Focal Spirit One S és Spirit Classic fejhallgatók tesztje

2014. november 25., kedd, 19:05

Focal hifi audio fejhallgató headphones Focal Spirit Spirit One Spirit Classic Focal fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató mobil fejhallgató utcai fejhallgató hifi fejhallgató teszt mobil fejhallgató teszt Focal fejhallgató teszt

Tavaly kipróbáltuk a Spirit One fejhallgatót, mely a hangfalgyártásban jeleskedő cég első "fülre szabott" próbálkozása volt, és egész jól szerepelt. Azóta már több fülest is készít a Focal, melyek látszólag csak színben és névben különböznek egymástól... persze a valóság ennél összetettebb.

A lélek változott, a test nem

A Focal Spirit One néven futó modell nem szűnt meg, csak frissült, de még nekünk sem volt egyszerű eltéréseket találni az eredeti verzióhoz képest. Látszólag mindössze annyi történt, hogy immár a termék nevéhez hozzábiggyesztettek egy jókora "S" betűt, és a kábel csatlakozófeje nem fém, hanem műanyag. Akik olvasták előző tesztünket, talán emlékeznek a fejhallgatópánt műanyag gömbcsuklós részére, melynek minőségével nem voltunk megelégedve. Nem csak szerkesztőink, hanem a Focal hivatalos honlapján kommentelő vásárlók is tömegesen jelentkeztek a műanyag sérülékenysége miatt. Erre alkalmazhattak volna némi ráncfelvarrást, mert jelen esetben mindhárom modell ugyanarra az "egy dolgot kivéve tökéletes" szerkezetre épül. Ettől eltekintve mégsem nevezhetjük rossznak a Focal fejhallgatók kivitelét, hiszen egész jól néznek ki, formaviláguk kissé különc, de letisztult, megspékelve néhány modern, alumínium motívummal. A betét nem fog sérülni, csak ha erős terhelést kap, tehát a legegyszerűbb, ha vigyázunk a fülesre.

Egyformák, és mégsem azok

Azt már korábban is említettük, hogy a Spirit One S szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mint az eredeti Spirit One, annak minden előnyével, beleértve a zseniális passzív zajzárat. Még a benne lévő hangszóró is ugyanúgy az első ízben alkalmazott mylar/titánium ötvözet. Apropó, a gyártó kis cetlit aggatott a füles pántjára, felhívva figyelmünket a hangszórók sérülékenységére. Még véletlenül se nyomjuk össze a fülkamrákat, mert a párnák nem engedik ki a levegőt, és megsérülhetnek a leheletvékony membránok. Az igazi változás leginkább az, hogy bővült a Spirit-família.

Érdekes, hogy a két termék specifikációja szinte tökéletesen megegyezik, egy dolgot, a tömeget kivéve. A Spirit Classic változat harminc grammal többet nyom, de a valóságban, ha órákig használjuk őket, nincs a komfortban érezhető különbség. Egyébként a Spirit One S mellé továbbra is jár egy igen jó védelmet biztosító védőtok, nagyobbik testvéréhez "csupán" egy fekete zsákot mellékelnek, de tény, hogy a csomagolásnak szánt mágnesszáras, szivacsosan bélelt doboz tökéletesen alkalmas hosszú távú tárolásra.

A Spirit Classic nagyon kellemes, lágy fényű sötétbarna burkolatban díszeleg, egyértelműen szebb, mint a One S. Fejpántja nagyobbnak tűnik, de valójában a fejünkkel érintkező felület ugyanúgy kb. 2,5 cm-es, a szélesített bőrbevonat csupán kellemes dizájnelem. Ettől függetlenül ez a verzió is ugyanolyan kényelmes, zajszűrő képessége a One S-sel egyenértékű.

A Classic mellé jár egy 4 méter hosszú vezeték is, amiből sejthető, hogy őt egyértelműen otthoni zenehallgatásra optimalizálták, hogy hifi készülékekre kötve, a karosszékben nyújtózva használjuk.

Hangminőség, avagy eltérések

A két tesztpéldányt többnyire iPhone 3GS kimenetéről, vagy a referenciának használt ADL GT40 USB DAC-ról hajtottuk. Két hétig, napi huszonnégy órában járattuk őket, majd sor került az elmélyültebb hallgatózásokra is. A rengeteg zene és néhány film közül kiemelnénk azt az öt felvételt, amelyet mindegyik fejhallgatón oda-vissza figyelmesen végighallgattunk:

Dave Brubeck - Take Five

Coldplay - A Rush of Blood to the Head

Metric - Lost Kitten

Olivier Latry - Midnight at Notre-Dame

Queens Of The Stone Age - In My Head

Film: La Grande Bellezza, Her, Need for Speed

Tisztán emlékeztünk, hogy az eredeti Spirit One kicsit finomkodó, esetenként szükségtelenül gyengéd hangzással rendelkezett. Az "S" érezhetően bátrabb és lendületesebb karakterrel szólalt meg. Továbbra is remek térérzetet kaptunk jó felbontással, de bizonyos frekvenciatartományban (főleg a közepekben) dinamikusabban jelentek meg a részletek. Ettől a hangzás határozottabbá vált, a basszusok egy csipetnyit izmosodtak, ami könnyűzenénél sokat dob az élvezhetőségen. Ahhoz képest, hogy a Focal fülesei zárt rendszerűek, egész ügyesen éreztetik az akusztikus felvételek mélységét, egyedül a pulzáló, időnként váratlanul feszes basszusok leplezik le a konstrukciót adottságait. A duóból a One S birtokolja a legpopulárisabb karaktert, ezzel együtt a legtöbb hiba is az ő hangjában érezhető. Magasai ugyan nincsenek szétpuhítva, mint a hip hop stílusra orientált fejhallgatók esetében, de helyenként, az elillanó részletek néha érezhetően fakóbbak, plasztikusabbak az összképhez viszonyítva. Leszögeznénk, hogy az előbbi jelenségek nekünk sem tűntek fel eleinte, csak mikor komolyabban összevetettük a két füles tudását.

A Classic zeneileg igen komoly előrelépést produkált. Az előbb leírtakhoz hasonlóan ő is mozgékony részleteket küld körénk, de a mélységérzet és a hangszínpad sztereó felosztása valamivel jobb. Mindkét fejhallgatóra bársonyos, könnyen emészthető magas frekvenciák jellemzőek. A Classic kissé meleg tónusai mellé kiválóan kimért énekhangok társulnak, és a basszusok... azokkal zseniálisan bánik! A felvételeknek van súlya, van testessége, mégis minden ütemben és dobbanó hangban érezni azt az óvatos odafigyelést, kibontakozást, amire csak egy hifi eszköz képes. A két termék közül a Classic bevállalósabb előadó, komolyzenére és hard rockra is nagyon meggyőzően reagált. Természetesen a One S is alkalmas rá, hogy Mozartot vagy Diana Krallt hallgassunk vele, de drámai szituációkban, amikor nehéz és kitartott ütemekre kerül sor, kissé szerényen viselkedik. Könnyen befogadható karaktert nyújt, tehát kellemes hallgatni, de ez azzal jár, hogy bizonyos esetekben a szándékosan ?fájdalmas? részeket is lecsillapítja a zenében.

Az eddigiek alapján azt hihetnénk, hogy egyértelműen a Classic viszi a prímet. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A One S még mindig utazós fejhallgató, tehát egy mobiltelefonra kötve is jól kell szólnia. Ha mindkét eszközt rákötjük egy mobileszközre (telefon, tablet, laptop, stb.), akkor a kisebbik modell többet nyújt abból, amire egyébként is képes. A nagyobbik tesó mellé szinte elengedhetetlen egy minőségi DAC.

Végszó

Mindkét fejhallgató nagyon szépen szólt. A One S hangja minimálisan határozottabb és lendületesebb lett a régi verzióhoz képest, a Classic pedig szinte minden zenére alkalmas, feltéve, ha nem túlzó, bivalyerős basszusokat preferáljuk. A különbséget mi így könyveltük el: a kisebbik típus azoknak való, akik egy utazótársat keresnek, és az irodában, a buszon (sőt, a jó zajszűrésnek köszönhetően akár repülőn is) szeretnek jó minőségben zenét hallgatni. A nagyobbik, Classic változat nem arra lett kitalálva, hogy a hátizsákban lapuljon. Pontosan azért tették kicsit csinosabbá, hogy bátran kitehessük a televízió mellé, a szekrény tetejére, vagy a kedvenc polcunkra, akár a lámpa közvetlen közelébe, hogy megcsillanjon rajta a fény. Szobadísz, amikor épp nem használjuk, hiába épül ugyanarra a formavilágra, egyértelműen elegánsabb. A Focal fejhallgatóit azoknak érdemes megismerni, aki egy kimért, nyugodt, mégis kellemes hangot keres sokféle zenéhez, netalán filmnézéshez.

1 2

Következő oldal >