FiiO FH7 fülhallgató teszt

Hibrideké a világ

2019. szeptember 23., hétfő, 13:15

FiiO audio hifi fülhallgató FiiO fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt FiiO fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt

A FiiO évről évre meglepi követőit egy minden korábbinál többet tudó fülhallgatóval. Az FH7 esetében több merész lépést is elkövettek, hogy az eredmény még jobban magával ragadja a zenerajongók figyelmét. Az ára nem csekély, ettől függetlenül nagy eséllyel lehet sokaknak a végső állomás, az ideális zenehallgató társ.

Eggyel nő a tét

A FiiO FH7 a korábban általunk is tesztelt FH5 fülhallgató továbbgondolt nagytestvére. Változásként említhető, hogy külseje már nem ezüst, hanem fekete színű. Ami ennél fontosabb, hogy a hangszórókészletet is továbbfejlesztették.

Immár négy Knowles lengőnyelves (Balanced Armature) egység található benne, a basszust biztosító 13,6 mm-es dinamikus hangszóró pedig berillium bevonatú. Utóbbi a laikusoknak talán nem mond sokat. Többet árul el, ha figyelembe vesszük, hogy egyes high end hangfalak magassugárzója is ebből az anyagból készül, mivel rendkívül jó rezonancia tulajdonságú fém. Mivel többutas rendszerű, keresztváltót tartalmaz az FH7, melynek pontosságát nem könnyű kiszámolni, cserébe extrém koherens frekvencia visszaadás valósítható meg.

Az FH5-nél alkalmazott S.TURBO akusztikai csöveit tovább hangolták, így a gyártó állítása szerint mélyebb, robusztusabb basszust sikerült elérni. A fülhallgató hangjának variálhatósága is bővült, köszönhetően a csomagolásban található hangszűrőknek, amelyeket a hangszórókamra nyílására lehet felcsavarozni.

A kábel kialakításán szintén fokoztak: monokristályos réz vezetőin ezüstözött bevonat található. Egyértelmű fejlesztéseket végzett tehát a FiiO, ezért cserébe az FH5 árának kétszeresét (kb. 160 000 Ft) kérik. Így beszállhatnak a ringbe szinte bármelyik felsőkategóriás IEM fülesekre szakosodott céggel, ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt kevesebb, mint egy évtized leforgása alatt érték el.

Küllem

A fülhallgató ugyanazt a dizájnt kapta, mint az FH5. Úgy tűnhet, hogy a cég nem erőltette meg magát, hogy az említett "elődöt" felülmúlja, de valójában nem is kellett, hiszen a különleges formával eleve kellően magasra helyezték a lécet. A hangszórókat tartalmazó, kagylószerű, feketére festett ház alumínium és magnézium ötvözetből készült. Alapvető üregességét és alakját CNC marással érik el, a végső, sima tapintású felület pedig homokfúvással és kézi polírozással valósul meg.

A fekete ház a vörösréz színű peremmel és napsütésben szinte fehérnek ható, köpenyen keresztül látszó ezüst bevonattal szinte ékszer hatást kelt. Vizuálisan érzékelhető, hogy nem olcsó termék. Egyesek lehet, hogy jobban preferálnának egy diszkrétebb, matt fekete külsejű (vagy más színű) kiadást is, de ez már egyéni ízlés kérdése.

Egy átlagos fülhallgatóhoz képest nem igazán nevezhető kicsinek az FH7, de ahhoz képest, hogy öt hangszórót tartalmaz, az ormótlan jelző sem illik rá. Természetesen ez fültípustól is függ, de a legtöbb általunk ismert "sokhangszórós" rendszerekhez képest nem áll ki zavaró mértékben oldalra. Fülhorgos kialakítású, átlátszó köpennyel ellátott kábele nem tapad a bőrhöz, ugyanakkor fém alkatrészei, moduláris kialakítása által sokkal tartósabbnak és igényesebbnek tűnik, mint a szokványos fülhallgatós vezetékek.

Az FH5 mintájára az FH7 mellé is rengeteg fajta fülillesztéket csomagoltak. Érdemes végig próbálni őket épp úgy, mint a szűrőelemeket, mert mindegyik variáció kicsit más hangot eredményez. Kétféle védőtok, tisztító ecset és rögzítő csipesz is található még a dobozában, a körítés tehát épp olyan példás, ahogy a FiiO-tól megszoktuk. A füleshez alapértelmezetten nem jár 2,5 mm-es szimmetrikus Jack végződésű kábel, de opcionálisan kb.12 000 forintért rendelhető (LC-2.5B) a forgalmazótól.

Használat közben

Talán felesleges kitérni rá, ettől függetlenül megemlítjük, hogy a FiiO FH7 nem telefonálásra készült. Ennél fogva nem jár hozzá mikrofonos headset modul, mint ahogy más, hasonló kategóriájú füleshez sem.

A komfortot illetően pontosan azt kaptuk, mint az FH5 esetében. A finomra csiszolt fémkamrák szépen besimultak a fülbe, csak egészen minimális nyomással jelezték jelenlétüket. A fülhorog ügyesen megtámasztotta a kapszulát, így a stabilitás összességében jónak bizonyult. A kábel vastagsága miatt a sétán kívül nem szívesen vittük volna magunkkal kocogni, de nem is igazán sportolóknak készült az FH7, arra léteznek más, töredékáron megvásárolható fülesek (akár a FiiO kínálatából).

A zajszűrés szilikonnal jónak bizonyult, de sok külső hangot beengedett, ami kicsit a basszus rovására is ment. Zajos környezetben, tömegközlekedésben a szivacsos illesztékkel érhető el a legjobb hatás.

A füles megfelelő kiszolgálására elengedhetetlen a hozzá illeszkedő minőségű elektronika használata. DAP esetén ez nem meglepő módon akár a FiiO M11 is lehet, elvégre legtöbbet ilyennel teszteltük és az eredmény várakozáson felüli volt. Persze a párosítandó eszköz nincsen kőbe vésve, jó lehet például egy Astell&Kern AK JR kategóriájú DAP vagy mondjuk az AudioQuest Cobalt USB DAC partnereként is. Ezeknél viszont nem tanácsos lejjebb adni.

Hangminőség

Bizonyos szinttől felfelé egy hallójáratba illeszkedő fülhallgató felborítja a hallgató valóságérzetét, elvonja gondolatait és a zenét annyira közvetlenül, realisztikusan közli, hogy az agyat szinte megbűvöli. Az FH7 is beletartozik ebbe a táborba. Emiatt utcán felelősséggel kell használni, hiszen a zenét hangerőtől függetlenül annyira élénken és meztelenül jeleníti meg, hogy a valóság érdektelenné válik. A szem látja a járdát, a járókelőket, az elsuhanó villamost, a fül azonban egészen más dimenzióban felejtődött.

Cassandra Wilson - Red Guitar

A zenészek szokatlanul eleven és tiszta módon jelennek meg. A tér kicsit szűk, de zsongott az élettől. Az ütős hangszerek, pendítések annyira elevenek voltak, hogy könnyűszerrel elterelték a hallgató gondolatait, szinte bármikor - hacsak nem egy halaszthatatlan problémán agyalt. A jazzgitár olyan könnyedén és édesen lengte körül a többi hangszert, ahogy bármilyen komolyabb fülestől elvárható. A BA hangszóróknak köszönhetően rendkívül gyors és kicentizett dinamikával jelent meg a rumbatök jellegzetes ciccenése. Ahányszor megrezzent, azonnal kristálytisztán a fülbe jutott. Az ének jóval könnyedebb és levegősebb volt, mint amilyen mondjuk az FH5 esetében. A basszus büszkélkedhetett a legpontosabb irányítással, másképp fogalmazva a mélyhangok tűntek leginkább valóságosnak. Semmi brummogás, inkább terjedés és úszás volt megfigyelhető az alsó frekvenciákban.

Eliane Elias - I Thought About You

A Red Guitar esetében kissé hűvösnek bizonyult az FH7. Ez az általános analitikusság az I Thought About You esetében az énekre korlátozódott (hiszen rajta kívül csak jóval hátrébb helyezett zongora és bőgő kísérték). Az énekesnő hangja olyan észrevétlenül és könnyedén siklott a koponyánkban lévő sztereó színpad közepére, mint mikor mézet csurgatnak a teába. A zongorabillentyűk összes leütése elkülönült, súllyal és energiával érzékeltette az élő zenét, a zenész lelkességét, az egykedvűség határán egyensúlyozó felvételbe csempészett hevességet. Az FH7 megállás nélkül bizonygatta, kóstoltatta az ilyen kevés zenészből álló triós zenéket. A standard szűrővel és illesztékkel enyhén tolakodónak tűnt, ahogy adagolta a középső és magas frekvenciákat, de az említett tartozékok cseréjével ez mérsékelhető. További finomhangolásra adott lehetőséget pl. a FiiO M11 beépített EQ-ja, mi pl. 19 kHz-ből kicsit lejjebb faragtunk, úgy kaptuk meg a számunkra természetesnek gondolt tónust.

Joe Satriani - Slow Down Blues

Szokatlan lehet ez a zeneszám azoknak, akik többnyire hangfalakon hallgatnak zenét. A szóló és ritmusgitárt ugyanis teljesen elválasztották egymástól, egyik a bal, másik a jobb fülünkben játszott. Viszont annyira magas felbontással jelentek meg, hogy a zavaró érzet ellenére teljesen lekötötték a hallgatót. A csúcspontnál beszálló szájharmonika megszüntette a túlzott sztereó elkülönítést és konyhakész, vagány Blues produkció épült fel. A lábdob gyorsasága, erőszintje kifogástalan volt. A cintányér élénken csattant, de elhatárolódott a torzított gitártól. Merjük feltételezni, hogy ezzel a felbontással már maguk a zenészek is kibékülnének.

Itt vétek lenne kihagyni a szivacsos illeszték használatát. Igen, fentebb már szóba hoztuk, de nem csak külső szűrés, hanem akusztikai hangolás szempontjából is fontos elem. Már a FiiO által mellékelt párral is melegebbé vált a füles alapvető közlésmódja. A HS17 fülpárna önmagában is rendelhető, 1490 Ft/3 pár összegért. Saját birtokunkban lévő, Comply illesztékkel is futottunk egy kört, amely kellemes bársonyosságot adott a középső frekvenciáknak és a trombiták érces jellegéből is lejjebb faragott, anélkül, hogy az EQ-t állítgattuk volna. A lényeg, hogy feltétlenül érdemes szivacsos illesztékkel is kipróbálni a fülest, mert a habszerkezet a sokak által zavaró magas frekvenciás éleket képes csillapítani.

Végszó

A FiiO FH7 fülhallgatónak nincs miért szégyenkeznie a maga kategóriájában. Kétkedve fogadtuk, hiszen mára az IEM kínálat sem kevésbé zsúfolt, mint mondjuk a hangfalak vagy lemezjátszók választéka. Felbontása bőséges ahhoz, hogy a legtöbb gyakran utazó zenerajongót hosszú távon kiszolgálja. Hallottunk érzékiségben, mélységérzetben picivel feltáróbb, áramlóbb természetű füleseket is, de azok 100-200 000 Ft-tal többe kerültek. Talán a dizájn egyeseknek kissé hivalkodó, túl egzotikus lehet, valamint le kell mondani a telefonálás lehetőségéről. Továbbá mint a legtöbb közép/csúcskategóriás füles esetében, ezúttal is elengedhetetlen a minőségi forrás, műsor és elektronika megléte. Ha utóbbi biztosított, akkor a kisebb hiányosságok ellenére hallgatója tudni fogja, hogy miért kapott tőlünk ajánlott vétel cédulát az FH7.

1 2

Következő oldal >