Marantz HD-DAC1 fejhallgató erősítő teszt

Kompakt elegancia

2015. január 30., péntek, 13:45

Marantz audio hifi DAC Marantz DAC DA konverter fejhallgató erősítő Marantz erősítő erősítő teszt Marantz erősítő teszt fejhallgató erősítő teszt Marantz DAC teszt DA konverter teszt

A világot elárasztották a fejhallgatók, most pedig ABC sorrendben megindultak a fejhallgató erősítők is! Épp az M betűnél tartunk, egy japán szépséggel ismerkedtünk meg, mely egyébként egész komoly DAC chippel is büszkélkedhet. Ő volna a Marantz HD-DAC1.

Régen nagy divatja volt a mikro méretű hifi komponenseknek, a japán cégek különösen termékenyek voltak e kategóriában. Ezúttal a Marantz nem kazettás decket, se nem végfokot kínál ilyen pöttöm méretben, hanem fejhallgató erősítőt. Ahhoz képest a HD-DAC1 kicsit molettnek számít, hiszen korábbi cikkeinkben már öngyújtó, vagy mobiltelefon nagyságú készülékeket is bemutattunk. Igen ám, de a jelenlegi főszereplő egy fejhallgató erősítő, ugyanakkor kijelzővel, távvezérlővel, moduláris tápaljzattal felszerelt, széles funkcionalitású DAC is. A benne lévő chip egy 192 kHz/24 bit mintavételezésű CS4398 típus, mely kiegészül a Marantz saját fejlesztésű HDAM-SA2 moduljaival. Tehát tesztalanyunk nem csupán erősíti több forráseszközünk jelét, hanem fel is dolgozza és stúdió minőségben, jitter-mentesen dekódolja a beérkező hanginformációt.

Kicsomagolás

A HD-DAC1 viszonylag nehéz, 11 kilós dobozban került hozzánk, melyben keleties kiosztásban (hungarocellbe ágyazott, vékony ragasztószalaggal lezárt tasakokban) találtunk vaskos felhasználói kézikönyvet, hagyományos méretű és minőségű távvezérlőt, no meg persze magát az erősítőt. A HD-DAC1 készülékháza szemgyönyörködtető, hozzánk az ezüstszínű érkezett, de gyártják feketében is. Az oldalsó, retrós, fahatású lemezek elképesztően jól néznek ki a valóságban, ráadásul még polírozottak is, így a termék minden szemszögből megcsillan valahol. Az előlapon két apró, de jól kezelhető potméter található, az egyikkel bemenetet, míg a másikkal a hangerőt állíthatjuk. Velük kellemes összképet alkot a gyártó jellegzetes ?Porthole? kijelzője, mellyel felső kategóriás hifi készülékein is találkozhattunk már. Ezen kívül egy aranyozott, 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet és egy USB aljzat, továbbá egy dedikált rendszermenü és egy ki/bekapcsoló gomb tarkítják az előlapot.

Még a HD-DAC1 talpacskái is egészen jó minőségűek, az illesztések pontosak és a csatlakozók szerelése is precíz, semmi lötyögés, zörgés nem volt érezhető. A hátoldalon egy 3,5 mm-es sztereó Jack aljzatot találunk, mellette négy digitális (koaxiális, két optikai, USB B) bemenet található. A HD-DAC1 két analóg sztereó RCA kimenettel rendelkezik, melyekből az egyik fix, a másik pedig vezérelhető jelű. Utóbbinak köszönhetően a terméket sztereó előerősítőként is használhatjuk, ami későbbiekben hasznos lehet.

Beüzemelés, használat

A HD-DAC1 bő két hétig vendégeskedett nálunk, mindvégig Sennheiser HD 600 fejhallgatóval használtuk, illetve rövid ideig bekötöttük egy hagyományos hifi láncba is, melyben B&W CM6 S2 hangfalak keltették a hangokat. A gyárilag mellékelt tápkábelt ki se csomagoltuk, helyette az IsoTek EVO3 Premier típust vettük elő, a számítógépet Furutech GT2 Pro USB kábellel csatlakoztattuk.

Használat közben csak egyszer kellett a használati utasításhoz nyúlnunk, az USB bemenetről való lejátszáson kívül, minden magától értetődött. Egyébként, mint kiderült, a HD-DAC1 USB-s adathordozóról, a főkönyvtáron belül csak 8 mappát képes észlelni, ha ennél többet tárolunk a pendrive gyökerében, azokat egyszerűen nem teszi láthatóvá. Mi sem értjük, de ettől függetlenül az iOS mobileszközről való lejátszás kiválóan működött, tehát adott esetben egy iPod vagy iPhone, illetve iPad is lehet audiofil minőségű zenéink tárolója.

Egy másik apróság (és ezzel véget is ér a szőrszálhasogatás) a kijelző, ami jó, hogy rendelkezésre áll, jól is néz ki, ám USB lejátszásnál a rövid karakterhosszúság miatt, nehéz tájékozódni a hosszabb elnevezésű mappák és zenefájlok között. Persze erre is van megoldás, használjunk rövidebb mappaneveket. Ettől függetlenül a termék összes többi része remekül sikerült. A számítógépes kapcsolat működéséhez le kellett töltenünk egy pár megás meghajtó programot a gyártó weboldaláról, melynek telepítése után azonnal láthatóvá vált számítógépünk hangeszközei között a HD-DAC1. A megfelelő mintavételezési frekvencia kiválasztása nem korlátozta a terméket, szükség esetén át tudott váltani 192-ről 96 kHz-re, ám 48 kHz-ig nem volt hajlandó magától ?lealacsonyodni?, de ettől még szép hangokat hallhattunk.

Hangminőség

Végighallgattuk azt is, ahogy a hátborzongatóan jó minőségű audiofil SACD-ről bedigitalizált felvételen Olivier Latry eljátssza orgonán Rachmaninov-ot, a saját ízlése szerint. Az élmény egészen döbbenetes volt. Hangerőben kicsit tovább merészkedtünk a kelleténél, a potmétert jócskán feltekertük olyan szintig, amit tesztelés közben már nem nagyon szoktunk elérni, saját hallásunk épsége miatt. A felvétel sejtelmesen kibontakozó elején tele volt a templom levegőjében úszkáló nehéz, lassú, csupa 20-30 Hz körüli effektusokkal, amiktől még egy profi mélyláda is táncolni kezdett volna. Csakhogy mi fejhallgatót használtunk, amitől változott az egyenlet, jóval lazábbak és légiesebbek a basszusok, ugyanakkor a Marantz szigorúsága megszilárdította a Notre Dame akusztikáját. Mindeközben hallani kezdtük, ahogy valahol, a távolban ülő Olivier lábai alatt kopognak, lötyögnek az alsó regiszterek pedáljai. Ez olyan hajszálvékony hanginformációnak számít, amit hagyományos hangsugárzókon, csak gyomorrengető basszusok mellett lehetne észrevenni ? ha egyáltalán észreveszi bárki. Apró érdekesség, hogy frissen bekapcsolva a HD-DAC1 és a HD 600 is kissé fásultan, mesterkélten reagáltak egymásra, de mire Rachmaninov végére értünk, már jócskán ?bemelegedett a hang?, lágyabbá és áramlóvá változott a zene. Ezt csak azoknak nem árt tudni, akik frissen kipróbálnák a HD-DAC1-et, várjanak egy pár percet, amíg a fejhallgató és az elektronika is bejáratódik!

A száraz, kimért és pontos karakter nagyon jónak bizonyult Joe Satriani 1995-ös lemezén is, egyébként nagyszerű album, aki szereti a profin kevert, virtuóz blues-zal vegyített, progresszív metált, annak bátran javasoljuk. A kissé recsegős, amerikai ízlés szerint finomhangolt Ibanez gitárhang nagyon pontosan és élethűen szólalt meg. Mindeközben minden zenész szépen elkülönült egymástól, nem volt olyan érzésünk egy pillanatig sem, hogy összeroskadna, tompulna a felvétel. A HD-DAC1 hangja határozott, harapós, de nem harsány, nem hideg, és nem mosott. Remekül kirajzolódott minden hang külön-külön, ha a felvétel kellően jó volt. Ezzel a készülékkel csak jó minőségű zenét érdemes hallgatni, különben hiába visszük haza, a digitális tömörítésből eredő hibákat azonnal felfedi.

A HD-DAC1 tehát profi módon ábrázolja a részleteket, sztereó tér szempontjából is igen tehetséges, és közben egészen csekély melegséget is kölcsönöz a basszusoknak, hogy azért mégse nevezhessük fagyos stílusúnak. Az igazán high end készülékek hallgatásakor már kizárólag a zenére koncentrálhatunk, nem érződik a köztes rétegek, élményblokkoló elektromos hibák függönye. A Marantz ezt az élményt szinte tökéletesen megadta, az alaposan lecsupaszított zenében nehéz volt lelepleznünk saját karakterét. Többnyire nem is lehet érzékelni a HD-DAC1 egyéni ízét, mindössze annyi tűnt fel, hogy a felvételek a megszokottnál szebben, a magas frekvenciák a vártnál megfogottabban és kiélezettebben jelentek meg. Szerencsére, a HD 600 meghálálta a fegyelmezett, kíméletlenül tolmácsolt frekvenciákat, és egy pillanatra sem vált bántóvá. Akik kacsingatnak az extra nagy felbontású DSD fájlok világa felé, azoknak nem árt tudni, hogy a HD-DAC1 támogatja a 2,8 valamint 5,6 MHz-es verziók lejátszását is.

Konklúzió

A Marantz annak köszönheti sikerét (túl a remek hangon), hogy termékeit mai napig meghagyta a régi idők pompájában. Nem igazi retróra gondolunk, hiszen a HD-DAC1 sem olyan, mint a nagyink rádiója (tisztelet a kivételnek). Pontosan úgy néz ki, mint egy vérbeli hifi termék, ami nagy múltú cégtől származik. Leszámítva a cikkben leírt, elhanyagolható negatívumokat, örömmel teszteltük ezt a kis ékkövet. Nehéz a dolga azoknak, akik mostanában vásárolnának fejhallgató erősítőt, hiszen a kínálat túlnyüzsgő. Mai cikkünk szereplője azzal tűnik ki a tömegből, hogy nem csak a hideg indusztriális módon tálalja, amit tud, hanem kis szépséget, exkluzivitást is kelt oldalsó falemezeivel és halkan kattanó reléivel. Aki 2015-re tervezi audiofil hangminőségű, DAC-kal egybeépített, fejhallgató erősítő vásárlását, annak érdemes felírni a listájára, és kipróbálnia ezt a modellt, az itthoni márkaboltok valamelyikében.

1 2

Következő oldal >