Grado GS2000e high end fejhallgató teszt

2016. július 22., péntek, 17:40

Grado audio hifi fejhallgató high end Grado fejhallgató hifi fejhallgató fejhallgató teszt high end fejhallgató hifi fejhallgató teszt Grado fejhallgató teszt high end fejhallgató teszt

A gyártó szerint nagyrészt két fafajtának köszönhető, hogy olyan szépen muzsikál a Statement széria nagyobbjaként ismert GS200e. Volt, aki azt állította, ez a fejhallgatózás Stradivariusa. Mai cikkünkben kiderítjük, miért olyan különleges ez a bőrbe és fába bújtatott majdnem-csúcsmodell.

Grado szálkásítva

A GS2000e ugyanarra a formavilágra épül, mint a Professional sorozat tagja és egyben a cég zászlóshajója (PS1000e), viszont lényegesen könnyebb, mert hangszórókamrája nem fémből, hanem fából készült. Kézimunkával gyártott mahagóni és juhar gyűrűk veszik körbe az 50 mm-es hangszórókat, melyek a termékleírás szerint saját hangjukkal hozzájárulnak a nyitottabb, természetesebb hangszínpadhoz. Akárhogy is, ez a rendszer sokkal könnyebb, mint a PS1000e.

Így számottevően jobb a komfort és a stabilitás is, ugyanakkor az árcédula is lejjebb fogyott 700 000-ről 500 000 Ft-ra. A hangszóróról nincsen mérési diagramm, ellenben azt tudjuk, hogy frekvencia-tartománya 4 Hz-től 51 kHz-ig terjed. Ehhez 99 dB érzékenység és 32 Ohm impedancia társul, tehát nem kell erőmű a meghajtáshoz. A klasszikus Grado kialakítás részét képezi a nyitott rendszer, a szokásos fém rudacskákhoz rögzített fejpánt és a vaskos kábel. Utóbbi viszonylag nehéz, így ha nem a mellkasunkon vagy az íróasztalon vezetjük végig, akkor húzni fogja a hangszórókamrákat. A fejpánt párnázása csak jelképes mértékű, persze a csekély tömeg amúgy sem nyomja túlságosan kobakunknak a puha bőrcsíkot. A fülpárna egy szivacs tölcsér, mely hatalmas átmérőjének köszönhetően a legtöbb fület lazán körbe éri. Az oldalirányból érkező erőhatás annyira csekély, hogy akár órákig használhatjuk bármilyen jellegű fájdalom nélkül. Talán (szó szerint) szőrszálhasogatás, de szakállas vagy borostás felhasználóknak zavaró lehet a fülkagylótól lényegesen tovább érő szivacs karika picit érdes felülete. Ettől függetlenül tény, hogy ez az eddigi legkényelmesebb Grado füles, amit kipróbáltunk. Alkalmazhatna bizonyos frissítéseket a gyártó, ám már egy korábbi, PS1000-ről szóló cikkünkben is említettük, hogy valószínűleg éppen konzervatív, hagyománytisztelő politikájuk miatt fordulnak hozzájuk oly sokan.

Hangminőség

Valóban nem kell ahhoz különösebben komoly elektronika, hogy nagy hangerőt csikarjunk ki a Grado GS2000e-ből. Egy audiofil DAC viszont elengedhetetlen, ennek okát talán részleteznünk sem kell. Másfelől a füles karaktere rendkívül kihegyezett, másszóval száraz. Ez a steril, klinikai tisztaság hosszú távon igencsak lefárasztja az agyat. A nyers megszólalásról nem csak a fejhallgató, hanem a rákötött elektronika is tehet, hiszen a Grado csak azt szólaltatja meg, amit kap. Ha pici melegséget, természetességet szeretnénk ötvözni a GS2000e technikai, mesterkélt ízével, akkor érdemes befektetni egy csöves fejhallgató erősítőbe is. Így ha mindenestül nézzük, egy GS2000e a hozzá passzoló elektronikákkal, lejátszóval és kábelezéssel együtt könnyen 1-1,5 M Ft-os csomagárat jelenthet. Ezt laikusoknak nem árt figyelembe venni. Másszóval önmagában nem fog csodát tenni, épp úgy, mint a hangfalakhoz, hozzá is kellenek kiegészítő komponensek, hogy a legtöbbet kihozhassuk belőle.

Alapos bejáratás után egyből Hiromi - Alive c. albumát indítottuk el, azon belül a Firefly-t hallgattuk végig. A zongora billentyűit egyenként érezhettük. Nem csak a hangszer által kibocsátott, úgynevezett végleges zenei hangot, hanem a kalapács húrhoz verődését is fizikailag érzékelhettük a dobhártyánkon keresztül. Ez így leírva kissé furcsának tűnhet, de egy ilyen érzékeny rendszernél természetes, hogy a levegő legapróbb rezdüléseit is megkapja a hallgató. Így a zene valódisága annak volt köszönhető, hogy maguk a frekvenciák tűntek igazinak, minden a fejünk körüli légtérben generálódott szárazon, tisztán. A Grado hangszórói ultragyorsan tapogattak le mindent, miközben nem adtak puhítást, vagy egyéb szépítő színeket a felvételhez. A valóságban ez nem mindig bizonyult olyan felemelő és kellemes élménynek, amit a marketingben már sokszor olvashattunk.

A lejátszott zenék csak akkor szólaltak meg jólesően, ha a zenész vagy hangmérnök azt akarta. Máskülönben azt kaptuk nyers és hígítatlan formában, amit a mikrofon befogadott. A combos basszusoknak teljesen búcsút kellett intenünk. Lehet, hogy mérések szerint is képes 5 Hz-től megszólalni a GS2000e, de használat közben meglehetősen száraznak és gyengédnek éreztük a 100 Hz alatti tartományt. A komplett előadást bizonyos értelemben vékonynak, pihekönnyednek találtuk, ha részei szerint akartuk elemezni. Hallottuk a basszusgitárt és a lábdobot, ám ezek a legcsekélyebb mértékben sem uralkodtak, szelíden a többi hangszer közé húzódtak akkor is, ha eleve basszus-orientált produkciót indítottunk el. Nem lehet és nem is szabad vadulni a Grado-val. Kóstolgatni kell a felvételt, mint a jó bort. Cserébe a basszusok nem nyomták el a többi részletet és sokkal természetesebbnek tűnt a dob vagy a nagybőgő hangja.

Sebesség, irányítottság és térábrázolás terén a GS2000e az egyik legjobb füles, ami eddig nálunk járt. Sok esetben kissé túl higgadt módon viszonyult a dinamikához, cserébe adott nem kevés jelenlét-érzetet. Az összetettebb, sok részletet tartalmazó zenékben minden hangszert és effektust külön-külön helyről hallottunk, érzékelhetően másol voltak az irányok és a távolságok is. Ennek köszönhetően az ének illetve párbeszéd hangok is kellően intim, kristálytiszta módon szólaltak meg. Nem csak zenék, hanem filmek lejátszásakor is bebizonyosodott a villámgyorsan kontrollált középfrekvenciák előnye. A Lord Of The Rings - The Fellowship Of The Ring nyitó jelenetében Cate Blanchett hangja valósággal belefészkelt az agyunkba. Kísérteties és hátborzongató élmény is volt egyben, ahogy a színésznő minden egyes sóhaját hajszálpontosan éreztük, mintha mi beszéltünk volna és nem ő. Persze, az ezután következő csatajelenetben, Szauron miszlikbe robbantásakor a harcmezőn végig söprő hullámból csak egy szimpla szellőt érzékeltetett velünk a GS2000e. Ez az, amihez mélyláda kell. De a részletek, akkor is fantasztikusak voltak, néha már zavarók is. Például a Gyűrűk Ura magyar szinkronjával néha véletlenszerű, pókhálószál vékonyságú sípolásra lettünk figyelmesek (gyári Blu-ray lemezről!), eredeti hangsávon ugyanez a mellékzaj megszűnt. Frodó és Gandalf beszélgetésekor tisztán hallhattuk a ló patáinak összes koppanását, a szekér nyikorgását és a rét körül csicsergő madarakat is. Ilyen közelire hozott, azonnal leközölt részleteket szinte képtelenség egy hangfalakból épített hangrendszeren meghallani, a ráfordított költségtől függetlenül.

Tesztalanyunk karakterének részeit elemezve rá kellett jönnünk, hogy az ún. tökéletesség nem létezik, jobban mondva mindenkinek mást jelent. Ha viszont nem a hangok milyenségére, hanem az összképre figyeltünk, akkor egy sziklaszilárd, szétválaszthatatlan tömbből áramlott az információ. Készakarva nem tudtuk élvezni a zenét, el kellett engedni magunkat, és hagyni a fejhallgatót, hogy természetes módon áramoltassa a jelet. Ekkor tudtunk eltévedni a mélységben, az elektronikus rétegekben és olyan motívumokban, amiket pl. A Coldplay - Midnight hallgatásakor fedeztünk fel. Kósza lecsengéseket, háttérben motoszkáló zajokat vettünk észre, amiket a legtöbb füles nem is mutat meg. Ettől viszont még sokan ugyanúgy hiányolhatják a basszusokat, de újfent csak ismételni tudjuk: a GS2000e célja nem az, hogy feltétlenül megmosolyogtassa a hallgatót. Feltárásra, ábrázolásra lett kifejlesztve, mint egy profi fényképezőgép objektívnek, mindent meg kell mutatnia, végtelen fókusztartományban. Ezt főleg akusztikus műfajokkal tartottuk előnynek. Egy élő koncertfelvétel, vagy egy profin rögzített stúdióalbum, melyeken az instrumentális hangsávokra maximálisan odafigyeltek a művészek és a hangmérnök is - szárnyra kapott. A megszámolhatatlan részlet új síkra emelte az ilyen jellegű zeneszámokat.

Végszó

A Grado GS2000e őszintén felfed szinte mindent, ami csak található egy hangfelvételben. Extrém felbontású, nyers karaktere megszokást igényel, és inkább melegebb karakterű, esetleg csöves erősítő kell hozzá ahhoz, hogy szárazságát kompenzáljuk. Tekintettel a korábban nálunk járt vetélytársakra, a Grado csúcsmodelljeit nehéz objektíven megítélni. A személyes preferenciák mérvadók, illetve hogy aki meghallgatja, annak mennyire teljesíti az elvárásait. Viszont technikailag sokat bír és nagyon közlékeny a hangszórókészlet, ezért úgy elemezhetjük a felvételek nano-rezdüléseit, ahogy a vegyészek figyelik a molekulákat mikroszkópjukon keresztül.

1 2

Következő oldal >