Grado GT220 TWS Bluetooth fülhallgató teszt

Hét évtized lekicsinyítve

2021. szeptember 15., szerda, 09:25

Grado audio fülhallgató Bluetooth TWS Grado fülhallgató Bluetooth fülhallgató TWS fülhallgató fülhallgató teszt Grado Bluetooth fülhallgató Grado fülhallgató teszt Bluetooth fülhallgató teszt TWS fülhallgató teszt

A Grado megfontoltan várt a Bluetooth kategóriába való belépéssel. A TWS mezőny felpezsdítéséig egészen mostanáig kellett türelmesnek lenni, ugyanis a GT220 a cég első teljesen kábelmentes törekvése. De vajon sikerült megőrizni a gyártóra jellemző, ikonikus, tiszta hangképet?

Nem akarták elsietni

A brooklyni cég saját honlapján fellelhető információk alapján éveket töltöttek a GT220 fejlesztésével annak érdekében, hogy a vezetékes modelljeikre jellemző énektisztaságot és magával ragadó élményt megőrizzék. Fő törekvésük a hangzáson kívül a hosszú akkumulátoros üzemidő volt. 36 órányi zenehallgatást ígérnek (ami közepes terhelés alapján átlagolt adat, a fülhallgató önmagában kb. 6 üzemórára képes), ezzel beférkőzve a legjobb kapacitást nyújtó modellek közé.

A GT220 tokjának fő akkumulátora tölthető vezeték nélkül, vagy USB-C kábellel. A fülhallgatók vezérlése érintéssel lehetséges. Természetesen beépített mikrofon is része az extráknak, így telefonálásra vagy virtuális asszisztens előhívására egyaránt alkalmas a Grado kábelmentes fülese. Az aptX jelátvitelt alkalmazó és IPX4 tanúsítvánnyal rendelkező GT220 jelenleg kb. 85 000 forintért vásárolható meg az Extreme Audio, mint hivatalos magyarországi forgalmazó kínálatában.

Küllem

A jelenleg fekete színben kapható Grado GT220 kicsi, kemény falú dobozkában érkezett hozzánk. Csomagolása a szivacsba ágyazott dokkolón és fülhallgatókon kívül még töltőkábelt és három különböző méretű pár fülillesztéket tartalmazott. A Grado fülhallgatók többségétől eltérően ezt nem az USA-ban, hanem Kínában gyártották, ám fejlesztése és tervezése változatlanul a brooklyni főhadiszállás falai között történt.

A (felülről nézve) babszem alakú töltőtok és a fülhallgató is mattfekete műanyagból készültek. A tokon négy fehér LED mutatja a fő akkumulátor töltöttségét. A fülhallgatókon lévő embléma kék, vagy piros színben világít üzemállapottól függően. A fülbe illeszkedő kapszulák első ránézésre, kézben tartva meglepően nagynak tűnnek, de mint kiderült, szélesített formájuk a jobb stabilitást szolgálja.

Használat közben

A GT220 speciális alakjával szinte beékelődött a fülbe. Ez hosszú távon picit nyomó érzetet váltott ki, cserébe még enyhe futás közben sem estek ki a kapszulák. Jó stabilitást kaptunk, amelyhez az átlagosnál hatékonyabb passzív zajszigetelés társult. Nem tartalmaz ANC-t (aktív zajkioltást), ezért az erőteljesebb/monoton mélyfrekvenciás zajokat kissé beengedte, de az emberi hangokat (például a mellettünk telefonáló emberek beszédét) már 30 %-os terhelés mellett is ügyesen kirekesztette.

A bal oldali egység szolgál az asszisztens aktiválás/hívásfogadás/jelszint halkítás funkciók elérésére, a jobb oldalival pedig a zenei navigációt és hangosítás parancsait adhatjuk meg. Az érintésérzékeny felület többnyire jól végezte dolgát, ám néha az első tapintásra elfelejtett reagálni. Ennél picivel zavaróbb volt az a jelenség, amit a fülhallgatók behelyezésekor lehetett tapasztalni. Ekkor a hirtelen keletkező vákuum hatására a hangszórók felől élénk, reccsenő hanghatást érzékeltünk, ami nem tűnt bizalomgerjesztőnek, de a működést szerencsére nem befolyásolta.

A beépített mikrofon minősége leginkább átlagosnak rangsorolható. Egyfelől nagyon tisztán, kellemes felbontásban hallhattuk a másik fél beszédét. Neki viszont zajos szituációban a szükségesnél jobban felerősödtek a körülöttünk lévő hangok, emberforgatagban vagy szélben sétálva pedig különösen nehezen értette mondanivalóinkat. Ezért a GT220 leginkább csendes környezetben való telefonálásra bizonyult alkalmasnak.

A fülhallgató saját Samsung telefonunkkal használva az első néhány másodpercben ajakszinkron késést és akadozást produkált. Viszont kb. 5-10 másodperc elteltével sikeresen stabilizálta jelfogadását a GT220 és hirtelen lecsökkent a hangeltolódás alig észrevehető szintűre. A füles tehát videónézésre is nyugodtan alkalmazható, amennyiben a felhasználó képes eltekinteni a mindössze minimálisan érzékelhető szinkroncsúszástól.

Hangminőség

A Grado GT220 hangkaraktere élénkségre, dinamikára és szokatlanul friss, zsenge érzetre épült. Ennek megfelelően az akusztikus részleteket, énekhangokat TWS viszonylatban eleven és tiszta módon ábrázolta. A hangszereket szintén kellemes felbontással jelenítette meg és dinamika tekintetében jól elkülönítette egymástól a hangsávokat.

A halk és hangos részletek szeparálásában ügyeskedett, ám a térbeli szétválasztásban már kevésbé volt tehetséges. A hangszínpadot kissé szűken jelenítette meg, ami önmagában nem jelentett problémát, de ebben a kategóriában díjaztunk volna kicsivel levegősebb, mélyebb virtuális térhatást. Ugyanakkor a GT220 rendelkezett azzal a közvetlen és lényegre törő, határozott, szinte már nyers karakterisztikával, amelyet kitárulkozóbb formában már megismertünk a cég komolyabb vezetékes fejhallgatóiban is. Más kérdés, hogy ezt a bátor és friss hangkaraktert többé-kevésbé felülírta a Bluetooth jelátvitelből fakadó, enyhe digitális érzet is.

Eric Clapton - Tears In Heaven c. akusztikus zenéjét hallgatva közvetlen és lényegre fókuszáló módon tolmácsolta nekünk a Grado a hangszer sajátos rezgéseit, miközben az énekes hangját tisztán, artikuláltan, tompítás nélkül jelenítette meg. A szintén gitárra és énekre épülő, puritán, de hangulatos Foo Fighters - Everlong (Acoustic Version) dallamait fülelve továbbra is friss és magával ragadó élményben részesültünk. A dinamikus, hirtelen hanghatásokat már majdnem agilis módon továbbította agyunkba a fülhallgató. Jól állt neki ez a stílus, mert így stabil középponttal teremtette meg a zene hangulati gerincét.

A kicsit komplexebb és mélyhangokban gazdagabb Massive Attack - Paradise Circus melankolikus ütemeit hallgatva kifejezetten erős és meleg basszust kaptunk. Rengeteg energiát adott át a Grado, közben a részleteket, tónusokat ügyesen, hifis stílusban különítette el egymástól. Nem folyt össze zavaró mértékben különböző effektusokból összerakott kép, viszont a tér nem mert kiszélesedni, tehát a hangulatos zeneszámot kissé feszes "csokor" formájában vettük át.

Végszó

A Grado GT220 rámutatott azokra az értékekre, amelyeket korábban a gyártója ikonikus és sokak számára referenciát képező, klasszikus fejhallgatóitól hallottunk. Ugyanakkor a hagyományos fülesek tudását csak nyomokban volt képes visszaadni. Több mélységet, szélesebb színpadot, jobb telefonálós mikrofont és nagyobb hangteret vártunk, figyelembe véve, hogy a hasonló árú TWS fülhallgatók e jellemzőkben erősebbek szoktak lenni.

Tehát jelenlegi árával a GT220 kissé drága ahhoz képest, hogy hasonló összegért milyen hangzást és szolgáltatásokat tapasztalhattunk más gyártóktól. Emiatt szinte szükségszerű, hogy leendő tulajdonosa elkötelezett legyen a Grado iránt. Utóbbit meg lehet érteni, ha azt vesszük figyelembe, hogy a cég milyen jó fejhallgatókat készít. Ám azok nem igazán alkalmasak repülőn, vagy utcán történő felhasználásra. Ahhoz képest, hogy a GT220 a Grado első próbálkozása egy számára járatlan területen, megvillantja a cég akusztikai tudástárát, de itt-ott csiszolni kellene még ahhoz, hogy a mellette sorakozó vetélytársak között komolyabb kihívó benyomását keltse.

1 2

Következő oldal >