FiiO FH1 és F9 PRO hifi fülhallgató teszt

Lezsertől pedánsig

2018. február 7., szerda, 18:20

FiiO audio hifi fülhallgató FiiO fülhallgató hifi fülhallgató fülhallgató teszt FiiO teszt FiiO hifi fülhallgató FiiO fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt

Amint visszaadtuk a FiiO meglepően jól sikerült F9 fülhallgatóját, értesültünk, hogy hasonló kialakítással egy kisebb és egy nagyobb modellt is kínál a cég. Mai cikkünkben ezt a két újoncot mutatjuk be, melyek látszólag szinte semmiben sem különböznek, valójában viszont egészen más oldalról közelítik meg a zenehallgatást.

Kis különbség, nagy eltérés

Az FH1 és az F9 PRO egy lépcsőfokkal lejjebb, ill. feljebb állnak a távolkeleti cég hallójáratba illeszkedő fülmonitor ranglétráján. Ennek eredményeként vélhetően hangjuk és áruk is más, utóbbi a kisebbnél 30, a nagyobbnál kb. 50 000 forintot jelent.

Az FH1 esetében a tervezők láthatóan kicsit eljátszottak a dizájnnal, hogy az egyszerűbb kivitel (alumínium helyett nano bevonattal ellátott műanyag) ellenére elegáns megjelenést biztosítsanak. Ezt némileg sugallja a termék fantázianeve: Un Bel Oeil, azaz gyönyörű szem, amire leírásuk szerint a külső oldalon lévő, szemre hasonlító krómszegély utal.

Viszont ugyanúgy hibrid rendszert kapunk, két lengőnyelves (Balanced Armature) motor és egy 10 mm-es, titán membrános hangszóró található a fülhallgatóban, így ez az általunk ismert legolcsóbb fülhallgató, ami BA hangszórókészlettel is rendelkezik.

Az F9 PRO másfajta BA motorokkal és kisebb, egyúttal könnyebb dinamikus hangszóróval rendelkezik, a gyártó leírása szerint tőle várhatunk el igazán hiteles reprodukciót, míg az FH1 inkább az erő és tisztaság megtestesítésére törekszik. Akárhogy is, az F9 PRO küllemében (is) komolyabb, hiszen háza alumíniumból készült, továbbá jóval több, négyféle kialakítású fülbetét jár hozzá, mindegyikből három méret áll rendelkezésre. Mindegyik egy picit más komfortot és akusztikai élményt nyújt, így elméletileg a felhasználó nagyobb eséllyel találja meg a neki tetszőt.

Egyébként az FH1 és az F9 PRO dobozában is kétfajta kábelt találunk. Az egyik 3-pólusú Jack dugóban végződik, mikrofonos headset modulja által telefonokkal is használható, a 3-gombos kezelőszerv pedig kompatibilis a FiiO legújabb mobil hifi lejátszóival. A másik fajta vezeték szimmetrikus kialakítású, 4-pólusú 2,5 mm-es Jack végződéssel. Ilyen aljzatot találunk a cég újabb közép/felsőkategóriás hordozható (és más gyártók hasonló tudású) készülékein, elméleti előnye, hogy kicsivel melegebb, árnyaltabb basszust és finomabb, részletesebb magas frekvenciákat eredményez.

A két fülhallgató ára közt 20 000 Ft a különbség, ami a kategóriájukat figyelembe véve meredek lépcsőfoknak tűnik és az apró technikai módosítások ellenére számottevő eltéréseket sugall.

Használat közben

Mivel mindkét füles a korábban általunk is tesztelt F9 alapjain nyugszik, komfortban és ergonómiában közel azonosak - kivéve az F9 PRO lágy szerkezetű szivacs fülpárnáit, amelyek egyértelműen kellemesebb érzetet keltenek, mint a kissé feszes hatású szilikon bogyók. Hozzátesszük, hogy a füleshez mellékelt párnák csak kívülről szivacsos szerkezetűek, valójában a belső, hangszórókamra csőhöz illeszkedő részük gumiból készült. Ez a kialakítás közel Comply-szintű komfortot nyújt, zajszűrésben viszont még a guminál is gyengébb.

Tesztünket úgy végeztük, hogy mindkét fülhallgatóra ugyanolyan szilikongyűrűt helyeztünk és ugyanazt a forráseszközt csatlakoztattuk hozzájuk. Utcai használathoz Astell&Kern AK Jr volt segítségünkre, a két fülhallgató alaposabb összehasonlításához pedig a FiiO jelenlegi zászlóshajó mobil hifi lejátszóját, az X7 Mark II-t vettük elő természetesen átváltva a szimmetrikus kábelekre.

A fülhallgatók remek stabilitásuknak köszönhetően alkalmi sportolóknak is hasznosak lehetnek. Mi kipróbáltuk lépcsőzőgéppel és alapszintű konditermi gyakorlatokkal az FH1-et, mindvégig szépen a fülünkben maradt és aránylag jól kiszűrte az edzőterem monoton elektronikus háttérzenéjét.

Hangminőség

A lényeget tömören megfogalmazva, az FH1 kicsit a hang élvezhetőségét szolgálta, míg az F9 PRO pedáns, kimért ábrázolásra törekedett, az izgalmakat és melegséget háttérbe helyezve.

Az AC/DC - Rock Or Bust elindításakor hamar fény derült az F9 PRO visszafogott basszusára. Ezt az egyébként is kissé éles tónusú számot enyhén tolakodó és nyers módon mutatta, különösen a cintányérok és az éneksáv terén. Az FH1 esetében a színpadkép széttolódott kétoldalra, a lábdob ugyanakkor feszesebb és öblösebb módon szólalt meg. Az ének kicsit háttérbe került és vele együtt a cinek élessége is lényegesen csökkent.

Ezután kicsit vidámabb és könnyedebb, de nem kevésbé dinamikusabb darab következett. A Thievery Corporation - Exilio (Rewound) lejátszásakor az F9 PRO ismét csupasz basszust kínált, de a dobot realisztikusan ábrázolta, hogy agyunk létezőnek érzékelje a hangszert. Érezni lehetett, hogy alacsonyabb torzítással és kevesebb szépítéssel dolgozik, az ének nagyobb hangerőn ismét picit nyers, szinte bántó volt, de az X7 jelszintjét kb. 33-ig mérsékelve már nem volt zavaró az egyértelmű magashang kiemelés. Ugyanez a zene az FH1-en szűkebb színpadon mutatkozott és az ének kevésbé volt megfogott, mégis valahogy zeneiségben és dinamikában ügyesebben szerepelt a kisebbik testvér, közben a beúszó csilingeléseket is példaértékű felbontással ábrázolta, ami a lengőnyelves motorokat ismerve nem volt meglepő.

A Notre Dame orgonáján, Olivier Latry által előadott Bach Cantata darabot fülelve az F9 PRO analitikus és száraz stílusa ismét hangsúlyossá vált, ugyanezt a számot valahogy légiesebben és jobb térrel kaptuk meg a sima F9 tesztelésekor. A monumentális hangszert nem tudta nagyobb testvérei precíz felbontásával visszaadni az FH1, a nagyon apró részletek úgymond zselésen áramlottak, ettől függetlenül a dinamika és zeneiség a füles javára vált, a gyengébb térhatás ellenére jobban átjött az előadás hangulata.

Végszó

Érzékletes lépcsőfokot képvisel a sima F9-hez képest az FH1 és az F9 PRO is. Az FH1 nekünk jobban tetszett azért, mert a maga árkategóriájában nem tudunk jelenleg más vetélytársra rámutatni, ami hozzá hasonlóan modulárisan kábelezhető és szimmetrikus vezetékkel együtt érkezik. Továbbá a fülhorgos kialakításnak köszönhetően az FH1 volt az első olyan nagyfelbontású füles, amit konditeremben is könnyen tudtunk használni. Ugyanez persze elmondható az F9/F9PRO modellekről is, de ár/érték arányban egyértelműen az FH1 viszi a pálmát. Karakterüket illetően a fenti sorokból egyértelműen kiderül, hogy külön világokat képviselnek. Az F9 PRO nekünk kicsit túlságosan világos és pedáns volt. Mindazonáltal nem vagyunk egyformák, lehet, hogy valaki pont ezt a kíméletlen precizitást keresi, másfelől az F9 PRO monitorozási célra vagy lágyabb jazz jellegű zenék hallgatására beválhat. A dinamikus műfajok viszont távol állnak tőle és basszusa is szerény, nagyon óvatosan adagolt. Az FH1 hangja kevésbé volt valósághű, ennek ellenére az általa nyújtott nagyobb felbontás és izgalmas, testes alsó frekvenciák által bátran tudjuk javasolni azoknak, akik vegyes ízlésűnek gondolják magukat és az ütős hangot kifinomult köntösben szeretnék megkapni. A két FiiO közül az FH1 szórakoztató és egyúttal kidolgozott hangjáért, valamint remek szolgáltatásaiért megérdemel egy Ajánlott Vétel cédulát.