorra születtek az elismerő tesztek és a mérések szerint is igen korrekt masinának sikerült. A hifisták legnagyobb örömére, itt nem állt meg a Musician, sorra adta és adja ki új termékeit, jelen esetben az Andromeda nevű, A osztályú fejhallgató erősítőt.

A Musician szakítva a mostani trendekkel és szembe menve az irányzatokkal, inkább maradt a hagyományos megoldásoknál. A házon sem spóroltak vastag, masszív alumínium oldalfalak védik a Musician Andromeda belsejét, ami a gyártója védjegyének számító négy helyett, három lábon nyugszik a rezgéseket eliminálandó.

Kinézet, csatlakozók

Szemrevaló kialakítást álmodtak meg a tervezők az Andromeda tervezésekor, kinézetben tökéletesen illeszkedik a sorozat többi tagjához, a ferdén lecsapott előlap és a csak hátul észrevehető csavarok egyedivé teszik a készüléket, nincsenek felesleges sallangok sehol.

A be/kikapcsolást visszajelző LED itt sem a fényerejével fogja magára felhívni a figyelmet, de nem is kell több a boldogsághoz.

Az előlap sem nevezhető túlzsúfoltnak, kapunk egy szimmetrikus XLR és egy aszimmetrikus 6,35 mm-es Jack fejhallgató csatlakozót, egy bekapcsoló gombot és egy ALPS hangerő szabályzót. Amely hangerőszabályzó gombnak - pontosabban a mögötte lévő elektronikának - van egy érdekes tulajdonsága, nem lineárisan, hanem exponenciálisan erősít, azaz kb. 3 óra állás után kezdi adagolni az erőt az aktuális fejhallgatónak, addig csak finoman/érzéssel erősít a hangon. Hasonló kialakítású például a Cambridge Audio 851A sztereó erősítő hangerő szabályzása, így problémamentesen lehet az IEM-ek hangerejét szabályozni, külön érzékenység állító kapcsoló nélkül.

Maga a forgatógomb az "érdekes" kialakítása ellenére könnyen és pontosan kezelhető, nem kap tőle az ember sikítófrászt és nem kezd el rezegni a szemöldöke, ha tekergetni kell.

Hátul sincs túlbonyolítva a Musician Andromeda. Egy-egy pár XLR ki- és bemenetet találunk az IEC tápcsatlakozó mellett.

Az egész készülék tömör és jól összerakott benyomást kelt, megbízhatóságot sugall, amiben a tömege is közrejátszik a maga közel 4 kilogrammjával.

Belül

A Musician Andromeda belsejében a jókora toroid trafó uralja a helyet, ez és az alumínium oldallemezek adják a készülék tekintélyes súlyát. Mellette a minőségi alkatrészek, többek között ELNA kondenzátorok is hozzájárulnak a tiszta hanghoz. A felépítés teljesen szimmetrikus, akár kettős-monónak is nevezhetnénk, ha két toroid trafó lenne használatban. Persze egy darabbal is bőven elég a kivételes mérési eredményekhez, ráadásul ekkora toroid bőségesen elég a 4 W kimenő teljesítményhez.

A belső felépítés szintén példás, műszaki beállítottságú olvasók örömmel legeltethetik a szemüket a NYÁK lapon és a rajta elhelyezkedő alkatrészeken.

Használat közben

A Musician Andromeda tervezésekor úgy döntöttek, hogy száműzik az RCA csatlakozókat, kizárólag XLR ki- és bemenetek találhatók a hátulján. Ami azért némileg behatárolja, pontosabban kicsit macerásabbá teszi a használatot annak, akinek csak aszimmetrikus RCA kimenet áll rendelkezésére az összeköttetéshez. Igaz szinte bárhol lehet átalakítót venni hozzá, így ez nem akkora probléma, mint aminek kinéz. Nem mellesleg mi már rég száműztük volna az RCA csatlakozókat mindenhonnan, ahonnan lehet, a műszakilag sokkal korrektebb és jobb XLR csatlakozók javára.

Összedugás után nem árt járatni pár órát az első meghallgatás előtt és utána megfülelni az Andromedát, az A osztály ugyanis eleve melegen érzi jól magát. Persze itt nem kell tojást rotyogtató forróságra gondolni, az a 7 W teljesítmény-felvétel könnyedén el disszipálható a méretes alumínium lapok bármelyik részére, még a kézmeleget is alig éri el a ház működés közben.

Puristák nyilván az állvány/állványnak kinevezett bútor külön részén helyezik el az Andromedát, pedig igen mutatósan néz ki, ha alá vagy fölé pakoljuk a Musician Pegasus R2R DAC-ot.

A hangerőszabályzó kényelmesen kezelhető, tág határok között és pontosan lehet a hangerőt variálni, a különböző érzékenységű fejhallgatókhoz jól idomul a szabályzás karakterisztikája eredményeképpen.

Zajnak vagy egyéb zavaró hangnak még a gondolata sem merült fel, semmilyen hangerőn.

Egy minimális észrevételünk volt csak, szerintünk bőven elfért volna egy 4,4 mm-es Pentaconn csatlakozó az előlapon, de lehet, hogy ezt szándékosan hanyagolták a Musician mérnökei.

Jól és főleg egyszerűen kezelhető a Musician Andromeda, bár ha előerősítőként szeretnénk használni, akkor a lusta hifista szívesen látott volna egy távirányítót is, de ez már csak kákán is csomót keresés.

Tesztkörnyezet

SMSL M400 DAC, Cambridge Audio 851N streamer 851A sztereó erősítő, Cocktail Audio X50(D), Wattson Audio Emerson ANALOG streamer, Topping A90 fejhallgató és előerősítő, Sendy Audio Aiva, Sendy Audio Peacock, AudioQuest NightOwl Carbon fülesek, PC, Core Audio USB kártya, TIDAL, Roon és Jriver lejátszó szoftverek.

Hangminőség

Újfent magyarázattal kell kezdenünk, ugyanis a Musician Andromeda egy rendkívül átlátható és nyílt hangú erősítőként szólalt meg. De mi is az az átlátható?

A mi olvasatunkban az átlátható kifejezés a zenészek és a hangszerek pontos helye mellett, megjeleníti a mögöttük lévő teret is, azaz "mögé látunk" az éppen megszólaló hangnak, úgymond tapintható jelleget kölcsönözve a megszólalásnak. Rajzol egy olyan színpadképet, ami hátrafelé is megnyílik, egyfajta 3D hatást kölcsönözve a zenének.

A Musician Andromeda tehát egy átlátható erősítő, ami nagyban meghatározta az általános hangképét. Eléggé semleges úgy, hogy volt mellette egy jellemző tulajdonsága, ami "ízt" adott a zenének - pedig az A osztálytól mást várna az ember - mégpedig az igen mélyre menő, egyben szigorúan pontos mélytartomány. Lehetett szó bármilyen zenéről, ez a tulajdonsága mindig feltűnt. Ez a basszus - noha zökkenőmentesen olvadt bele a középtartományba - egészen enyhén átszínezte annak alsó részét, tehát például a férfi énekhangot, karakteresebbé téve az előadóművész hangját. A női hangon ez a plusz íz nem volt észrevehető, ott nem érződött semmilyen színezettség.

A középtartományban - amit az angolok a legfontosabbnak mondanak a zene reprodukálása szempontjából - kifejező és érzelmes tudott lenni a Musician Andromeda, könnyedén és fárasztó hatás nélkül tudta hozni a zongora hangját, amin pedig sok hifinek nevezett gyártmány elvérzik. Itt szó sem volt fáradtság érzetről, netán torzításról. Élvezetesen dinamikusan, térben pontosan elhelyezve és zavaró felhangok nélkül zongorázott Kocsis Zoltán, Liszt műveit játszva.

A felső és a prezensz tartomány tesztelésére kiválóan alkalmas Mike Oldfield és Mark Knopfler a két, korszakos zseni, akik a jó zene megalkotása mellett, gondoltak a tesztelő hifistákra is az albumaikkal (mi kérünk elnézést).

Itt is elsősorban a nyílt és tiszta hang volt a jellemző, bár itt már néha - ha összehasonlítottuk pl. a Topping A90 erősítővel - mintha némi komótosság költözött volna a tranziensekbe, a Topping A90 itt gyorsabbnak bizonyult. De ez csak akkor tűnt fel, ha átkapcsoltuk a bejövő jelet az egyik készülékről a másikra. Önmagában hallgatva nem tűnt fel ez a jellemző, a Musician Andromeda nyújtott egy olyan felső frekvencia sávot, ami simogatóan kellemesen színes, egyben kifejező és árnyalt volt.

Áttérve a nagyobb kihívást jelentő Hans Zimmer művekre, ahol az élő felvételeken a színpadképet, a többin a mélytartományt és az összetett, sokhangszeres hangzást teszteltük, ott sem találtunk kivetnivalót a Musician Andromeda hangjában. Összeomlás és kakofónia nélkül tárta elénk a hatalmas színpadot, precízen megkülönböztetve a különböző hangszereket és a szimfonikus zenekart. Élmény volt hallani, mennyire erőlködés nélkül, ujjgyakorlatként hozta a borzongatóan félelmetes mélyhangokat.

A nálunk lévő füleseket gond nélkül meghajtotta, egyikkel sem kellett a 1 órás tárcsa állás fölé menni a normál hangerőhöz, lehet persze feljebb tekerni a Musician Andromeda akkor is bírja, csak a fülünk nem.

A 4 W teljesítmény gyakorlatilag minden fejhallgatóhoz elég, talán néhány egzotikus (és egzotikusan drága) példány kér többet a wattokból, de az evilági fülesek meghajtásához bőven megfelel. Előerősítőként használva is pont ugyanazok a tulajdonságok jellemezték, mint fejhallgató erősítőként, de mivel nem ez az elsődleges feladata, így azért, ha ki akarjuk maxolni a lehetőségeket, érdemes egy külön előerősítőt használni erre a célra.

Összegzés, ajánlás

Ismét egy élvezetes ínyencfalat került a kezeink közé a Musician Audio jóvoltából. Az Andromeda szinte minden evilági fejhallgatót képes meghajtani, előerősítőnek is használható, igényesen megépített. A hangja úgy karakteres, hogy közben elég semleges, ezért rengeteg rendszerrel kompatibilis lehet. Az a pontos és kifejező basszustartomány sokaknak csábítóan hangzik, ami ráadásul ötvözve van egy olyan rendkívüli nyíltsággal, amit kevés készülék tud ebben a kategóriában, de még felette sem nagyon elterjedt. Azt már meg sem említjük, mennyire jól összerakott és időtálló maga a készülék, ez már lassan alapnak tűnik a kínai gyártmányoknál.

Mindent összevetve és alapos megfontolás után, bátran kijelenthetjük, nagyon tetszett a Musician Andromeda, egy meghallgatás bátran ajánlható mindenkinek.

1 2

Következő oldal >