FiiO UTWS3 és LC-BT2 Bluetooth adapterek tesztje

2021. március 3., szerda, 10:05

FiiO Bluetooth TWS Bluetooth adapter Bluetooth fülhallgató TWS fülhallgató FiiO fülhallgató nyakbántos fülhallgató FiiO teszt fülhallgató teszt Bluetooth adapter teszt nyakpántos Bluetooth fülhallgató

A fiókban porosodó MMCX csatlakozós fülhallgató is felvértezhető a vezeték nélküliség kényelmével. A FiiO Bluetooth vevői között olyan kiegészítők is léteznek, amelyek kifejezetten in-ear fülesek okosítására valók. Köztük a jelenlegi legújabb TWS, azaz teljesen vezeték nélküli (UTWS3), a másik pedig nyakpántos (LC-BT2) kivitelű. De miért akarnánk Bluetooth kapcsolattal lecsökkenteni egy audiofil IEM hangminőségét?

Van az az összeg

Paradoxonnak tűnhet, hogy prémium kategóriás fejhallgatók, olykor akár 100 000 Ft feletti árcédulával kerülnek forgalomba úgy, hogy közben "csak" Bluetooth jelátvitelt használnak. Alkalmanként vezetékkel is lehet ezeket hallgatni, de mivel sokukban eleve található ANC, azaz aktív zajkioltás, szinte mindig azt tapasztaltuk, hogy az ilyenek jobban szóltak bekapcsolt elektronikával, mint úgymond passzív módban, kábellel - mert úgy vannak tervezve, hogy az elektronika hangszínszabályzást is végezzen bennük. A lényeg, hogy ezek a fülesek elsődlegesen vezeték nélkül nyújtanak optimálisnak nevezhető eredményt.

Nem kell azonban feltétlenül aktív zajkioltás és nagyméretű, a táskában értékes helyet igénylő fejhallgató ahhoz, hogy a felhasználó szinte kizárja a körülötte lévő hangzavart. Az IEM, azaz hallójárati fülmonitor elnevezésű fülhallgatók ugyanis szorosan illeszkednek a hallójáratba, ezáltal passzív módon, tehát elektronikus rásegítés nélkül is hatékony zajszigeteléssel rendelkeznek.

Hosszú éveken keresztül csak vezetékes IEM fülhallgatókat lehetett vásárolni, hiszen ezek alapesetben professzionális/audiofil igények kielégítésére készültek. Viszont az olyan, utólag megvásárolható Bluetooth vevőkkel, mint a FiiO LC-BT2 és FiiO UTWS3, áthidalható a kényelem/praktikum és magas hanghűség közötti feneketlen szakadék. Nem jelentjük ki, hogy ezek a kiegészítők a vezeték minőségét helyettesítik, de a hangzásban érzékelhető esetleges kompromisszumokat nem kevés előnnyel igyekeznek kompenzálni. Ráadásul, ha figyelembe vesszük (kifejtés a következő bekezdésben), hogy mennyi extrát nyújtanak, egész elviselhetőnek tűnik a kb. 30 000 Ft-os összegük (az LC-BT2 és az UTWS3 is kb. ennyiért vásárolható meg).

FiiO UTWS3, a szabadelvű

Az UTWS3 teljesen vezeték nélkülivé, azaz TWS rendszerűvé alakíthat szinte bármilyen fülhallgatót, amely MMCX aljzattal rendelkezik. Low Latency aptX, AAC és SBC támogatással is rendelkezik. Azzal, hogy ebben a vevőben már Bluetooth 5.0 Qualcomm QCC3020 chip dolgozik, a Bluetooth 4.2-nél kétszer jobb jelátviteli sebességet, négyszer nagyobb hatókört és nyolcszor magasabb jelkapacitást is képes elérni. Az említett chip fontos szerepet játszik telefonos alkalmazás során is: kettős mikrofon készletet tartalmaz az UTWS3, amely a beszélgető hangját és a környezeti zajokat egyaránt analizálja, utóbbiakat pedig kiszűri a tisztább érthetőség érdekében. A korábbi FiiO UTWS1 adapterhez képest az újonc nagyságrendileg jobb értékeket mutat kimeneti teljesítményben és zajszintben.

Az adapterhez töltő tok is jár, amelyben természetesen fülhallgatóval együtt tárolható. A beépített fő akkumulátor kapacitása 800 mAh, amely 3-4 újratöltéssel összesen legfeljebb 30 üzemórát garantál. Mindez kiegészül mobileszközről, applikáció alapon vezérelhető szoftveres funkciókkal, amelyekre a "Használat közben" c. bekezdésben térünk vissza részletesen.

Küllem

Az UTWS3 átlagosnál nagyobb, kb. szappan méretű, matt fekete töltő tokban fészkel. A fedél teteje alumíniumnak tűnik, a ház többi része jó minőségű műanyag. Frappáns, hogy a töltöttség jelző LED csak akkor világít, amikor felnyitják a fedelet. A jobb és bal oldali egység ugyancsak mágnesesen illeszthető gondosan kiformált helyére. A tokban bőven jut hely a modulokhoz csatlakoztatott IEM fülhallgatóknak is, esetünkben az FA7 kellemesen elfért a mélyedésekben, ezért méretezték kicsit nagyobbra a szelencét. Az akkumulátort és elektronikát tartalmazó kapszulákon egy-egy nagyméretű nyomógomb található, az oldalakat a FiiO-tól megszokott módon kék és piros színekkel jelölték. A fül fölé kanyarítható, gumiborítású kampók határozott hajlításra részlegesen megőrzik alakjukat, hogy a Bluetooth vevő jobban illeszkedjen a fülkagylóhoz.

Az LC-BT2 Bluetooth vevőt igényesen kidolgozott, cipzáras, kemény falú tokból szedtük elő. Az általunk kipróbált nyakpántok közül ez egyértelműen az igényesebbek közé tartozott. A nyak mögötti szakasz rugalmas és szilikon borítású. Az IEM-be csatlakozó rész kialakítása fülhorgos és a kábel nem a nyakpánt "bütyök" idomainak legvégéből, hanem elejéből jön ki, ezzel jobb ergonómiát és kényelmet eredményezve a mindennapok során. Az LC-BT2 összes gombja jobb oldalon helyezkedik el. Mindkét Bluetooth vevő töltése USB-C kábellel lehetséges.

Használat közben

Az UTWS3 pontosan azt a felhasználói élményt nyújtotta, amely a fotók alapján sejthető volt. Megvalósította a vezeték nélküli szabadság érzetét. Stabilitás terén is kellemesnek tűnt, jóllehet, ez 50 %-ban a teszthez használt FA7 érdeme is volt. Műanyag kapszulái szemüveggel együtt viselve kicsit zavartak akkor, ha intenzív testmozgást végeztünk, mivel jobbra-balra mozogtak, néha nekikoccanva a szemüveg szárnak. Ugyanakkor nem szorultak rá bántó mértékben a fülre és a FiiO különösen ügyelt a gombok magas érzékenységére is. Utóbbinak köszönhetően egészen gyengéd mozdulattal is könnyen benyomhattuk mindkét oldalon a gombokat.

Az LC-BT2 a nyakpántos megoldások klasszikus előnyeit nyújtotta: használaton kívül egyszerűen lóghatott nyakunkban a fülhallgató és nem kellett feltétlenül letenni vagy a tokjába visszapakolni úgy, mint az UTWS3-at. Nekünk emiatt ez a Bluetooth adapter kényelmesebbnek, illetve hosszabb távon praktikusabbnak bizonyult. Gombjait kicsit nehezebb volt beazonosítani (mivel mindegyik ugyanakkora és ugyanolyan távolságra helyezkedett el) és megnyomni, de néhány nap elteltével hozzászoktunk a kezeléshez.

Pozitív élmény volt használni a FiiO vezérlő applikációját (FiiO Control), amely sok elásott extrához engedett hozzáférni. Nem is tudtuk például, hogy a fülhallgatón lévő LED különböző színekkel (pl. aptX esetén magenta, LDAC-nál fehér) jelezte az aktuális kodek használatát. Emellett beállíthattunk egyedi vagy műfaj szerint választható gyári EQ profilt, továbbá módosíthattuk az aluláteresztő szűrő karakterisztikáját. Az alkalmazáson belül még följebb emelhettük a jelszintet, ha telefonunk halkan "hajtotta meg" a fülhallgatókat. Ezeken felül átnevezhettük a fülhallgatót és a gombokat is átprogramozhattuk. Egyes cégek példát vehetnének az alkalmazás szerkezetéről és lehetőségeiről egyaránt.

Nyugodtabb szituációban (otthon, utcán sétálva stb.) mindkét fülhallgató kifejezetten kellemes partner volt telefonáláshoz is, szélben, erős zajban vagy tömegközlekedésben kicsit gyengébben teljesítettek (mivel a hirtelen háttérzajok többnyire behallatszottak) de beszélgető partnerünk nem panaszkodott szavaink érthetőségére.

Hangminőség

Mindkét Bluetooth vevőt FiiO FA7 fülhallgatóval teszteltük. Felmerülhet a kérdés: vajon elérte valamelyik a vezeték hangminőségét? A rövid válasz: nem. Persze az FA7 eleve a FiiO egyik legjobb fülhallgatója, amely kíméletlenül rámutatott minden jelveszteségre. Ettől függetlenül pozitív meglepetéseket is tapasztaltunk.

Utóbbiak közé tartozik, hogy egyik adapter sem tette élessé, bántóvá, harsánnyá a hangképet. És basszusban sem túlzott egyik sem, csak akkor, ha mi úgy döntöttünk (és rátoltunk az EQ csúszkákra az applikációban). Másfelől annak ellenére, hogy az UTWS3 teljesen vezeték nélküli volt, TWS viszonylatban szokatlanul határozott, megfogott sztereó középpontot biztosított.

Valószínűleg úgy sikerült neki, hogy a hétköznapi TWS rendszerektől eltérően TWS+ dual transmission jeltovábbítást alkalmazott, vagyis a jobb és bal oldali egység külön-külön kapta az adatot. Ennek köszönhettük azt is, hogy pl. a Dave Brubeck - Take Five c. számának hallgatásakor a szaxofon nagyon szépen elhatárolódott a többi hangszertől, a virtuális tér közepére helyezkedve. A térmélység, szélesség lehetett volna picit jobb/nagyobb, de a TWS határait és a viszonylag kedvező árat ismerve azt kaptuk, amire számítottunk.

Az LC-BT2 kevésbé nyomta össze a színpadot és picivel árnyaltabb textúrákat tudott megjeleníteni. Lágy, enyhén mosott magas frekvenciái hasonlítottak az UTWS3 hatásához, de a cintányérok, énekhangok magashangjait kevesebb digitális kásával volt képes újra alkotni. Mindkét Bluetooth adapter lecsippentett itt-ott a mikro szintű részletekből, de a fülhallgató gyorsasága, dinamikája sértetlen maradt.

Végszó

Talán kicsit túlzás FA7 fülhallgatót illeszteni hozzájuk, de egy 30-50 000 Ft-os kategóriájú IEM egész arányos párost alkothat az UTWS3/LC-BT2 valamelyikével. Sportolóknak, kábel mentességre vágyóknak praktikus lehet az UTWS3, de mindennapi tevékenységekhez (és akár kocogáshoz is) nekünk komfortosabbnak tűnt az LC-BT2. Mindkét Bluetooth adapter ugyanannyiba kerül, viszont a nyakpántos verzió hangminősége kicsivel jobb, ezért és a pozitív összkép miatt (átgondolt applikáció, komfort, jó telefonos hangminőség) az LC-BT2 bátrabban ajánlható sok felhasználónak, aki szeretne lemondani a vezetékről, miközben új funkciókkal egészítené ki meglévő IEM fülhallgatóját.

1 2

Következő oldal >