Meze 11 Neo fülhallgató teszt

Nem is rossz!

2018. július 20., péntek, 12:45

Meze audio hifi fülhallgató Meze fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt Meze hifi fülhallgató hifi fülhallgató teszt Meze fülhallgató teszt Meze hifi fülhallgató teszt

Mostanában a kevésbé ismert nevek hoznak meglepő tapasztalatokat és nincs másképp a Meze 11 Neo fülhallgatóval sem. Azt mondják róla, hogy audiofil, miközben tokkal, vonóval nem lépi át a 20 000 Ft-ot. Érdekes?

Küllem, használat

Sok (jóval drágább) fülhallgató esetében megemlítettük, néha akár előnyként, hogy nem úgy néznek ki, mintha drágák lennének. Kicsit fordított a helyzet a Meze 11 Neo esetében, ugyanis nem úgy néz ki, mint egy olcsó fülhallgató, pedig aránylag az, abból kiindulva, hogy többször drágább fülhallgatókhoz is volt már szerencsénk, amelyek nem tudtak ilyen esztétikus megjelenést nyújtani. Másszóval a Meze 11 Neo jól néz ki.

A hangszórókamra és a kábelen lévő Y-elosztó valamint a 4-pólusú 3,5 mm-es Jack csatlakozóvég háza alumíniumból készültek. A kábel nem a mobilos univerzum gumírozott, össze-vissza gabalyodó cérnametéltje, hanem füst-barna köpeny mögé rejtett, 7N tisztaságú oxigénmentes réz.

A kapszulák igényes színe (nálunk az irídium kiadás járt, amiről a Marantz pezsgőarany előlapja jutott eszünkbe) mellé apró dekoráció társul, a külső oldalon a MEZE emblémája, a kis hárfa látható. Mindehhez jár egy kemény falú, cipzáras védőtok. A csomagban található még három pár különböző méretű szilikon és egy pár Comply szivacsos fül-illeszték is.

A 11 Neo tömege mindössze 17 gramm, ami nagyrészt a kábelen oszlik szét. A szilikon illesztékeket használva csupán átlagos stabilitást kaptunk, ezért néha még egyszerű séta közben is meg kellett igazgatni a folyamatosan kicsusszanó bogyókat. Sportoláshoz nem alkalmas. Zajszűrése viszont egész jó, tehát tömegközlekedésben is jól hallottuk rajta a zenét, valamint telefonálni is tudtunk - igaz, mikor a metrón állva turistacsoport vett minket körül, akkor beszélgetőpartnerünk érthető módon panaszkodott a körülöttünk lévő zsivajra.

Összességében nem volt bajunk a termék használhatóságával, eltekintve attól, hogy a kábelét minden alkalommal be kellett fűznünk a póló alá, különben ide-oda mozgó felerősödött zaját (mintha gumicsöveket kötöttek volna az agyunkra) kellett fülelnünk. A probléma áthidalható úgy is, ha a felhasználó a mellényzsebébe teszi a telefonját, vagy a gallérjához egy gemkapoccsal rögzíti a kábelt. A mellékelt Comply párnát mindenképpen érdemes használni, mert a lépészajokat és a kábel zörgését is hallhatóan csillapítja!

Hangminőség

A Meze 11 Neo karaktere tisztaságra törekvő, frissen és ropogósan mutatja be a zenét, nem olyan lustán és tompán, mint egyes divatfülesek. Ennél fogva könnyen kiemeli az MP3 tömörítés hibáit, tehát megköveteli a CD (vagy jobb) minőséget. A kezdeti pillanatok őszinte meglepetést válthatnak ki a hallgatóból, figyelembe véve, hogy a sztereó tér közepe sokkal üdébb, levegősebb, mint más, hasonló kategóriájú fülhallgatók esetében. Néhány nap után egyeseknek feltűnhet, hogy a magas frekvenciák akkor is körvonalazódnak, ha nem akarunk róluk tudomást venni, ami bizony a titán bevonat sajátossága. Emiatt nagy hangerőn fárasztóvá válhat a NEO 11 hallgatása, de ésszerű meghajtás mellett cserébe sok információt megmutat a zenéből.

A basszus sem brummog zavaróan, de alábecsülni sem érdemes, mert ha megfelelően kitöltik fülünket az illesztékek (ezért fontos, hogy ne csúszkáljanak ki a helyükről), akkor dinamikus/elektronikus műfajú számoknál kicsit felbátorodnak az alsó frekvenciák. Vagány, feszes, enyhén pumpáló ütemet kaptunk a Daft Punk - Get Lucky hallgatásakor, ami a finomkodó hifi hanghoz szokottakat kicsit zavarhatja (bár EQ-val bizonyára valamennyire kompenzálható). Peggy Lee - Fever c. klasszikusát hallgatva a kristálytisztán felvett éneket meggyőzően adta vissza a MEZE. Azt is meg merjük kockáztatni, hogy vokálból 20 000 Ft alatt még nem is kaptunk jobbat. A háttérben játszó nagybőgős kicsit közelre került és a Daft Punk-nál érzékelt enyhe feszesség nem akart lemászni a húrjairól. Mindezt az ár figyelembe vételével nem kifogásoltuk annyira, mert ugyanezért az összegért hallottunk már jóval pontatlanabb, tolakodóbb basszust is.

Jó dinamikai tartományt nyújt a 11 Neo, a halk részleteket képes kicsit hátrébb tolni, élénkséget tesz a színpadhoz akkor is, ha egyszerre sok hangszer szól. Ibrahim Maalouf zenéit fülelve inkább tovább váltottunk (rengeteg trombita), de csak azért, mert ezeket a számokat többnyire sokkal drágább fülesekkel kóstoltatjuk meg, a kis Meze a mi igényünknek/ízlésünknek túl fényesen kezelte a trombitát. Kevésbé komplex, akusztikus nótákkal viszont nem bánt ilyen ügyetlenül. Kedvenc Marcus Miller számainkhoz jóleső meleg alapokat adott, a basszusgitárt közelebb hozta, a többi hangszert pedig határozottan hátrébb irányította.

Összességében, az árát figyelembe véve példásan teljesített a 11 Neo, énekhang és mélységérzet tekintetében a nála drágább fülesekkel is könnyen felvette a versenyt. Basszusa kicsit egysíkúnak bizonyult, de csak akkor, ha alsó frekvenciáit is a drágább alternatívákhoz mértük. Hangszórója váratlanul részletező karaktert nyújtott, ami lágyabb akusztikus, ill. könnyűzenével szinte kizárólag előnyösnek bizonyult, szimfonikus és sok magas frekvenciás részletet tartalmazó számok hallgatásakor viszont nem akartuk közepesnél feljebb tenni a hangerőt (más kérdés, hogy a hangos zenehallgatás amúgy sem kedvező a fülnek).

Végszó

Akiknek nem a hangerő, hanem a hangminőség fontos, elegük van a sérülékeny, gyárilag mellékelt, műanyag kapszulás telefonos fülesükből, helyettük jobban szigetelt, hangszeres zenét jobban feltáró partnert keresnek 20 000 Ft alatt, azoknak egyértelműen ajánlott vétel a Meze 11 Neo, feltéve, hogy nem akarják majd sportoláshoz használni.

1 2

Következő oldal >