Focal Elegia hifi fejhallgató teszt

2020. szeptember 8., kedd, 15:10

Focal audio hifi hangszóró fejhallgató hifi fejhallgató Focal fejhallgató fejhallgató teszt hifi fejhallgató teszt Focal fejhallgató teszt

A Focal nagyot villantott az Utopia fejhallgató kiadásával, belépett abba a táborba, ahol nincs kompromisszum se hangminősében, se kivitelezésben, se árban. A hang kivételesen jó volt, csak az árát kevesen tudták megfizetni, ezért szép sorban bevezették az olcsóbb modelleket, amiknek majdnem legkisebb tagja az Elegia. Persze ez az ár is bőven a belépő szint felett van, de már szélesebb kör számára elérhető. Nézzük mire ment a Focal az Utopia "aprópénzre" váltásával, mit sikerült kihoznia ebből a szolidabban jegyzett fülesből!

Kinézet, anyaghasználat

A Focal Elegiáról ha ránézünk, elsősorban az elegáns szó ugrik be, valami hihetetlen módon eltalált a kinézet, konkrétan vizuális orgazmust okoz.

Tökéletesen eltalált egyensúly a színekkel, a fekete és a világosszürke használata, a bőr és az alumínium fejpánt teljes összhangja, a fülkagyló bár műanyag, de minőségi anyagból gyártott, lukacsos megoldása kényezteti a szemet, ha minden fejhallgató így nézne ki, akkor nem lenne okunk panaszra.

A memóriahabos fülpárnák pontosan és kényelmesen illeszkednek bárkire, melegben sem izzasztó, a rögzítőerő pont megfelelő, hosszútávon sem nyomja a fülünket és stabilan ül a fejünkön.

A kábel két 3,5 mm-es Dual Mono megoldással köthető össze az Elegiával, a másik végén szintén 3,5 mm-es, egy 6,3 mm-es hozzáadott adapterrel a végén dugható össze az erősítővel.

A kábel masszív, textilborítással bevont, ámde igen rövid, mindössze 1,2 m hosszú, a minősége teljesen rendben van, de ezzel a "hosszúsággal" vélhetőleg sokaknak gondja lesz.

Belül

A Focal saját fejlesztése az oldalról nézve "M" alakú, 40 mm-es alumínium/magnézium membrán itt is jelen van, réz tekerccsel ellátva, ami biztosítja a pillekönnyű hangszóró meghajtását.

Kiküszöbölve/csökkentve a zárt megoldásból fakadó hibákat, a Focal két darab "reflexnyílást" alakított ki és olyan szögben döntötte meg a membránokat, hogy hangszórószerűbb élményt okozzon az így alkalmazott beállítás.

Mivel ez egy zárt füles, így nem nagyon zavarjuk a körülöttünk lévőket, minimális a hangszivárgás.

A barátságos 105 dB-es érzékenység és 35 Ohm impedancia nagyjából semmilyen erősítőnek nem okozhat gondot.

Használat közben

Okostelefonnal és erősítővel is kipróbáltuk az Focal Elegia fejhallgatót és mindegyikkel remekül együtt működött, nem volt szükség extra hangerő állításra a kellő hangnyomás eléréséhez.

Ugyan az Elegia nem tartozik a könnyű fejhallgatók közé, de a súlya csak kismértékben érezhető zenehallgatás közben, nem ül kényelmetlenül a fejünkön, nem nyomja a fejünk búbját és leesni sem akar mindenáron.

Mindössze a rövid kábelben találtunk kifogásolni valót, teszt közben konkrétan még az is kihívásba ütközött, hogy némi buborékos vizet vegyünk magunkhoz kiszikkadt testünk táplálására ugyanis, ahogy arrébb mozdítottuk a fejünket a frissítő lé megtalálásához, jött velünk a füles végére kötött erősítő is. Igaz ez csak a kábel és a csatlakozók stabil voltát erősíti, de azért na…

Hangminőség

Érdekes jószág ez a Focal Elegia. Zárt létére olyan teret rajzolt körénk mélységben és szélességben is, hogy az még egy nyitottnak is becsületére válna.

A hangszerek és a zenészek előttünk szóltak egy hátrafelé is rétegzett tág, nyitott színpadon, pontosan meghatározható volt a helyük, nem zavarták egymást zenélés közben. Középen és attól felfelé egy nyílt, kellemesen simogató hangzást kaptunk, részletes, de nem tolakodó középtartománnyal és szellős magashangokkal, harsányság nélkül, talán legfelülre férne még egy kis csillogás, erő.

Első meghallgatáskor meglepő lehet a relatív mélyhiány, ami a felső és a közép basszus visszafogottságában érezhető, meglepő módon a legmélyebb tartomány teljesen rendben volt, csak felette akadt némi hiányérzetünk.

Akusztikus és szimfonikus zenén remekelt az Elegia, zúzósabb rockzenékkel már nem érezte olyan jól magát, szépen megrajzolta a basszusgitárt, de némi plusz energiát elviselt volna a gitáros.

Érdekes, de Beethoven Ötödikjében semmiféle hiányérzet nem volt, még az üstdob hangja is szépen átjött, pedig ahhoz kell a mélyhang jelenléte és a súlya, de hiba nélkül vette ezt az akadályt.

Paradox módon még a jelzett basszushiány mellett is egy kerek, egész hangképet rajzolt a teljes sávban, egy olyan hangképet, amit órákon át lehet hallgatni és egy idő után már hiányérzete sincs az embernek, belevont a zenébe és nem hagyott szabadulni.

Benne van az a természetesség és közvetlenség, ami a jó készülékek kiváltsága, megkülönbözteti a "hifit" az "audiophile"-tól, ahol már nem a műszaki adatok számítanak, hanem a hang.

Összegezve

Az az érzésünk, a Focal kihagyott egy óriási ziccert ezzel az Elegiával, mert ilyen építési és hangminőséget egyben nehezen lehet találni, de a mélytartomány karcsúsága miatt nem tökéletes, amire azt lehet mondani: ha kell egy minden szempontból tökéletes fejhallgató, akkor ezt vedd meg, ennyiért biztos nem kapsz jobbat.

Így "csak" egy remek készülék és ízlés kérdése a választás. Egy csöves erősítővel feltétlenül érdemes kipróbálni, a kettő együtt hozza el azt a katarzist, amire a potenciális vevő vágyik.

1 2

Következő oldal >