Grado SR125 fejhallgató teszt

A megfizethető audiofil fejhallgató históriája

2015. március 13., péntek, 15:45

Grado audio hifi fejhallgató hifi fejhallgató Grado fejhallgató fejhallgató teszt Grado fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt

Ezúttal igazi különlegesség került szerkesztőségünkbe, a rendkívüli minőségű fejhallgatóiról ismertté vált Grado műhelyéből. Ráadásul ez a modell még nem a legdrágábbak közé tartozik, mi több, a cég állítása szerint az SR125e az eddigi legjobb ár/érték arányú termékük. Halljuk, mit tud a kicsike!

A Grado név előkelő helyen szerepel a hifi fejhallgatók világában. Amerika talán legnépszerűbb audiofil fülesgyártó cége, melynek termékeit stúdiósok, hangmérnökök, zenészek és vájtfülűek használják világszerte, többek között itthon is. Függetlenül a cég presztízst sugárzó termékkínálatától, nem minden termékük képviseli a prémium kategóriát, mint ahogy a mai cikkben taglalt SR125 sem. Lássuk, mit találtunk a csomagolásban!

Nincs mit rejtegetni

Az SR125e csomagolása meglehetősen egyszerű és minimalista, lényegében egyetlen kartonlapot hajtogattak dobozzá, melyet kettényitva, a benne lévő szivacslemezből emelhető ki a termék. A doboz belső oldalán használati útmutatót és egy rövid üzenetet olvashatunk személyesen John, Jonathan és Matthew Grado-tól. A brooklyni székhelyű cég alapítója, Joseph idén hunyt el, nevéhez nem csak a fejhallgatók, hanem hangszedők is fűződnek. A család szakmai hátteréről és egyéb érdekességekről található olvasnivaló a gyártó honlapján.

Az SR125e tehát giccsektől és távol-keleti, átlátszó plexibevonattól mentesen került a kezünkbe. Külseje kissé egyszerű, ennek ellenére unalmasnak vagy csúnyának nem nevezhető. A fejpánt külseje lényegében egy kettéhajtott, perforált szélű műbőr lap. Ezen belül rugalmas fémbetét húzódik, egészen egy torkolatig, amelyből a fülkamrát tartó pálcika indul el. Utóbbit lényegében szabadon csúsztathatjuk, hogy fülünkhöz állítsuk a hangszórók távolságát. Ez a szerkezet meglehetősen régimódi, olyannyira, hogy éppen ettől válik hagyománytisztelővé a termék, elvégre 60 év nem kis idő.

A fülpárnák a prémium termékekhez szokott felhasználók számára elsőre meghökkentőek lehetnek, ugyanis az SR125e hangszóróit nem bőrbe vagy plüssbe bújtatott memóriahab bélés, hanem teljesen mezei, fekete szivacspárnák illesztik a fülünkhöz. A kamrák külseje teljesen nyitott, méhsejt mintázatú rácson keresztül látható a mágnes és a belső kábelezés.

Komfort

Eleinte szkeptikusak voltunk az SR125e kényelmességét illetően, tekintettel kissé fapados külsejére, ennek ellenére meglepően kényelmes volt! A szivacspárnák alig érezhetően nyomták csupán hallószervünket, és a felső pánt is csupán 30-40 perc után vált kissé fárasztóvá, de rövid pihentetéssel, vagy a szíj elmozdításával további frusztrációmentes időt nyerhettünk.

A kétoldalt bekötött, oxigénmentes réz magot rejtő zsinór mellkas-tájon összeáll egyetlen, nyolc vezetőszálat rejtő, vaskos vezetékké, ami rugalmassága ellenére kissé tömzsi és nehéz. Íróasztalnál ülve még könnyen elhelyezhető a kábel, de más esetekben problémát okozhat, ezt az egy komponenst vékonyabbra, vagy legalábbis könnyebbre is cserélhették volna.

Az SR125e három héten keresztül vendégeskedett szerkesztőségünkben, ez idő alatt nagyjából sikerült megszokni a vaskos kábelt, a kifordítható fülkapszuláknak köszönhetően pedig, lapos fiókban vagy laptop táskában is könnyedén tárolhattuk. A nyitott kialakítás velejárója, hogy nincs zajszigetelés. Ennél fogva, ha rajtunk kívül más is tartózkodik a szobában, ő is hallani fogja, amit mi hallgatunk, valamint mi is érzékelni fogjuk a külvilág hangjait. Az SR125e használata mindenképpen nyugodt környezetben javasolt, ahol gépmorajlás, emberi zajok és járművek nem okoznak akusztikai szennyezést.

Hangminőség

Tesztalanyunk példaértékű "lazasággal" és közvetlenséggel keltette életre Chick Corea, Dave Brubeck, Carlos Santana és Herbie Hancock évtizedekkel ezelőtt rögzített felvételeit. A nyitott kialakításnak és a leheletvékony hangszóróknak köszönhetően sikerült olyan gondokat kikerülni, melyek bizonyos fejhallgatóknál, főleg a zártaknál érzékelhetőek. Az SR125e fő előnye, hogy nem a saját karakterére hívta fel figyelmünket, hanem azonnal áthelyezte a hangsúlyt magára a zenére és a zenészekre, akik által a felvétel létrejött. Rengeteg olyan fejhallgatót kipróbáltunk már, melyeknél nem tudtunk elvonatkoztatni a szürke valóságtól, hogy a dobhártyánk közelében vibráló, elektronikusan mozgatott, valakinek az ízlése alapján kalibrált hártya kelti a hangokat, nem pedig egy létező zenekar. A Grado nagyszerűsége, hogy ő máris, frissen kicsomagolva a "létező zenekart" igyekszik megmutatni, mintha nem hangszórókat hallanánk, hanem egy stúdióból kivezetett, láthatatlan csatornán keresztül érkező hangokat. A hangszerek intim közelsége, a vibráló levegő és a mozgékony, azonnal kivehető részletek által még csak nem is kellett keresnünk a termék pozitívumait: magától értetődő volt, hogy a hangminőség nagyon meggyőző. Aztán a kezdeti döbbenet után, nekiálltunk egyre mélyrehatóbban figyelni és elemezni a hallottakat.

Az SR125e bizonyos részletekkel nem hezitált, hanem azonnal, mindenféle ügyetlenkedés nélkül közvetítette őket. Közvetlensége igazán a beavatatlan füleket tudja meglepni. Legkönnyebben a középső frekvenciákat kezelte, éppen ezért az ének és beszédhangok, valamint a gitár és a zongora rendkívül realisztikusan szólt rajta, természetes és légies módon. Joe Satriani 1995-ös albumán, a cintányérok és a szájharmonika találkozásakor újfent hallottuk a 10 kHz fölötti frekvenciákban jelenlévő, kissé műanyagos mellékhatást. Az SR125e bizonyos rezdüléseket nem akart fájóan, kiteljesítve reprodukálni, helyette kissé lesarkította őket, egy műanyag ízű burokba zárva. A csilingelés, az intim közelség nem maradt el, viszont némi árnyaltságot hiányoltunk mind dobok, mind rézfúvósok hallgatásakor... egy darabig.

Az Interstellar c. film, zenei albumát hallva az első másodpercek alatt libabőrös állapotba kerültünk. Hozzátartozik, hogy ez nem csak a fejhallgatónak, hanem a jó minőségű felvételnek és Hans Zimmernek is köszönhető. A Grado átvészelte az "orgona-vizsgát", igaz hogy nagy terhelésen a magas frekvenciák szinte azonnal megadták magukat, vagyis összemosódtak, de fontos szem előtt tartani, hogy ugyanez a felvétel egy hagyományos hifi hangfalnak is nehéz falat. Egyébiránt sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy a zenei élmény nem csak sziszegésből és zörrenésekből áll. A dráma nagy része azokon a basszusokon múlik, melyek inkább érezhetőek, semmint hallhatóak. Ezek a hangok hirtelen és töményen tódulnak felénk, és keményebbé, szigorúbbá festik a zenét, leginkább morajlásként vannak jelen. Ezekkel kissé játékosan, de nagyon hatásosan bánt a Grado. És Zimmer úr is beleadott apait-anyait, a felvétel érzelmi töltete leírhatatlan, az érzékeny lelkű hallgatók ne szégyelljék magukat, ha rájuk tör a sírhatnék. A Grado SR125 a monumentális, nagyzenekari felvételek hallgatásakor egyenes arányban teríti ki elénk a hangszínpadot és összefogottan, koncentráltan indítja el a basszusokat anélkül, hogy domináns lenne, vagy harsány. Ez a stabil és testes hangtér sok esetben javít az eredményen.

Nem hagytuk figyelmen kívül a gyártó felhívását, miszerint az SR125e (mint általában a legtöbb fejhallgató és elektromechanikus eszköz) bejáratásra szorul a végleges hangzás eléréséhez. Ezért napokon keresztül hajtottuk, minden nap végén belehallgatva ugyanazokba a felvételekbe. Valóban javult a hangja, folyamatosan felszabadultabb és melegebb lett, ugyanakkor az előbb említett, kissé beragadt magas frekvenciák nem nagyon szerettek volna kimászni az őket körbeölelő leheletvékony, de hallható viaszburokból. Számos felhasználói visszajelzést és külföldi véleményt elolvasva sejtettük, hogy még nem szabad feladni - így még tovább járattuk a brooklyni csodafülest. Egy hétig tartó folyamatos üzem után sikerült elérni, hogy a műanyagos felső frekvenciák jóval természetesebb, sokkal kevésbé plasztikus módon szólaljanak meg. Tehát aki életében először próbál ki Grado fülest, az lehetőleg bejáratott terméket füleljen! Továbbá a gyártó azt javasolta, hogy kerüljük a túlzottan hosszúra nyúlt, elmerült zenehallgatásokat. Felhívásuk olyan szempontból érthető, hogy tesztünk során mi is számos alkalommal tekertük akaratlanul 50-70 %-os szint fölé a potmétert. Mivel az SR125e dinamikája nem bántó, a felhasználó sokszor alig veszi észre, hogy szinte valós "koncert hangerőnél" jár.

Egyébként az SR125e impedanciája mindössze 32 Ohm, így egy FiiO X1 vagy az általunk használt, iPhone 4S is elegendő, hogy megkapjuk a tudásának legjavát. Kíváncsiságból rákötöttünk egy M2Tech és a rendszeres referenciánkként alkalmazott GT40 USB DAC kimenetére is. Végeredményül elmondható, hogy egy tisztességesen megépített DA konverterrel tehetünk pontot a mondat végére, ha tényleg mindent ki szeretnénk hozni a Gradóból, olyan végső simításokat elérve, melyek elsőre nem feltűnőek, a klasszikus és hangszeres zenék kedvelőinek azonban sokat számítanak.

Végszó

A Grado SR 125e képes meglepően közel vinni hallgatóját a zenéhez, fürge és természetes karaktere mellett fő előnye, hogy nagyon kényelmes. Vastag kábele viszont megszokást igényel, és a fekete "Space Black" polikarbonát jóllehet, hatékony rezgéscsillapító anyag, viszont natúr megjelenése ebben az árkategóriában kissé puritánnak hat. Persze egy hifi fejhallgatónál, mint mindig, most is az a sorsdöntő, ahogyan szól. A Grado SR125e egészen egyedi hangzással büszkélkedhet, amibe a high end-függő maximalisták beleköthetnek, de aki alapvetően zenerajongó és egy igazán légies hangzást kíván elérni, annak ez valóságos Kánaán. Mivel fogjunk hát össze azt a rengeteg gondolatot és érzést, amivel gazdagodtunk a Grado SR125 tesztelésekor? Talán tényleg az a legegyszerűbb, ha kijelentjük: ez egy nagyon jó fejhallgató.

1 2

Következő oldal >